Fővárosi idyll.
Iratos tavasz, virágnyitó május ...
A tél fagya által lekötött bűz felszabadul a tavaszi nap hatása alatt s felszáll a külvárosok utcáiból, s be leböfög a belvárosba is .
Ez a sajátságos élesztő illat, mely megfekszi a vidék jó levegőjéhez szokott mellet: föllelkesiti az igazi fővárosit :
" Itt az iratos tavasz, a virágnyitó május ! "
Estenden a sokadalomban lökdösődve halad előre s úgy szí "friss levegőt ".
Ellepi a trottoirera rögtönzött, s egy pár leánder, télizöld, futóka által képezett korcsma-kerteket és a négyemeletes ház tövében vagy a szűk udvaron élvezi a szabad természetet ...
Igen, a kioszk - az más !
Az egykedvüen mormoló Duna partján, szemben azzal a szerény, kis Citadellával, - melynek ágyui a mulató, az élvező fővárosra tátonganak folyton - magas paloták árnyában, lapos süvegével olyan szerényül huzódik meg a kedves kis kioszk.
A tarka sétány közepében lombokba burkolva magát, olyan csende s nek tetszik, mintha csak idyllek szinhelye volna ebben az éppen nem idyllikus fővárosban .
Fővárosi idyll!
A veranda alatt s a kertben gázlángok csókolódznak , asztal asztal mellett.
S minden asztal elfoglalva a szorongásig.
A terem üresen , csak halálos sebe sséggel rohanó pincérek futkároznak benne.
S egy öreg mágnás, aki tiz év óta minden idényben, minden áldott este szépeleg a pénztárosnénak, támogatja a pénztár trónját .
- Milyen idyllikus hely ez! - kiáltott fel Vass Tärri, midőn anyjával esti fél kilencko r elhelyezkedett a Palaczky által kijelölt helyen.
Szeme élvezett , amint áttekintette a fényes társaságot .
A tavaszi divat immár meg volt állapitva.
S a Lipótváros, mely közelebb esik Párishoz, mint Versailles, s távolabb Magyarországtól, mint Berlin - él ő divatképekkel szolgált.
A fehér ruhaderekakban, a világos szinü szövetekben olyan ideálisaknak tetszettek a fiatal leányok, mint Jeanne d'Arc, de közelről, a csomós gázlángok könyörtelen világitásában, a szegény Pucellehez is hasonlitottak.
A nemek vo n zódása - mely sehol sem nyilvánvaló, olyan mozgalmas, mint a fővárosban - uralkodott a hangulaton, s mig a fiatal gentlemaneok - nagy sárga rózsákkal gomblyukaikban, látszólag frissen s vidoran, váltogattak égő pillantásokat a hölgyekkel: a vendégek köz ö tt mindenkit ismerve, mindenkivel szóba állva, hencegve hangosan , majd susogva rejtelmesen, sürgölődött a hatalmas Jakab, a mindenható házasságközvetitő .
Fiatal, ügynélküli ügyvédek köszönték nyájasan :
- Mi ujság, Jakab bácsi ?
Bizony már keresztények is szóltak hozzá...
Tärri kellemes izgatottságot érzett, valami sejtelmes várakozással volt eltelve :
- Milyen jó itt! - mondá halkan .
Irók és művészek, tudósok és képviselők, sőt egy pár öregebb mágnás is mosolyogva köszönt feléje.
Kiváncsi, gúnyos, érzéki tek intetek nyaldosták körül s ez olyan jól esett neki, úgy felmelegitette.
Egy negyedóra alatt ugyszólván központja lett a diszes társaságnak és maga az arisztokrácia is - mely külön vonult ki a kertbe - reávetette kiélt , üveges, mégis vágyakozó tekintetét.
S őt a hölgyek is - a magyar arisztokráciának csodálatos szépségü képviselői - emésztő tűzzel teli szemeik elé emelték a lorgnetteot s úgy fixirozták .
Valami ujságba nézve - higyjék, hogy olvas - megenyhült szivvel , langyos érzelmek közepette Tärri gondolkod ott.
Azt gondolta, hogy lehetetlen őt nem szeretni; térden csúszva fog visszajönni Ardó.
Lehet, hogy ezt a meglepetést késziti előre titkára !
Nem lehet, - bizonyos .
Nem győzte bevárni a kilenc órát.
Minden percben megnézte: keblén van -e a jelvénye, a buza virágcsokor?
Nincs -e más hölgynek ilyen virága?
Nem volt.
Rendben vala minden s az óra is közeledett .
Kevéssel kilenc óra előtt megérkezett Palaczky.
Arcátlan bizalmassággal egyenesen a dolog lényegére tért :
- A mult héten egy házasság-közvetitő bizalmasan felkért, nem tudnék -e parthiet egy hires irónak.
" Ki az ", kérdeztem.
Egy nevet mondott, nevet , mely nagyon ismerős volt.
" Milyen parthiet akar az illető ? " kérdezősködtem tovább .
" Itt a levele ! " szólt a házasságközvetitő s egy levelet nyujtott át ...
- A l evelet, mutassa a levelet! - suttogta kinos előérzettől elfogódva a lány .
Az volt, a költő sajátkezü irása.
Üzleti levél, éppen olyan, mintha valami füszerkereskedő irta volna: "...jövedelmem nyolcvanezer forint száz alékjának felel még.
Élettársat keresek, ki legalább 70-80 ezer forintnyi értékkel rendelkezik.
A hölgy személye iránt elnézéssel vagyok, de szeretném, ha egészséges volna...
Ardó Kornél. "
Kápráztak a lány szemei.
Felállt székéről s a földre dobta a levelet .
Megbántott hiusága, egyéni gőgje megállitotta benne a vért.
Hát ezt az embert szerette, ennek ült az ölében!?
Ezt szerette... ezt az alávaló zsidót !
- Ó a nyomorult! - sziszegte olyan arckifejezéssel, hogy a szomszédok figyelni kezdtek rája .
- Nyugalom! - mondá Palaczky - üljön le nagysád .
- Hát ezért hozott ide ?!
- Azért ajánlottam önt, hogy leálcázzuk ezt az embert .
S alig fejezhette ki magát kellőleg a titkár, a veranda ellenzőjét elháritva, előttük állott gálában, kinyalva, rizsporozott arccal, buzav irággal gomblyukában: Ardó Kornél ...
Amint megismerte Tärrit, megrettenve hebegett, majd amint látta a lány arcán a végtelen megvetés kifejezését, látva a helyrehozhatatlan hibát : kitört belőle igazi egyénisége - gúnyos hangon nevetett, s köszönés nélkül t ovább állott .
A Duna felől sötét felhők gyülemlettek.
Vége volt a bájos szőke estnek.
Főváros idylljei megrettenve szakadtak félbe :
- Fizetek...
Zahlen... fizetek !