Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
HALOTT A HÁZBAN
Egész kazal levél kéri számon tőlem, hogy hová tettem ifj. Ferencet , mióta a húnok után kódorgok?
Hogy nagyot nőtt -e már azóta, okosodott -e sokat, vagy talán már iskolába is jár ?
Nem, attól még kétesztendőnyire vagyunk, hála istennek s egyelőre Ferenc minden hivatást vállal, amely valahogy autóba csempészhető, de az iskola iránt leküzdhetetlen természeti ellenkezést érez .
- No mán azt az egyet igazán nem töszöm, - mondja ol yan szilárd megfontoltsággal, amin érzik, hogy szöszke fejében nagyon sokszor meghányta-vetette ezt a rémítő gondolatot.
- Még autón se fogok soha iskojába mönni .
Honnan ez az elszánt védekezés az ismeretlen ellenségtől?
Ösztön volna, vagy a természet által rendelt jóvátétel?
Kevés olyan tanügyileg terhelt család van az országban, mint a mienk.
Bátyámat, sógoromat, öt unokaöcsémet, négy unokahúgomat tették az istenek pedagógussá, de nem állok jót érte, hogy az aprajából ki nem felejtettem.
Aztán éntőlem is csak az Isten őrizte meg a magyar pedagógiát, az is csak félig-meddig.
De hát azért nem valószínű, hogy az unokámmal rekompenzációképpen született volna vele az iskolaiszony.
Inkább azt gondolom, azzal ijeszthette egyszer valami tökéletlen felnőtt, hogy a z iskolában nyugodtan kell ülni, mert aki izeg-mozog, annak a fejét leharapja az állítmánykiegészítő alanyeset .
Az iskolától eltekintve azonban Ferenc határozottan sokat civilizálódott, mióta utoljára szerepelt a honi irodalomban.
Ezt abból látni legjobban , hogy semmi se hozza olyan dühbe, mintha levademberezik.
Pedig mindenki azzal nyájaskodik neki, aki először látja :
- Hát te vagy az a híres vadember ?
Kérdezni csak lehet, de a kérdést símogatással tetézni kockázatos , mert Ferenc ilyenkor úgy néz, mint a vasvilla s legszívesebben rúgással és harapással bizonyítaná be a kultúrfölényt .
- Vademböj az, aki mondja, - feleli sötéten, aztán némi undorral hozzáteszi, hogy se apapa nem szereti a paradicsomot, se ő.
Itt sokkal erősebb a logikai összefüggés, mint amily ennek látszik.
Tavaly valami német utazási könyv színes prospektusával békítettem meg, amin valami maláj gyümölcsöt majszol a pálmafa hegyében.
Ferenc nem szereti a pucérságot, ennélfogva interpellációt intézett hozzám .
- Ez az emböj mán öszik, pedig még a bugyikája sincs jajta .
- Nincs ám, mert nincs neki bugyikája .
- Méjt nincs neki ?
- Mert vadember szegény .
- Azért, mert paradicsomot eszik - készségeskedtem a válasszal, mert azon, akit nem szeretek, én is csak kitöltöm a bosszúm .
- Méjt vademböj szögény ?
Az is nagy lépés a civilizáció terén, hogy Ferenc már majdnem ki tudja mondani a r betűt.
Én ugyan még nem voltam tanúja sikeres kísérletnek, de ez maradjon köztünk.
Az anyja sírva fakadna, ha meghallaná.
Ellenben a megismert igazság ellen én se tusakszom.
Minden ellenkező apai és nagyanyai hireszteléssel szemben állítom, hogy a l betűt magam is hallottam már a kis druszától.
Valamelyik nap kegyetlen haragudott, hogy a dugóhúzót, meg a tükörasztalka tetejét nem tudta bensőbb kapcsolatba hozni egymással .
Ú gy látszik, mind a kettőre neheztelt, mert együtt aposztrofálta őket :
- Az öjdög bújt volna bejétek ...
Természetesen közbeszóltam :
- Te, Ferenc, én azt hallottam, te már ki tudod mondani a l betűt .
Az unokámnak sokkal több gyakorlati érzéke van, semhogy nyelvészeti studiumok kedvéért abbahagyná a komoly munkát.
Pláne, mikor a dugóhúzó kezdett már szót fogadni.
Hát csak úgy fúrás közben szólt vissza :
- Tényleg ki tudom mondani, apapa .
- Tényleg?
No ha te már énnálam is különben tudsz beszélni, akkor mégis csak szót értek én a Jézuskával, hogy ne felejtse odafönt azt a biciklit .
Hát csakugyan tényleg ?
- Tényjeg, tényjeg, apapa, ejhihetöd .
- No?
Hát most meg már nem tudod kimondani ?
- Ki is tudom, mög nem is tudom.
Ha nem vagyok justa, akkor azt mondom, tényleg, ha lusta vagyok, akkor azt mondom, tényjeg .
No ezzel is többet tudunk.
Majd megmondjuk Horger Antal bácsinak , hogy a tudós könyve második kiadásába vegye bele a lustaságot is, mint hangtani tényezőt.
Sohase lehet tudni, hol tanul az ember újat .
Például a halálról is néhány egészen új tapasztalatot szereztem e gyakorlati érzékű fiatalember révén.
Tavaly egyszer kivittem Szőregre és kíváncsian vártam , milyen lesz Ferenc első találkozója a halállal.
Hát fölülmult minden várakozást .
A csöpp ember lehasalt a gödör partjára, amelynek fenekén szép fehérre takarítva feküdt a sokezeréves csontember.
Bár sose látott még ilyent, nem volt neki egészen újság, mert ebédközben, vacsoraközben, hallotta hébe-hóba a beszámolómat.
Nem is látszott rajta semmi különösebb meglep ődöttség, ahogy farkasszemet nézett a halállal.
Sőt nevén is tudta nevezni .
- Ez a csontváz, apapa? - fordította felém komoly kis arcát .
- Ez, fiam .
Fölugrott és leverte a térdecskéjéről a homokot .
- Jó, majd szójjátok, ha föjkej !
Azzal szaladt ki az utcár a, szaktanácskozást folytatni a glóriás ideállal, a sofőrrel .
Második találkozása a halállal sokkal jobban izgatta.
Ez a nyáron történt, mikor virágot vittünk az édesapám sírjára a félegyházi temetőbe .
Szokatlan csöndben ült mellettem az autóban és az is szokatlan volt, hogy éppen az én kezemet fogta, holott nem éppen ciróka-maróka természetű a gyerek és az anyján kívül senkihez se törlészkedik.
Csak a csőszház előtt szólalt meg, ahogy a kocsiról leszálltunk .
- Az autót csak itt hagyjuk ?
- Hát persze.
Látod, ide a sírok közé nem bírna bejönni .
- Úgy -e, aztat nem temessük ej ?
Látható megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy nem gyalog kell visszamenni.
Kis térdét ő is meghajtotta velünk, keresztet is vetett, nem csipogott bele a csöndbe, csak akkor szólalt me g, mikor visszafelé mozgolódtunk.
Egyik kezével megfogta az anyjáét , a másikkal szalutált, összecsattantva a bokáit :
- Kezit csókojom, apapa !
- Hiszen apapa is jön velünk, - csodálkozott rá az anyja - mért köszöngetsz most ?
Ferenc hitetlenkedve nézett hol egyikünkre, hol másikunkra.
Végre énrajtam állapodott meg bizakodó tekintete .
- Úgy -e nem, apapa?
Úgy -e te itt majadsz ?
- Dehogy maradok.
Hát mit csinálnék én itt egymagam a sötét temetőben?
Látod, mindjárt este lesz már és megfázna itt apapa a paplanja nélkül .
Látta, hogy ez komoly beszéd, s a csalódottság keserűségével borult az anyja kezére .
- Akkoj minek jöttünk mink ide, hogyha nem temetik ej apapát !
Nagyon szíviből sírt a kis bolondkám, akinek nem magyarázhattam meg , hogy éppen ő volt az, aki még bölcsőbeli korában olyan erősen fogta egyszer a kezemet, hogy nem bírt elvinni a halál.
Majd elolvassa ő azt egyszer, mikor én már csak meleg alkonyati szél képében szárítgatom föl a könnyeit .
Most azonban hiábavaló volt minden békítési kísérlet.
A legkomolyabban meg volt sértve Ferenc, hogy apapa nem szolgált neki egy kis öntemetkezéssel.
Csak akkor tért magához, mikor elsurrant mellettünk a nagyuccán egy autó .
- Milyen kocsi volt ez, szívem? - kérdezte tőle az anyja .
- Csak egy vacak Stejnej - legyintett a konkurrencia gesztusával .
Az apja tudniillik nem árul Steyrt és minden vacak, ami a mérnök úr boltjában nem kapható .
Ferenc harmadik találkozása a halállal egészen friss.
Házhoz kellett neki szállítani a halált, hogy tisztába jöhessen vele .
A hét elején hoztam a mérgesi pusztáról egy kis sündisznót.
Ugyan inkább csak malacka volt még az istenadta, annak is az utolját járó .
Kanászgyerekek tűzbe dobhatták, a fél hátáról leégett a tüske, alig vánszorgott már a boldogtalan az árok fenekén.
Gondoltam, mért ne töltse meleg helyen az utolsó pár óráját, az ölembe vettem, betakargattam a bőrkabátommal s puha tenyérrel simogattam, ahol bibis volt neki.
Szegényke hazaálmo dta magát az anyja mellé, mert meg-megnyomogatta a kisujjamat .
A családi tűzhelyen vegyes érzelmekkel fogadták a vendéget.
Illetékes helyen kijelentették, hogy nincs rá semmi szükség .
- A fene tudna itt eligazodni - vonogattam a vállam.
- Fogadok, a télen meg az lesz a baj, hogy nem gondoskodom disznóról .
- Az más.
S azt se tartjuk a konyhán, míg eleven .
- Hát hiszen én se mondtam, hogy ezt konyhán kell tartani.
Meg lesz ez az ágyamban is, azt hiszem, a kis vánkoson egészen jól fogja érezni magát .
Ferenc zajos tetszéssel honorálta az ötletet s mindjárt fölajánlotta a legcsipkésebb hálóingét az új családtag számára.
Persze neki fogalma se volt róla, mi az a sündisznó, amelyik az egész tárgyalás alatt a két tenyerem közé takarva szuszogott .
Ahogy letettem a cocát a ház asztalára, egyszerre megváltozott a helyzet.
Egy ember haldoklását lehet részvétlenül nézni, de egy ökölnyi kis állatét nem.
Mindenki beleadta az eszét a tanácskozásba, mit lehetne neki csinálni.
Persze, hogy meg kellene etetni, de mivel?
Hol is csak a Brehmnek a sündisznós kötete, hátha erre is van benne kádencia ?
Az asszonyoknak persze több eszük van, mint a Brehmnek.
Tejet kell neki adni, hiszen ez még csecsemő.
Hogyne, - mondta a mérnök úr és megpróbált legyet fogni a pusztai insectivorának.
Én magam a patkányírtó telefonszámát kerestem, hogy rendelést tegyek próbaképpen egerek szállítás ára, de Ferenc örömrivalgása fölöslegessé tette a szamaritánus akció szélesebb alapokra fektetését .
- Öszi a tejecskét, apapa !
Nemcsak, hogy a tejecskét kikanalazta a nyelvecskéjével, hanem még a tányér szélét is rágta, de ezt igen kemény kukacnak találhatta, mert haragosan fújt rá hármat, aztán összegömbölyödött és elaludt .
- Japda jött bejüje, - csudálkozott Ferenc és mint ilyent, ki akarta próbálni.
Persze volt annyi esze, hogy ott tapogatta, ahol nem szúrt.
Az alvó állat megvonaglott a fájdalomtól .
- Ne bánstd, kis fiam, látod, fáj neki .
- Hol fáj ?
- Itt ni.
Ahol meg van égve .
- Ki égette mög ?
- Valami rossz gyerek a tanyán .
- Hogy égette mög ?
- Szalmát tett a kis hátára és meggyujtotta .
Ferenc összehúzta a nagyon vékony plajbásszal írt szemöldökét .
- Én is majd megégetöm őtet, ha kimönök a tanyája tevejed .
- Kit égetsz meg ?
- A josz gyejököt.
Szajmát töszök a hátája a föjkejmesnek és möggyújtom gyufávaj .
A föjkejmes förtelmest jelent, Ferenc szótárában ez a legrettentőbb harag kifejezése.
Mégis csak vadem ber, - gondolom magamban - szemet, szemért, fogat fogért és égett hátat égett hátért .
Másnapra aztán kiderült, hogy a vadembernek nyár óta elég tiszta fogalmai támadtak a halálról .
- No apapa, - robogott be hozzám reggel - hajott van a háznál .
- Ugyan ne beszélj - adtam a meglepettet .
- Bizony - erősítette a jólértesült ember büszkeségével.
- A kis majac möghalt a csejédszoba küszöbin.
Mögmutassam, hogy fekszik ?
- Mutasd meg !
Hanyattvágta magát a szőnyegen és fölfelé nyujtotta kövér kis lábát , karját.
Még azt is tudta, hogy kezefejét, l ábafejét befelé kell görbíteni .
- Így fekszik.
Csak ő mán nem tud mozdujni.
Tudod, aki hajott, az mán nem mozduj.
Mög a tejecske se köjj neki, pedig rá is öntöttem.
Aki hajott, az mán nem öszik tejecskét .
A fizikai része a dolognak eléggé tisztázott.
A spirituális része azonban némileg homályos.
Ez délután tudódott ki .
- No, apapa, ejmönt a sündisznócska .
- El, Ferencem.
Elvitte a szemetes bácsi .
- Az ám, de hova vitte, apapa ?
- Kivitte messzire, ahol már nincsenek házak és elásta a földbe .
- De ez ám jó kis sündisznó vojt, apapa .
- Hát jó volt, szépen megette a tejecskét .
- No, apapa, akkoj a mönyojszágba is mönt az okvetetlen .
- Hát az is lehet.
Ott aztán az angyalkák etetik tejecskével .
- Az ám, de mivej mönt a sündisznócska a mönyojszágba, mikoj mán a jábát se bíjta mozgatni ?
- No azt az egyet már én se tudtam elgondolni .
- Jöpüjőgéppel mönt, tudod .
Ez is lehet.
A legtermészetesebb megoldása a nagy titoknak.
Ha vadember volnék, én is így gondolnám .
Azóta aztán nem beszéltünk a sündisznóról ma délutánig.
Most is csak annyit, hogy Ferenc beállított hozzám .
- Apapa, adj neköm egy száj égő gyufát .
- Hát még mit nem?
Mit akarsz vele ?
- Mög akajom gyujtani a josz gyejököt .
- Micsoda rossz gyereket? - ugrottam föl .
- A Jankót .
Jankó, a háziurunk unokája.
Kortársa és Pyladese a mi Orestesünknek .
- Hát hol van Jankó ?
- Odabent a szobában, minálunk .
Ész nélkül szaladtam át, Jankó csakugyan ott hasalt szép-engedelmesen a szőnyegen, a háta beterítve csíkokra hasogatott újságpapírral .
- Hozod már, Ferike? - érdeklődött igen melegen, mint sütögetést váró rossz fiú .
Persze megrontottam az ígérkező látványosságot és szót értettem Ferenccel, mint a sündisznónemzet bosszuló szellemével .
- De mért akarod te Jankót megsütögetni, mikor nem ő bántotta a sündisznót .
- Az mindögy , - magyarázta Ferenc őszinte meggyőződéssel - de ő is jossz gyejök .
Úgy nézem, Ferencből mégis csak kultúrember lesz .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE