Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
IFJ. FERENC AZ ÉLET ÚTJAIN
Bizonyisten nem azért írok róla már megint, mert az én unokám.
Én csak a jazigok és gepidák iránt vagyok elfogult, de ő közülük is csak azokkal szemben nem tudom megőrizni a tárgyilagosságom, akiknek a koponyáját az ölemben hozogatom haza a kubikgödrökből és vályogvetőkből.
Ilyenkor megesik, hogy már útközben kibontom a koponyát a papírból és konstatálom, hogy Kant Immánuel szerint ez abszolút szép halálfej, mert nekem igazán érdek nélkül tetszik.
Továbbá azt is megmondom neki szemtől-szembe, hogy ő bizonyára egy tiszta multú és szilárd karakterű politikusnak a koponyája volt , azért van két oldalról is beverve .
A kortársak koponyáit már sokkal tárgyilagosabban nézegetem, apapának pedig különösen elfogulatlan vagyok.
Éppen olyan, mint más apapa, csak persze Ferenc nem olyan, mint más unoka.
Valahány apapakollégával beszélek, mindíg örömmel hallom, hogy nekik olyan unokájuk van, aki rendes, illemtudó, szófogadó, kézcsókoló, imádkozni szerető és tekintélytisztelő gentleman.
Nohát az én unokámra egyet sem lehet ráfogni ezekből a kisdederényekből.
Legalább én nem fogok rá ezekből semmit, mert én még az unokámról is csak a tiszta színigazat mondom.
Ferenc egyszerűen lángész, de azonkívül semmi más.
A világtörténelem nagyjai közül talán csak Pascal hasonlítható hozzá, aki még a kilincset se érte fel, mikor már kúpszeleteket krétázott rá a szobapadlóra.
Ferenc még csak hároméves mult, de már föléri a spájzajtón a kilincset és ha a kis-székre áll, a nagyi selyem-napernyőjével le tudja hívni a szalámi-rudat a szegről és az apapa papírvágó ollójával olyan tökéletes kúpszeleteket szab belőle, hogy bicskával se lehet különbet szerkeszteni.
Pascalról a legkimerítőbb életrajzokban sem olvastam ilyent .
*
De Ferenc nem egyoldalú lángelme, ami a zsenik értékéből rendesen levon.
Az ő érdeklődését minden felébreszti és minden tudományszakban egyéni fölfogást érvényesít .
- Apapa, - oson be hozzám reggeli után - te még eszöj ?
- Én igen, te tán nem eszel már ?
- Ha adsz neköm májnát, akkoj én is öszök .
- No hamar kapd be - forgatok meg egy kanálnyi málnát a porcukorban .
- Nem úgy, apapa, majd csak én hozok neköm is egy kis tányéjt.
És akkoj közösbe dojgozunk.
Igön, apapa ?
Hoz egy tányérkát, megfelezem a málnám, Ferenc megfészkel az ölemben és azt mondja :
- Most mán kezdődhet az ötetés .
- Micsoda etetés ?
- Hogy te majd ötetöj engömet, mejt anyuka azt mondja, mög ne jássa , hogy mán mögint öszök.
No, apapa !
Nyujtja felém a nyitott száját, mint egy kettéhasadt málnaszemet .
Elémhúzom a tányérját, abból adok neki egy kanállal .
- Még? - cukrozom meg a másik kanálnyit .
- Hát pejsze.
De nem úgy, apapa, hogy mindíg az én tányéjomból .
- Hanem ?
- Eccöj az enyémbőj, aztán mög a tiémbőj .
Enyém, tiém...
Egyszerre reformálja meg a nyelvtant és a nemzetközi jogot .
*
Elvi el lensége a délutáni álomnak, de az erőszaknak mindíg enged.
A fektetés mindíg bizonyos szertartásokkal jár, amelyek nem tartoznak teljes egészükben a nyilvánosság elé.
Sorrendben az az utolsó, hogy kikiált az ágyból .
- Anyukám, csak felejtsd égve a vijjanyt .
A villany égvefelejtése nem azért van elrendelve, mintha Ferenc félne a sötétben, a zárt zsalu mögött.
Ez a találmány a Ferenc lelki egyensúlyának a biztosítására való.
Ő körülötte csupa tökéletes emberek élnek, akik egyebet se tesznek, mint intik, fig yelmeztetik, fegyelmezik Ferencet, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak és korrekt polgára a hazának.
Annyiban már fogott is rajta a polgáriasult életre való nevelés, hogy neki is okvetlen hibán kell érni valakit .
Mivel azonban csupa makulátlan lényekkel van körülvéve, kénytelen fölhívni anyukát arra a kis tökéletlenségre, hogy felejtse égve a villanyt .
Megtörténik.
Anyuka fölcsavarja az éjjeli szekrényen a kislámpát , hogy égve felejthesse és lábujjhegyen kisuhan az ajtón.
Abban a pillanatban Ferencből kitör a felháborodás.
Megbotránkozás, káröröm és társadalmi iskolázottság van a hangjában :
- Anyu!
Égve felejtetted a vijjanyt!
Mögájj, majd mögmondajak nagyikának !
A villany, miután megtette kötelességét, mint az életre nevelés eszköze, kioltatik s a gyerekszoba fölött az angyalok veszik át az impériumot.
A többi nemzet is szendergésnek adja magát, én pedig fogva a kalapom és a táskám , megyek a dolgom után s csak az ajtóból suttogok vissza egy "szervusztok " -ot, amit már hallanak is, nem is .
Már lent járok a lépcsőn, mikor három szobán keresztül hallom a Ferenc hangját.
Csupa muzsika, kottázni lehetne .
- A-pa-pa, a - pa - pa !
Természetesen visszafordulok s természetes az is, hogy az asszonyok utamat állják .
- Ne menj be, az Isten áldjon meg, kivered a szeméből az álmot !
De hát szeretném én látni azt a nagyapát, akinek útját lehetne állni , mikor az unokája hívja .
- Mi baj, Ferenckém? - botorkálok oda az ágyikójához .
- Csak eszömbe jutott, hogy tetőjed még ej se köszöntem .
Én még nem látom őt, de ő lát engem s forró kis keze beletalál a tenyerembe .
- Te máj mész, apapa ?
- Én már megyek, öreg .
- Ásatásni mégy? - kérdezi a magacsinálta szóval .
- Nem, most csak dolgozni megyek .
- A kujtujpajotába ?
- Oda .
- Mit dojgozoj te ottan ?
- Írok .
- Mit íjsz, apapa ?
- Mindenfélét .
Ruhát, cipőt, kenyeret .
- Autót nem íjsz ?
- Nem, azt én nem tudok írni .
- Azt csak az én apukám tud, úgy -e ?
- Igen, az tud .
- De kenyejet tudsz íjni ?
- Azt tudok .
- Neköm is ?
- Neked is .
- Jó - mondja helybenhagyólag és elbocsát kegyelemben.
- Szejvusz , apapa, én máj ajszok .
Tíz perce ülök az íróasztalnál a kultúrpalotában, mikor szól a telefón .
- Ne haragudj, hogy zavarunk, de muszáj megmondani, mit csinált a gyerek.
Egész eddig csendben volt, örültünk neki, hogy jól elaludt s most szívszaggatóan kiabál ki a szobából :
- Édös apapa, djága apapa, inkább kifjit, inkább kifjit ...
Tudniillik hogy ha már írással keresem a kenyerünket, inkább kiflit írjak, mint kenyeret .
*
Délután négy óra.
Ferenc áll az emeleti folyosón és Sámsont játszik .
Rúgja és rázza a rácso t és szívből jövő ordítással adja fel a kérdést a filiszteusoknak ;
- Mi köjj neköm?
Mi kö-öjj ne - e - kö - öm ?
A nagy házban fölijednek délutáni szendergésükből a filiszteusok .
Csupa szelíd és nyájas filiszteusok laknak itt, mindazáltal azt hiszem, ha Ferenc az ő unokájuk volna, rég kicsavarták volna a nyakát.
Így azonban csak habcsókok , csokoládébombák és más pedagógiai dum-dumok hullanak az ablakokból, próbálván felelni arra a kérdésre, hogy mi kell Ferencnek .
De nincs az az ó-testamentumi próféta, akiben annyi jellemszilárdság volna, mint Ferencben.
Vadul rugdossa le az udvarra a modern cukrászat vívmányait , aztán utánuk küld egy púderos dobozt, egy varrógépolajozót, egy bádogkondért és egy grammofónlemezt.
Mindezeket vad dühvel löki ki a világürbe, azonban mi kor egy pléhfödő kerül sorra, annak kijelöli pályáját, mondván :
- Azéjt is esséj rá a Tóbász nénije .
Tóbász nénit, aki az udvart söprögeti, mi többiek Tóbiás néninek hívjuk, csak a Ferenc dialektusában ízesedett úgy meg a neve.
Házmesteri rangban uralkodi k fölöttünk, a házigazdáékat is beleértve s én valóban mindíg olyan hódolattal nézek rá, mintha cárnő volna s meg vagyok róla győződve, hogy az egyetlen élő lény, aki rendet tudna csinálni Oroszországban.
Az ő érdeme, hogy a jeges minálunk csak suttogva o r dít s ő rá vezetem vissza azt a természeti tüneményt is, hogy a napsugár csak a cselédlépcsőn mer lejárni az udvarunkra.
Egyúttal Tóbász néni az egyetlen megmondhatója annak, hogy mi kell Ferencnek, mikor unja magát.
Ez akkor derül ki, mikor a pléhfödő vé rfagyasztó csörömpöléssel célhoz ér s Tóbász néni fölmosolyog Ferencre .
- Gizikét küldjem, lelköm?
Ahun ni, mán szalad is a ' .
Gizike a Tóbiás néni unokája s a más nemből való embertípus egyetlen szívesen látott képviselője Ferencünknél.
Háromszor olyan idő s ugyan, mint a fiatalember, de vonzalmának nyilván éppen ez az alapja, ami ifjú férfiaknál nem is éppen szokatlan az életben .
A fényes szemű kis fekete szitakötő mosolyogva libeg föl a lépcsőn .
Ferenc zajos vidámsággal kocog eléje .
- Szejvusz, Gizi.
No csak te üjj le itt, a konyhán a kis-székje, majd hozok neköd szép könyvet mingyáj, aztat nézegetheted, de ej ne szakítsd, mejt akkoj jesz paksz.
Tényjeg .
Gizike engedelmesen mosolyog, mint ahogy jó házmesterkislányhoz illik.
Megszokta már, hogy Ferenc fölparancsolta magához, de csak éppen azért , hogy ott tudja maga körül.
Többet aztán se teszi, se veszi, ahogy ez már a férfiak szokása.
Fúr, farag, kalapál a szobájában s csak időnként szalad ki egy-egy pillanatra a vendéghez, hóna alá csapva a sofőr-sapkát.
Mikor visszajön, gömbölyű kis arca ragyog az elégedett s égtől .
- Nna, ezzej is mögvagyunk - dobja az ágya alá a prémes sapkát .
- Mivel, Ferencem? - kérdezem tőle.
- Mi járatban voltál odakint ?
Ránt egyet a kis vasgyúró-vállán s mint valami magától értetődő dolgot, feleli :
- Csak kimöntem máj egy kicsit mögvejni a fejeségömet .
De már akkor a hintalovát patkolja s látszik rajta, hogy nem nagyon érdekli többé az egész asszonyügy.
Negyedóra mulva azonban megint előszedi a sapkáját és indul kifelé .
- Hová, hová, sofőr úr? - állok elébe .
- Csak kimönök mán mögvejni egy kicsit a fejeségömet .
- De hát micsoda dolog ez? - ártom magam az unokám családi ügyeibe.
- Mért bántod te Gizikét, mikor ő nem bánt téged ?
Magyarázólag terpeszti ki a két tenyerét .
- Nem bántom én, apapa, csak mögvejöm.
Hát nem éjtöd, hogy ő az én fejes égöm ?
Hát nem mondom, hogy lángész az unokám?
Tanítani erre nem tanította senki.
Példát rá nem láthatott.
Magától jött rá.
Megérezte a lángész ihletével , hogy ezt sohase lehet elég korán kezdeni .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE