Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Eötvös Károly
A nazarénusok
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
11
Bekezdés
1757
Mondat
4934
Szó
62788
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
HALÁL UTÁN.
I .
( Hencsey temet é Édes apj á hoz jut halála hire.
- V é gs ő megjegyz é sek. )
Az utolsó út bevégződött.
Hencsey elaludt örökre.
Elérte czélját.
Hivő és áhitatos lelke fölszállt az ő jó istenének trónusához .
Lélek szerint való atyafiai ott zokogtak hidegülő teste mellett.
Nem hallotta már a zokogás hangját.
Ha hallotta volna: megtiltotta volna a szomoruságot.
Hiszen a jó atyafinak örülni kellett a fölött, hogy ő eljutott már istennek közelébe.
Csakhogy a sziv, ha igaz fájdalommal tele , nem tud szót fogadni.
Maga Jézus is sirt, mikor meglátta Jeruzsálemet , melyre pusztulás vár .
Az uj hivők gyülekezete gondoskodott a temetésről.
Összeadta a temetés költségét.
Semmi fényüzést se engedtek meg a temetésnél.
Ellenkeznék hitükkel a holtak körül való fényüzés .
A temetés napját márczius 17-ikére határozták .
Nem a nagy köztemetőbe, hanem az idegenek temetőjébe eresztették sirba.
A hogy utolsó óhajtása volt .
- Ott nem tiporják le a füvet !
Az idegenek temetőjében is volt néhány diszes siremlék.
De azon a részen, a hova a szegényeket, a vagyontalan átutazókat, az ismeretleneket , a vándorló kézműves legényeket temették, nem voltak költséges és ragyogó emlékkövek.
Hencsey nem szerette volna, ha sirja ezek közt domborul.
A szegények, az átutazók, az ismeretlenek sirját ritkán keresik föl.
Messze földről, idegen országból nem jönnek a rokonok és jó barátok időszakonként a sirokat látogatni.
A város lakossága se jön.
Mindenki csak a maga kedveseinek sirját látogatja.
A hol legkevesebb ember jár: oda kellett Hencsey porladó tetemét elhelyezni.
Ott nem tiporják le a füvet.
Ott oly buján és zölden virul a fű, mint szülőföldén, mint Szent - Péter - Ur völgyein s erdeinek tisztásain .
Az egyszerü koporsót hetvennégy hivő atyafi és néne kisérte .
Fröhlich nem volt köztük.
Ő már akkor mint számüzött Straszburgban lakott s ha akart volna, se érhetett volna oda a temetésre.
De ott volt Debruner és a két Aschmann testvér s ott volt öcscse Imre és Béla József.
Fájdalmát lebirni egyik se tudta.
Zokogásuk hangja betöltötte a temetőt .
Elpihent tehát a forró sziv s elnémult az ajk, melyről oly édesen folyt az istenige s az emberszeretet szózata.
De a láng, mely az ő szivéből lobbant föl, nem aludt ki többé.
A hit, mely szavára támadt, ma is él Magyarországban .
Felnő -e, mily erős lesz, meddig él: ki tudná azt megmondani ?
Nagyot változott azóta a világ.
De az emberek lelke, a tömegnek szelleme ma még nyugtalanabb, mint akkor volt.
Csakhogy a nyugtalanság ma nem Jézus tanaiból, nem a szentirás igeiből táplálkozik.
Erőt nem onnan merit s végső czélul nem ama tanok és igék győzedelmét jelöli ki .
A haladás művein ma nem csak a szeretet dolgozik, mint Jézusnál s követőinél.
És a mint Hencsey lelke által is dolgozott.
Ma nagy erőt és hatalmat képvisel a harag és a gyűlölet, mely a vagyon és jóllét aránytalan feloszlása miatt az osztályok keblében izzódik egymás ellen.
Mi lesz a küzdelem vége?
Lehetetlen, hogy más legyen, mint a mit Jézus a szeretet által akart elérni .
Hencsey emléke elhalványult.
Talán a multak ködébe egészen elmerült is.
Szülőföldjén még lehetnek öregek és vérrokonok, a kik emlékeznek rá s a kik, ha később születtek is, hallhatták hirét s a kik hallhattak valamit hittéritő buzgalmáról, szenvedéseiről és haláláról.
De a mai magyar nazarénusok nevét se ismerik .
Élt régebben Pacséron egy meglehetősen iskolázott férfiu.
Neve Kalmár István s néhányszor futólag emlitettem is már.
Ő az uj-szövetségi szentirást latinból és németből leforditotta magyarra és mikor engem 1873-ban fölkeresett, megmutatta könyvét s átnézés végett heteken át nálam hagyta.
Szerettem volna ezt a könyvet a Nemzeti Muzeum számára megszerezni , de erre nem tudtam rábeszélni.
Egyetlen kézirati példánya volt belőle szép apró irással, szilárd kötéssel.
Őt akkor a nazarénusok egyik helyi püspöküknek ismerték el.
Később elégedetlenek voltak vele s ő tanitói állásáról lemondott s félrevonult.
Több mint tiz év előtt meghalt .
Azért látogatott meg, mert olvasta Hencseyről szakadékosan irt följegyzéseimet s tudni akarta, honnan meritem értesülésem adatait ?
Megmondtam neki.
Csodálkozott s azt felelte :
- Mi sohase hallottuk Hencsey hirét-nevét .
Ez közel harmincz év előtt történt.
Azóta megint egy uj nemzedék kora tünt el.
A feledés nem az évek arányában nő, hanem minden ujabb évvel százszorosan válik nagyobbá.
Ha már akkor se emlékeztek Hencseyről: miként emlékezhetnének ma ?
Sok hitványságot tartanak dicsőséges emlékezetben a hazug irások sorai.
Sok fenség, sok igaz érdem, örök dicsőségre méltó sok emberi nagyság pihen a föld alatt jeltelenül, emléktelenül .
Hencsey halálát s halálos betegsége alatt ejtett utolsó igéit Béla József és Hencsey Imre gondosan megirták haza a hivőknek.
A hol többen laktak egy helyütt: összejöttek a hivők s bánatos lélekkel elmélkedtek az utolsó igéken .
Az öreg Hencseynél, a gyermekevesztett apánál kevésbbé tört ki a fájdalom, mint várták volna.
Évek óta nem látta már bujdosó fiát s szinte számot vetett a végzettel, hogy többé nem is látja.
Ime: teljesült sejtése , aggodalma.
Néhány könye hullott Imre fia levelére .
Kovács Józseféknek Béla József irta meg.
Hosszu levelében hosszasan beszél az elhunytnak egyik utolsó szaváról.
Arról, a melyben int , hogy hivei ne szomorkodjanak, hanem örüljenek szivükben az ő halálán, mert ezzel isten méltónak tartotta őt arra, hogy magához szólitsa .
- Azt is pedig megtedd - igy ir - szerelmes atyámfia, hogy a mi elaludt tanitónknak ez utolsó szavait magyarázd meg édes apjának, hogy megértse, hogy Lajos csak test szerint volt az ő fia, de lélek szerint a mi Urunknak Istenünknek volt ő velünk együtt méltatlan szülöttje, tehát örüljön és örvendezzen az ő lelkében, ne pedig szomorkodjék, hogy az ő test szerint való fia tőle ugyan elvált, de bejutott a szentek és boldogok közösségébe, a hová mi is vágyakozunk, a mi Urunk Istenünk fényességébe .
Kovács József felolvasta e levelet az öreg Kovácsnak s mikor olvasásközben oda ért, hogy inkább örüljön és örvendezzen fia halálán , semmint szomorkodjék: erre már nagyon elkeseredett az öreg kovács s szidalom jött ki száján :
- Csakugyan sok bolondja van a jó uristennek.
Ilyen tanácsot adni nekem, a ki fiamat többé soha nem látom .
*
Tovább ezuttal nem folytatom nazarénusaink történetét.
Más helyen, más időben talán visszatérek rá .
Béla József és Hencsey Imre még ez évben elhagyták Zürichet s átmentek Straszburgba, Francziaország területére.
Fröhlich szavára törekedtek odajutni az ő közelébe.
Téritők lettek ott ők is.
Hencsey Imre 1846-ban, Béla József 1847-ben jött vissza Magyarországba .
Életük és működésük egyik-másik részletéről igazán érdemes lesz megemlékeznem .
Az üldözés ellenük Magyarországon 1850-ben az osztrák önkényuralom alatt kezdődött meg Budapesten .
Béla József 1850 után kiköltözött Amerikába s ott nagy sikerrel téritgetett.
Volt idő, a hatvanas években a mult század folyamán, a mikor hivei százezrekre szaporodtak.
1860 után, ugy mondták nekem, minden két esztendőben ellátogatott haza.
Utoljára, a mint én tudom, 1871-ben volt itthon.
Bizonyos tekintetben regés alakká vált.
Kalmár István azt mondta nekem, hogy igaz nevét nem is ismerik, csak »Béla atyafi« néven ismerik .
Mikor haza-hazajött, körutat szokott tenni a hivők közt Magyarországban.
Kalmárt megkértem 1873-ban, ha ismét haza talál jönni, adja át neki üdvözletemet s kérje meg nevemben, hogy engem látogasson meg .
Szegény Hencseyről szerettem volna nála kérdezősködni.
De bizony azóta hirét se hallottam .
A tüzes barát további életéről s vértanu haláláról, ha élek , minél előbb be fogok nyájas olvasómnak számolni.
Hiszen ő amugy is történeti alak, mult századi függetlenségi harczunknak kiváló tüneménye.
Szinte csodálni lehet, hogy e harcz történetbuvárai eddig alig vették észre.
A mulasztást pótolni akarom, a mennyire pótolni tudom .
Bezárom e művemet most Hencsey könyvének ismertetésével.
Művem teljes megértéséhez szükséges ez .
Tökéletes igazságnak tartom, hogy Jézus közvetlen követői, az évangyélisták és apostolok, a szent gyülekezet vénei és az első vértanuk mind Hencseyhez hasonló férfiak voltak.
Voltak köztük nagyobb elméjüek is , tudósabbak is, de Hencsey buzgósága, kegyessége s Jézus szellemében való elmerülése csak olyan volt, mint amazoké.
Az ő országa csak ugy nem e világból való volt, mint az apostoloké és első vértanuké .
Ne ütközzék meg e szavakon senki.
Jézust az ő atyja vezérelte , de tanitványai emberek voltak.
Egyszerü és szegény emberek.
Hencsey életének felmutatásával azt akartam megbizonyitani, hogy a mi korunk s a mi nemzedékünk is tud még szülni olyan embereket, a milyenekről az uj-szövetségi szentirás édes, bánatos és dicső lapjai tesznek tanuságot .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE