Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Abonyi Árpád
A havasok ura
Keletkezés ideje
1906
Fejezet
10
Bekezdés
852
Mondat
1687
Szó
24627
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
X.
Harmadnapra, a meghatározott időben, a »szabad székely csapat« Balassa vezérlete alatt kivonult a pálfalvi kastély földsánczai közül és áthaladva a falun, elindult nyugati irányban a nagy havas felé 1704 szeptember tizennyolczadikán.
Ezzel a mindnyájukra emlékezetes dátummal aztán meg is kezdődött hosszu sora a küzdelmes hónapoknak és éveknek, melyeknek ragyogó története Rákóczi-korszak elnevezés alatt van megörökitve Magyarország históriájában az idők végeiglen...
A legközelebbi község, melyet a csapat ki nem kerülhetett, Magura volt.
Jövetelök hirére a magurai oláh pópa, valami Popszavin Arkadián, félreverette a templom harangját, s ő maga szólitotta fegyverbe hiveit, hogy állják utját a » menekülő« magyaroknak és pusztitsák ki őket a föld szinéről, mely a császár kegyelmes jóvoltából immár sehol sem a magyaroké, hanem mindenütt az övék.
Azt hitte csakugyan szegény feje, hogy a székelyek menekülőben vannak Pálfalváról, s az ő faluján keresztül akarnak felbujdosni a havasra, hogy a bizonynyal sarkukban levő Opre Simeon fegyveres móczaitól megszabaduljanak.
A lázitó szózat nagyon termékeny talajra hullott: a magurai oláhság fejszével , kaszával, kovás puskával, s más egyéb ártó szerszámmal fölfegyverkezve gyülekezett össze a templom előtt levő tágas térségen, s lármás zajjal biztositotta a szakállas pópát, ki egyik kezében templomi zászlóval, másik kezében karddal lépett ki közéjük parochiájából, hogy a menekülő »ungár « -okat egy lábig fölkonczolja.
Az volt a legsajátszerübb, hogy a férfiakat ebben a községben az asszonyok buzditották leghevesebben a harczra.
Mértéktelen kapzsiságukban ezek a rumuny asszonyok valósággal felbőszültek arra az eshetőségre, hogy az erőszakkal elfoglalt földeket - melyek az elüzött magyar lakosság birtokai voltak - ismét vissza kell adni, ha a magyarság visszatér és elharácsolt birtokát visszaköveteli.
Olyan is akadt köztük nem egy, a ki derekára kapcsolta szoknyáját, s maga is odaállt kiegyenesitett kaszával a férfiak közé, hogy részt vegyen a »menekülő« magyarok kiirtásának munkájában.
Heves rikácsolásuk betöltötte az egész falut.
Borzas hajukkal, vérpiros, gyülölködő, bestiális arczukkal igazi furiák voltak ezek az oláh asszonyok - gonoszabbak fölgerjedt szenvedélyeik tüzes áradásában egyenkint tiz férfinál.
A pópa magasra emelte a templomi zászlót, s ugy lázitotta a harczias lármával összegyülekező oláhokat.
Következetesen a császár óhajtására hivatkozott, a ki Erdély egész magyarságát - választott hősies fejedelmével, II. Rákóczi Ferenczczel együtt - kiszolgáltatni rendelte a »hű és atyai szivének mindenkor kedves « oláhságnak, a mely azt tehet a kezei közé adott rebellisekkel, a mit akar .
Megkegyelmezhet nekik, vagy kivégezheti szabadon, tetszése szerint, birtokát elveheti - a Bécsben trónoló »imperátorului« nem gondol többé a magyarokkal.
A magurai móczok tele torokból harsogtatták lelkes »szetreászká « -ikat (éljen) a hosszu szakállu pópa felé, ki a magyarság ellen való harczot szent harcznak hirdette ki és eleve megadta nekik az egyházi abszolucziót a vérontásért.
Dicsőség annak, a ki vért ont - ellenben pokolbeli kárhozat éri kései ivadékait is, a ki a szent harczból visszamarad.
Persze, hogy nem maradt vissza egy sem.
Ha a pópa nem is, tulajdon felesége átkozta volna ki a világból az ilyen gyáva móczot.
A falu felé közeledő székelyeknek természetesen azonnal gyanusak lettek a félrevert harangok.
- Rosszban törik fejüket amott azok a maguraiak, vitézlő hadnagy uram! vélte az öreg Kaszás.
- Magam is azt hiszem, - hagyta rá Balassa.
Meg kellene tudni...
Nem folytathatta tovább.
A parasztok - közel háromszázan - pópájuk vezérlete alatt előtörtek és rálőttek az uton megállapodó székelyekre.
Balassa erre nyomban megadta a szokásos háromszoros sipjelet a tüzelésre.
Az öreg Kaszás azonban megelőzte a puskásokat: egy-kettőre künn volt ágyuival a front előtt, a pattantyusok munkához láttak, s alig két percz mulva már eldördült mind a két ágyu, hogy beleokádja lövegeit az egy csomóban álló parasztokba.
A hatás pusztitó volt...
Szétroncsolt emberi tetemek hevertek a földön s kétségbeesett jajgatás vegyült össze az ágyuk dörgésével.
Pár percz alatt vége is volt az egész dolognak - a maguraiak nem vetekedhettek bátorság dolgában az Opre táborával: rémült orditozással dobálták el kaszáikat és szétfutottak a pópa mellől, ki halálos sebből vérezve szintén az elesettek között nyöszörgött, mig az egyik székely atyafi meg nem könyörült szenvedésein és irgalomból főbe nem lőtte.
Balassa elborult homlokkal vonult be a faluba.
A halottak között kilencz asszonyt számoltak össze...
Mekkora gyülölet lakozhatik ezekben az emberekben, hogy még az asszonya is fegyvert ragad a magyarság ellen!
Mi lesz ennek a vége?
*
Másnap ugyanily rövid ideig tartó véres összeütközés történt a következő oláh falu határában Busicselen is.
Ott is föl akarták tartóztatni a tovavonuló székelyeket, s ott is a pópa lázitotta föl a népet.
Negyednapra, szeptember 22-én végre elérték a nagy havas első lankás nyulványait és felvonultak a hegyi uton az erdőségbe.
Busicselen az öreg Kaszás hat-hat darab izmos mokány lovacskát fogott kedves ágyui elé s ugy vonult fel az erdőbe a csapat után .
Balassa hiába csóválta fejét: az öreg góbé semmi szin alatt nem akart megválni ágyuitól és nem is vált meg.
Mesébe való, mekkora szivós makacssággal hajtotta végre ez az öreg székely a maga akaratát, s mily verejtékes küzdelmet folytatott a hepe-hupás, kimosott hegyi utakon, hogy ágyuit tovább vigye.
Balassa nem is igyekezett, hogy lebeszélje a vállalkozás emberfölötti nehézségeiről .
Tisztelettel tekintett rá és büszkeséget érzett, mert ebből is láthatta, a ki nem vak, hogy a mely népben a hatvanöt esztendős öreg ember is ily rendithetetlen akaraterővel tud ragaszkodni a maga súlyos elhatározásához, az a nép örök időkre biztositja jövőjét a nemzetek világhistóriájában és ki fogja állani a legnagyobb zivatarokat, a legkegyetlenebb megrázkódtatásokat is bátran és dicsőséggel.
Ezzel az emelkedett érzéssel folytatta utját valami másfél hétig a nagy havason keresztül a »Királykőig «, hol szabad székely csapata az ott összegyülekezett gyergyó-vidéki székelyekkel egyszerre annyira megnövekedett, hogy immár számbelileg is jelentékeny banderiumnak volt tekinthető.
A gyergyóiakkal együtt, kik a felső Maros völgyéből is magukba fogadták az onnan északnyugatnak menekülő magyarságot - 1500 főnyi tábor került a fiatal Balassa vezérlete alá .
Parancsnokságát a gyergyóiak is készségesen elismerték, s a két hét mulva bekövetkező cornilor-iütközet után, melyben Balassa bámulatos ügyességgel és hidegvérrel tudta kicsikarni az oláh tribun: Pintye Alexej vezérlete alatt álló közel négyezer főnyi oláhság kezéből a győzelmet: valósággal bálványozták.
Ezt a bálványozást titokban egy kis babona is hevitette.
Az ütközet folyamán ugyanis Balassa közel négy óra hosszat ült egy fehér ló hátán s csendesen, nyugodtan poroszkált egyik csapattól a másikig, hogy az ütközet menetét közvetlen közelből figyelhesse.
Körülötte fütyültek a golyók - őt és lovát azonban nem találta el egyetlen egy sem.
A tűzvonalban harczoló atyafiak nagy bámulattal, szinte hüledezve figyelték a csodát.
- Könnyü ezt megérteni atyámfiai - magyarázta félig tréfásan, félig komolyan az öreg Kaszás - merthogy ugy-é havasi mokányok lőnek vitézlő Balassa uramra, meg az ő fehér lovára?
- Azok bizony, hogy az ördög vigye el őket...
- Majd elviszi...
De most csak azt akarom mondani, hogy minekutána északnak és keletnek, az egész havason immár Balassa uram parancsol, - azon havasi mokányok soha e világi életben a havasok urát le nem lőhetik, mert ezt a nagy havasnak titokban ő néki szolgáló manói nem engedik.
- Nem-é?
- De nem ám!
Ihol százan is lőnek rá, még sem trafálja őt, sem a fehér lovát... mert ott röpködnek a ló füle fölött a manók.
Az atyafiak tovább adták a tréfás magyarázatot s bár mosolyogtak a dolgon - a felét elhitték.
A havasok ura elnevezést pedig ugy odaragasztották a Balassa neve mellé, hogy azt onnan elválasztani többé nem lehetett.
Nem is kellett , mert azzá vált hamarosan: ura lett a havasnak délen is, északon is.
A cornilori ütközet után a mártonvásári, a rehicseli, majd a gura-sadai ütközet következett, mindmegannyi uj babér a szabad székelyek homlokára, kik magasan lobogtatták a diadalmas Rákóczi-zászlót és szerénytelenség nélkül, önérzetesen hivatkozhattak rá, hogy hadi sikereiket senkinek másnak, csak a mindenható Istennek és önmaguk vitézségének köszönhetik.
A fejedelem reguláris hadaiból senki sem segitette őket, - mindent a maguk emberségéből, saját fiatal vezérük haditervei szerint hajtottak végre.
Hirük természetesen hamar eljutott a fejedelem udvarába.
A fiatal Balassáról és bátor, eszes székelyeiről mindenki a legnagyobb dicséret hangján beszélt.
Nemsokára megjött az akkoriban már Kassán tartózkodó fejedelem elismerő levele is, melyben Balassát az erdélyi északi havasok kapitányává nevezte ki, a székelyeknek pedig egy selyemzászlót ajándékozott.
A zászlót két fejedelmi kurir hozta.
Nagy ünnepségek között, fényes egyházi és tábori szertartással szentelték föl ezt a zászlót a vadregényes beszterczei völgy egy gyönyörü tisztásán és mélyen meginditó jelenet volt, midőn az ezerötszáz székely harczos fedetlen fejjel esküdött föl a nagy fejedelem zászlója alá, melyet attól kezdve még hét örömmel és szomorusággal vegyes esztendőn keresztül lobogtattak egészen a gyászos emlékezetü szatmári békekötésig , melylyel a bécsi udvarhoz átpártolt Károlyi Sándor 1711 április 11-én a magyar nemzet e legdicsőbb szabadságharczát gonoszul megbuktatta.
- Vége.
-
* Egy igen nehéz oláh nemzeti táncznak a neve, melyet kizárólag csak férfiak szoktak tánczolni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE