ELTE regénykorpusz

Szavamnak embere valék .

Kind

Előbb láttuk Abafit a Mikola-ház erkélyénél ellovagolni.

Margit ráismert azonnal, de igen kevesen mások Kolosvárt.

Nehéz is lett volna ez annak, ki őt ezelőtt egy évvel látta; a hosszú, száraz, elkényszeredett arc, lélek, szín s kifejezés nélkül, szép tojásdad gömbölyűséget váltott; a redőkbe vonult sápadt homlok redőtlen simává domborodott; a fésületlen összecsapzott haj fényes barna csigákban olvadt le vállain , s szemeinek veszélyes tűzök, vérmes karikáik eltűntek, s a szép, sötét, hosszú szálaktól fedett, tűzzel és lélekkel teljes szem parancsolni s hódítni látszék egyszerre.

Kiegyenesedve férfias, hajlékony, keccsel teljes termete, széles vállai tartós erőre, karcsú dereka hajlékony ügyességre, kis kezei s lábai nemesb fajra mutatának.

Így, mint most látjuk, nem volt szebb férfiú nálánál Erdélyben .

Végigléptetvén az utcán, senki sem mehetett el mellette többszöri visszatekintés nélkül.

Feljebb volt említve Abafinak egykor tett azon nyilatkozása, hogy három holdig mindentől elvonja magát, mi máskor szenvedélye volt.

A mostani megjelenése előtt hősünknek Kolosvárt fél évvel tölt el a három hold, s a megromlott aljas Abafi szavának embere volt.

Mi bírta őt ennyi öntagadásra, nehéz érteni; azonban lélektani szempontból kiindulva mégis magyarázható.

Láttuk gondolatinak menetelét, s hogy neki, esetek, körülmények által történetesen tevén jót, már fogalma volt tett következményei közti különbségről.

Ő akkortájban, mikor e nemét a fogadásnak vagy inkább nyilatkozásnak tevé, semmi sem volt kevésbé talán, mint nemes büszke; s így szinte bizonyosan állíthatjuk, hogy nem a nemes büszkeség sugallása, nem annak megmutatási vágya, hogy lelke erősebb szenvedélyeinél, bírta őt ily szilárd ellenszegülésre maga ellen .

Könnyen meglehet s valószínű, hogy durva dac egy őt megszégyenítni akarót megcáfolni, ösztönözte őt kifakadásra, melynek egész terjedelmét maga sem gondolta meg; de ki lévén már mondva a fogadás, egy neme azon álszégyennek, mely ha alacsony tett kivitelét ígérte volna is, őt a fogadás megnyerésére szintúgy unszolná, erősíté s edzé szándékát.

Nem kis feladat volt ez oly embernek, ki nem írt, nem olvasott, gazdaságát ugarban hagyta, kinek elmés beszélgetés, barátságos közlés élvezet nem valának, sőt ki a szó nemesb értelmében szeretni sem tudott.

Az első hét unalom közt tölt el.

Nemegyszer kiálta valamelyik apródjának bor s kanták után.

A kantát előhozták, olykor ajkával érinté karimáját: de eszébe jutott elvont gúnykifejezése azon arcnak, mely őt boroskantának, szivattyúnak nevezte, s távul vetette el magától a teli edényt, hogy a padlón végigfolyt tartalma.

Az estéket, az átásított ment-jött nap után, az udvari pappal tölté el, vagy cselédeivel perlekedve .

Minden unalmára volt, s óriási erővel vonák szenvedélyei a szokott helyekre s a szokott kedvtöltésekhez; de óriási erő volt e durva tőkében, s nemes anyag, ha Isten és körülmény engedi, nagyra idomulandó egykor!

S ezen őserő segíté őt adott szavát szigorú szilárdsággal a legapróbb részletekig megtartani.

Néhány nap múlva Abafiban némi változás volt észrevehető.

Jobban aludt, a sok éjszakázástól s a rendetlen élettől elgyengült test észrevehetőleg épült a rég elmulasztott álom után.

Ő egy nemét kezdé érezni azon könnyedségnek és vidámságnak , mely többnyire a rendes életet követi.

Derültebben ébredt föl, nem tetszék élte oly unalmasnak; szinte meg volt lepetve azon tapasztalás által, hogy így élve boldogabb , vidámabb, erősebb.

Ezen önkénytelen s a testi nedvek egyensúlyba jövetele által előidézett jólétnek más boldogítóbb, de szintoly természetes következése is volt .

Cselédjei, kik eddig benne csak a házsártos, zsémbelődő, mámoros parancsnokot ismerték, nem viseltetének hozzá azon szívességgel, mellyel kegyes, gyöngéd s engedékeny úr szokott szolgáltatni.

Most többszöri jókedvét látván uroknak, mintegy újra születtek, kétszeres örömmel s készséggel teljesíték parancsit; megvolt cselekvésökben s alkalmaztatásokban iránta az a kiváló valami, amit durva úr cselédjeiben hiába keresnénk.

Kezde Abafi, egészsége helyreállván, kedvet kapni munkásságra.

Fogadása tiltá a lovaglást, vadászatot s így azon egy-két nemesb szenvedelmet is, mely éltének mámortalan hézagait pótlák ki azelőtt.

Az idő üres és hosszú kezdett lenni az épülő , erőteljes ifjúnak.

Gazdasága után látott, előre bizonyosan csak unalomból s jobb híján, később némi növekedő ingerből, melyet nem tudott magának megmagyarázni; de melynek gyökerére a gondolkozó könnyen rátalál.

A siker s halkkal szenvedéllyé váló kedvelése a mezei foglalatosságnak okozá ezt.

Két hold múlva a vidékben kíméléssel kezdték az egykor megvetéssel vagy szánakodással kísért nevet emlegetni.

Még el nem tölt a három hold, s voltak, kik őt tisztelettel nevezték.

Ki e változást vagy inkább nemesülését kedélyének figyelmes szemmel kísérte, nem tagadhatá meg tőle nemét az önkénytelen becsülésnek.

Szerencséjére Abafinak - mert mi sokszor vezetnek körülmények az életben! - udvari lelkésze világos fejű, helyes nézetű férfiú volt, sok ésszel s tudománnyal.

Ennek ily éleslátását nem kerülheté el az út, melyen hősünk haladott.

Ő szerette az ifjút, kit sokszor horda ölében egykor - valami atyai volt ezen indulatban; adott szavának megtartására ő biztatá leginkább, tudta oly móddal e szép, férfias elhatározást kiemelni, mely Abafinak hízelkedett.

Egyetlennek nevezé a maga nemében, s sokszor állítá: ő az a férfiú, kitől minden nagy, szép és nemes kitelik; mert sok lelki erő van benne, csak akarnia kell.

Ő figyelmezteté később jó kinézésére, újuló erejére s több következményeire a rendes életnek.

- Olivér szerette az öreg szerzetest; előbb ezen indulat durva lelkében csak belérzeti, állati ragaszkodás volt megszokott lényhez, kinek híja terhelő lett volna, mint sokszor vagyunk egy öreg házi arccal , melyet tíz-húsz évig látunk körülünk, s mely ha távul van, valaminek híjával érezzük magunkat.

Sokszor hű eb vagy megszokott madárka s az udvaron árnyat szétömlesztő agg tölgy hasonló hatást gyakorolnak.

De e szokásos szeretet halkkal becsüléssé nemesült , kezdé előbb megszenvedni, később ízlelni, végre óhajtani a tiszteletre méltó férfiú társaságát; s ha néha a tudományos lelkész figyelmezteté őt arra, hogy Erdély nagyjai fegyverrel ellenség előtt, ésszel-szóval a zöld asztal körül szolgálják honukat: bizonyos rejtett vágy keletkezett keblében, mely mindig erősebb, tisztább s nemesb alakban tűnt fel, honáért is tehetni valamit.

Ily nemesedési fokon volt jelenben, midőn Kolosvárra érkezett.

Darab idő óta egy bájos fiúcska volt az Abafi udvarában, udvari lelkészének felügyelete alatt.

Senki sem tudá, kié a gyermek; de aki látta, védhetlen vonzalmat érzett iránta.

Olivér szerfelett kedvelte, s annak hév ragaszkodása érzéseinek higgasztására nagy befolyású volt.

Ki legyen a fiú, gyaníthatjuk.

Már címe e könyvnek tudatja, hogy szerzőjének nem célja Erdély történeteinek részleteit megismertetni; azonban elkerülhetetlen azokról rövid, összevont említést tenni, mint amely a jelen történettel sokoldalú összefüggésben van, s némileg mérleg hősünk cselekvéseinek s viszonyainak megítélésökre.

Báthori Zsigmond visszakerülvén Kővárról, hol kevés ideig tartózkodott, s azt gyaníttatá, hogy a fejedelemségről örökre mondott le, egyelőre mindenkihez a legnagyobb szívességet színlelé; de egyszerre megváltozott.

Régen féltékeny aggodalommal nézte ő Báthori Boldizsárnak naponként növekedő befolyását, melyet hadi gyakorlottságának s nagy műveltségének köszönhetett.

Boldizsár deli, lélek- s erőteljes férfiú volt, nagy gonddal neveltetve Báthori Istvántól, s ki fiatal korában beutazta Dán-, Norvég-, Angol-, Franc- s Spanyolországot.

- A fejedelem vagy valóban hitte, hogy élete ellen törekszik bátyja, vagy legalább félelmes vágytársat gyanított benne.

Ennek következésében huszonnyolcadik augusztusban 1594., egy vasárnap délelőtt, némely oklevelek közlésének ürügye alatt a rendekkel, azokat magához gyűjté; s míg az urak az irományok olvasásával foglalatoskodtak: Király Albert s Fekete János a terembe léptek, kiket a fejedelem nevében foglyoknak nyilatkoztattak.

Ezek voltak: Kendi Sándor és Ferenc, Iffiú János, mostohaatyja Báthori István-, Boldizsár- és Andrásnak, mint férje Mailáth Margitnak, az idősb Báthori András özvegyének; Kovasóczi Farkas, Kendi Gábor, Forró, Bornemisza s Gerendi János, Lónyai Albert, Cseszeliczki Boldizsár, Szalánczi és Literati György.

- Báthori Boldizsár és Kovasóczi kevéssel azután Szamosújvárra küldettek; azon urak pedig , kiknek kegyetlen s törvénytelen kivégeztetésüknek tanúi valánk, harmincadik augusztusban Kolosvárt veszték életöket; bár a fejedelem egyelőre Siger János- és Huet Albert-, a rendektől hozzá küldött követeknek megígérte, hogy velök törvény útján kívül semmi sem fog történni.

- Azon nap, melyen a kolosvári téren a faalkotmány már hajnalban felállíttatott, még senki bizonyost a fejedelem szándékáról nem tudott.

A nép, mint minden váratlan esetben, a térre gyűlöngött, ki egyet, ki mást gondolt.

Azon néma gond süllyedt a lakosok elméjére, mely az embert ellenállhatlan nagy történetekkor szokta meglepni: hogy többen ki fognak végeztetni , gyanítá mindenki.

S mivel éppen azontájban nevezetes havasalföldi rablók ültek fogva Kolosvárt, része a lakosoknak azoknak halálát jóslá.

De térjünk Abafihoz, benne sok bátorság volt; gyakori vadászatok, melyek abban az időben nem egyszeri életveszéllyel párosultak, lélekjelenlétét idézték elő, s azon nemét az önérzetnek s önbizodalomnak fejték ki, mely a bátorságot edzi és neveli.

- Első zsenge fiatal évei őt éppen romlottsága miatt helyzék durva, aljas körökbe, hol megtámadásoknak, pór bántalmaknak, gúnynak volt kitéve, s ezekre hirtelen kelle néha felelni vagy szóval, vagy tettel; adós ritkán maradt az ily viszontorlással, s ez egyelőre benne gyengétlen, heves feleletre készséget fejtett ki.

Lassanként ezen aljas körökben sajátjává tett készség, minden gúnyt s kikelést maga ellen visszaidézni - elméjét elkészíté azon nemesb készségre is, mely a helytelen bántalmat méltósággal veri hátra; a feleletek neme nem nyert gyöngédséget mindjárt , csak elméje készséget, s így természetesen, mikor gondolkozása szebb irányt vőn, ez is nemesedni, higgadni kezdett.

Abafi halkkal észrevette magában, hogy ő nemesebb tárgyakhoz is bír azon feleleti s észrevételi készséggel, melyet azelőtt durva tréfák visszatorlására használt csak.

E készség s természetes bátorsága magyarázhatóvá s érthetővé teszik azt, hogy erkölcseinek szelídülésre indultok után némi ingert sejtett lelkében e tehetséget nagyobb, közhatásúbb esetekben is használni; sejté már, hogy ha egyszer életében azon helytelen álszégyent képes lesz legyőzni, mely őt köz helyeken szólástól tiltá eddig : ő a hon ügyében hasznos munkás részt veend.

Megvolt az akarat benne Erdélynek akkori kétes viszonyaiba szóval s tettel beléelegyedni.

Volt társalkodási szavalásaiban, mióta rendesebben élt, valami folyó s természetes : örömest hallá őt az ember szólani.

Lovaglási, vadászati, szerelmi történetecskéit vígan, szeszéllyel tudta előadni; s így a nagyobb dolgokbani szóláshoz is bírt már némi tehetséggel; a durva anyag - hogy úgy szóljak - megvolt, csak tisztulni , higgadni kellett annak.

Nevelése annyira el volt hanyagolva, mint láttuk, hogy ő keveset tudott; de szerencséjére, vettük észre azt is, hogy ő sok akarattal bír, hogy lelke lassanként önerejében kezde bizakodni: nem csudálhatjuk őt tehát, ha az elmulasztott évek űrét acélszorgalommal igyekezett betölteni.

Nagy segítségére volt újra e szándékában nagy tudományú s művelt udvari lelkésze, s még többel a Mikola ház, melyhez vérség , szomszédság csatlák, s ennek nemtője, a remek, egyetlen Margit, ki iránt Abafi egy nemével a remegő, tartózkodó ájtatosságnak viselteték.

Úgy állott előtte Margit, s méltán, mint elérhetlen.

Ha valaki neki azt mondotta, hogy Margit szeret: ő azt nem hitte, s nem színlelés volt e nem hivés; nem annak gondolása, hogy oly érzékeny s a szó legnemesb értelmében asszonyi lény, mint Margit, ne tudna szeretni - nem! hanem azon cáfolhatlan meggyőződés lelkében, hogy nincs férfi, ki őt érdemlené, s különös merő képzete annak, hogy az érzések határa a Margittali érintésekben - a becsülés.

Bizonyosan érdekteljes Abafi lelkének e fényülése és simulása mindenki előtt, kit a rény, az erkölcsiség nemes föltételekre hevít.

Abafi kezde lelkében ily érdeket önmaga iránt sejdíteni; s így azon hiedelem, hogy neki nemesülnie kell, s emberien szólva a tökély délpontját elérheti: szinte folytonos, szinte kedvenc képzetévé idomult.

Jósika Miklós

Abafi

FOGADÁS KÖVETKEZMÉNYEI

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Miklós

Abafi

FOGADÁS KÖVETKEZMÉNYEI