Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
Kártyavár
Keletkezés ideje
1923
Fejezet
31
Bekezdés
2034
Mondat
7199
Szó
76526
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
1. §. BEVEZETÉS, MELYBEN AZ ÍRÓ A MAGA LOVÁT DICSÉRI
Gyermekkorunkban én és a testvérem - és rokon gyerekek - egy sajátságos játékot eszeltünk ki egymással.
Apáink hivatalnokemberek voltak: akták és aktapapírok szerte hevertek nálunk otthon is.
Ó, mennyi görbe lábú, nagy hasú török pasát pingáltam, se füle , se farka versikét firkáltam annak idején azokra a kemény, ropogós, kékes árkusokra, amiken olyan szép, gusztusos, gömbölyű betűkkel volt odanyomtatva felülről:
ŐFELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN:
és lejjebb ez a rejtelmes szó:
Indokok:
Egyszer aztán arra a gondolatra jöttünk, hogy az aktákból valóságos akták legyenek, kicsiben: játékakták elképzelt pörökről, elképzelt bíráknak és kigondolt nevű minisztereknek nagy-cirkalmas aláírásával.
A pörökből lassanként történetek nőttek, mesék, amiket szőttünk-fontunk, bogoztunk végérhetetlenül, mindenikünk tudott valamit hozzátenni, egymást szülték az iratok, és a pörök szereplői mind jobban és jobban megelevenedtek a fantáziánkban: valóságos emberek lettek ezek, akik éltek, akartak, csaltak , loptak, birtokokat szereztek, eladtak, panaszokat emeltek, s védekeztek , fellebbeztek, és prókátorokat mozgósítottak.
A prókátorok, a bírák, a miniszterek ismét élő személyek voltak maguk is: új "jogalanyok ", akik tettek-vettek, akikkel történtek események: a táblabírót kúriai bíróvá léptették elő, a fiskálist valami "homályos ügy" miatt kitörölték az ügyvédi kamara lajstromából, a kormány megbukott, a király megkegyelmezett valami gyilkosnak.
Apránként egész országunk támadt így, és megtartottuk az első népszámlálást .
Hosszú ívek listáiba róttuk a csupán papiroson létező lakosságot, gyermekes pedánssággal rendeztük gyülekező irattárunkat, mely egy egész kis világ egyetlen valóságát képezte, és nem engedtünk azontúl semmilyen eseményt nyom nélkül elrepülni: anyakönyvet vezettünk a születésekről, esküvőkről és halálozásokról, házakat építettünk, adásvételi szerződéseket kötöttünk , mappát csináltunk a városhoz, lerajzoltuk a fundusokat, telekkönyvbe róttuk az adósságokat.
Folyt a játék hónapokon át, új istenek, s egy gondolt ország királyai lettünk, s már nem éltünk a magunk világában; ha beszélgettünk, egy képzelt élet híreit újságoltuk egymásnak, és a felnőttek meg nem értettek bennünket.
Nos, olvasó, hasonló játékra hívlak meg téged.
Egy várost fogok alapítani én is, nem messze különben, csak itt mindjárt a főváros mellett, és benépesítem emberekkel, és nevezni fogom Újvárosnak.
Hiába keresed Újvárost a mappán : Újpestet fogod találni és Kispestet és Rákospalotát és Erzsébetfalvát.
Mind csak tökéletlen exemplárok!
Újváros a negyedik dimenzióban áll, és lakóit sem ismerhetted soha.
Rájuk ismersz mégis?
Meglehet!
Istenem! az emberek mind olyan egyformák.
De meg ne lepődj, ha becsületes ismerősöd a játékban gazságot követ el, vagy különös képességeket árul el, amit fel nem tettél róla.
Nem ő az, olvasó: bajsza tán hasonlít, de az orra már más.
Játék ez , kiosztott szerepekkel: noha volt idő, mikor ez a játék rám nehezedett, rám ült, mint egy fojtó álom - az álom mélyülhet lidércnyomássá, mégsem valósággá.
Újváros csak álom, s már álomlétét is megrázta az idő, mely valóságnak s álomnak egyformán gyilkosa.
Régi regényt fogsz olvasni, talán nem is érdekel már: gúnyjául a sorsnak, a játék, amiből rémálom és lidércnyomás lett, ma már jámbor ábránd, múltak dicsősége és nagyzolás...
Akkor kezdtem még ezt a kis játékot, mikor velünk a nagy játékot kezdték : hazánkkal, életünkkel, vagyonunkkal és gyermekeinkkel - mit csinálhattunk volna? gyengék voltunk! s nem az volt -e a legboldogabb, aki gyerek módjára játszott a pad alatt, s akit egy gondolt élet eseményei jobban érdekeltek , mint véres hírlapjaink?
De jaj, gyöngék voltunk, s a nagy játék tovább győzte vérrel, mint a kicsi kedvvel és erővel.
A játék abbamaradt, s száz esztendő után nyúlok hozzá újra: mert amint mondják, hogy "száz mérföld a Duna ", száz esztendő az idők vér-Dunája.
De játsszuk csak tovább: mint a gyermek a szörnyű árvízben, ha felkapaszkodhat egy deszkára, felejti a veszélyt s folytatja játékát.
Íme, Újváros - egy pillanatig egy új, hazárd és szennyes Magyarország szimbóluma!
Valami bűzlik Dániában, s lehet, hogy mindannyian egy kártyavár romjai alatt fuldoklunk.
Nosza, rothadásból és omladékból is - építsük tovább játékvárosunkat!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE