Jankó szakács.
- Hanem talán elég is volt a sok hiábavaló beszédből, - szólt végűl Trencséni Jankó, - megéheztem.
Éhesen pedig nem jó utazni .
Lajos is megéhezett, mert kora reggel óta nem evett, az idő pedig már alkonyatra hajlott .
Volt a hajón egy kis tűzhely.
Trencséni Jankó nekigyűrkőzött, hogy majd főz ő olyan vacsorát, a milyent még nem evett Lajos .
Lobogott már a tűz a kis tűzhelyen, de nem volt ám mit megfőzni .
Ott volt egy háló a hajó fedélzetén.
A vízbe bocsátotta a hálót a Lajos segítségével .
- Majd lesz mindjárt vacsora, - mondta .
Igaza volt Trencséni Jankónak.
Mert mikor egy jó negyedóra mulva felhúzták a hálót, csak úgy ficzkándozott benne a sok hal .
- Halászlét fogok főzni, - kiáltotta örvendezve Jankó, mikor a sok halat megpillantotta .
Most már az volt a mesterség, kiválogatni a halakat, a melyek alkalmasak voltak a halászléhez.
Jankó ehhez is értett.
A halakat különválasztotta.
A melyik nem volt alkalmas, azt visszaeresztette a Dunába.
Hej , hogy ugrottak az elbocsátott halak !
Mire a halászlé megfőtt, akkorára leszállt az alkonyat a Dunára .
Kékes homályba burkolózott a partvidék, a víz pedig csillogott az alkonyat pirosas fényében .
Jankó egy nagy lámpást akasztott a hajó orrára .
- Nehogy beleütközzünk valami szembejövő hajóba, - mondta és tovább sürgött-forgott a tűz körűl .
Lajos ellenben elszomorodva hajtotta le a fejét a kormányrúdra .
Vajjon hol járnak Pali és Ambrus bácsi?
Fognak -e valaha egymással találkozni ?
Csaknem sírva fakadt szomorúságában, mikor a Jankó vidám hangját hallotta :
- Alkapitány úr, jőjjön vacsorázni !
A Szent-Antal csendesen úszott a Duna közepén az alkonyatban és a távoli partról bús énekszó hallatszott a hajóra .
- Alkapitány úr, úgy -e jó vacsorát főztem? - kérdezte Jankó .
Lajos nem is tudott felelni.
Szomorúságában kicsordúlt a köny a szeméből .