Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrahám Ernő
Csillagok a Tiszában
Keletkezés ideje
1914
Fejezet
32
Bekezdés
2324
Mondat
5504
Szó
49430
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Paprika Jancsi
Paprika Jancsi a kirakatban állott és nézte a francia babát.
- Istenem, - gondolta - vajjon miért ilyen szomoru?
Már egy hete van a kirakatban és azóta se nem szólt, se nem mosolygott.
Pedig olyan szép, hogy talán el is ájulnék örömömben, ha beszélhetnék vele.
De olyan előkelőnek látszott a francia baba, hogy nem merte megszólítani.
- Hátha összeverném a csinntányért, - gondolta - mert mind a két tenyerében egy-egy csinn-tányért tartott.
Hamar összeverte a csinntányért, háromszor is, az pedig szólott, hogy:
- Csinnadratta csinn!
A francia baba odanézett s Paprika Jancsi kapott az alkalmon.
Megszólította:
- Ha kellemetlen a kisasszonynak a csinntányér, abbahagyhatom.
- Nem kellemetlen, még szeretem hallgatni, - felelte a francia baba.
- Oh, - mondta Paprika Jancsi nagy örömmel - én, ha parancsolja, akár egyebet se csináljak, csak csinnadrattázzak.
Nagyon szeretek csinnadrattázni és különben is még, ha akarnám se tudnám letenni a csinntányért, mert a tenyeremhez van drótozva.
- És nem kellemetlen önnek, hogy örökösen tartania kell? - kérdezte a francia baba.
- Egy kicsit bizony fárasztó, - magyarázta Paprika Jancsi - de legalább nem kell félnem , hogy el találom veszteni.
A francia baba hallgatta, de most nem felelt.
Szomorkodott tovább.
- Ha meg nem sérteném a kisasszonyt, - kezdte megint a beszédet Paprika Jancsi - szeretnék valamit kérdezni.
- Kérem, szivesen, csak kérdezzen, - bátorította udvariasan a francia baba.
- Én még sohasem láttam olyan szép és előkelő babát, mint a kisasszony, - mondta Paprika Jancsi - s bizonyos, hogy a kisasszony valami uralkodó babacsaládból való hercegkisasszony, én pedig csak egy egyszerü cirkuszbeli Paprika Jancsi vagyok, a ruhám piros bohócruha, fejemen bojtos bohócsipka és a magam egyszerü eszével azt gondolom , hogy az olyan előkelő hercegkisasszonyok, mint amilyen a kisasszony is, a világ legboldogabb teremtései.
S hogy van az mégis, hogy a kisasszony már egy hete, mióta itt van a kirakatban és az egész idő alatt se nem szólt, se nem mosolygott, se nem nevetett , csak busult, meg szomorkodott.
- Mindennek megvan a maga oka, - felelte szomoruan a francia baba.
- Ha megtisztelne a kisasszony a bizalmával és elmondaná, nagyra tartanám, - biztatta Paprika Jancsi.
A francia baba pedig örült, hogy valakinek kitárhatja szivét és elmondta szomorusága okát.
- Mielőtt a kirakatba kerültem, - mesélte - azelőtt a raktárban tartottak, ahol sokkal több játék van, mint itt a kirakatban.
Volt ott a sok játék közt egy dolmányos, csákós ólomhuszár-kapitány is, aki egy egész ezred ólomkatonát egzeciroztatott.
Soha még bátrabb és szebb katonát nem ismertem s mindig csak vele beszélgettem, ő meg csak velem és örök hüséget esküdtünk egymásnak.
Boldogok voltunk.
De ezelőtt egy héttel engem kihoztak a raktárból és a kirakatba tettek.
Azóta nem láttam az én ólomhuszáromat, azt se tudom mi van vele és csak busulok utána, azért vagyok ilyen szomoru.
Paprika Jancsi nem tudta mivel vigasztalni a francia babát, pedig majd megszakadt a szive, olyan szomorunak látta.
Csak állott ott a kirakatban s nézett ki szomoruan az utcára.
Éppen katonabanda ment el a kirakat előtt s olyan szépen muzsikáltak, hogy Paprika Jancsi nem tudta megállani, összeverte a csinntányérját.
De sohase találta el a taktust; vagy elsiette vagy elkéste és sehogyse tudott együtt csinnadrattázni a bandával.
Olyan mulatságos volt ez, hogy az egész kirakat mind nevette, valamennyi baba és játék, csak a francia baba nem tudott nevetni.
Még csak el se mosolyodott.
- Pedig meg is tudnék halni, ha megnevettethetném - gondolta szegény Paprika Jancsi s még jobban össze-vissza csinnadrattázott, hogy hátha mégis elnevetné magát a francia baba.
De hiába, az csak tovább szomorkodott.
Eltelt egy hét ilyen nagy szomoruságban, akkor kivették a kirakatból a francia babát is , Paprika Jancsit is és eladták őket.
Sok-sok játékot találtak abban a gyerekszobában, ahova kerültek, de legszebb volt valamennyi közt a francia baba.
A gyerekek is mind csak vele szerettek játszani, meg Paprika Jancsival s észre se vették, hogy milyen szomoruak mind a ketten.
De a többi játék észrevette s este, mikor a gyerekek elaludtak, beszélgetni kezdtek:
- Miért olyan szomoru? - kérdezte egy kis magyar babakisasszony a francia babát.
- Semmi, ilyen a természetem, - felelte a francia baba s tovább nem faggatták.
Ahelyett igyekeztek mulattatni, megnevettetni.
Lisztes Jancsi, a bohócbaba tótágast állott; a rakéta el-pukkant a pamacs nyúl mellett s a kis pamacs nyúl úgy megijedt, hogy bukfencezve szaladt körül a szobában, mert azt hitte, valami vadász lőhetett.
A kugligolyó olyan bolondosan szaladt a kuglibábok közé, hogy mind a kilenc orra bukott.
A pénzes disznó kivette a hátából mind az ötvenhat krajcárt s odaadta a Kátsa cigány babának, hogy bolondos nótákat huzzon érte.
De sehogy se tudták jó kedvre hangolni a francia babát.
Végre belefáradtak a hasztalan próbálkozásba s elaludtak.
Csak Paprika Jancsi nem tudott elaludni.
Csak szomorkodott az ablakban, ahol a gyerekek hagyták s nagysokára ezt mondta:
- Én nem tudom tovább nézni a kisasszony szomoruságát, elmegyek világgá s vissza se jövök, mig csak magammal nem hozom a kisasszony ólomhuszárját is.
A francia baba próbálta lebeszélni, de Paprika Jancsi nem engedett; kiállott az ablakba s nézte az utcát, hogy merre fog majd menni.
Egyszer csak megszédült s lezuhant az ablakból a kövezetre.
Úgy megütötte magát, hogy mozdulni se tudott.
Reggel arra ment egy boltoslegény s megtalálta:
- Nini, - mondta - ezt a Paprika Jancsit meg tegnap reggel vették nálunk.
Szegény , kitörte a lábát; elviszem a boltba, ott megcsináljuk s azután hazavisszük megint oda , ahol megvették.
Felvette Paprika Jancsit s elvitte a játékos boltba.
Ott megcsinálták a lábát s mikor kész volt, ezt mondta a kereskedő az inasnak:
- Eredj, vidd haza ezt a Paprika Jancsit, mert tudom, hogy ki vásárolta meg.
Pakold mellé ezt az ólomhuszárt is, hátha ezt is megveszik.
Bepakolta az inas Paprika Jancsit az ólomhuszárral s hazavitte mind a kettőt.
Na lett öröm a gyerekszobában, hogy megkerült Paprika Jancsi.
De örültek a gyerekek az ólomhuszárnak is.
- Istenem, de szép ólomhuszár - ujjongtak.
- Játszunk lakodalmast és házasítsuk össze a francia babával.
Felöltöztették a francia babát menyasszonynak és odaállították az ólomhuszár mellé.
Egy pillanatra még a szivverése is elállott örömében a francia babának, mert megismerte , hogy a vőlegénye az ő hűséges ólomhuszárja.
Örült az ólomhuszár is, hogy szólni se tudott, de a gyerekek semmit se vettek észre, csak játszották tovább a lakodalmast.
- Ha lakodalom, muzsika is legyen, - mondta az egyik gyerek.
- Én majd a búgó csigát húzom fel, - ajánlkozott egy kis lány.
És felhúzta s a búgó csiga forgott és muzsikált.
- Én meg verklizek, - mondta egy kis fiu és forgatta a verklit.
Egy másik harmonikázott , egy dobolt, egy trombitált.
És a francia baba meg az ólomhuszár boldogan hallgatták a lakodalmi muzsikát s meg¬fogadták egymásnak, hogy soha többet nem válnak el egymástól.
- Hát cinntányér, ki cinntányérozik? - kiabálta egy kis fiu.
- Cinntányér is kell a lakodalmas muzsikához!
- Itt van Paprika Jancsi, majd én nyomkodom a mellét a szive felett és csinnadrattázik , - mondta egy kis lány és mindjárt nyomkodni is kezdte.
És Paprika Jancsi olyan szépen csinnadrattázott, olyan szomoruan, mint még soha életében és mindenki csak őt hallgatta.
A gyerekek, a játékok és az ólomhuszár is.
Őt hallgatta a francia baba is és ránézett hálásan, mert tudta, hogy neki köszönheti a vőlegényét.
És most a francia baba nevetett és Paprika Jancsi volt szomoru.
De nem mutatta a francia babának, hanem igyekezett nevetni.
Oh, milyen szépen illik a francia hercegkisasszonynak az ólomhuszár, - gondolta.
- Mit is akarnék én, szegény, egyszerü Paprika Jancsi létemre?
Nem tett -e elég boldoggá engemet a francia baba már azzal is, hogy rám nevetett?
Most már akár meg is haljak , mert boldogabb már úgy sem lehetek.
Még egy utolsót csinnadrattázott, az eddigieknél is szebbet és szomorubbat s azután elhall-gatott.
- Eltörött a Paprika Jancsi rugója, - mondta a gyerek, aki nyomkodta - nem akar többet csinnadrattázni, pedig a szive felett nyomkodom.
És mindenki azt hitte, hogy a rugó romlott el Paprika Jancsiban.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE