Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Kátsa
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Az ongorárúl szóló tapasztalat
Ezt a tapasztalatot akkor szöröztük a sógorral, mikor Kátsa be vót zárva.
Olvassuk a bótajtón a nagy kiirást, hogy aszondi hangversöny ongora mög hegedü.
Mondok a sógornak tuggya -e kend mi az a ongora?
- Hallani hallottam mán rula aszondi, mer a bárónak is van, de látni még nem láttam.
- Mögtapasztajjuk -e? mondok.
- Nem bánom aszondi, ha sokba nem kerül.
- Hát mondok ha nem kerül sokba, mögnézzük.
Belépünk a bótba, oszt mondok itt lösz az a versöny?
- Mitsoda versöny? - igy az nimöt.
- Hát mondok a za ongora versöny vagy mitsoda?
- Nem aszondi, itt tsak az belépő tzédulát árujjuk.
- Hát mondok hogy az belépés?
- Aszondi hátul 1-gy forint elül 3-m.
- Ebbizony derága mondok, dehát lássuk mit kapunk érte?
Elsorojja, hogy aszondi odaül az ongoráhon egy olyan ur a ki legszöbben érti , maga az kiráj is vidámodott rajta.
Azután mög hegedüs embör gyön oszt ugy muzsikál hogy szöbben mán nem löhet.
- Hát a végin mondok mit löhet nyerni?
- Semmit aszondi.
- No mondok ha ennyi pizér még nyerni se löhet, akkor nem köll.
Mert lám a szögedi vásáron az pannarámába tsak egy hatost fizetünk, azér látunk is hallunk is öleget, még a római pápát is láttuk oszt még azon föjül nyertünk is mikor kigyöttünk.
Avval ott hattuk.
De hogy a zutzán mögbeszéltük, hogy mondok mán a kiráj muzsikusát mégis tsak mög köllene hallgatnunk, mert ez nem mindönnapi valami, hát rászántunk egy véka buza árát, mondok möghallgassuk még pedig előrül.
No annyi urat mög kisasszonyt se láttam egyrakáson soha, mint ott vót, oszt lám még be se akartak ereszteni, hogy aszondi a zajtónálló szürbe gatyába nem löhet , de tisztőtt ur mondok ha a pizt elvötték tőlünk szürbe gatyába, hát a muzsikát is tsak igy hallgattyuk.
Mögtsóváli a kopasszát oszt aszondi ez a maguk jegye a zelső sorba szól, ott pedig tsupa geróf kisasszonyok ülnek.
Nem bánom én mondok , ha tsupa pirintzök ülnek is mellém, a geróf is tsak ojan bankóval fizet, mint a szögény embör.
Avval előre möntünk a zelső sorba, a geróf kisasszonyok közé.
- Aggyisten, mondok, avval leültünk oszt körülnéztem, hogy mijenök hát?
Bizony nem valami különössek, ojan penészös-forma soványak, tsak aki mellettem ült, az vót takaros.
Hogy im soká kölletött várni, mondok a sógornak, nem éhös -e kend?
De aszondi nem bánom, ha falatozunk öggyet.
Ekkis füstőtt kóbász vót az tarisznyám fenekin, előkaparom, oszt vágok belüle .
Mondok a takaros geróf kisasszonynak, hogy mondok kisasszony tessék, ha mög nem veti.
- Nem aszondi, köszönöm.
- De mondok ha szereti ne sokat kináltassa magát, hanem kanyaritson az kinyérbül is.
De az tsak fölkelt, oszt lám mijen kevéj vót, ott hagyott bennünket.
A többinek se tetszött a kóbász.
Elővötték a zsebkendőjüket, oszt avval szellőztették magukat, oszt ojan rossz szagot terjögettek felénk az zsebkendőbül, hogy el mönt a zétvágyam.
- Gyujtsunk rá gondótam, mert ezt a szagot én nem állom.
De alig eresztöttem egy szippantást az pélpámbul, mögen ott teröm a zajtónálló oszt aszondi tögyék el a pélpát, mert itt nem szabad.
- Mér mondok?
Nem templom ez tán hogy ne szabaggyon.
- Aszondi a hölgyek nem álhattyák.
Inkább aszondi üjjenek kentök oda föl a bársony diványra tsak ne pélpázzanak.
- Hát mondok szivesen odülünk, mert mink se állhattyuk a zsebkendőszagot.
Oszt odaültünk az ongora közellettibe a bársonydiványra, de előbb mögnéztük az ongorát, hogy mijen?
Hát ojan az, hogy három lába van, oszt a zelejin mög sok foga, ki fehér, ki fekete.
A teteje föl van pötzkölve, oszt annyi a hur benne , hogy egy derótos tót tejjes életibe dógozhatna vele, hát ijen az ongora.
Kis idő mulván kisétál egy leányhaju ur, hajlong lyobbra balra, oszt odaül az ongoráhon.
No mondok el lösz a. Hát tsakugyan avvót.
Alig hogy leült lyobbra balra dörgött az ongorán, mink mög a sógorral odamöntünk, hogy a fenébe tud ijen szörnyű nagy dörgést tsinálni de a zajtónálló nem engedött.
- Aszondi üjjenek vissza kentök.
Hát visszaültünk.
Hallgattyuk egy darabig tsöndesen, hát hajjuk ám, hogy tsak ugy pöttyöget, oszt ojan halkan tsörgeti az vékonyát, hogy alig löhet hallani.
Mondok a sógornak em mán mégis gyesznóság, hogy 3-m pöngőt fizetünk oszt alig hajjuk.
- Tsitt aszondi a zajtónálló majd aztán jobban veri, hát verte is aztán ugy, hogy majd szét verte a nagy ebatta ongorát.
Avval fölkel oszt mögen hajladozik, látom ám, hogy el akar mönni.
- Tisztőtt ur, mondok.
De a rám se nézött, tsak elillant.
- No mondok, ez a kis zörgés nem ért két hatost se.
Lássuk az hegedüst.
Hát az is kigyött.
Szintojan kétfarku lajbiba vót ötözve, mint az ongorás, az is valami nimöt nótát huzott, majd elaluttunk.
- No mondok nagyot ásitva, ennél Kátsa is szöbben érti.
De mán akkor a sógornak a mejjin lógott a feje, oszt ugy horkolt, hogy a hegedüs abba hatta az muzsikát , oszt felkőttette a sógort, hogy ne horkojjék.
Hát etzör oszt mögembörli magát az hegedüs, oszt ráránti az magyar nótát.
No etzörre möggyött az mi kedvünk is.
Benyulok az lajbizsebbe, oszt elibe tsillantok egy ezüst forintosat.
- Filembe! mondok.
De nem akart.
Elővöszök még egy pengőt, oszt mondok.
- Átsi!
- Mit akar aszondi nagy mérgesen, hallgasson.
- Azt akarom mondok, hogy húzza el azt hogy Magasan röpül az daru.
Hát lám mijen gorombák az pesti urak, kivezettek bennünket, oszt a pízünket se akarták visszaadni, de mink is mögharaguttunk, addig dörömböztünk a zajtón, míg a pízünket vissza nem atták.
Hát ennél többet se vótam ongora versönyön soha életömbe.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE