ELŐSZÓ.
Megtörtént eseményeket adok e könyvecskében elő; melynek nagy része előttem, tudtommal folyt le.
Avatott tollnak, alkalmas leendett, regényül dolgozni fel; de akkor bebonyolíttatván maga a valóság a regény tömkelegébe, sokat vesztett volna eredetiségéből.
Azért magam irtam le a mint tudtam ; egyszerűen, mesterkéletlenűl.
Egy erős nő-jellemet lát itt az olvasó maga előtt; a ki magához mind végig következetes maradt.
Azon önkénytes beismerés, hogy bár mint óhajtanám is, nem bírom az írói nyelvet, s e tekintetben a mű ellen sok kifogás lehet; reményiem felment a szigorúbb bírálat alól.
Nekem pedig megnyugtatásul szolgál, hogy ez irodalmi kísérlet által, egy hivatásától eltért, de sok tekintetben kitűnő nőszellemének; önfeláldozó hazaszeretete, és sok szenvedéseiért némi elégtételt adtam.
A mely elégtétel becsét nevelni vélem az által, hogy a könyv egész jövedelmét, négy egyenlő részben:
1. Inséggel küzdő honvédtársaim segélyezésére,
2 .
a Pesten felállítandó "honvéd-emlék" -re,
3 .
a "honvéd" katonai lap, és
4 .
"tiszti iskola" költségei fedezésére fordítom.
Irtam, a kunágotai pusztán, 1868. évi, ápril hóban.