A scout-mozgalom Angliában
A nevelésügy világában nagy nyugtalanság uralkodik.
Ellentétes célok, ellentétes eszközök csapnak össze, mint a két oldalról megtorlódó hullámok.
Többféle irány hívei azt kezdik észrevenni, hogy itt-ott túlzásba mentek s most visszaforduló út után néznek.
Hogy a sok közül csak egyet-kettőt említsek: némely iskolában például, itt Angliában, a fizikai nevelésnek, sportügyességnek mindenesetre kitünő elve olyan mindent háttérbe szorítóvá vált, hogy igen komoly körökben panasz kezd felhangzani, hogy jó, jó, hiszen az is szép, ha az iskolából az életbe egy sereg vasegészségű, acélból és gummiból levő fiatal atléta kerül ki , csakhogy az életben a még oly fényesen kitornázott atlétának is meg kellvén a kenyerét keresnie valahogy, az mégsem való, hogy a testi kiképzése úgy elrabolja a kenyérkeresetre való elkészüléstől, tanulástól, ahogy fájdalom, ez az eset száz meg száz angol ifjúnál bebizonyosodott!
Másik két ellentétes eszme ismét , amely harcol, az, hogy fentartsák -e a latin-görög klasszikus nevelésnek azt a fétisét, amelyet a néhány évtizeddel ezelőtt való angol iskolák oly túlzó kultusszal helyeztek oltárra, hogy az átlagos angol fiúk ezrei azért nem jutottak azután egy életen át egyetlen egy szó megtanulásához valami élő nyelvből, mert a latin-görög le is foglalta az idejüket és - meg is unatta velük a nyelvtanulást - addig a fokig víve, ahogyan sok angol iskola vitte, hogy a fiúknak kellett tudniok latinul verselni is klasszikus métrumokban.
Szemben állnak azután azok az eszmék is, hogy nyújtson -e az iskola vallási oktatást vagy sem, - legyen -e minden leánynak a középiskolai nevelése szükségképpen előkészítés valami pályára és így tovább.
Hogy ezek az eszmék s kívülök sok más egész Angliát foglalkoztatják, azt elég alkalmam van látni az angol Nemzeti Nevelési Egyesületnek az egész országot beágazó ülésein, mikor együtt vitatjuk a jövőt építő nevelés problémáit s viszont, hogy van ilyen forrongó nyugtalanság ma minden országban, azt meg viszont a Hágában tartott nagy nemzetközi nevelésügyi kongresszuson láttam, ahol harminc ország képviselői gyűltünk össze és dolgoztunk arra a célra, hogyan segíthetnénk egymást mindnyájan azzal, amiben előbbre vagyunk, mint mások.
Az angol fiúnevelés abban a tekintetben mögötte maradt már jó ideje a franciának is, a németnek is, hogy a könyvből való elkészülés, a teoretikus tanulás az angol fiú életében jóval kisebb szerepet játszik.
De viszont nem lehet tagadni , hogy az angol fiú jellemnevelése átlag nagyon, de nagyon szép vonásokat, szép eredményeket tüntet fel.
Az igazmondás, az egymás iránt való fair play minden eljárásban, a testi és lelki tisztaság, a szótartás , a becsületérzés, a saját magának, de viszont másoknak a tiszteletben tartása mind nagy vívmányai az angol jellemnevelésnek.
Nem csoda, ha ezeket a legszebb hagyományokat fenn akarják tartani, sőt fokozott éberséggel óhajtják őrizni azok, akik belátják, hogy az angol világbirodalom igazi erőssége nem az acélpáncélos Dreadnought-hajókban van, hanem abban, hogy az új és új, felnövő generációk ne maradjanak jellemben mögötte az angol polgárok javának.
Ez a jó állampolgárrá nevelés a vezéreszméje Baden-Powell tábornoknak, aki a boy scouts intézményét megteremtette s vele olyan eszmét , olyan célt állított a nevelési ág, de mi több: az országok, az államok elé, hogy ma nemcsak Angliában páratlanul népszerű már a scout ( szkaut) mozgalom, hanem a többi államok is egyre-másra sietnek ezt behozni.
A francia éclaireur intézmény az angol scout-mozgalom utánzása; - az összes amerikai államok, Dél-Afrika, Canada , Hollandia, Új-Zéland, Ausztrália mind belátták, milyen derék dolgot cselekszik egy ország a maga fiaiért s milyen hasznos dolgot saját magáért, ha a fiait életrevalóvá, a jég hátán is megélni tudóvá, azonkívül szolgálatra, áldozatra késszé, a gyöngébbek iránt lovagiassá, mindenki iránt tisztelettudóvá teszi s egyszersmind fegyelmezetté, bátorrá, akár katonák volnának s mégis olyanná, hogy a militarizmus szelleme helyett a világtestvériség szelleme legyen bennük.
Mert Baden-Powell tábornok ezekben az eszmékben kívánja nevelni a boy scoutokat .
A szó, scout, maga olyasmit jelent, amit a hadsereg nyelve az örs, a cserkész, a felderítő szolgálatot végző katona nevével jelez.
Egyik nagy angol politikus komoly szóval mondta egyszer, hogy a római birodalom a leghatalmasabb birodalmak egyike volt a világon s hogy mégis buknia kellett , annak oka az volt, hogy a népben az állampolgári erények gyengültek meg .
Fényűzés, pénzvágy, kapaszkodás, az emelkedésnek érdem nélkül, de vesztegetések , jogtalan pártfogolások révén való elérése; közérdekek kockáztatása magánérdekekért; - az egyszerű élettől való eltávolodás, elpuhulás.
Mindezek közül nem egy veszedelmet a mának civilizációja már Nagy-Britannia szemhatárára is felidézett, mint ahogy megjelenhetnek ugyanezek a veszedelmek bármely más ország horizontján is.
Baden-Powell tábornok maga mondja: Nagy-Britanniában ma két millió fiú van, ezek között mintegy félmillió az iskolán kívül is folytonos jó befolyás alatt áll, de a többi?
Nem érdemes -e azért az 1,730.000 fiúért munkába fogni?
Hogyan fogtak munkába Angliában?
Az első lépés az volt, hogy férfiakat , fiatalembereket kerestek arra, hogy ezek egy-egy maroknyi fiúnak a peace-scouttá (békés cserkésszé) való kiképzését elvállalják.
Ilyen ifjak és férfiak Angliában ezrével kerültek ki (persze önkéntes, fizetés nélkül való vállalkozás folytán) a templomokkal összefüggő vasárnapi iskolák vezetői közül, mind jómódú, jó családbeli úriemberek; azután a Cadet Corpsok vezetői, a tanítók, papok, az egész országot beágazó hatalmas és kitünő munkát végző Y. M. C. A. vezetői (Young Men's Christian Association = Fiatalemberek keresztény szövetsége ), továbbá nyugalmazott tisztek, földesurak, nagybirtokú mágnások.
Szóval a lelkesedés általános volta abból látszott, hogy ez megragadott minden osztályt.
Baden-Powell tábornok több könyvet írt már a dologról s az ilyen scout-masteroknak, vagyis a fiúk kiképzőinek ezek szolgálnak legjobb vezérkönyvül.
Minden ilyen masterra csak hat vagy nyolc fiú kiképzését bízzák s ez csakis pl. hetenkint egy-egy délutánt (Angliában a szombat d. u. ) áldoz arra, hogy kiképezze őket a következő dolgokban:
1. Scout szervezet.
Törvények.
Fegyelem.
Titkos jelek.
Csapatjelvények.
2. Táborozás a szabadban.
Életrevalóság.
Sátorverés, kunyhócsinálás , gyékénykészítés.
Tűzrakás.
Főzés.
Csónakkezelés.
Távolságok, magaslatok , tömegszámok meghatározni tudása.
Úszás.
Kerékpározás.
Az utak meglelése.
3. Megfigyelés.
Közeli és távoli részletek észrevevése és a róluk való megemlékezés.
Terepismeret alapelemei.
A látás gyakorlása.
4 Természetismeret.
Az állatok, növények, csillagok megismerése.
Emberek megfigyelése; arckifejezés olvasása, egészségi állapot felismerése, hogy így a rokonérzés és jóindulat erősödjék.
5. Lovagiasság.
A lovagok becsületi törvényei.
Önzetlenség.
Bátorság .
Kötelességérzet.
Könyörületesség.
Takarékosság.
Hűség a felebbvalókhoz .
Mindennapi, praktikus tettek révén való udvariasság a nők iránt.
Egyszer s mindenkorra való kötelezettség arra, hogy kiki mindennap tegyen valami szívességet valaki iránt.
Erre való módok keresése.
Vidámság.
Jó kedély .
Önképzés.
Maguk elé tűzése annak, hogy életükben sikeres pályát kell megfutniok.
6. Életmentés.
Fürgeség arra, hogy tűzvész, vízbefulás, gázkiömlés, sebesülés , csődület, stb. esetén segítséget nyújthassanak.
Első segedelem.
Rögtönzött segítő eszközök.
7. Egészség.
Tisztaság.
Józanság.
Testedzés.
Táplálkozás.
8. Hazaszeretet.
Az ország földrajza, története, nagy emberei.
Zászlók.
Érmek .
Állampolgári kötelességek.
A rendőrség iránt kötelező segítségnyújtás.
Függelék.
Versenyek, a fentebbiekben való ügyesség fejlesztésére.
Játékok.
Nagyon természetes, mennél változatosabb körökből kerülnek ki a vezetők, annál többféle osztályt vonhatnak bele a mozgalomba a fiúk közül.
És nem szorul magyarázatra, hogy a legszegényebb osztályból való, tehát a legtöbb veszedelemnek kitett fiúk ilyen módon való "kézbevevése" is fontos, de nem kevésbé fontos az sem, hogy akényelemben élő osztályok fiai is rendszeresen szokjanak a fegyelem, a kötelesség, a mások iránt tartozó szolgálat eszméjéhez.
Nagy eredménye a mozgalomnak az is, hogy az így hat-nyolcanként kioktatott , mindenféle osztálybeli fiúk azután csapatokban tömörülnek, szabad napokon együtt rándulnak ki, sátortáborokban együtt főznek, stb. és a különböző társadalmi osztályok barátságos módon közeledni kezdenek egymáshoz.
Öt-öt fiú alkot egy patrolt és a vezető a patrolleader.
Ez a beosztás volt a siker titka, mert minden vezető felelős volt a maga öt alárendeltjéért.
És mi lehetne nagyobb jellemképző erő, mint az, hogy a fiúkat a saját becsületüknek teszik főleg felelőssé .
They are put on their honour, mint a tábornok mondja.
És hogy tisztán ennek a révén hány rossz otthonból való, majdnem elkerülhetetlenül az elzüllésre kárhoztatott fiúban ébredt fel a maga becsülete létezésének nagy eszméje, az sokkal nagyobb vívmánya a scout-mozgalomnak, mint ahogy azt hirtelenében meg lehet mérni.
És micsoda láncolata származik a jó eredményeknek egy-egy ilyen szabadban való táborozásból!
Mikor a fiúk közül néhánynak a piacra vagy a boltba kell menni húsért, teáért, zöldségért, lisztért; másik néhány meg főz, ismét mások elmosogatnak.
Hogy megtanulja az ilyen táborozás pár napja alatt a szegény osztály fia a maga nehéz gondok közt élő édesanyja munkáját becsülni, a gazdag osztály fia pedig a cselédekét.
Óriási jó hatása van az ilyen táborozásnak oly szempontból is, hogy az élet apró nehézségei, kellemetlenségei semmivé törpülnek a fiúk előtt, míg a legcsekélyebb siker (a tűz, amely szófogadóan meggyullad, a víz, amely felforr, a krumpli , amely megfől) mind számottevő örömmé emelkednek.
A fegyelem a nagy szabadság és jókedv mellett is oly nagy a scout-táborokban , hogy noha elvben, papiroson megvan az, hogy court of honour, becsület-törvényszék is legyen, amelynek azokról kellene ítélnie, akik a fegyelmet sértik meg, de az igazság az, hogy erre soha még nem volt szükség .
Aki azonban ismeri az emberi nemnek azt a géniuszát, amelyet fiúnak nevez az ember természetrajza, az bizonyára eleve tudja, hogy a scout-eszmének híveket toborzani a fiúk közt úgy soha sem lehetne, ha holmi épületes és a javukra szolgáló kenetteljes beszéddel akarnák megfogni őket.
Jaj, dehogy!
Olyan csalétket használjunk, amilyent az a hal szeret, amely után horgászunk.
Mulattassa, érdekelje, kapja meg a fiút annak a szava, aki a csapatjába akarja sorozni.
És - nem hiába, hogy az egész scout-hadseregnek a jelszava Légy készen ( Be prepared ! ), de bizony készen kell ám lennie a vezetőnek is arra, hogy ő annak a rábízott néhány fiúnak ne teorizáló tanítója legyen, hanem példányképe is.
Csekély példa a következő, de jól jellemez.
Magam láttam egy villamos kocsiban.
Egy tizenkét év körüli kis scout-fiú, porosan, fáradtan a napi kirándulás után, felszállt a villamosra csapatjuk vezérével, egy előkelő fiatalemberrel, aki maga még sokkal fáradtabb volt persze, mert egy egész csapatra ügyelt egész nap.
Egyszerű ruhájú öreg anyóka szállt fel utánuk és a kis fiú elmulasztotta a köteles szolgálatot, a mindennapi "szívesség" tanúsítását.
Nem állt fel.
Az előkelő, úri fiatal gentleman, a kis fiúnak pedig fölebbvalója, azonnal felállt s átadta helyét a szegény öreg asszonynak.
Hol van az a kenetes prédikáció, ami ezzel felért volna?
A kis fiú lángpirosra gyuladt arccal ugrott fel vezére előtt: "Foglalja el az én helyemet, sir" - hebegte.
" Köszönöm - felelte emez harag nélkül , nyugodtan, de komolyan, - nekem nincs rá szükségem !"
Jól ki volt eszelve az is, hogy éppen abban a korban, mikor a fiúk a scoutokhoz csatlakoznak, a képzelő erő az, amely a lélektan tanúsága szerint az egyik legerősebben működő elem a lélekben.
Minden, ami ezt foglalkoztatja, segít.
A fiúk képzelete előtt egy világot nyit meg az, hogy egyenruhájuk van, jelvényeik , jelbeszédük, állathangokat utánzó jeladásaik, mint az indiánoknak, zászló abc-jük stb.
Egyenruhájukról a legnagyobb dicsérettel kell elmondanunk, hogy az nem utánzása semmiféle katonaruhának, tehát nem ébreszt a fiúkban olyan képzelgést, mintha már pl. rangot szereztek volna; - azonkívül nem drága, nem parádés, nem kényes, hanem munkára való.
Meg is szerette London népe az őzbarna ingzubbonyos, rövid térdnadrágos , puhakalapos kis sereget úgy, hogy amerre csak elhaladnak, szinte apai-anyai meg testvéri szemmel néz mindenki utánuk.
A természetismeret, táborozás persze az év hat enyhébb hónapjára szorítkozik, de ne higyjük, hogy a scout-csapatok ősszel és télen át szétszóródnak.
Akkor folyik a tanulás, a készülés és az ilyen téli kurzusokra nagy jót tettek a környékbeli fiúkkal azok, akik a scout-délutánokra vagy estékre átengedtek valami szobát.
A legjobb majdnem az a terv volt, amikor csupán a négy fallal körülkerített helyiséget adta át valaki; a fiúk azután azt maguk díszítették föl, bútorozták be.
Jóakarók egyenként adtak pl. egy-egy jó, odavaló folyóiratot, néhány fiúknak való könyvet; a másik néhány olcsó kávéscsészét vagy egy teáskannát, mert a fiúk maguk főzték meg a szombat délutáni uzsonnát.
Persze, valami pár filléres heti tagsági díj jár vele és amellett van a tízfilléres takarékpénztár, melybe hetenként egy-egy pennyt fizetnek előre, a nyári kirándulások költségeire.
Aki pedig egy-egy ilyen fiú-csapat élén áll, mint felnőtt ember, ne feledje el azt, hogy valamire való gyereknek semmi sem borzasztóbb, mint tétlenül nézni , míg mások játszanak.
A dolog zömét tehát ne ő, a fölebbvaló végezze el ; az ő munkája a munka kiosztása és a munka elvégzésének megkövetelése legyen .
Ruházzon a fiatal patrólvezetőkre teljes felelősséget és helyezzen beléjük teljes bizalmat.
Ez a jellemképzés egyik legnagyobb titka.
Maga pedig ne tévessze szem elől, hogy az egész scout-mozgalom célja az, hogy férfias, talpraesett, életrevaló állampolgárokat neveljen.
Baden-Powell tábornok nagyon szépen jegyezte meg nálunk, a Nemzeti Nevelési Egyesületben tartott előadásán, hogy az ilyen örsök mozgalma nem harcias mozgalom, embertársaik kárára, hanem emberbaráti, testvéri mozgalom , embertársaik javára, mert hiszen mi mások voltak, mint felderítők, scoutok, azok, akik a sarkokig és az egyenlítőig hatoltak el, a hittérítők a vadak között, a telepesek a pusztaságokban és mindazok, akik a maguk lelkében levő bátorság, önzetlenség, áldozatkészség folytán a földet valamivel szebb, boldogabb hellyé tették, mint amilyen az ő előttük volt.