Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bródy Sándor
Don Quixote kisasszony
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
21
Bekezdés
2743
Mondat
6522
Szó
64763
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Örök mulandóság.
Tüzes csókok: ez volt az állandó napirend.
Kornél kétszer is feljött napjában, s abban a "szent szobában " leültek egymással szemben, vagy egymás mellé és szerelmes szókat suttogtak egymásnak.
Majd egy heti gyakorlat után annyira bizalmasak lettek, hogy nem is ültek többé szemben egymással, Kornél nem is köszönt, ha bejött, csak mosolyogva ölelte meg s levonta ölébe.
Igy ültek órák hosszán át, majdnem olyan bizalmasan, mint férj és feleség.
S megtörtént az, ami fiatal házasoknál olyan gyakori: kezdetben a férj osztja a csókot, de hamar kifárad, s aztán következik a feleség, s ez nem fárad ki soha .
Az újan kelt szerelem máso dik hetében már bekövetkezik e sajátságos tünemény: a költő szinte fáradtságot érzett, amint a meleg tavaszi napokon ölében tartotta "Terézá " -ját - igy hivta Tärrit - s az forró arcát nyakába fúrva, csókolta fáradhatlanul, s mindegyre hevesebben.
Sőt egys zer kezét is elkapta, s ellenzése dacára odaforrasztotta nedves ajkához .
Ez a kézcsók kiégette a költő szivéből azt a kis illuziót is, mely benne a lány iránt homályosan élt.
Olyan lányt keresett, ki fölötte áll, kivel szemben meg kell alázkodni, mert roncsolt idegrendszere folytán arra is vágyott, - s im az ellenkezőt találta fel.
Nem szeretett soha még, de ha lelke bármily hevülékeny is: Tärrit nem szeretheti, csak őt nem egyedül .
Nagyon hasonlitottak egymáshoz.
A költő, ki telve volt affektációval , már találkozásuk első pillanatában észrevette a lányban a mesterkéltséget .
Legkönnyebben ismerjük fel s legjobban üldözzük saját hibáinkat másokban.
S Kornél, kinek egész lényege mesterségessé vált, s aki minden mozdulatában hatásra számitott: nagyon is világos a n látta a lány hasonló hibáit, s visszarettent tőle.
Sőt tovább ment : hazugságba vette a lány idealizmusát, a költészet iránt való rajongása csak erőltetett, jámbor hazugság már.
S még ezzel sem elégedett meg: igaztalanul vádolta magában Tärrit, hogy sze relme sem az igazi; hiuság az alapja, tudatlanság a magva.
És igy történt, hogy mig magához ölelte a lányt, elkeseredve gondolt arra, miképp ez a " báb " jegyese, s ma-holnap hitvese lesz .
Blazirtságában nem volt képes többé valami elemi szenvedélyre, s igy csak langyos dühösség fogta el, amint sorsára gondolt.
Ennek a lánynak minden titok nélkül való, kétségbeejtően nyilt, odaadó voltában kinzó szerelmét elunta.
S ezt a lányt kell elvennie, ezzel kell együtt élnie egész életén át .
Hiába, a dolgon nem változtathatott többé.
Könnyelmüen mászott bele a dologba.
Midőn azt hazudta neki: "szeretlek "- a zt hitte, hogy egy kissé szeretni fogja.
Ugy hitte: igaz szerelemre nem képes ugy sem, itt kinálkozik ez a félszerelem, - kapnia kell rajta .
S mindenekfelett kapnia kell a gazdag lányon, a vagyonos feleségen .
Megunta a munkát.
Pihenni akart s gondtalanul élni.
S mint annyi más idealista pályatársa, kik vele együtt novellát, regényt, szinm űvet s iránycikket irnak az érdekházasság ellen: kereste azt a lányt , kinek ő "nagyságát ", az meg viszont vagyonát adja.
A mi kis országunk szegényes irodalmi viszonyai - holott dolgoznia kell, hogy megélhessen!
Ó, igaztalan kényszer! - s a roppant konkur r encia: őt is kényszeritették, ha élni akar.
Milyen unalom!
Dolgoznia , irnia, midőn már - ugy vélte - annyira belelátott a dolgokba, hogy nem vehette komolyan az irást.
A megzabáltság, a csömör kellemetlen érzése vett erőt gyenge lelkén, az elmaradhatlan " vanitatum vanitas " csengett mindegyre fülében .
Tehát legjobb kényelmesen, mire sem gondolva, mit sem törődve a nagy álmokkal: élni és élvezni.
Aztán váltói is nagyon felszaporodtak, a szeszélyes közönség is hidegedett iránta.
Tegnap nevével volt tele az egész ország, s ma csak kiadója s egy pár jó barát, meg hitelezői harsogtatták nevét .
Az Isten hozta közelébe ezt a lányt.
Nagyon megszokta már a kényelmes életet, s nagyon félt attól, ha a mult nyomora vissza találna térni.
Nem tudná kiállani többé.
Vacsorálni három krajcárért avas szalonnát, néha kenyér nélkül s ebédelni piccolót ...
Ugy tudta, hogy a lánynak hatvanezer forintnyi vagyona van.
Maga jegyese is igy mondta.
Szép pénz, lehet belőle valameddig élni...
De van -e annyi csakugyan ?
A költő egyszer közre fogta Palaczkyt.
Amint kinyitotta ajkát, a titkár már tudta, mit akar.
Átlátott a poétán és bizonyára megveti, ha nem kellett volna félnie tőle.
Ugy látta, hogy egészen lebilincseli a lányt, s már-már megrettent: "hiába várnék, ez a fickó örökre elkaparn á előlem, nem lenne az enyém soha ? " gondolá megrettenve.
Ijedelme nem sokáig tartott, nagyon környezete fölött érezte magát.
Tudta, hogy ő lesz a győztes, de azzal is tisztában volt, miképp ártalmatlanná kell tenni azt az " átkozott affektánst ".
A költőt ér tette .
- Ó, édes Kornél, - mondá lekötelező nyiltsággal fordulva ahhoz, kit utált - rettenetesen fogy itt a pénz...
Nem is merem a te szegény jegyesednek megvallani, hogy vagyona már is felére zsugorodott össze !
- Harmincezer forintot költöttek volna el egy pár hónap alatt ?
- Csak tizet, - húszezer volt az egész .
E felelet felvilágositá a költőt, hogy voltaképpen soha sem lehet ő boldog Tärrivel.
Most látta csak, micsoda sors várna rá.
Most érezte világosan azt a rettenetes ürt, mely ama helyen kongott, hol szerelmének kellett volna " vibrálni ".
Végre is ugy látta, nem tud erőt venni ideálizmusán, nem tud megházasodni szerelem nélkül .
Elhatározta, hogy szakitani fog Tärrivel.
Szerencsés véletlen jött segélyére: beteg lett.
Vért hányt; ő azt erősitette, hogy a tüdejéből, de az orvos biztositotta, hogy csalódik.
Romlott gyomra volt a hibás.
De ő nem engedett s az ágyánál szomoruan ülő Tärritől mindegyre bucsuzott :
- Isten veled!
Isten veled ... !
Egy hét lefolyása alatt mégis felépült.
Nagyon rosszul nézett ki , maj dnem csunya lett.
Vonásai megnyultak, ajka kisebesedett, dereka is meghajlott egy kissé.
Sokan a tüdővész ismérveit fedezték fel rajta, pedig csak kimerültség, a gyenge test, a megrettent gyáva lélek látszhatott rajta .
Betegsége után első sétára Tärrihez indult.
Az üveggel födött , elzárt, virággal, képekkel túltömött folyosóban találta a lányt.
Röviden akart végezni vele, be sem ment a szobába, s botjára támaszkodva, kezével valami virág-levélen babrálva, a gyengeségtől bágyadt és fátyolozott hangon szóln i kezdett :
- Tärri: bucsuzni jöttem ...
- Elutazik?
Vele menjek ?
- Nem utazom el, itt maradok, mégis szeretnék elbucsuzni öntől ...
- Elhagy ?
- Nem.
- Lelkem mindig itt lesz önnél...
De -
- Megunt ?
- Hogy kérdhet ilyent?!
Ó, most tudom, hogy szeretem önt, mos t, midőn látom, hogy el kell válnom öntől... örökre !
- Miért ?
- Mert becsületes ember akarok maradni, mert sokkal jobban szeretem önt, mintsem hogy magammal rántsam a mélybe, a büzhödt árokba...
Teréz, én el vagyok veszve, nem sokáig élek, - érzem - de ami g élek, ama rövid idő alatt halált hozok arra, akit karjaimban tartok.
Csókom fertelem, ajkam forrósága halált lövel ki magából ...
- Nem lehet, nem! - szólt a lány megremegve, s megszoritá a férfi nedves, lágy kezét .
- Nem lehet! - ismétlé halkan, de szenvedélyesen.
Én meg merlek csókolni, adj ...
A költő hátralépett előtte :
- Ne érints meg... szeretlek, égek a vágytól... el tudnék feledkezni a becsületről, s elkárhoznánk... együtt .
- Legyen, szeretlek ... !
- Nem.
Bucsuzni jöttem.
Nem foglak látni többé, elk erüllek.
Nem soká kell kerülnöm ugy is.
Napról-napra jobban érzem a tüdővész rombolását, a rettenetes ragályt ...
- Szeretlek !
- Menekülnöd kell tőlem.
Futnod, feledned.
Feledj el, el fogsz feledni ...
Görcsös zokogás közt susogta a lány :
- Soha !
A költő szo moruan mosolygott :
- Az örök mulandóság feletted is és mindenki felett, csak én rajtam nem ur; én magammal viszem lehelleted illatát a sirba ...
- Ne hagyj el! - zokogta a lány.
- Nem ölelsz át? csókolj meg s ha ajkad a halál ...
- Isten veled! - szólt a köl tő, s anélkül, hogy az égő, olvadó arcot, csüggedten alá bocsátott kezet megcsókolta volna - utoljára; - nesztelenül távozott .
Mereven nézett utána a meggyötrött lány! mozdulatlanul, mereven, mint egy szerelmes, vagy mint egy őrült - - - - - - - - - -
" Don Quixote " kisasszony bezárta magát szobájába s napokig feküdt ágyán vetkezetlenül, szótlanul.
Egy napig nem is evett, de aztán mégis hozzányult a szobájába hozott ételekhez.
Egy pár napig még nevelő-anyját sem türte meg maga mellett, elutasitotta titkárjá t , nem olvasott lapot.
Az irodalommal nem törődött többé.
Néha sirt , de legtöbbször néma csüggedtséggel feküdt hanyatt ágyán, s nézte a padmaly cirádáit, avagy fel s alá járkált a szobában.
Majd leült iró-asztalához, hogy egy rendszerint később megsemmisi tett levelet irjon .
Meg akarta magyarázni a költőnek, hogy szivesen meghal vele.
( T. i. nem hitte egészen, hogy a költőben halálos kór dúl, s hajlandó annak erőszakos vállalkozását egy nagylelkü ténynek venni: a költő beteg, nem képes dolgozni és szegény; n em akarja imádottját beteg-ápolóvá, kitartójává tenni. )
" Veled akarok meghalni ! " ez a három szó volt az eltépett levelek mottója.
Aszkéta életének hatodik napján azonban nem irt többé egy sort sem, sőt nevelő-anyja s a Lontika legnagyobb örömére felöltözk ödött és kiment .
Hat napi kinos gondolkodás után végre rájött arra, hogy a költő meg fog gyógyulni, s akkor visszajő hozzá.
Ez időt lázas munka által akarta rövidebbé tenni .
Egy regényen dolgozott, melynek hőse valami olasz lazaroni művészi tehetségü fia v olt.
Ugy festett, "mint Rafael ", s olyan szép volt, "mint a belvederi Apolló ".
- Ez az ifju, kit "Giuseppe " -nek hivtak, - minden fiunak ez a neve az olasz tárgyu asszony-regényekben - rettenetes szerencsés volt a szerelemben.
Végig ölelte az egész világot , bár ő félig tüzmentes maradt.
De a regény végén elveszti tüzmentességét, beleszeret egy elszegényedett, acélszivü baronessebe , viszontszerelemre nem talál, s meggyilkolja magát .
A háromkötetes munka az érzelgős német s a rémes francia regények mintájára volt irva.
Nem volt benne egyetlen igazi helyzet sem, de annál több tűélére állitott jelenet, egyik-másik nem is rosszul megkomponálva .
" Don Quixote " kisasszony két nap alatt befejezte a regényt és villamos gyorsasággal bocsátotta sajtó alá .
" Giuseppe szerelme " feltünést keltett.
Okos kritikusok dicsérték, mert szép lány irta , az oktalanok meg azért tömjéneztek a könyvnek, mert imponált nekik, vastag három kötetével; a diszes három kötettel, melyből egyet sem olvastak el.
Csak egy-egy morfondi, lovagiatlan aeszthetikus, holmi agglegény, kinek nincs érzéke már a szép-nem iránt, s nagy családdal megáldott, s a női-nem iránt elkeseredett iró adott a "nem tehetségtelen szerzőnőnek " tanácsokat, a helyes mondatkötés s egyebekben.
Sőt volt köztük egy olyan is, ki n y iltan kiirta: "szerzőnek pedig ajánljuk, hogy ne hallgasson kritikusaira, kik a sajtót is felhasználják udvarlási célból ... "
A siker mégis majdnem teljes volt.
Tärrit biztatták - valami vacsora alkalmából - hogy a télen beválasztják egy jónevü irodalmi társaságba .
A közélet legkiválóbb alakjai jelentek meg keddi "jour fixe " -jein .
Oláh Tivadar, a világhirü festő, mig a fővárosban időzött, ugyszólván nála lakott .
És egy napon maga az öreg Kajdász is megjelent nála és bókolás közben - szokása szerint - vastag igazságokat mondott neki .
- Lássa, édes nagysád, ha én ilyen szép volnék, nem fáradnék regények irásával.
Hisz kisujja körme - bár azt hiszem vak - tehát ez a kis huncfut vak köröm is felér akár Georges Elliot legszebb regényével, "Adam Bedé " -vel, melyet én nagy élvezettel olvastam, de még mindig nem annyival, mely kis kezének érintésével elfog...
Ó, ha én ilyen szép volnék !
Pedig "aránylag " szép, volt a jóizü öreg.
Rövid nadrágjában, hosszu orru cipőjében, melynek nagyságával csak orra vetekedett.
Ősz haját sárgára festé a pomádé, s amint a matring-cérna egyenletességü fürtei között vájkált nagy csontos kezével, az is sárga lett tőle .
- Hiszen maga elég szép Kajdász bácsi! - viszonzá a lány, nem minden kokettéria nélkül, s nem véve be az allegorikus jó tanácsot , már másik regénytárgyon gondolkodott.
Bár még az első regényből - melyet saját költségén, de egy nagy cég cimével adott ki - alig fogyott el egy pár példány .
Az uj regényből még csak egy pár fejezet volt megirva, midőn már az első két fejezet meg is jelent "Don Quixote " kisasszony uj havi szemléjében a " Művelt világ " -ban.
Az irók, kik ugyszólván egyedüli olvasói voltak a nagy széllel meginditott szemlének, nem győzték eléggé dicsérni az uj regényt - s irónőjének jó szivét.
Nagy honoráriumokat fizetett a szerkesztő-kiadónő - persze Palaczky által - s a szemle egyik munkatársát - azt, ki magyar korcsmáját nem hagyta el soha még - egy estvén látták az "Angol király nő " -ben kecsegét enni, s hoz zá à là tartarral.
Amint mondták, elhatározta, hogy francia kosztra tér .
Általában jó világ kerekedett egyszerre.
Egy pár fiatal iró érezni vélte "a belletristika hatalmas fellendülését ".
Lendület, magyar "Sturm und Drang " periódus! szavalá lelkesedve vezércikkiró Grácián Lukács, ki a "M űvelt Világ " első számában a parliament alsó házának érdekes képét rajzolta meg.
" Pezsdül, mert pendül ; " jegyzé meg Recski Ádám gúnyosan s ujjaival a pendülő pénzt jelezte.
S az, ki képes volt a legtúlzóbb antiszemita vezércikkek közrebocsátására, mig ug y anazon időben a legvadabb s legérzékenyebb szemitacikkeit próbaképp megeresztette egy kiválóan vallási érdekeket szolgáló zsidó lapban, az a Recski Ádám, ki mig egyrészt drágán árulta magát egy nagy zsidó-szövetkezetnek, másrészt huszonöt forintért akárme l yik műlakatosról megirta, hogy az lepipálta Benvenuto Cellinit; ez az inmorális ember: szive mélyén el volt keseredve a modern magyar irodalom ellen :
- Általános gennyedés - mondá az ő szenvtelen hangján.
- S a gennyedő tályog körül ujképletek támadnak, de egyszerre csak ezek is összefakadnak a nagy kelevénnyel, s az mindegyre nagyobb-nagyobb lesz...
Ó, mily büzhödt!
( Befogta az orrát.)
S mi lesz ebből?
Hogy mi lesz?
Van egy halál-ok, amit genyvérüségnek neveznek az orvosok ...
Az iskolákban egy rövid időre be kéne szüntetni az irásra való tanitást.
Mert hogy itt ma mindenki iró akar lenni, aki különben csak irnoknak született.
A rettentő sok lap, a tenger nyomda; s különösen azok a lapok , melyeknek ingyen-közleményekből kell élniök, vagy amelynek a redakto ra maga kénytelen eluradzani a budgetet.
És azok az olcsó vidéki nyomdászok, kik csak azért adnak ki lapot, hogy legyen mi dolguk a hosszu héten által.
Papirkereskedők , kik hiteleznek.
Egyáltalán: a hitel!
A közönség, amely hisz Haprácskeövy Gögh Bélának, s két forintjával fizet elő " Éjjeli virág " -aira...
Ó te genyedő chaotikus Uj Magyarország !
Igy beszélt Ádám s bár hitte, amit mondott, az nem akadályozta őt meg abban, hogy a hozzá érkező ingyenes munkákat kiadja a "Haza " tárcájában.
Azonkivül ő csapta a legnagyobb zajt a magyar "Sand Györgynek. "
" Don Quixote " kisasszony határozottan sympathiált vele és nem tudta megérteni, amit róla beszéltek: t. i. hogy cimeres gaz.
" De hát miért, mit csinált ? " kérdé.
Össze-vissza mindent regéltek neki, sajátságos vádak at, amit ő csak félig értett.
Hogy beáll valami redakcióba, hozzáfér a cimszalagokhoz, s az előfizetők neveit eladja valami konkurrens lapnak .
Leveleket ir nagy urakhoz és segélyüket kéri egy nagy munka kiadására; a segélyt fölveszi, - ahol kapja - de a m unka nem fog megjelenni - soha.
És a többi ...
Egy napon azonban Tärri is majd reá jött az Ádám ur fortélyaira .
Egy reggelen szalon-kabátban, tiszta uj kézelőkkel és gallérral megjelent nála az universal genie .
- Jöttem nagysádhoz, tanácsot kérni jöttem kegy edhez, a mi Védasszonyunkhoz.
Hat magyar költőről van szó, aki hajléktalanul áll az egészségtelen tavasz bűzös atmosphaerájában.
T. i. a dolog igy áll: Hat magyar költő - olyanok, kik képtelenek a journalismus igáját eltürni - élvezték vendégszeretetét eg y pénztelen maecenásnak.
Együtt lakának egy szobában, s valahányszor a szoba-asszony tőlük kérte a mindig kifizetetlen bért: hivatkoztak a maecenásra , aki felvette a lakást.
Ez azonban sohasem volt otthon...
A dolog vége utoljára is az lett, hogy Galasi , F rint, Kemechey, Bod, Nagytelkesi és Uzon - mert ezek voltak a nagyobbára dalköltő ifjak: egy egészségtelen tavaszi estén, helyesen tegnap hajnalban, maecenásuk ajtaját zárva találták.
S a bezárt szoba előtt a szobaasszonya, - brutális pék műveletlen özveg y e - cirók-seprővel kezében adott jelt az elvonulásra...
És igy történt, hogy hat kiváló - nagyobbrészt dal-költőnk - hajléktalan és pénztelen áll ez egészségtelen tavaszi idők közepette !
Beszédét bevégezvén Ádám, sóhajtott.
- Tärrinek kedve lett volna hangosan felkacagni, de "Don Quixote " kisasszony jónak látta szintén sóhajtani :
- Mit kéne tennünk? - kérdé résztvevőleg .
- Én öntől várom a feleletet .
- Ha az ember nem sértené meg őket ...
- Nagysád pénzadományra gondol? - vágott közbe Recski , méltatlankodva .
- A világért sem...
De ha anélkül, hogy ők tudnák ...
- Ha netalán némi előleget adhatnánk nékik általam, de hogy senki se tudjon róla .
- Igen, ezt gondolom .
- Ugy én talán vállalkozom a közvetitésre .
És vállalkozott is Recski Ádám, nem talán, hanem biztosan.
S a Tärri piros peluche kézi erszénye hatalmasan megfogyatkozott.
Másnap azonban olvasá az ujságokban, hogy Galasi és Uzon "darabjaik" szinrehozatala céljából már egy hete Kecskeméten tartózkodnak, hol a vagyonos polgárság lakomák és egyebekkel ünnepl i őket ...
Don Quixote kisasszonyt undor és bosszuság tölté el.
S e kellemetlen érzések közepette nem volt perc, hogy a költő - ki annyira felülállott ezen a környezeten - eszébe ne jutott volna.
Az önfeláldozó, a büszke, a hősies tulajdonságokkal teli költő .
Kérdezősködni nem mert róla, hanem mindenütt kutatott utána; de nem tudta feltalálni, csak egyszer is megpillantani.
- Később ugy hallatszott, hogy vidéken van, mig egy csütörtök estvén az operaház földszintjén megpillantotta .
Fekete frakkban, gomblyuká ban ibolyacsokorral, egész megjelenésében üdén és ruganyosan, a vidéki élettől szemlátomást megerősödve: szebb volt a költő, mint akár találkozásuk első estvéjén.
Abban a padsorban ült, amelyben ő, köszönt is neki mélán, komolyan, de egyáltalán nem foglal k ozott vele.
Nőtársasággal jött ide, s felvonásközökben egy csinos barna gyermek-leánnyal nevetgélt .
Tärrit a féltékenység még eddig ismeretlen láza fogta el.
Füle zúgott, szeme káprázott.
Valami kinos sejtelem hasgatott szivében.
S bár örült , hogy a költőt ujra egészségesnek látja, lelkén kimondhatatlan levertség vett erőt .
S ez a levertség izgatottsággá fokozódott, amint hiába várta, hogy valamelyik felvonásközben oda álljon elébe a költő s igy szóljon hozzá :
- Csalódtam, itt vagyok, szeretlek .
Nem jött.
A z előadás is véget ért, már a foyerben voltak s ő még mindig várta .
Egy percre látta is, amint a gyermek-leánnyal karján elhaladt előtte, egy pillanatra el is komolyodott, amint szó nélkül köszönt neki, de a másik pillanatban már nevetgélve a hölgyekkel , e ltünt káprázó szemei elől .
A hotelben, hová édes anyjával vacsorázni tért be, Palaczkyt találta .
A titkár kimondhatlanul jókedvü volt, ugy, hogy a saját fájdalmaival eltelt urnő idegesen kérdé :
- Mi baja van magának már ma ?
- Valamit megtudtam.
Valamit, am i kegyedet is érdekli.
Ha többet akar tudni: holnap este kilenc órakor elmén a mamája ő nagyságával a redoute kioszkjába.
A crèmeszinü kalapját veszi fel, buzavirág csokrot tüz az oldalára, a veranda alatt - a főbejárattól balra - legszélső asztalhoz ül, de lehetőleg ugy, hogy az utcáról belépő csak akkor ismerje fel, ha közvetlen közelébe ér ...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE