ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Gárdonyi Géza

Az öreg tekintetes

Keletkezés ideje
1905
Fejezet
12
Bekezdés
1491
Mondat
2733
Szó
20734
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12

10

Zsuzsika az éjszakát a házmesteri zugban töltötte.
Másnap aztán a doktor a méltóságos Grószné pártolásával betette egy árvaházba.

Az öregúr morgott, bosszankodott.
Hiába magyarázták neki, hogy mindenféle népet nem lehet befogadni úri családba; a házbér olyan nagy Budapesten, hogy mindenki szorosan lakik, és hát a doktornak magának is van gyermeke, meg ki tudja, hány lehet is még.

Az öregúr belékábult a sok magyarázatba, s végre is letette a fegyvert.
De azért mindennap eljárogatott az árvaházba.

Lassanként hátrább szorult.
A zsúroktól elkedvetlenítették, pipázni nem lehetett az új zöld szalonban, sem a váróteremben, hát csak a cselédszobában szívogatta a pipáját.

Azt meg a leánya nem nézhette.

- Apánk el fog kedvetlenedni - mondotta aggodalmasan.

Végre is a doktor kibérelt neki egy egyszobás kis lakást a harmadik emeleten .
Valamikor a vice lakott ottan, de aztán hogy a háziúr a kiszolgált katonát fogadta meg, a vice fölöslegessé vált.

- No, apám - mondotta a doktor délben -, hát most egy jó, külön szobácskához jut.
Itt fölöttünk kibéreltem az emeleten egy pompás kis külön álló szobát.

Az öregúr már akkor érezte, hogy ötödik kerék ő, gyanakvón nézett a vejére.

A leánya segítette:

- Hogy ne járjon, apácskám, senki a feje fölött, se az utcai robogás ne zavarja.
Csak hálni jár fel, apácskám, máskor mindig közöttünk lesz , csakúgy, mint eddig.

Az öregúr mindjárt ebéd után megnézte a szobát.
Hát egy külön álló sarokszobácska volt az.
Ablaka a szomszédos telekre nyílott, egy üres telekre; az ősszel bontották ott le a házat.

Amint az öregúr az ablakon át megpillantotta az eget, megörvendett.
Régen hiányzott neki, hogy az eget lássa.
A falusi ember megszokta, hogy a felhőket vizsgálja, este meg a holdkeltét is lássa olykor.

A szoba már be volt bútorozva a doktornak az ócska bútoraival; a falon friss meszelés fehérsége; a padlón új sárga festés.
A falon egy kőnyomatos Kossuth-kép.
S a vaskályha ontotta a meleget.

- Hozzátok fel a dohányomat meg a pipámat - mondta elégedetten.

S odaült a karosszékbe az ablak elé.
Nézte az eget.

Aztán, hogy a pipáját felvitték, először is arra gondolt, hogy egy nagy üveg konyakot vesz.
Még a télen, mikor meghűlt, rendelt neki a veje konyakot.
A patikából hozták, persze az orvosnak nem patikai áron.
A konyak fölmelegítette az öreget, és most már kívánta, megszokta, mindennap kérte .
De csak vacsora után adtak neki egy-egy pohárkával.

Hát a rendes délutáni sétájában vett egy nagy üveg konyakot meg egy pohárkát meg dugóhúzót.
Fölvitte este a bundája zsebébe rejtve a szobájába; beletette a ruhásszekrényébe, s a szekrényről levette a kulcsot.

A konyakból ivott aztán lefekvés előtt jó két pohárkával, de nem ízlett úgy , mint az, amelyet a veje adott.

Ez bizonyosan a homár miatt van - gondolta.
- Ördög vigye el azt a tengeri férget, elrontotta a szám ízét.

Megkóstolta aztán a konyakot reggel, éhgyomorra, de akkor se ízlett.

- No - mondotta -, most már látom, hogy a konyak rossz, nem az ízlésem.

Délután megint bement a boltoshoz:

- Hallja -e, barátom, hát micsoda konyakot adott maga nekem?
Az istenfáját magának.

- Mér, nagyságos uram?

- Csak tekintetes.

- Hát talán nem ízlik a konyak, tekintetes uram?

- Bizony nem, vigye el a manó, pedig azt mondta maga, hogy a legjobb, ami a bótba van.

- Tessék kérem, van nekem jobb is.

És leemelt a palackerdőből egy aranyos kupakú, hosszú üveget.

- Ennek az ára három forint.
Van drágább is, ha tetszik: egy üveg öt forint.

- Az nem kell.

Kezébe vette a háromforintosat, s körülnézegette.

- Szeretném mégis megkóstolni, mielőtt elvinném.

Öntöttek neki egy hasonló üvegből.
Az öregúr megízlelte.

- No, pakolja be.

Otthon aztán a kis külön magányában megint megízlelte, de már akkor nem ízlett annyira.

- Mégis az ötforintosat kellett volna megvennem - dörmögött.
- De hiába , fösvény vagyok, zsugori vagyok, Mayer vagyok én is.
Az ötforintos az igazi.

Megvette aztán az ötforintosat is.
Bezárta mind a hármat a szekrénybe, s hol az egyikből ivogatott, hol a másikból.
Olykor összekeverte a két jobbikat , olykor a rosszabbikat keverte össze a legjobbal, olykor mind a hármat.

A csöndes külön szobában megvolt az öreg.
Naphosszat pipázott, újságot olvasott, vagy a pipáját tisztogatta, mint azelőtt otthon, vagy az ablak elé állott, és nézegette az eget.

Már a márciusi felhők szállongtak az égen.
A levegőt az első tavaszi sugarak langyallták át.
A nap reggelenként besütött az ablakon.

- Vajon milyen az őszi vetés? - tűnődött az öreg.
- A Pogány-dűlőt bizonyosan felszántották már.

A két fiatal tulokra gondolt, amelyet ő nevelt legutóbb: gyönyörű két fehér állat volt.
Bizonyára most fogták először ekébe őket, talán épp ma.

S képzeletében látta a Pogány-dűlő nagy barna tábláját, amint a két fehér tulok lassan ballagva halad rajta.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE