Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Kátsa
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A nemzeti búzeonyba szörzött tapasztalatok
Igy kezdődik
Tisztőtt Mártony sógor lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbá hogy a kis harang mögrepett, hát aszondi a papunk most úgyis ingyen osztogatik az vasuti harangokat abbul kérjünk, ha beválik fölszentőjjük, ha nem válik be , akkor jó lösz a zoskolába.
Itt mögen rám várt a zeke szarva mer aszondi a kösségbe kigyelmed a legokosabb köztünk, hát tsak szóljék a vasuti minyisztörrel, hogy a harangnak a lyavából aggyon, hát mondok amit löhet mindönt mögtöszök az kösségnek, majd mögkéröm én az minyisztört, hogy magam hadd válasszak a harangból, mivelhogy semmise derágább az harangnál, de semmi se szükségösebb mert kisharang nélkül mög se halhatunk bötsületösen.
Harmadnapra utra keltünk, a sógor is elgyött mög a zannyukom mög a lányom , ötven libát hoztak hogy itt Pestön jól pizölne belüle, ameddig mink a harangot keressük.
Mikor az vasuti állomáshoz érünk, hát szalad ám utánunk Kátsa, a hóna alatt hoz egy libát hogy aszondi azt is aggva el a zannyukom, ahogyan löhet.
- Mondok hol vötted azt a libát?
- Aszondi hogy ű maga nevelte.
- Mondok nem vót nektök libátok sohase.
- De aszondi ezs azs egy vót biró uram még tojás korába kapta a feleségem.
Aszondi Durbints hátha etzör igazat mond a tzigány is, ö. m. a f.
- Hát mondok nem gondolom, mert ha ló vagy liba van a tzigánynál, az nem löhet hamisság nélkül, erre tanit az birói tapasztalat, de mondok mivelhogy senki se kereste a faluba a libáját, én se kereshetem űrajta.
Hát közibe eresztötték a zasszonyok.
Kátsa nagy hálálkodva elbútsuzik tölünk, oszt elszalad a bakterház felé.
Mondok a sógornak mi löhet a zoka, hogy elszalatt?
Aszondi annak sokféle oka löhet ö. m. a f. mert a tzigány ojan, hogy az sohse szalad ö. m. a f. ha nem muszáj neki.
Hát mikor Kübányán kirakodunk, etzör tsak ott teröm Kátsa is.
- Hogyan gyöttél? mondok.
- Hitelbe - aszondi.
- Mondok mingyán a képedön a tenyerem, ha bolondnak nézöl.
- Hát aszondi ingyen.
- Mondok azt elhiszem hogy ingyen, de hogyan ingyen?
- Hát aszondi észszel mindönt lehet, biró uram.
- De mondok hogyan?
- Ne kérdezzse biró uram, ugyse válhatik hasnára.
- Mondok nem gondónám, hogy több eszöd van mint neköm, de ast mégis tudni akarom.
- Hát aszondi már régen ésrevettem én ast, hogy a gőzösnek nints sarogjája .
Hanem hátul van két nagy gomb forma vas.
Arra kapaskottam fel.
- Mondok hát nem kergettek le?
- Nem aszondi, mert minden állomáson leugrottam idejekorán és előre kerültem.
- Hát mondok, ha mán velünk gyöttél, mögbötsüld magadat, mert ha tolvajlásba keverödöl, birói szavamra fogadom, hogy ott lazsnakollak mög az Buda pesti főpiatzon.
Esküdözött, hogy aszondi a gerts rántsa esse a kezsemet, ha hozzá nyulok tsak egy sindej seghezs is.
Hát hinni akkor se hittem neki, de mondok ha mán a libája ára ojan nagyon köll neki, hát had aggya el békességgel.
Majd kitudódik, hogy hogyan viselködött
Mondok a zasszonyoknak tik hát tsak mönnyetök a libavásárra mink mög majd addig kijárjuk itt az harangot, oszt estefelé majd mögkeresünk bennetöket az liba vásáron.
Hát ugy is töttek.
Odafordulok egy vasuti úrhon, hogy mondok tisztőtt ur hol lakik az méltóságos vasuti minyisztör ur?
- Minek? aszondi.
- Harang erányába gyöttünk vóna, mondok.
- Jaj aszondi elkéstek kentek, szétosztogatták azt mán mindet.
- Tsak nem tán?
- Debizony, a zutolsót tennap tötték be a búzeonyba.
- Mi az a búzeony? mondok.
- Az aszondi az a ház, ahova a régiségöket töszik.
- No mondok akkor a kántorunkat is odatötetöm.
Avval elindultunk hogy mögkeressük a búzeonyot.
Mert mondok a mi harangunk a mijik mögrepett sokkal régibb, hátha eltserélik egy fiatalabbér.
Sok kérdezősködés után rátanáltunk végre a zországháza mellett.
No röttentő nagy kastéj, tsak ugy magába állt egy kert közepin, de a kert is akkora, hogy a falu tsordája mögélne benne.
Mögakad a kapu előtt a szömünk egy vas embörön.
Mi löhet ez mondok mitsoda szent?
Olvasom hogy mi van a lába alá irva, hát az van ott, hogy aszondi Tomori Anasztáz hagyománya.
Mondok ettül nem vagyunk okosabbak.
Aszondi rá Kátsa: tzigány szent ez, a hegedü nyaka most is ott van a kezibe.
Mondok magam is ugy nézöm, hogy a te fajtád, mer se inge, se gatyája tsak egy lepedő a nyakába.
Nézzük oszt, hogy embör -e vagy asszony? de azt mán nem löhetöt mögtudni a szőlő levél miatt.
Ott ahogy a kapu alá értünk utánunk szól egy nagy posztó subába ötözött süvegös embör, hogy aszondi mögájjunk.
- Hát aszondi a bottyát aggya ide kend.
- Minek mondok, nem verekszök én soha, nem természetöm.
- De aszondi tsak aggya ide, mer ide bottal nem szabad bemönni.
- No furtsa mondok.
De osztán visszakapom -e?
- Vissza aszondi.
Mögen elindulunk befelé a röttentő nagy házba, mögen utánam kajabál, hogy aszondi mögájjunk.
- Mi köll? mondok.
- Aszondi öt krajtzárt fizetnek.
- Mér? mondok.
- Aszondi a botér.
- A botér?
- Azér.
- Hát mér?
- Mer muszáj.
- Hogy vóna muszáj?
- De aszondi ha itt van a bot, muszáj érte fizetni is.
- Mondok a botomér nem fizetök mer a se nem lát se nem hall.
- Aszondi nem is azér köll fizetni hanem hogy itt őrizzük.
- Mondok hát ne őrizzék.
Aggya csak vissza.
Visszaadi a botot, avval aszondom a Kátsának erigy oszt dugd el valamejik bokor alá.
Várunk egy darabig, hát kis idő mulván gyön is vissza, de a fél lába mög van merevedve.
- Mondok mér kaszálsz a lábaddal mi lelt?
- Jaj aszondi beállt a gerts nem tudom esse hajlitani.
De azért tsak gyött velünk a merett lábával.
Odasug oszt a zudvaron, hogy aszondi:
- Nem a gerts bánt ám biró uram.
- Hát mi a szösz?
- Nem találtam jó helyet a botnak, hát ide röjtöttem a ruhám alá.
Hát ijen okos a tzigány.
Mikor a zudvarra érünk, hát látunk ám mindön féle nagy kőládát, de röttentő nagyokat, ojik mög is van repedözve.
- Mi löhet ez? mondok.
Aszondi egy ur kűkoporsók ezök.
- Nem löhet mondok.
- Mér? aszondi.
Azér mondok mer két féle okbul nem löhet.
Először azér mer nints a világon ojan embör, aki kűkoporsót tsináltatna.
Másotzor ha akadna is ojan bolond embör, hát még se tsinálnának neki.
De aszondi mégis avvót.
- Hát mondok ha avvót mutassa mög a zur hol a Szent Miháj lova, akire ezt a koporsót rátötték.
Debiz azt a zegész búzeonyba nem tutta sönki se mögmutatni.
Aztán rossz ladikokat láttunk a zudvar másik felin.
Kérdöm a zurtól, hogy minek itt a ladik mikor itt nints viz?
Diákul mondott valamit, de mondok beszélhet a zur diákul, tudom én most mán hogy ez a nagy árvizbül maratt a ki Pestön vót, öregapám idejibe.
Hát a zur itt is szégyönt vallott a tudásával, de el is párolgott.
Láttunk aztán mindönféle álgyut de kereke nem vót egynek se, mondok a sógornak bizonyosan a zosztrák szötte el, hogy ha mögen kiüt a szabadság , hát ne tuggyuk hordozni.
A gojókat is elszötte.
Fölmentünk oszt a geráditsonyon, de mivelhogy Kátsa nem tudott az botom miatt lyárni, hát visszamönt és beledugta botomat a leghosszabb álgyuba.
Bent aztán egy ojan szobába léptünk a ki tele vót a legszöbb képekkel.
Kép kép mellett elboritotta a falat mindön szobába.
- Ki lakhatik itten mondok, hogy ennyi képet rakott a szobájába, oszt se asztal se ágy, tsak egy kis asztalnál ül egy ur, oszt aszondi vögyünk könyvet.
- Nem azér gyöttünk mondok, hanem harangér, mög hogy a libákat elaggyuk.
- De aszondi ez a könyv mindön képet mögmagyaráz.
- Hát mi a zára?
- Husz krajtzár aszondi.
Mondok azér a hitvány kis könyvér hogy kérhetnek annyit?
Ölég lesz 10-iz is.
- Nem löhet aszondi rá van nyomtatva.
- No mondok annyit pedig nem adunk érte, mert annyi pizér kalandáriomot is kapunk.
Hogy im a könyvbül egy garast se engedött vöttünk belüle, oszt most ide irom a legszöbb képeket, hogy a ki sóse lyárt az búzeonyba tuggya mi van benne.
Hát sok Jézus mög Mária van benne, de legkivált ezök:
1-őször
Le van pingálva, ahogy ebédöl a Róbert Károj magyar kiráj nagy szélös asztalnál, de a korona nints a fejibe, oszt be ront a nagy karddal Záts Felicziány, ott vagdalkozik a lánya miatt.
No fene mérges embör.
Mán én ha ott vagyok mögmondom neki, hogy ne tüzesköggyünk, mert lám a zén lányomhoz is lyárt az tsizmadia mégse vágtam agyon, hanem inkább azt mondtam neki , hogy mondok hogy löszünk?
Hát elvötte feleségül.
Itt is ugy köllött vóna , igaz -e sógor?
- Nints különben ö. m. a f.
2-tzor
Láttuk Hunyadi János fiát, de mög is sirattuk mint a zannya mög a mátkája , mert lefejezték oszt be van teritve lepedővel, a két nagy szál gyertya ugy ég mellette mintha nem is föstött vóna, hanem igazi.
Látszik, hogy azok gazdagabb idők vótak, mert a bábos mostan nem tsinál akkora gyertyát.
3-tzor
Egy képön az van leábrázolva hogyan verték a zegri asszonyok a törököt.
Magam is lyártam azon a falon, de persze török mán akkor egy se vót mind agyonverték a zasszonyok.
Egy szép egri asszonynak most is a kezibe a kard.
Mondok magamba szó ami szó , de magam se tsudálom, hogy ojan nagyon kapaszkonnak föfelé az törökök.
Magam is tsak oda kapaszkonnék, a hol ijen szép asszonyt látnék, de bekötném előbb az fejemet, nem ugy mint ezök a buta törökök, hogy kopaszon viszik az nyakukon az tököt fölfelé.
Tovább aztán ijen képek vótak.
Szent István körösztölése.
Aszondi a sógor , hogy aszondi:
- Hol itt az gyerök?
Mondok értse mög kend, hogy nem gyerököt körösztölnek itt, hanem Szent Istvánt.
Ahol a nagyszakálu püspök is.
Hát igy értötte oszt mög, tsak azt nem értötte, hogy mér halasztották ennyi üdeig az körösztölést, de mán ezt én se értöttem.
De legjobban tetszött nekünk a siralomház, ahogy ott ül a betyár, oszt búsul hogy felakasztik.
Azt soká néztük.
Mondok egy urnak:
- Tisztőtt ur mondok nem mondaná -e mög, hogy ki az az embör?
Bogár Imre -e vagy Angyal Bandi?
De az se tutta, pedig okos embörnek látszott, pápaszöm is vót a szömin.
Vót oszt egy akkora kép is ott, hogy nints akkora ház sehol a világon a hová az beférne.
Aszondi a magyarázó könyv, hogy aszondi Néró tsászár a leégett Róma üszkein sétál.
Mi löhet a lábán mondok, hogy a tüzes üszkön sétál, de mán ezt a könyv elhallgatja.
Azt a képet ugyan mögtsudáltuk.
Van rajta egy hótt asszony is, de az ugy ki van pingálva, hogy majd tsaknem mögszólal .
Igaz -e sógor?
- Möghiszem aszondi a sógor, ha a kántorunk itt vóna, rögvest rákezdené a bútsuztatót.
Láttunk oszt többek közt egy vörös leányt is ahogy ümög nélkül fördik a liliomok között.
Annak hát Kátsa vigyorgott tetszéssel, de mondok el ne járjon a szád hogy ijet is láttunk, mert akkor a zasszony ide nem ereszt többet.
Vót ott még sok mindönféle kép, de el nem löhet azt mondani, hogy mijik mitsoda, nem is tuttuk végignézni mert tsöngettek oszt kiküttek bennünket.
Aszondi a sógor ehhát többet ért mint a szögedi panaráma ö. m. a f.
- Többet ért mondok az szent igaz, pedig ebbe pápa sintsen, de hol a kisharang?
Arrul bizony mögfeledköztünk a nagy képnézésbe, de mondok elgyövünk hónap oszt arra is ráakadunk.
Ahogy kilépünk a búzeonyi kastéjbul hát látok ám egy embört, hogy nagy tojásokat tart cérnán, akkorákat mint az kalapom gömbölyűje, kék tolyásokat mög pirosakat, de ojan könnyüdedön himbálódznak a feje fölött, mintha szappan hójagok vónának.
- Nézze mán kend sógor, mi ja?
- Dinnye tán, pesti dinnye.
Kérdözzük a zembört hogy mi ja.
Nem értöttük amit mondott, valami lukba lógót mondott.
- Mire lyó mondok.
De hogy hárman is vöttek tüle nem beszélgetött velünk.
Látom, hogy 10-iz karajtzárjával fizetik, és hogy szinte a kezét is huzza fölfelé a sok tojásforma.
- Sógor mondok, nem dörága.
- Minek az aszondi nem falusi portéka ö. m. a f.
- De mondok ótsó is, mög aztán hasznosnak is látom, kivált mikor hazafelé tartunk a szőlőbül.
Hát akkor mán mögértötte a sógor, mer a minap is elénekölhettük vóna vagy hatzor, hogy im artzunkra borulunk.
Hát beléögyesült hogy vegyünk belüle mustrának, aztán majd mögvizsgájjuk otthon, hátha magunk is tsinálhatunk effélét, nagyobbat, akkor aztán nem bajlódunk többet a zárokkal hazafele.
Hát vöttünk én egy pirosat, sógor kéket.
De hogy igön vékony vót a cérnája , tsak kiszökik ám a kezembül, oszt száll a magosba.
No ugy elszállott, hogy madár se érte vóna utól.
- No mondok az én 10-iz karajtzárom mán elszállott, tartsa kend a magájét erősen, nézzük mög hogy mi van benne ami emeli.
Fogom a bitskámat, hogy bele metszök egy kitsit, hát alig tudom mögfogni , tsak kifordul a kezembül mint a szömérmetös leány.
Kátsa is segit, fogi a két tenyere közé, én mög szép vigyázatosan belemetszök, de alig ér hozzá az bitskám bögye tsak öggyet durran oszt nints, még a pélpát is majd hogy ki nem ütötte az birói szályambul.
- No ö. m. a f. aszondi a sógor, az én 10-iz karajtzáromnak is vége.
Nézzük oszt a maradékát, hát tsak a tzérna mög egy kis hártya a végin.
- No mondok hát mi vót benne?
Mind a hárman éröztük a szagát, hát tsak a felyünket tsóváltuk, hogy ijen huntzutok azok a pestijek.
Igy vót tovább
Másnap mögen elmöntünk, hogy mondok ami kép még hátra van mögnézzük, oszt ha nem dörága, vögyünk is belüle.
Rászántunk egy-egy pengőt a sógorral.
Hát mikor beléptünk, kép hejött mindönféle tsontbul való állatot láttunk.
- Mondok mér tötték ezt ide?
- Bizonyosan azér aszondi a sógor, hogy a ki ezöket mög ötte ugy mögtutta önni, hogy mindön tsontya mögmaratt ö. m. a f.
- No mondok nem is vót akkor annak kutyája.
Ahogy bejjebb lépünk, hát egy nagy fene vadállat vitsorog ám rám, oszt ojan ádáz dühösen mereszti rám a szömit, hogy mögfagyott bennünk az lélök.
- Jaj! - aszondi Kátsa is.
Tsak visszahököltünk mind a hárman, Kátsa majd hogy nem a falra mászott.
- Fene ögye mög mondok odaki a verejtékömet törülgetve, még elvöszik a botot odale oszt ijen veszödelöm.
Aszondi egy ur mitül félnek, nem igazi fenevad az.
- Nem igazi mondok, de a tagadóját, ugy rám villogott a szöme, hogy ha ki nem ugrunk: hát rosszul járunk.
- No aszondi nem igazi a szöme se.
Hát lám mijen a tsalás: valósággal úgy ki van mestörködve mindön fenevad , mintha igazi vóna, pedig nem igazi egy se, tsak a szőre igazi mög a szöme , de máskülönben ki van tömve.
Láttunk oszt ott tigrist oroszleányt, élő fánkot, egyszarvu bihalt.
A zöggyikre az vót irva királytigris, no czudar félelmetös jószág, de ahun annyi asszonynép lakik, köll is aki a zegereket mögfogja.
Láttunk egy üveg alatt sok ürgét is, azonos azonképpen ahogyan élni szoktak, egy mög úgy állt közte hogy vakari a fejit.
- Vajjon mér vakaródzik mondok.
- Azért aszondi Kátsa, mer engömet lát.
- No mondok hozzá ne nyujj.
- Nem is aszondi.
Tudom hogy ez is afféle kitemett.
Régen megették mán ennek a husát a pesti muzsikusok.
No annyi mindönféle állatot láttunk ott egy rakáson, hogy ojan vót mintha Noé apánk bárkájába vónánk.
Vót ott mindönféle madár, de a neve egynek se magyar, mivelhogy a madár se magyar, tsak a kazovárra emlékszök, mivelhogy szakasztott olyan mint a bótosunk.
Láttunk emberövő tzápát is.
Éppen ki vót tátva a szája.
Bele néztünk hogy van -e benne embör? de nem láthattunk bele.
- Bizonyosan benne van mán a hasába, mondok, no lyól elnyelte, hogy a sarka se látszik.
Vót oszt ottan ojan apró madár is mint a lúdarázs, de vót ojan nagy is, hogy nálamnál is magasabb vót.
Ott a tojása is annak világ tsudájára, akkora mint a sárgadinnye, no mondok ilyen madarat tarthatnánk mink is tyúk hejött , akkor oszt gyakrabban öhetnénk tojás rántottát.
A sógor is bámul a tojáson.
- Hátha eladó, sógor?
- Minek e nekünk mondok.
- Kikőttessük ö. m. a f.
Mondok régön kikőtötték vóna ezt, de bizonyosan mögzápult, azért tötték ki .
Aztán hogy a rusnya kégyókat nézögettyük, hát valami jó pálinkaszag lebög a zórunkba.
- Érzi -e kend? mondok a sógornak.
- Hogyne érözném.
Pálinkát mérnek itt valahol.
Mondok hát nem bánom ha egy garas árát kortyintunk, mer a nagy ijettségbe mögszáratt a torkom.
Kátsa is tsak szimmagat jobbra balra, oszt aszondi:
- Akkor issen meg engem a guta, mikor ebédhezs ilek, ha nem ezsekbe a zsivegekbe van a pálinka.
Bele szagolok a zövegbe, hát tsakugyan pálinka.
- Oh hogy a kétfejü sas rugja mög mondok, hát azér rakták ebbe a sok pálinkába a kégyót békát hogy sönki mög ne igya.
Ijen istentelenség!
Aszondi a sógor hátha igy készül a pesti pálinka ö. m. a f. evvel szörzik mög a zerejit.
- No mondok akkor ma ittam utójjára.
No fölfordult a gyomrom az nagy utálkozás mián mintha a báró ur ebéggyérül érköztünk vóna a búzeonyba.
Tsak Kátsa nem nyugodott.
- Nem bánom ha itt deglek is meg, de isok eggyet, - aszondi.
- Mondok tsak nem iszod mög a förtelmes kégyórul?
- Aszondi nem bánom én, ha behunyom a sömömet akármi van is benne.
Avval körülpislant, oszt hogy senki sevót ott, hát fölemeli a zövegöt a szömit bé hunnya, oszt belékóstol.
- Jó -e mondok, egyet pökve.
Aszondi rá Kátsa
- Még a zsangyalok se isnak ennél jobbat a menyorságba.
Kinált oszt bennünket is, de nekünk nem köllött, hát lám mijen erős a gyomra a tzigánynak, ugyantsak lekortyogtatta a kégyórul a pálinkát.
No de mög is részegödött tüle.
Ugy neki szédölgött a zöveg szekrényöknek , mint a dongó a zablaknak majd beverte a fejivel.
Darabig tsak vezettük, de nem találtuk a sok ajtó közül hogy mőre a kijárás?
Hát tsak ott hattuk a fődön a zembör övő tzápa mellett, mondok minek is vesződnénk vele, majd kivetik ugyis ha mögunnyák.
Mi hogyan vót tovább, azt is elmondom
Ahogy ott nézelődünk tovább, mondok a sógornak nézze mán kend.
- No mi az?
- Azt a katonát.
- Amijik ott ül?
- Azt.
- Ájnye aszondi.
- Mondok vajjon mér tömték ki?
- Valami jelös katona löhetött ö. m. a f. azér.
Ahogy ott bámujjuk a zöreg katonát, mondok ehhát lyól ki van tömve , szakasztott ojan mintha élne.
- Aszondi a sógor nagyon szerethette ez a zitalt ö. m. a f. ojan piros a zorra mint a gójáé.
- Mondok hátha viakszbul van ez is mint a panna rámába a zembörök.
Avval rátapéntok a zorrára.
Hát majd hanyatt vágóttunk mikor fölnyiti a zembör a szömit oszt ránk förmed , hogy mit akarunk?
Ijettömbe azt mondtam, hogy be akarunk mönni.
Mert ajtó vót ott ahon a zöreg üldögélt.
Aszondi tán ismerik kentök a Horváth Géza urat?
Mondok egy ijen nevü urat ösmerök.
Ezelőtt 8-tz esztendővel járt nálunk, ű vót a sáska kapitány.
- Hát ez az bemöhetnek.
Kinyiti a zajtót, hát bemöntünk, de nem láttunk sönkit tsak a röttentő sok rusnya bogarat.
Valamennyi körösztül vót szurva gombostüvel.
- Sógor, mondok a sógornak látott -e kend valaha ennyi bogarat egy rakáson?
- Nem aszondi.
- Mit gondol kend, hogy minek ez?
- Hát aszondi még a zén gyerökkoromba 1-gy krajtzárt fizettek egy itze tserebogárér, a zijen bogaras esztendőből valók löhetnek ezök.
- Nem gondónám mondok, hanem valami hasznát látják az bizonyos.
Kibúvik a szökrényök közül Horváth Géza ur, oszt aszondi kit keresünk?
- Mondok aggyisten, hát nem ismer bennünket?
- Nem aszondi.
- Mondok pedig a zén házamnál etzör bürge paprikással vendégöltem mög a zurat.
- No aszondi most mán emlékszök.
Avval nagyon barátságosan elbeszélgettünk.
Kérdöztem oszt tüle, hogy mire való ez a sok bogár? hát aszondi tudomány erányába gyüjtődik.
- Ugyan mondok, mit tsinál evvel a tudomány?
- Hát aszondi a bogár féle ojan, hogy a ki vizsgáli sokat tanulhat.
- Mán mondok mögengeggyön a zúr, de azt gondolom teréfál.
- Mér? aszondi.
- Azér mondok, mert mőte a világ áll nem tanult az magyar a zijen hitvány bogártul sömmit, inkább az bogár tanulhatna az magyartul, ha vóna esze.
- De aszondi a tudomány az tudomány.
- Tisztőtt ur mondok, bor köll az magyarnak nem tudomány!
Hát hejösölte is, mert aszondi a szilokférög nagyon elnyomoritott bennünket , de azér aszondi a tudomány is elkél a bor mellé.
- No mondok hát hogy én is tögyek valamit a tudományér, hát majd kűdök a zurnak egy zsák tserebogarat, van nálunk ölég.
Föltűzködheti azokat is.
Hát nagyon köszönte.
- Mondok ha bóha is köll, azt is szödetök a zasszonyokkal.
Kezet fogott velünk.
No ijen barátságos embör.
Ahogy innen is kitanáltunk, hát láttyuk ám, hogy egy ajtóra ki van irva, hogy aszondi Könyvtár.
- Sógor mondok még a zidén nem vöttem kalandáriumot, hát most vöhetünk.
- Jó lösz, aszondi a sógor legalább mögtuggyuk hogy mijen idő lösz mikorra haza kerülünk.
Hát bényitottunk, de legelsőbb tsak egy hosszu tornátzot tanáltunk, annak a végibe mög egy falábu katonát.
Mondok a sógornak tapasztali e kend hogy itt tsupa ojan kimustrált katona van.
Kinek keze nintsen, kinek lába.
- Láttam én is, aszondi a sógor én eddig mindig azt gondótam ö. m. a f. hogy ezök möghaltak a tsatába.
- Hál istennek mondom, hogy ezt is tuggyuk.
Aszondi a katona.
- Hé atyámfiai?
- No, mondok.
Aszondi a szürt mög a kalapot.
Mondok mér kivánnya?
Nem jártunk tán tilosba?
Azér aszondi mer odabe meleg van.
Vissza adom mikor kigyönnek.
- Hát mondok akkor inkább a lajbimat is tevetöm, mög a tsizmámat.
- De aszondi azt nem köll.
- Hát mondok itt van.
Benne van a szüröm ujjába a dohányatskóm is rágyuthat ha akar.
Aszondi a sógor, hogy aszondi most mán ne sokat mönnünk bejjebb ö. m. a f.
- Mér? mondok.
- Azér aszondi, hogy valami tsúfság ne essék rajtunk ö. m. a f.
- Mitsoda tsúfság esnék?
- Hát aszondi a kapuba a botunkat vötték el, itt mán a szürünket is, ha még valahova mögyünk tisztára levetkőztetnek bennünket, ö. m. a f.
Avval bemöntünk.
Aszondi egy kopár képü szölke ur, hogy aszondi mit kivánnak?
Mondok egy jóravaló kalandárium erányába gyöttünk vóna, de ótsó lögyön.
Itt aszondi nem árulnak kalandáriumot, hanem ha olvasni akarnak mindönt olvashatnak.
Mondok olvasni olvashatok én otthon is tisztőtt ur, ezér nem gyövök én ide.
Halkabban beszéjjenek, aszondi, mert aszondi itt tsöndesség a rönd.
Odagyün a szóra egy szömüvegös tüskés haju öreg ur, oszt elkérdözi, hogy aszondi hova valók vagyunk?
Mögmondtam, oszt mondok hát a zúr hova való?
Mögmondta ő is szép barácsságos szóval, hová való.
- Hát mondok ha odavaló ösmer -e ott egy Szinnyei nevezetü urat?
- Hogyne ösmerném aszondi, mikor én vagyok a.
Mondok hát a zén idős apámra emlékszik -e 48-tzbul?
Ugy félig-meddig emléközött rája, mert a zén apám trágyamestör vót ottan , oszt együtt szolgáltak az katonaságnál.
- Hát aszondi sok katona vót ott, ki tudná számon tartani?
Nagy barátságosan végigmutogatta aztán a könyvtárt, hát annyi könyvet láttunk, hogy azt hittem a világon sintsen annyi.
Mondok itt van tán a világ mindön könyve.
- Bizony aszondi sok ezör.
Aszondi Durbints sógor, ha mindön könyv itt van akkor a zén adókönyvemet aggyák vissza, mer tavaj elveszött.
De azt nem tudta előadni a zöreg ur.
Mondok osztán mikor végignéztük a töméntelen sok könyvet, most még valamit szeretnék látni.
- Mit aszondi szivesen mögmutatom.
- Azt a zembört mondok, aki ezt mind elolvasta.
De azt mán nem tudta mögmutatni.
Még ögyször visszamönünk, mer a zanyuknak is mög akarom mutogatni a sok tsudát
Hogy im a zasszonyok szöröntsésen túladtak az libán, alig várták, hogy űk is mögtapasztalhassák az búzeonyi tsudákat, mert hogy ijen ház is van a világon hirit se hallottuk, hát röggel fölkereköttünk valamennyien, oszt lám ahogy a zajtón belépünk, hát se kép se tömött barom, hanem tsupa fehér emböri bálványok.
Eleinte tsak nézögettük de mán a negyedik vagy ötödiknél nem nézte se a lányom se a zannyukom, tsak irult pirult mindakettő.
- Hát mondok ne az fődet nézzétök, hanem a kűemböröket.
- De a zisten süjjessze el a szömtelönnyeit - feleli a zannyukom nem nézök én rájuk.
Akkor kapok észhön, hogy mitül szégyöllik magukat.
Azt mán előbb is láttam hogy tsak egy szőlő levél a zőtözettyük, de hogy néhol az se vót, mondok ez hát mégis pofátlan népség löhetött, azér változtatta üket kűvé az jó Isten , no ijen szömérmetlenség!
De tsak ugy magamba morogtam.
Szöröntse, hogy nem sokáig tartott ez a kiállitás, mert a második szobába mán mindönféle rossz tserépfazék vót összveröndözve.
- Aszondi a zannyuk mi van ezön nézni való?
- Tuggya fene mondok, tsak nézzed.
- Aszondi én mán száz ijjen rossz fazokat is eldobtam.
Mondok majd látunk mást is.
Hát mindönféle rozsdás vasat láttunk.
- Uram isten mondok hova kerültünk, mér rakták ezöket ide?
- Azér aszondi egy ur, mert ezök ritkaságok.
- No mondok ha ezök a ritkaságok, akkor a kösségháza szemétdombja is búzeony.
Egy hejön oszt két hótt embört is láttunk üveg alatt de tsak a tsontyukat , imádkozott is értük a zannyukom egy-egy miatyánkot.
- Mondok egy urnak mér tötték ide ezöket a szögény mögboldogultakat?
- Azér aszondi, hogy lássák mijen vót a régi embör!
- Mondok a régi embör nem ijen vót, mert tsak most ijjen.
Hát eleinte nem tetszött nekünk a sok ótskaság, hanem osztán ojan szobák követköztek, hogy ha száz szömünk vóna, mind a százzal bámulgattunk vóna.
A régi embörök fegyvere vót ottan, mindönféle vasruha, vasümög, vaslajbi , vasnadrág, vaskalap, még egypár vastsizma is vót ottan, mondok vajjon hány párt nyűtt el a zijenbül aki viselte?
Ennek hát jó erős lába löhetött .
Keztyű is vót hozzá, az is vasbul, vagyis mindönféle vasruha vót ottan, tsak éppen vas gatyát nem láttunk.
Mondok magamba bizonyosan azér nem tsináltak azt is a régiek mert nem tuttak vóna bele madzagot huzni.
No láttunk osztán annyi aranyat ezüstöt, hogy tsakugy düjjett a szömünk belé .
Mondok tán az Dárijus kéntse ez?
Akárkijé, de nagy adót fizethet.
Ijjen pógár köllene a mi kösségünkbe tsak egy is.
Egy szakálas embör is vót ottan, tiszta szinaranybul vót kiverve még a haja is, de se keze se lába, ennyi is tsuda hogy mög maratt belüle.
Láttunk oszt nagy régi kardokat is.
Vót közte akkora, hogy magunkfajta embör mög nem tudná emelni.
Még a zóriások korábul maradhatott ránk.
Látszott a fogójárul, hogy aki forgatta, akkora keze löhetött, mint a sütőlapát.
Egy hejön tajték pélpák is vótak.
Mondok a zöreg katonának mennyijér adna öggyet?
Aszondi nem eladó.
- Mér? mondok.
Ha pélpa arra való, hogy szivóggyék.
- Aszondi nem azért van az itt hogy szivóggyék.
- Hát mér?
- Azér aszondi mer idetötték.
Egy szökrénybe mindönféle pötsétnyomók vótak, oszt alattuk a panyorviaksz is , hogy kiki láthassa mijet nyomint.
Ott vót Rákótzinak a pötsétnyomója, mög Mátyás kirájé, de legnagyobb Zrinyi Ilonájé.
Mondok látszik, hogy akkor jobb világ vót mint most, nem sajnálták ugy a panyorviakszot mint mostan , hanem ha pötsétöt ütöttek, hát az asztán pötsét vót, de mostan tsak egy kitsit pöttyentenek az levélre, oszt mögvan.
No ott aztán egy ongora alatt ráakattunk valahára az harangokra is.
Mondok a sógornak.
- Tróbájjuk mög, mijik lönne nekünk való.
Avval mögemelök öggyet oszt möglóbálom, hát akkorát szólt, hogy mind odafutott, aki tsak a házba vót.
Ordit rám a zöreg katona, hogy aszondi töszi le kend! hogy mer itt harangozni?
- Nono mondok tsak tróbálom.
Mert azér gyöttünk.
- Aszondi ezt innen ki nem aggyák.
- Nem -e mondok, hát mi a fityfenének itt ez a sok harang?
- Annak aszondi, hogy ha mögen elkövetközik a 48-tz, hát ebbül öntik az álgyukat.
- No mondok akkor inkább a mi repett harangunkat is idehozom.
Hát ez az oka, hogy nem szörözhettünk harangot az kösségnek.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE