Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kóbor Tamás
Muzsika és parfüm
Keletkezés ideje
1893
Fejezet
15
Bekezdés
908
Mondat
2668
Szó
22976
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
X. TÖREDÉKEK.
New-York, jan. 29.
Húsz centem volt és választásom egy ebéd és czigarettázás között.
Dohányt vettem magamnak, finom, valódi havanna dohányt és basának érezem magamat.
A holnapi napról gondoskodjék az, aki a verebeket táplálja.
Jan. 30.
Szép terveim füstbe mentek.
Adieu czvikkeres, czilinderes utczaseprő!
Beállítottam egy nagy divatárú-üzletbe és fölajánlottam szolgálataimat, mint bolti szolga.
Az irodában a princzipálison kivül egy fiatal hölgy is ült, eléggé szép volt , hogy pápaszemének legyen mit elcsúfítani az arczán.
A princzipális kérdezte, hogy nem röstellem -e e munkát?
- Nem, mondtam én.
A hölgy kérdezte, hogy nem óhajtanék -e nekem megfelelőbb munkát?
- Igen, mondtam én.
Aztán a hölgy és a princzipális soká suttogtak egymással és a suttogás vége az a hangos kijelentés volt, hogy ha tetszik , elfoglalhatom az üresedésben levő levelezői állást, heti húsz dollár fizetéssel .
Gyerekek, heti húsz dollár!
Ha Van der Bilt ennyivel kezdte volna, nem volnának elég milliók a földön az ő számára.
Gyerekek, négy nap mulva megkapjátok az első levelemet.
Mit szóltok majd hozzá ?
Összeültök Kalábriában és Gyuri elolvassa majd.
Aztán beszéltek rólam.
Istenem , ötezer kilométer távolság van köztem és köztetek és én minden este gondolok rátok és még valakire és kérdezem magamtól, hogy mért tartják olyan szégyenletes dolognak, ha egy fiatal ember ledűl a szalmazsákjára és bőg, mint egy gőztrombita.
És nem találok rá magyarázatot, csak érzem, hogy nevetséges és bőgök tovább.
Február 27.
Gyerekek, hát nem szégyellitek magatokat, hogy egy szegény fiút igy minden sor írás nélkül hagytok?
Én már a tizedik levelemet indítottam útnak és minden napom azzal telik el, hogy várom a postát.
Hát elfogyott már Magyarországon minden m. kir. postabélyeg?
Négy napon keresztül nagyon beteg voltam.
Erős lázam volt.
És ha egy pohár vizet akartam, magamnak kellett érte mennem.
De nevezetes!
Semmi szentimentális sovárgást nem éreztem a honi száraz dajkák e teljes hiánya fölött.
Midőn még az ópium sem használt, melyet magamnak rendeltem, fölkeltem, rengeteg mennyiségű portert fogyasztottam és ettem hozzá félig nyers húst (ha egészséges vagyok, egyáltalán nem eszem húst) s ma már, kissé elgyengülve ugyan, de egészségesen állok a lábaimon , örvendve nem annyira fölgyógyulásomnak, mint inkább a sikerült kurának, melyet minden gazdátlan kutyának követésre ajánlok.
Gyerekek, tártliztok hűségesen?
- Istenem, én nem tarthatok veletek, ha ti nyolcz órakor este összeültök, akkor itt még csak déli két óra van és ha én este nyolczkor beülök a kávéházba, akkor ti már alusztok.
Milyen buta ez a földforgási teória!
Kopernikus elrontotta az én képzelt Kalábriámat is.
Mi egyebet csináljon hát egy ilyen szürke legény, minthogy a nap mind a huszonnégy óráján keresztül folyton rátok gondol, ti aranyos lusta gyerekek, a kik egyesült erővel várattok engem néhány nyomorult sor írásra.
Ma összeolvastam megtakarított pénzemet.
Ötven cent hiján száz dollár, másfél hónap alatt.
Ha ez igy tovább megy, akkor nyolczszázharminczhárom esztendő és négy hónap mulva együtt lesz az első millió.
Milyen lelkesitő!
- Spórolok tovább.
Márczius 15.
...Ne haragudjatok, gyerekek, hogy írok a nélkül, hogy valamit írnék.
Itt ülök az én nyomorult odúmban és várom, hogy egyike ezeknek a magas épületeknek reám dűljön, hogy aztán rögtön megírhassam nektek.
De nem történik semmi és azért én csak fecsegek , fecsegek.
Nem a ti kedvetekért, hanem a magam gyönyörűségére írok nektek.
Beszélgetek veletek.
És marad minden a régiben, a mikor még élőszóval beszéltem hozzátok .
Fecsegek, fecsegek és ti hallgattok engem felelet nélkül (valószinüleg most is ugy lesz, lusta dögök) és a ti felfogástok helyességét az én ellenkező nézetem által megerősítve látjátok.
Azok a szép régi idők!
Gyuri, jártál -e még sokat a jégre?
Hát ők?
Kis Boszorka, a téaszezon tart -e még?
- Istenem, milyen szép kvartettot képeztünk és most solo kell bőgnöm!
Április 21.
Becsületes fiúk, igazságtalanul vádoltalak benneteket.
Tegnap kaptam meg a leveleiteket egy kerek tuczatot.
Hol rekedtek?
- Isten tudja.
De áldom azt a lusta postát, hogy igy halomra gyüjtötte őket, mert most legalább van mit olvasnom.
Egész éjszaka olvastam őket és az én grafológiai tudományom segítségével összeállítottam magamnak a ti kedves, becsületes képeteket.
Boszorka nagysám, milyen aranyos szép írása van.
Folyton veszekedtem magával, folyton haragudott maga rám, de az nem gátol meg engem abban, hogy végig czirógassam ezeket a szép leveleket, mintha az ön gömbölyű piros orczái volnának.
Józsi, Istenem!
Hát ti báloztatok?
- Vitted Boszorkát a nagy világba, hogy akadjon számára fekete bajusz?
- És nem akadt mindjárt az első estén?
- Olyan vakok és buták nálatok a fiatal emberek?
- Aztán te, te gömbölyű hasú vén gyerekem, magad is körülnéztél és nem találtál?
- Jönnél csak ide!
Az én budapesti faiblesse-m még hagyott annyi látóképességet, hogy az itteni nőknek démoni szépségét észrevehessem.
Mindnyájan piros arczúak és szürke szeműek, olyan szürkeszeműek, hogy szinte gyújtanak.
Józsi, jöjj ide át és parfümözni fogod magadat!
Gyuri, te nem írsz semmit magadról, sem - róluk.
Ha Józsi nem írta volna, nem is tudnám, hogy fönn voltál náluk.
Istenem, te láttad őt.
És egy betűt sem írsz róla.
Az ég szerelmére, ha tudnád, hogy gyötrődöm, nem maradt volna ténta a kalamárisodban .
Áruló, írjál!
Az én princzipálisnőmnek is aczélszürke szemei vannak.
És kegyesen szögezi őket reám és néha órák hosszat kér tőlem informácziókat dolgokról, melyekhez semmi köze.
És egyre emelik a fizetésemet és a princzipálisnő (notandum a princzipális ur húga ) egyre kérdi tőlem, hogy meg vagyok -e elégedve.
Furcsa.
Április 24.
Gyuri, ez csak neked szól!
Megismerkedtem Liliannal!
Megáll az eszem!
Elment a tied ?
- Mért hagytad el?
Mért nem jösz el?
Ember, ha Isten volnál is, gondnokság alá kellene téged helyezni, hogy igy prédálod a szerencsédet.
Ott voltam náluk.
A princzipálisom vitt el.
Bemutatott, mint azt a hungarian gentlemant, a kiről szólt.
Meghajtottam magamat, mint egy lakáj, mert annak éreztem magamat, majd valami csodaállatnak, a kit mutogatnak.
Mr. és Mrs. is csak a fejüket lógatták, de Lilian odalépett hozzám, egyenesen, szinte férfiasan és megrázta a kezemet.
Aztán diskuráltunk.
Milyen leány!
Istenem, ha volna még eszem, ott vesztettem volna el.
Milyen káprázó szellem!
Soha sem hittem a szellem femininumában.
Most nem hiszek a masculinumában.
Mindenki aláveti magát neki.
Otthon ő az úr a háznál.
És milyen komoly és a mellett milyen finom, milyen szende!
Ember, őrült vagy?
- Mért nem jösz el?
Megmondtam neki, hogy jó barátod vagyok.
Nagyon megörült neki.
Kérdezte, hogy megnősültél -e?
- Megmondtam, hogy nem.
- Hogy jut erre a kérdésre?
És a nélkül, hogy én szóltam volna róla, hogy ismerem a ti viszonytokat, elmondta, hogy egy ideig jegyesednek tartotta magát, de aztán leveleidből észrevette, hogy szíved másfelé van engageálva, felmondta neked a barátságot.
Olyan nyugodtan, oly határozottan beszélt , hogy hamarjában elhittem neki, hogy te másba vagy szerelmes.
Pedig tudom, hogy nem vagy.
- Ember, itt félreértés van a dologban.
Te azt hiszed, ő nem szeret már, ő azt hiszi, hogy te nem szereted már és egy ilyen buta hiedelem miatt ti elhagyjátok egymást.
Gyuri, szedd föl a sátorfádat és jöjj, hamar, hamar, mert minden perczért kár, a mit Liliantól távol töltesz.
Május 5.
Gyerekek, ti már túl vagytok a vasárnapon, nálatok már este kilencz óra van, itt még csak délutáni három óra van.
S képzelhetitek, hogy milyen kétségbeejtőn unalmas ez a vasárnap, ha én az irodában maradok.
És már két nap óta megint zaklat a muzsika.
Majd ez a melódia, majd az a dal és illusztráczióként arczok, látományok, emlékek, a melyek annál nyomasztóbban hatnak rám, mivel nem szabadulhatok a sejtelemtől, hogy valamikor visszatekintek majd rájok , mint örökre elmúlt dolgokra.
Gyerekek, hülyeség gondolni arra, hogy históriák, melyek kedvesek voltak a léleknek, majd valamikor, ha szürke szakállunk lesz, a megsárgult , elhervadt emlékek közé kerülnek és azután ép ugy fájnak, mint a podagra.
- És hülyeség az is, hogy az ember röstel előttetek, boldog emberek előtt ugy beszélni, a mint a szíve kivánná.
« A misspent life !»
« Que de luttes et de peines pour finir une petite vie !»
Istenem, néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy néhány év mulva két kézzel nyúlok majd az után, a mi elmúlt.
Ez a szó, elmúlt, kellemetlen szó.
Azt hiszem, a boldogság alapját mégis csak a filiszterség képezi.
Különben hagyjuk ezt.
Lehet, hogy még megváltozik a gondolkodásom és akkor azt mondom, hogy a boldogság alapját a következetlenség képezi.
Bocsássátok meg nekem ezt a levelet!
Május 29.
Gyuri, hát igy vagyunk?
- Istenem és te nem szóltál róla?
Hogy lehet valaki ennyire zárkozott?
Tehát Ilonka?
Kivánok neked sok szerencsét, de Isten tudja, nem tudok neki örülni.
Valami fulánkot érzek ebből a hírből, mely önérzetemet sebzi.
Tehát Ilonka és az öregeknek nincs kifogásuk?
- Természetes, hisz annyi nyakravalód van, hogy nem kell hitelbe venned!
És az őszszel egybekeltek?
- Sok szerencsét, boldogságot, - mért nem szerettél más valakit?
- El fogod venni Ilonkát és akkor Milin a sor.
És nekem mindössze ezerkétszáz dollárom van és Isten tudja, nem késem -e el, nem kényszerítik -e Milit más valakihez, mivel rajta most a sor.
És Mili olyan gyerek és olyan engedelmes, mint egy kanári madár.
Ember, kár azért a Lilianért.
Én öt nap óta gazdátlan vagyok.
Már régebben sejtettem valamit, olyasfélét, mintha az én princzipálisom spekulálna rá.
És tényleg öt nappal ezelőtt, bizonyos nyomatékkal kérdezte: hogy tetszik nekem a húga?
Én azt feleltem, hogy miss Cora nagyon szép leány és valószinűleg férjhez fog menni ha valaki megkéri.
- Ezzel elvesztettem az én heti negyven dolláromat és most öt nap óta vagálok és napi öt-tiz centből élek.
De ezzel nem törődöm.
Munkát keresek és nem találok.
Iparkodtam oly kopottan öltözködni , a hogy az én ruhatáramból csak telik és keresek munkát of any kind.
Mindenhol olyan különösen néznek rám és azt mondják, any kind-hoz tulságos gentlemanlike vagyok.
Istenem, mikor nincs elég pénzem hozzá, hogy rongyosan járhassak!
A mellett Lilianék megsértődtek, mivel néhányszor ebédre hívtak és én nem fogadtam el.
Ha nincs ebédre valóm, akkor nem megyek vendégnek, mert koldusnak érezném magamat.
Gyerekek, ne írjatok olyan rövid leveleket.
Ha nincs egyéb írni valótok, írjátok le harminczszor az abc-t.
Csak hogy lássam a körmeitek nyomát.
Most megyek munkát keresni és nem találni.
Május 30.
U. i. Épen most találtam munkát.
« Wholsale Cloak » -üzlet, egyelőre mint ládanyitogató és csukogató.
Hét dollár heti bérem van.
Egy millió!
Nemde?
Deczember 4.
Mióta Lilianéknél zongoráztam, ugy vezetnek engem körül, mint egy tánczoló medvét .
Mindenütt megbámulnak és mindenütt be kell mutatnom, hogy mit tudok.
Utálom az embereket s ha Lilian nem volna közöttük, leköpném őket.
Különben tudják, hogy utálom őket és ezért üldöznek a kedvességükkel.
Furcsa.
Ezeknek az embereknek hizeleg, hogy van köztük valaki, a ki lenézi őket.
De mit csináljak?
A zongoratanítás többet jövedelmez, mint a ládanyitogatás.
De ez a zongora megint ugy izgatja az idegeimet .
Gyerekek, rettenetes vizióim vannak.
Mit csinál Mili?
Irgalmazzatok, írjatok többet róla!
Gyuri, te boldog vőlegény, kérdezd meg tőle, hogy szeret -e még?
Az öregeknek a világért ne szólj.
Nem akarom, hogy protekczióból boldoguljak.
Még a te protekcziódból sem.
Deczember 15.
Itt beküldöm nektek a «New-York Herald» kritikáját a hangversenyemről.
Liszt Ferencz kismiska hozzám képest.
Kétezer dollár jövedelmem volt.
A millióból már csak kilenczszáznyolczvanötezer dollár hiányzik.
Száz év mulva meg lesz az is.
Philadelphia jan. 1.
Boldog új évet kivánok!
Tönkre vagyok téve.
Az a zongora.
Gyerekek, én megölöm magamat ezzel a legnyomorultabb pénzkereséssel!
Bucsúzni voltam Lilianéknál és megköszönni szíves pártfogásukat.
Lilian azt mondta , hogy elkisér a vasúthoz.
Gyalog mentünk.
És akkor ő az ő megszokott lágy hangján azt kérdezte tőlem, hogy nem akarom -e feleségül venni, mert ő szeret engem!
Istenem!
És ott az óczeánon túl ül egy szőke, közönséges leány, a ki nem ír nekem egy sort se , mert apa megtiltotta neki és itt egy istennő, a kihez csak föltekinthetek, elkisér engem a vasúthoz és kérdi, hogy akarok -e a férje lenni.
És nekem sírva el kell zokognom neki az én bolond históriámat és mondani neki: nem lehet, nem lehet, mert rabszolga vagyok.
És látnom kell, hogy halványodik el a piros arcz, éreznem, hogy szorítja meg a kezemet és hallanom, hogy kiván nekem komoly, lágy hangján szerencsés utat.
Aztán megfordul nyugodtan és indul haza.
Tönkre vagyok téve.
Ez a lágy hang egyre a fülembe csendül és érzem egyre azt a végzetes illatot, mely már most harmadszor csap meg női hajból.
Gyuri, mikor lesz az esküvöd?
Sürgönyözzél!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE