Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
IFJ. FERENC IDEÁLJAI
Ifj. Ferenc az unokám, négy éves, tize nkét napos, háromórás, száztizenkét centiméter magas és huszonhárom egész négy tized kilogramm a súlya.
Mint afféle témagyerek, meglehetős széleskörű ismeretségnek örvend.
Akik csak az irodalomból ismerik, úgy tudják, ő a világon a legokosabb unoka - kivé v e természetesen az olvasókat közelebbről érintő unokákat.
Akiknek szerencséjük volt már közelebbről is örvendeni ifj. Ferenc ismeretségének, azok azt tartják róla, hogy ő a legneveletlenebb unoka a világon.
Abban azonban mindenki egyetért közelről és távo lról, hogy én, id. Ferenc, olyan jól nevelt nagyapa vagyok, akihez foghatót még eddig nem ismert a pedagógia .
A magam részéről egyik véleményt csak úgy aláírom, mint a másikat , sőt meg is tudom indokolni mind a kettőt.
Az unokám csak neveletlen lehet, mert a legfőbb nevelője én vagyok.
Ellenben engem az unokám nevelt nagyapának, tehát én nem lehetek más, csak jól nevelt .
Miután így megtörtént a bemutatkozás teljes tárgyilagossággal , áttérhetek jelen értekezésem tárgyára: kik az ideáljai egy író unokájának .
B e kell vallanom, hogy én nem tartozom közéjük.
Két esztendővel ezelőtt ugyan bizonyos jelek arra mutattak, hogy én leszek az a toronyóra, akihez az unokám hozzáigazítja a maga liliputi csöpp órájának mutatóját, de ez a remény nem vált be.
Addig nem volt s e mmi baj, amíg a nagyapanevelés elemeit próbálta ki rajtam, abban a korszakban én nagyon reményteljes kezdőnek mutatkoztam.
Ifj. Ferenc senkit se táplált annyit tejberizzsel, mint engem, hol az orromon, hol a fülemen keresztül és senkinek a fekete nadrágj á ra nem festett olyan szép kedves tájképeket a fogpasztával, mint az enyémre.
Még a kutyakorszak is egészen jól indult.
Ez alatt az a periódus értendő , amikor valahányan vagyunk, mindnyájan az asztal alatt mászkáltunk négykézláb és ifj. Ferenc utasítására a kutyák nyelvén cseréltünk eszméket.
A főkutya határozottan én voltam.
Apu, anyu, nagyanyu minden udvariassági formula mellőzésével szólíttatott föl az ugatásra, engem megurazott az unokám .
- Kutya uj, udatni!
- Én mindíg így kaptam a parancsot .
Tőlem telhetőleg mindíg eleget tettem neki.
S nem akarom túlzásba vinni az öndícséretet, de az elismerést az igazság érdekében le kell rónom önmagam iránt.
Olyan ugatásokat vittem véghez a második emeleten, hogy a házmesterné macskái mindíg feldöntögették az udvar on ijedtükben az uborkásüvegeket.
Ifj. Ferenc ellenben gyöngélette a tehetségemet .
- Méjgeszebben udatni, kutya uj !
Ami igaz, igaz, ez nem sikerült.
Akárhogy erőlködtem, nem tudtam lendületet vinni az ugatásomba .
Kutyának is csak olyan gyámoltalan maradtam , mint embernek: nem tudtam mérges lenni s ifj. Ferenc bizalma elfordult tőlem.
A csokoládét ugyan ezután is az én zsebemben kereste, de maszatos kis száját már nem az én nyakkendőmhöz kente hozzá .
A teljes összeomlás aztán akkor következett be, mikor a vőm autóboltot nyitott és nem tudván kenyeret keresni a gépészmérnöki diplomával , letette a sofőr-érettségit .
- Fiam, - áldottam meg könnybeborult szemmel, mikor az első autót odagurította a kapu elé - csak egy kikötésem van.
Az anyósodat akkor viheted el kocsikázni, amikor akarod.
Ha a feleséged rá tudod venni, hogy fölüljön olyan kocsira, amit te vezetsz, az az ő dolga.
De meg kell fogadnod diplomád szentségére, hogy soha az én unokámat olyan autóba fel nem ülteted, amelyiknek te vagy a sofőrje .
A fiatalembe r azt válaszolta, hogy - soha és én ebben nagyon megnyugodtam.
Ő azonban úgy értette, hogy soha ilyen ígérettel meg nem gyalázza a művészetét és másnap autón hozta be az unokámat a hivatalomba.
Kivert a hideg, ahogy megláttam őket és integettem neki az ab l akból, hogy rögtön el a szemem elől!
Ifj. Ferenc azonban oly kétségbeejtő ordításban tört ki, hogy ész nélkül lerohantam .
- Hát nektek mi bajotok ?
Ifj. Ferenc rámvetette harmatos lenvirágszemét .
- Most máj apapa vezessön !
- Gyere szívem, vezetlek én, csak mondd meg, hova .
- Nem úgy! - visított torka szakadtából - a Bujkot vezessed !
Elszomorodva ráztam meg a fejemet .
- Azt se tudom, kis druszám, mi az a Bujk .
Ifj. Ferenc megdöbbenve nézett rám .
- Hát a tocsi, apapa.
Az autótocsi.
Ez ni .
- Nem értek én ahhoz, gyerekem .
Akkor azt hittem, több lenézés gyerekszemben nem rejtőzhetik, mint ahogy énrám nézett a hároméves unokám .
- Gyejünk, - intett az apjának komoran s még felszólításomra se volt hajlandó az európai illendőség formái közt venni búcsút tőlem .
Azóta eltelt egy é v s tömérdek tapasztalatot szereztem róla, milyen mélységei vannak a megvetés tengerének.
Ma már meglehetősen járatos vagyok az autó-szakmában, de amit tudok, azt mind ifj. Ferenctől tanultam.
Tőle tudom, mit tesz "kujbizni ", mi az " akumujátoj " és "kajbu játoj ", mire való a "kójdatik ", hogy búg a "szijéna " és kik a legkülönb emberek a világon .
Természetesen a sofőrök, akiknek a standja a házunk előtt van.
A Pétöj, meg a Simon, meg a Jóska, meg még vagy huszan.
Személyes jóbarátja valamennyi és eltanulta valamennyinek a speciális káromkodását.
Mondhatom , gyönyörű florilégium .
Most, hogy e sorokat írom, küldöttség jár nálam s a kedves jó emberek id. Ferenc után ifj. Ferenccel is szeretnének kezet szorítani.
Kissé nehezen ment , mert ifj. Ferenc lent van az ideá ljai közt és nem hajlandó társaságukat a mienkkel felcserélni .
Karhatalommal való felhozatala után kiderül, hogy a keze nem használható kézfogásra, mert mindenféle kenőcstől és olajtól ragadós.
( Neki minden autókencefice névszerint ismerőse. )
Az egész gyer ek olyan mocskos, mint a küldött ördög.
A polgármester bácsi kellő óvatossággal öleli át .
- Tudod -e, hogy apapa díszpolgár lett ?
- Végje! - csillan rám barátságosan a gyerek szeme.
- Most máj fogsz autót vezetni ?
A küldöttség kacag, én egy kicsit elszomor odok.
Fájdalom, a diszpolgári diplomához nem függesztenek pecsét gyanánt egy autót.
De aztán földerülök.
Majd visszafizeti ezt ifj. Ferencnek az Isten.
Mire őbelőle id. Ferenc lesz, az ő unokáinak nem a sofőrök lesznek az ideáljai, hanem a pilóták és az ő szíve ugyanúgy fog fájni elmaradottsága miatt, mint most az enyém .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE