Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A dévényi fazekas
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
13
Bekezdés
360
Mondat
731
Szó
7262
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Kis fazék, nagy fazék.
Trencséni Jankónak hívták a dévényi fazekast.
Se nem Jánosnak, se nem Jancsinak, hanem Jankónak.
Pedig már nem volt valami gyerekember.
Bátran nevezhették volna akár János bácsinak is.
A dévényi fazekas olyan jókedvű, vidám ember volt, hogy mindig mosolygásra állt a szája, mindig virágos volt a kedve.
Azt szokta mondogatni :
- A jó Isten nekem nem adott gazdagságot, hanem adott többet, - a mi a világon legdrágább: megelégedett, nyugodt szívet .
Trencséni Jankónak bizony egyebe se volt a jó szívénél.
Szegény fazekas-mester volt.
Ott volt a műhelye a szabad ég alatt a dévényi síkon, a hol jóféle agyagos föld vagyon.
Korai tavasztól késő nyárig dolgozott ott Jankó : csinálta ezer számra a kis fazekat, nagy fazekat.
Fazékra, cserépedényre mindig van szüksége az embernek.
Nincs olyan fazék, a melyik örökké tartana.
A legszebb cserép is eltörik egyszer.
Így tehát Trencséni Jankó nem hiába csinálta a fazekat .
Volt neki szép nagy kemenczéje, abban égette a cserepeket, miután piros meg zöld virágokat festett rájuk .
A kemenczéből aztán szép keményre égetve szedegette ki a fazekat .
Némelyik csak akkora volt, mint egy gyűszű.
Aztán jöttek a kis bögrék.
Egyik víznek való, a másik tejnek való .
Hát a tulipános csuprok, köcsögök mire valók ?
Ha Trencséni Jankó nem tudta volna, tudják azt a gazdasszonyok .
Mézet, vajat, túrót raknak a kis csuprokba, betakarják friss szőlőlevéllel.
Még a király asztalára is oda lehetne tenni .
A kemenczéből pedig egyre-másra szedegette Jankó a cserepeket .
Jöttek sorjában az öreg fazekak.
Némelyik akkora volt, hogy tíz embernek is lehetne benne levest főzni.
Másiknak még két füle is volt s olyan öblös volt, mintha az egész Dunát egyszerre ki lehetne vele meríteni .
Hát a szép virágos, kékre, zöldre, pirosra égetett cseréptálak, szép tányérok!
Azok voltak csak az igaziak.
Némelyik cseréptálnak a közepére hazafias mondatokat égetett Jankó.
Példáúl azt: Isten, áldd meg a magyart!
Vagy pedig ezt : Éljen a haza!
Olykor azonban versíró kedvében volt Jankó s egész kis verset fabrikált a cseréptálakra.
Egyszer ezt írta :
Fazekas-mester ő, nem pedig tűzoltó .
Máskor meg ezt a verset faragta :
Akkor lesz jó gulyás .
Hát ilyen jókedvű ember volt Trencséni Jankó, a dévényi fazekas .
Gyűlt a cserép kora tavasztól késő őszig a deszkaállásba.
Ebből még nem lehet megélni.
El is kell adni a fazekat.
Dévényben pedig nem adhatta el, ott minden ember fazekas .
Mit csinált tehát Trencséni Jankó ?
Elment a Duna partjára.
A Duna ott folyik el Dévény mellett.
A parton mindig talált hajósembereket, a kik pipázva lógázták lábukat a víz fölé, várván a jó szerencsét.
A hajósnak, ha nincs dolga, felkopik az álla.
A hajó, a mi mozdulatlanúl álldogál a part mellett, nem jövedelmez semmit a gazdájának .
Ott nézdelődött jobbra-balra Trencséni Jankó a hajósok között .
Egyszer aztán megszólított egy öreg hajóst :
- Maga az, Miska bácsi? kérdezte .
- Én vagyok, fiam.
Miben sántikálsz itt a hajósok között ?
- Szeretnék elutazni, - felelt Jankó .
A vén hajós megigazitotta a pipát a szájában :
- Mi sem könnyebb annál, Jankó fiam.
Mindjárt jön a gőzhajó.
Elvisz az téged akár a tengerig is .
Jankó megvakarta a füle tövét .
- Igen ám, de nem magam akarok utazni.
Néhány fazekat is szeretnék magammal vinni Szerbiába .
- Hány fazekat ?
- Húszezer egynéhányat .
A vén hajós elmosolyodott :
- Tréfás ember vagy te, Jankó! - mondta.
- Hát nem tudtad mindjárt kibökni, hogy fazekat akarsz szállítani?
Itt van az én hajóm, elvisz akár százezer fazekat is .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE