ÖTÖDIK JEGYZET SCHULBERG TALÁLKOZIK RÉGI KÖNYVÉNEK SZERZŐJÉVEL
Ahogy már szó volt róla, Schulberg egy kórháztelepen nyert elhelyezést, ahol alacsonyabb rendű laboratóriumi munkákra alkalmazták.
Itt már egyáltalán nem állt őrizet alatt, szökésről úgysem lehetett szó.
Egy reggel a kórházudvaron áthaladva, különös égi tüneményt látott.
Az égnek egyik felét mintha különös fekete felhő fedte volna, amely egyre közelebb jött, s nem is ködökből, hanem valami szilárd tömegből alkotottnak látszott .
Az ég tetejéről egész a földig ért, szokatlan gyorsasággal mozgott, s különböző színű tagoltságokat mutatott.
Alakját nehéz lett volna valamihez hasonlítani; annál inkább, mert folyton változott.
De óriási és tömör voltával az eget szinte elsötétítette .
Sohasem ismert csillagászati konstelláció uralkodott ez időben, s kár, hogy a hadban álló nemzetek mással voltak elfoglalva, mintsem az egek változásait vizsgálják.
Ez a mérhetetlen s áthatolhatatlan sűrűségű felhő nem az első csodálatos tünemény volt, melyet az égi jelenségek kutatója megfigyelhetett.
Az Örök Harc planétája ebben az időben haladt el egy aránytalanul nagyobb s eddig ismeretlen égitest kellős közelében , amelyről a legkezdetlegesebb eszközök is megállapíthatták, hogy tömör anyagokból áll, noha a háború előtti tudomány vélekedése szerint a messzeségben fénylő csillagok között csak igen kevés tömör halmazállapotú feltételezhető.
Schulberg, még fogságra jutása előtt sokszor elmélkedett ezen .
- Íme - mondta -, ez a tömör és bolygónknál sok ezerszeresen nagyobb égitest egészen közel érint bennünket, s már óriási holdtányér gyanánt világol egünkön.
Valamikor az ártalmatlan, híg üstökösök jövetelét is vad rémület fogadta, még ha jóval nagyobb távolban maradtak is.
Ma közönnyel és nyugalommal látjuk ezt a sokkal veszedelmesebb csillagvendéget .
Az emberiség felnőtt, s túl van a gyermeki ijedelmeken.
Tökéletes társadalmunk tökéletes fegyelemmel képes minden emberi erőt és figyelmet az emberi harcra koncentrálni, s nem hagyja magát zavartatni holmi fantasztikus égi tüneménytől .
Nem lehet tudni, ugyanilyen nyugalommal fogadta -e maga Schulberg azt a különös, tömör; fekete felhőt; melynek egy ága minthogyha egyenesen a feje fölé ereszkedett volna.
Határozatlan, furcsa, kemény, lógó tömeg; alsó vége szinte földöntúli fényben csillogott, amint a reggeli nap átellenből reátűzött.
Schulberg szeme már nem bírta a csillogást, amely közeljött... mindig közelebb... egész közel.
Noha természettudományos műveltségű, egzakt gondolkodású ember volt, mégsem tudott ellenállni valami misztikus érzésnek, valami eksztatikus elragadtatásnak.
Így szállt le a ragyogó ég, fekete felhők közt, a régi szentekhez .
De hamar fölülkerekedett benne a megfigyelés szenvedélye .
Konstatálta, hogy a leereszkedő csillogás kemény és domború.
Olyan, mint egy óriás konvex üvegfelület.
Természetesen nem érinthette meg, de maga a fény mutatta a keménységet.
S ekkor támadt föl Schulbergben először a gondolat , hogy lencse alatt van, éspedig a kronomikroszkóp lencséje alatt .
De ezt talán szubjektív lázálomnak, fantasztikus ötletnek is lehetne gondolni.
Ez a könyv nem fantasztikus regény, s nem célja összefüggéstelen tényekkel ejteni bámulatba olvasóit.
Szerencsére az írónak egyéb források is állanak rendelkezésére, mint az Örök Harc planétájáról való néhány feljegyzés.
Abban a palackban, melyben ezek a följegyzések a világűr tengerén át földünkre kerültek, s melynek tartalma jelenleg itt hever asztalomon, Schulbergnek és a történet néhány más szereplőjének jegyzetein kívül helyet foglaltak a Kis Föld alkotójának, a tragikus végű tudósnak jegyzetei is.
Ezek az előbbieket több tekintetben kiegészítik és megvilágítják .
Mindezeket egybevetve meg lehet állapítani, hogy a Kis Föld - vagy, mondjuk, a végtelen sorozat Kis Földek egyike, amelyről Schulberg Elzának beszélt - csakugyan azonos az Örök Harc planétájával, amelyen Schulberg, Elza és Kamuthyné éltek.
Ezt az egész világot nem az Isten teremtette, hanem a modern ember, a modern ész ereje hozta létre.
Meg lehet állapítani azt is, hogy a különös felhő, amelynek egyik nyúlványa csillogó üvegfelülettel ereszkedett Schulberg fölé, nem egyéb volt, mint maga a Kis Föld alkotója, a tudós, aki, mint Schulberg megsejtette, a kronomikroszkóppal kezében hajolt a számára mikroszkopikus kicsiségű világ fölé .
Hogyan jutottak a Kis Föld alkotójának írásai a Kis Föld lakóinak írásaival ugyanazon nagyságban, egyazon palackba (vagy inkább dobozba ), s hogyan jutott ez a doboz szokatlan éteri utazás után földünkre : erről talán leginkább adhatnak sejtelmet maguk a mesterséges égitest alkotójának jegyzetei, melyekből néhány szemelvényt e történet függeléke gyanánt szükségesnek látszik még idecsatolni .
" ...Ma érkeztem a Kis Földre.
Az átkelés simán ment, úgy , ahogy terveztem.
Miután számításaim szerint a Kis Földnek a M ... -hegy déli csúcsát kellett súrolnia, e csúcshoz utaztam, ahonnan aeroplánon szándékoztam a miniatűr bolygó közelébe férni.
Az aeroplánra nem volt szükség.
A mesterséges égitest oly közeljött, hogy az átkelés a hegycsúcs talajáról is végrehajtható volt.
Először műszereimet és élelmiszercsomagomat dobtam át a kis planéta vonzáskörébe, azután magam vettem az ehhez szükséges lendületet.
Sikerült a kellő másodpercben átvetni magamat jói megkapaszkodva a Kis Föld szikláiba és meredekeibe.
Pár másodperc alatt már messze jártunk az űrben, kicsiségünk miatt rövid idő múltán már a legjobb földi látcsövek sem tudtak volna bennünket utolérni .
...Itt vagyok hát, túljutva nemcsak földi hazám vonzáskörén , hanem a földi érdekek, harcok és babonák rettenetes körén is, mely már-már hálójába vont, és szétzúzással fenyegetett...
Tudom, hogy amit tettem , egyenlő az öngyilkossággal.
Öreg testem nem bírná a kalandot és megerőltetést, még ha élelmem és levegőm elég volna is, hogy életemet egynéhány hónapig eltengessem.
Így valószínűleg csak hetekről lehet szó.
De ez elég.
Az űr magányát és sivárságát úgysem állnám ki soká.
A földön pedig úgyis csak az öngyilkosság volt hátra számomra .
Mielőtt meghalnék, látni akartam még egyszer alkotásomat, a Kis Földet.
Utoljára az üstökös bűnlajstromán szerepelt, áradások és légörvények s egyéb kisebb-nagyobb károk és változások közt...
A nevezetes üstökös bűnlajstromán, amely elvitte és visszahozta...
A közbeeső idő alatt , számításaim szerint, hatalmas fejlődésen kellett átmennie.
Talán eljutott az emberig, s megkezdte a világtörténetet.
Nem hevít az a vulgáris kíváncsiság , mely fajunk múltját vagy jövőjét szeretné fürkészni, mint egy kicsinyített mintán.
De szeretném kísérletem főbb eredményeit levonni s lehetőleg közölni is a tudományos világgal.
E célból a következő műszereket hoztam magammal :
1. a kronomikroszkópot, mely a megfigyelést lehetővé teszi ;
2. fényképezőgépet nagyítószerkezettel ;
3. egy ballisztikus készüléket, amely képes lesz jegyzeteimet dobozba zárva meghatározott szög alatt a világűrbe röpíteni, legyőzve a Kis Föld gravitációs vonzását (amihez valóban igen csekély erő elégséges ).
A kellő s mindig könnyen kiszámítható szög pontos beállításával sikerülni kell lövedékemet oly irányban indítani útnak, melyen (ha kozmikus erők ki nem térítik pályájából) okvetlenül a naprendszer földjének (az úgynevezett Nagy Földnek) felületére kell csapódnia .
...Megkezdtem megfigyeléseimet."
( Itt tudományos észleletek következnek, melyeket e helyen nincs terünk ismertetni.
Azután így folytatja): "Természetesen nem mellőzhettem vizsgálataimban a Kis Föld emberi faunáját sem, mely a mienkhez hasonló kultúrát tudott e csöppnyi területen kifejleszteni.
A mikroszkopikus ember is társas lény, aki, úgy látszik, a hangyáéhoz hasonló tökéletes társadalmi szervezetet épített föl...
Tömegmozdulataik céltudatosak és fegyelmezettek.
Haditechnikájuk valóban bámulatos, ámbár meg kell jegyezni, hogy műszereimnek bolygójukra való lezuhanása, s nekem magamnak minden egyes óhatatlan mozdulatom több egyedüket pusztítja el, mint hadseregeik legbámulatosabb teljesítményei .
Jelenleg földjükön jelenlétem miatt, minden fegyelem fölbomlóban van .
Egyéneiket kevésbé tudtam megfigyelni, ezekből naponta generációk pusztulnak el, s a kronomikroszkóp nem tudja szavaikat s cselekedeteik indokait utolérni.
De sikerült fölfedeznem s mikroszkopikus kicsiségéből fényképezőgépem segítségével fölnagyítanom egynéhány írást és jegyzőkönyvet , melyekben e kicsi lények némelyike pár órányi sorsát (ami náluk persze éveknek felel meg) följegyezte.
E nagyított fotografikus másolatokat idecsatolom. "
( Itt következnek Schulberg jegyzetei, melyeket már mint fogoly, a kórházban vetett papírra; s még néhány napló és levél a kicsiny emberek tollából.
- Ezután még néhány sor, ideges, alig olvasható írással , két-három egymás után következő napról ):
" ...Élelmiszerem elfogyott, s napjaim meg vannak számlálva.
A Kis Föld növény- és állatvilága alig ad annyi táplálékot, hogy pár órával nyújtsa életemet.
Főleg a szomjúság gyötör: folyóikat kiittam, s tengereik nem üdítenek .
...Egy puhazöld hegyre hajtom fejemet, már nagyon gyenge vagyok.
Bordám alatt valami kemény és éles törmelék gyötör (talán egy város fellegkarcolóinak betonromjai); de annyi erőm sincs, hogy fekvésemet változtassam.
Vajon él -e még valaki a mikroszkopikus lények közül, akik ezt a csöpp planétát benépesítették ?
...Rémálmokból ébredek, közömbös csillagok alatt.
Egy hitvány világ istene voltam, s éhen kell vesznem teremtményeim közt .
...A Kis Föld szinte teljesen kihalt már.
Egyedül vagyok a sivár, végtelen űrben.
A levegő is kimerült... fulladozom. "