Itt kezdődik
Kátsa élete, ahogyan ű a maga szályával elhazudozta, hejjel közzel pedig közibe irtam
hogy a szavába mögigazitottam, mer a tzigány még a zimádkozásba se mond mindig igazat.
Hát hogy én is a siletésemen kezsgyem a zsén anyám Sárkezsi jány vót azs bizsonyos de mán a zsapai ódalrul én ojan úri méltóságbul magzsottam, hogy magam is tsak husvétkor pinkeskor merek rágondolni.
Mer a zsén apám akár hisik kentek akár nem maga Júzsep fihertseg ű sentsége vót.
Isten eressen deget a gyisznómra ha nem igazs.
- Hát farsang előtt repeggyen meg a hegedűm, a görts huzza össze a zsujjamat mikor a zsuraság konyháján kapok ebédet.
- Lyólyó hát elhiszöm, iszen látzik is a pofádon hogy úri eredet vagy.
- Hát egy kicsit barna vagyok azs igazs, de a besidem ast mongyák a tsigányok sakastott ojan.
- Hát oszt a főhertzeg nevelt ugy -e a kastéjba, tsak mondd bátran.
- Lehet, hogy akart, talán bizonyos is, de kiátkozsták valna a falamiábul, hát tsak a zsanyám nevelt, de kapott is a zsanyám tüle egy akkora sép máriás tallért, mint biró uramnak a leveses tála.
- Hát mongyuk kisebb valamivel de egy hajsállal se.
Kitszáz ezüst gombot veretett belüle a vajda.
- De mér hinak tégöd Kátsának ha Sárközi a neved?
- Vagy hogy kátsát loptál.
- Nem laptam én kátsát soha.
- No azs azs egy.
Ast is a pap adta, tsakhogy elfeledte.
Pedighát azsér adta , hogy akkor ajan beteg valt a felesigem, azstán egyre kátsájér epedezsett, no mondok nem bánom ha lopnom kell is tellyesitem a kedvit.
- Hiszön a feleséged nem is vót tavaj itthon Kátsa, a harmadik vármögyébe járt , de az se bizonyos.
- Majd hazsa gyitt vóna azs bizonyos.
- Dehát hogyan mondhatod akkor azt, hogy tellyesitöm a kedvit a zasszonynak.
- Hogyne mondhattam valna, hát kátsát tsak van kedve enni akárhol van is.
- Hát igen sipen nevelt a zsides anyám, ojan finom uri ruhába járatott hogy a printsek se kilenben.
- A báróné bársonyreklijét láttam rajtad gyerök-korodba, térgyedig ért a zujja , hanem ingöt sohse láttam rajtad.
- Jaj ha mindig kezsbe furujázsnak, akkor én nem hedegilek.
Hát mandam hogy sejembe bársunyba jártam, ha ingem nem is valt, minek a zsing?
Az tsak annak valu, akinek más ruhája nintsen.
( Itt mán öszi Kátsát a mérög, hogy nem hiszünk neki, hát tsak hagy ögye.)