Emlékezzünk az elmúlt időkről...
Száll a lelkem rég letűnt időkbe, szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar leányok!
Száll a lelkem daliás időkbe, amikor nagy volt híre, neve a magyarnak, királyának is nagy volt a neve.
Amikor három tenger mosta a magyar birodalom határát .
Tudjátok -e már, hová vezetlek?
Nagy Lajos király idejébe.
Ez volt ám a király !
Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy az esze, nagy a vitézsége.
Nem tűrt foltot maga s népe becsületén.
S ha hadba kellett szállani - haj , de sokszor kellett! -, nem küldötte, de vezette a népét.
- Előre, magyarok! - csendült hatalmas hangja.
- Utánam, vitézek! - s rohantak a magyarok utána , tűzbe, vízbe, halálba .
Hős királynak minden vitéze hős.
Lovagi játékban, véres csatában nemesen vetélkedő mind.
Boldog, ha életet áldozhat hazáért, királyért, a magyar név becsületéért.
Mint a fűszál úgy teremnek a nagy király körül a világhíres hősök, kiknek hallván csuda vitéz tetteiket, nem tudod hirtelen: melyik nagyobb , melyik dicsőbb közülök.
De ím, amint elvonulnak lelki szemem előtt a nagyok, a nagyobbak, megtapad tekintetem egynek az alakján , valamennyi közt a legnagyobbén .
Mint óriás cser az erdő rengetegéből, kiválik egy a hősök seregéből.
Ihol jön , ihol jön Toldi Miklós , a nagy erejű, a nagyszívű dalia.
Lépte alatt messze reng a föld, s mázsás buzogányát amint meglendíti, zúgó szél támad a nyomán .
Vitézek vitéze, hősök hőse, terólad lészen emlékezés e könyvben .
Teéretted száll vissza lelkem rég letűnt időkbe .
Szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar leányok !