Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kóbor Tamás
A tisztesség nevében
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1224
Mondat
2929
Szó
32218
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
X.
De aztán rémülten tapasztalta, hogy a szoba mind homályosabb lesz, csakugyan beköszönt az este.
Mikor Hernyány reggel fölkelt, azt hallotta, hogy a nagyságos asszony ismét kikocsizott.
Ugyan, de korán kel az a nagyságos asszony!
Mit csináljon ő?
Lusta volt ugyan az efféle testgyakorlatokhoz, de még is rászánta magát, hogy lóra ül és fölkeresi.
Megmagyaráztatta magának, körülbelül merre ment Flóra és utána baktatott , kényelmesen jártatva a lovát.
Alig egy félóra mulva az ut sürü porából kibontakozott a Flóra könnyü kocsija.
De nem volt egyedül.
A kocsi mellett egy lovas léptetett, élénken beszélgetve társnőjével .
Hernyány szive megdobbant.
A zömök, erős termetben rögtön felismerte Vucseticset, a megye főispánját.
Véletlenül találkozott -e Flórával, avagy amúgy is erre tartott ő hozzá?
S ugyan mit beszélhettek egymással?
Flóra neheztelésében csak nem tett olyan nyilatkozatokat, mik neki árthatnak?
Nem volt sok érkezése a töprenkedésre, a kocsi és a lovas gyors vágtatásban szembe jött vele s Vucsetics, messziről meglátván Hernyányt, vigan a kalapját lengette felé .
Öt percz mulva már hangos örömmel kezet is fogtak.
- Isten hozott erre mifelénk - kiáltott vigan Vucsetics, egy körülbelül negyven esztendős, zömök ember, sürű fekete szakállal s energikus, szlávos sasorral.
Ha erre felé nem lovagolok s nem találkozom a kedves barátnőmmel, azt se tudom, hogy itt vagy.
Hát ez a barátság?
- Kérlek, csak tegnap érkeztem.
- Tegnapelőtt, barátom, igazította helyre a főispán, amint kedves barátnőmtől tudom , de hát persze, inkognitóban, s mikor egy olyan pajtással vagyunk, mint kedves barátnőm, akkor persze ördögöt sem gondolunk a régi czimborákkal.
- Tulzol, méltóságos uram - felelt Hernyány rezerváltan, voltaképpen azt se tudhattam, hogy futólagos egynehány találkozásunk feljogosít -e engem, az ellenzéki léhütőt az ilyen kitüntető barátság számontartására!
- Ugyan ne izélj, de erről még beszélünk.
Szó ami szó, ez a mai reggel fölér nekem egy nyert fogadással.
Ha nincs kifogásod ellene, együtt reggelizünk.
- Nagyon megtisztelsz.
Jó reggelt Flóra, amint látom, kiheverted tegnapi rosszullétedet?
- Teljesen - felelt Flóra tüntető jókedvvel.
Az én Oszkár barátom azt mondta, hogy nagyon szép vagyok, ez egészen fölvillanyozott.
Mert ő valamikor szakértő volt.
Flóra iparkodott a régi cocotte-stilusban beszélni.
Erőszakosan ragaszkodott a megpendített témához, kaczagva, frivolul frissítvén föl a Vucseticscsal való közös emlékeket.
Mikor a kastélyt elérték, Flóra leugrott a kis kocsiról s fölsietett a szobájába.
- Hová, hová, Flóra? kiáltott utána vigan Vucsetics.
- Átöltözködöm, még szebb akarok lenni, szólt le Flóra, egy ilyen régi kedves barát kedvéért érdemes magamat oly széppé tenni, ahogy csak birom.
- A régi vagy, kaczagott a főispán, hej, ha magamról is ugyanezt mondhatnám!
Míg Flóra átöltözködött, a két férfi az ebédlőben összeült konyakozni.
- A szerencsés véletlen örömére, szólt a főispán koczczintva.
- Ugyan méltóságos uram, félre a teketóriával.
Tudom, hogy ezt a szerencsés véletlent Budán rendezték.
Vucsetics meghökkent.
- Hol?
- Budán, szólt egykedvüen Hernyány, minek tagadnád?
A gazdád küldött ide .
Vártalak.
- Hát ezt meg honnan tudod?
- A kisujjam sugta meg, vagy a saját titkos rendőrségem.
Hát azt hiszed, mi ellenzékiek a levegőből csinálunk politikát?
- Átkozott jó ez a titkos rendőrséged, mert erről a levélről nem tudott senki, rajtam és az öregen kívül.
De ha tudod, annál jobb.
Magam is jobb szeretem az egyenes beszédet, mint a diplomatizálást.
Hát röviden - lehet veled okosan beszélni?
- Témája válogatja.
Lovakról és politikáról igen.
Asszonyról és mértékletességről nem.
- Emberem vagy, erre már koczczintunk.
Tehát azt is tudod, hogy mi járatban vagyok?
- Ezt, kérlek, mondd meg csak magad.
Tudom ugyan, de hát teneked van beszélni valód , nem nekem.
A főispán hümmögött, fölhajtott még egy pohárka konyakot, aztán belefogott a mondókájába:
- Hát röviden és velősen, arról van szó, hogy cserélj velem.
- Már mint a szakállunkkal?
- Azt hiszem, ugyanannyit nyernél, barátom, mert politikai értelemben is - nincs többé szakállad, le vagy beretválva.
- Hogy-hogy?
- Úgy, hogy ha cserélsz velem, én lépek föl a kerületedben, ha nem cserélsz, maga az öreg lép föl.
Érted?
- Értem, felelt Hernyány közömbösen, csak hogy az én kerületemben nagy kutya ám a kis biró is.
- Csalódol, kedvesem, kiszedik a fogát, a felől alhatol.
De hát egyre megy.
Látod, az ügylet olyan világos.
Beülsz a főispáni székembe, arany dolgod és kevés munkád lesz és...
- Megbocsáss, barátom, ahhoz nem vagyok sem elég gazdag, sem elég öreg.
Én még egy kicsit szeretem az életet s a méltóság falun nem ér föl a nimbuszszal, ami az orfeumban környékez.
- Ugyan, kérlek, hiszen ha akarod, portád elé építenek neked vasutat, nyolcz óra alatt fönn vagy az orfeumban.
- Köszönöm, barátom, nem szeretek sokat vasuton ülni.
Aztán meg, ismétlem, nem vagyok elég gazdag, hogy méltóságomra ráfizessek.
Vucsetics összeránczolta a homlokát s egy darabig gondolkozott.
- Ez ugyan már nincs az utasításban, de megteszem a te kedvedért.
Mondok egyet, kettő lesz belőle: házasodj meg és lesz pénz is, meg mulatság is.
- Ugyan!
Hernyány szive megdobbant.
Ez okos gondolat, erről lehet beszélni.
Egy fényes partie és ő egészen meglett ember.
- Jól van - szólt, majd beigtatom, a kishirdetésekbe, hogy egy főispán megfelelő hozományt keres és ha akad kedvemre való pályázó, akkor...
- Ugyan, ugyan, ne viczczelj!
Szorulsz is te arra?
Akad minden ujjadra kettő is, de hogy mindenben szolgálatodra legyek, keresek én számodra, egy szép, fiatal és gazdag leányt, akár innen a szomszédságból is.
- Ah! talán már találtál is?
- Ha előre is komolyan beleegyezésedet nyilvánítod, akkor már találtam is.
- Itt a kezem.
Szép és még fiatal is?
- Mint a friss baraczk és magja is van, vagy egy milliót érő.
- Akkor csak mutass be neki.
Rendben vagyunk.
Hogy hivják?
- Vucsetics Ilona, az unokahugom.
- Igazán?
És nekem adjátok?
- Két kézzel.
- Szervusz, sógor!
- Szervusz, szervusz!
És a két derék férfi elérzékenyedve ölelkezett össze, aztán melegen megrázták mind a két kezüket.
Ezekután pedig Hernyány végig simította a homlokát.
- Igaz is, most jut csak eszembe.
Hát a politikai elveimből mi lesz?
Oda fönn fölfalnak és az öreg Helley mennyköveket szór rám.
- Nem ér idáig a mennyköve, aztán meg mi közöd is a politikai elveidhez, mi?
- Az igaz, kaczagott Hernyány, majd csak elleszek nélkülök, ahogy el lehettem nélkülök az előtt is.
- Tehát megsürgönyözhetem az öregnek?
- Meg, akár expressz.
Aztán mikor is láthatom menyasszonyomat?
- Magammal viszlek, nálam vannak vendégségben.
- Szüret... azaz... még sem szüret.
- Mi baj?
- Nem vagyok egyedül.
Vucsetics kaczagott.
- Flóra?
Adj neki tisztességes végkielégítést, ő ugyan nem fog sirni utánad.
- Igazad van; szólt.
Csak nem mondhatta meg, hogy nála nem úgy áll, mint másnál!
- Hanem egyelőre arra kérlek, szót sem Flóra előtt a megállapodásunkról.
Nem szabad semmit sem tudnia, az öreg Helley miatt.
Hadd tudják meg csak a befejezett tényt.
- Tiszta dolog, helyeselte Vucsetics, megirom a lemondásomat és három hét mulva instellálnak.
Négy hét mulva akár mindjárt nászutra is mehetsz.
Mikor Flóra közéjök lépett, már lovakról folyt a beszélgetésük.
Úgy intézték el a dolgot, minden nagyobb emóczió nélkül, mintha egy zsák kukoriczáról lett volna szó .
Flórának halvány sejtelme sem volt arról, ami történt, mindössze emeltebb kedvben találta Hernyányt és azon tünődött: vajjon hogy fogja magát ma viselni.
Reggelihez ültek, vigan beszélgettek, a főispán belemerült kedves visszaemlékezéseibe és Flóra iparkodott megmaradni a frivol hangnál, melyet megpendített.
De csakhamar elhallgatott, mert megriadva tapasztalta, hogy Hernyányt ezek a visszaemlékezések szerfölött mulattatják és kaczagva tudakolta a részleteket.
Tiz óra tájt Vucsetics fölemelkedett.
- Most, barátom, induljunk, mert a hölgyek már nagyon várnak.
- Hogyan, - kérdezte Flóra hüledezve, - magával viszi?
- Szives engedelmével, kedves barátnőm s nagyon sajnálom, hogy magát is nem vihetem el, de hiszen tudja, lányok, asszonyok között...
- Elmegy? - kérdezte Flóra, Györgyre emelve remegő tekintetét.
- Ha megengeded, édes; udvariatlanság volna a főispán ur meghivását visszautasítani .
De estére visszatérek.
Addig majd csak elmulatsz magadban.
Flóra nem válaszolt, kezét a szivére szorítva, úgy fordult az ablak felé.
- Haragszik a kedves barátnőm? - tréfálkozott a főispán.
- Én?!
Dehogy.
Hirtelen visszafordult és kaczagva nézett szembe a férfiakkal.
Mintha kések járnák át a szivét, oly metsző fájdalmat érzett, de minden igyekezete arra terjedt, hogy ne láttassa velök.
Érezte, mint kavarog benne a vér, mint hevül és mint tér belé vissza a régi elaltatott keserüség az emberek iránt.
Ne lássák, hogy neki fáj ez az ujabb halálos sértés.
Leányok, asszonyok közé!
Hát természetes, hogy őt nem viheti oda !
Balga, buta asszony, hiszen még mindig ki vagy lökve, hogy gondolhattad csak egy perczre is, ezt a gátat le nem rontja többé semmi!
Hernyányt az uj perspektiva mindent felejtető izgalmában is egy pillanatra mintha megszállta volna valami könyörületféle, vagy gyávaság volt csak?
Egy őrizetlen pillanatban odahajolt Flórához és suttogta:
- Megbocsáss, drágám, mennem kell, Helley miatt is.
Fontos ügyekről van szó.
Mintha balzsamot csöppentett volna Flóra nyilt sebére.
Különösen a Helley neve hatott rá.
- De visszajön este?
- Vissza, egész bizonynyal.
S míg elfordult tőle, megszorította a kezét s úgy sugta:
- Nagyon szeretlek.
S vigan lóra ültek.
Az urak vissza-vissza fordultak s kalapjaikat lengették Flóra felé, aki kiállt az erkélyre és követte őket szemmel, amíg csak láthatta.
- Kellemetlen, hogy a nyakamon van ez a teremtés, boszankodott Hernyány.
Estére vissza kell mennem.
- Abból ugyan nem lesz semmi.
Mit gondolsz?
Csak nem hagyod ott a menyasszonyodat, a szeretőd miatt?
Küldj neki egy stafétát, hogy nem jösz, majd ha megunta a várakozást , pakol és hazazónázik.
Hernyány nem felelt, egy kicsit bántotta a lelkiismerete, meg félt is, nagyon félt .
Csinyján kell még bánni vele, különben két szék között a pad alá esik.
Hitegetni , biztatni kell, míg az esküvőn tul van, akkor aztán fizet neki, amennyit csak akar s bánja is, akármit csinál.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE