Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gaál Mózes
A vasember fia
Keletkezés ideje
1902
Fejezet
19
Bekezdés
939
Mondat
1625
Szó
20101
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Egy félelmes vezérszónok.
Valahára kihirdették Erdélyországban, hogy az urak összegyülhetnek , tanácskozhatnak, országos dolgokat megbeszélhetnek.
Azért mondom, valahára, mert nagy idő telt el, mióta együtt voltak utoljára a nemes urak.
Akkor még élt a híres-nevezetes zsibói báró, a Vasember .
De hát odafenn Bécsben úgy gondolkoztak a mindenható miniszterek , hogy kár az időt gyülésekre vesztegetni, elég egy-egy szigoru rendelet, azt leküldik Bécsből az erdélyi kormányzóhoz, az erdélyi kormányzó majd gondoskodik arról, hogy a parancsot teljesitsék .
Nem is szükséges az, hogy az urak mindig csak az ország törvényeit emlegessék.
A törvény olyan országban, mint Erdély- és Magyarország volt, nagyon kellemetlen dolog, mert nemcsak arról szól, hogy mit kell a nemzetnek megtennie , hanem arról is, hogy mi szabad a kormánynak és mi nem szabad .
Akkor úgy állott a dolog, hogy a kormánynak minden szabad, a nemzetnek pedig édes-kevés.
Aztán az is baj, ha azt az édes-keveset hangosan követeli .
Aztán még azért sem szerette a bécsi kormány az országgyűlések összehivását, mert mindig akadt egy-két tüzes magyar szónok, a ki vakmerően a szemére lobbantotta a bécsi minisztereknek, hogy ők bizony nem tisztelik eléggé a törvényt, s olyant is elrendelnek, a mit nem volna szabad .
Addig húzták-halasztották tehát az országgyülés összehivását, a mig csak lehetett.
Utoljára azonban össze kellett hivni .
Hej, mozgalmas napok, hetek, hónapok voltak azok Erdélyországban.
A ki legbátrabban lengette a zászlót, legtüzesebben és legékesebben szólott: a Vasember fia volt .
Tudjátok -e, mit tett ő?
Eljárt egyik megyéből a másikba, megjelent a megyegyüléseken, föllelkesítette, biztatta az erdélyi urakat, hogy bizzanak a szebb jövőben.
Ne higyjék azt, hogy örök időkig ilyenek maradnak az állapotok.
Ne higyjék azt, hogy lehet egy országot, mely szereti a szabadságot, puskával és szuronyokkal kormányozni .
- Tudjátok meg, jó urak, - mondá a kolozsvári megyei gyülésen, - Erdélyország csak akkor lesz igazán boldog, ha egyesül Magyarországgal.
Eltépték egymástól ezt a két testvérországot nagy kárára és nagy szomorúságára a magyar nemzetnek.
Olyan sok száz esztendeig egy volt a két ország.
Aztán jöttek szerencsétlen, zavaros idők, egymással marakodott a magyar, bizony megbüntette Isten; avval büntette meg, hogy testvértől a testvért elszakította: De jó és igazságos az Isten, a nemzetet nem akarja megsemmisíteni, összehozza ujra azokat , a kik egymáshoz tartoznak .
És olyan szépen, olyan hatalmasan tudott beszélni a Vasember fia , hogy a megyei urak mind föllelkesültek általa .
- Jertek el mind... mind a kolozsvári országgyűlésre, a kinek helye van ott; ne hallgassatok gyáván, hanem mondjátok meg, a mi a sziveteken fekszik .
Hadd tudják meg odafenn a bécsi miniszterek, tudja meg a mindenható Metternich herczeg, hogy nem juhok a jámbor erdélyi urak, kiket kolomppal lehet vezetni, s egy-két puskaropogással megijeszteni.
Nem akarunk mi egyebet, csak az igazságot , hanem azt akarjuk szívvel-lélekkel.
És mi lett a Vesselényi buzdításainak eredménye ?
Az lett, hogy megmozdult az erdélyi urakban a sziv, fölébredt a hazaszeretet, megtanultak ujra lelkesedni, amitől a hosszú idő alatt egészen elszoktak.
Nem mondták ezentul lanyhán :
- Hadd legyen úgy, amint van minden.
Háboru nincs, katonává ugy sem lesz a nemes, legjobb élni falun és gazdálkodni.
Vannak a királynak hivatalnokai , azok majd beszedik az adót, kormányozzák úgy, a hogy tudják ezt a boldogtalan országot .
Bizony nem gondolkoztak igy, mert parázs volt Vesselényinek minden szava, tüzet fogott, perzselt, a hová hullott.
Már pedig a szivek kellős közepébe hullott .
És nemsokára ő lett a vezér .
Arra született, hogy vezér legyen.
Már az alakja olyan parancsoló volt.
Széles, előre álló homlokára ráütötte bélyegét az értelem; szeme átható pillantásu, a lelkesedés perczében pedig villámokat szóró volt; széles vállán egy sziklát elhordhatott volna .
Kevés ember volt hozzá fogható a két hazában .
Egyszer egy császári főhadnagy sértő szót talált kiejteni a magyarok ellen, magyar urak társaságában.
Vesselényi meghallotta, s oda lépett a sértegető katona elé .
- Hogy értette az úr, miket az imént mondott? - kérdé szigoru hangon s belemélyesztette sasszemét a főhadnagy arczába .
- No hát ugy értettem, a mint mondottam.
Az erdélyi magyarok nem férnek a bőrükben, s örökké lázadáson jár az eszük, igy mondottam .
- Hazudik az ur, galád, alávaló módon hazudik!
Ezt meg én mondom az urnak, én Vesselényi Miklós .
A főhadnagy nem várt ilyen feleletet, elsápadt belé, s önkénytelenűl a kardja markolatához kapott .
- Elvegye arról a kardról a kezét, mert kardostól együtt ketté töröm .
- Ez vért kiván !
- Elhiszem, hogy vért.
Készen állok reá .
Másnap, - úgy beszélik, - de meg harmad, negyed, sőt huszadnap sem látták a magyart becsmérlő főhadnagyot a kolozsváriak, mert Vesselényi Miklósnak a kardja olyan iszonyú sebet vágott a fején, hogy, Isten csudája, ha abból valami tudós doktor drága pénzért meggyógyítja .
Csodálatos biztossággal lőtt és vívott, aczélkemény volt az ökle, de soha nem kereste az alkalmat, hogy valakibe belé kössön.
Ám, nem is vitte el senki szárazon, a ki belé akadott .
Vezérnek született .
Ha akkor háborús idők jártak volna, talán ma többen ismernék a nevét , többen ismernék, de jobban bizonyára nem tisztelhetnék .
No de mindent elmondok apróra .
Bezzeg görbe szemmel néztek a Vasember fiára a kormány tagjai.
Azt mondták róla, hogy nagyon veszedelmes ember, jó lesz őt szemmel kisérni: jó lesz , ha meghallgatják minden szavát.
Mondhat ő még a nagy hevesség közepett olyan szavakat is, a mikért aztán meggyűlhet a baja ...
No... no, csak türelem .
A Vesselényiek vérében van valami nyughatatlanság, nem hagy ez majd békét Vesselényi Miklósnak sem, s ha egyszer megfeledkezik magáról, akkor baj lesz .
Úgy történt .
Akkor tájban nagyon szigorú rendelet tiltotta azt, hogy valaki engedelem nélkül könyvet vagy újságot nyomasson ki.
Előbb oda kellett adni irott alakban a könyvet egy császári hivatalnoknak, hogy olvassa el.
Az a hivatalnok aztán elővette a veres plajbászt, s azokat a részeket, a mik neki nem tetszettek , szépen kihúzta, sőt gyakran megtörtént, hogy az egész könyvet kihúzta és visszaadta az irónak e szavakkal :
- Ezt a könyvet kinyomatni nem szabad, mert én nem engedem meg .
Ha valahogy mégis kinyomattak olyan könyvet, akkor a császári hivatalnok elszedette mind, az irót és a könyvnyomtatót szigorúan megbüntette .
Ezt a dolgot úgy hívták diák néven, hogy czenzúra .
Történt pedig, hogy az erdélyi urak egy szép folyamodó irást nyújtottak be a kormányhoz.
Ezt kérték benne alázatosan :
- Engedje meg, hogy az országgyűlésen mondott beszédeket kinyomathassák s így szétküldjék az országban, hadd tudják meg azok is, kik nincsenek jelen, mit és hogyan beszéltek a követ urak .
A kormány kereken megtagadta .
Ekkor Vesselényi a maga költségén kőnyomdát állított fel, s nem törődve a tilalommal, kinyomatta a néhány ülésen mondott beszédeket.
Tette pedig ezt azért, hogy az ország többi nemes urai, polgárai tudják meg, hogy a követek bátran és férfiasan szólanak az ország dolgában.
Azért is tette, hogy minél többen buzdúljanak fel, s érdeklődjenek a közügyért, mert a haza nem egy-két szónoké csupán, hanem minden polgáré .
Nem volt tehát semmiféle rossz szándéka.
Még azt sem foghatták reá , hogy mutogatni akarja magát.
De bezzeg reá fogtak egyebet .
- Nézzétek a büszke zsibói bárót, hogy tiporja lábbal a törvényt.
Nem elég, hogy a pozsonyi gyűlésen, meg a szatmári megyegyűléseken vakmerő módon kelt ki az országba Bécsből küldött rendeletek ellen; lám, most a törvényt szegte meg .
Nyomban császári hivatalnokok jelentek meg a lakásán szigorú, komoly arczczal .
- A báró urat keressük! - mondá egyik a huszárnak, a ki az első szobában megkérdezte, hogy mi járatban vannak .
A Vasember fia kilépett e szavak hallatára belső szobájából , keresztbe fonta mellén a karjait, s mondá :
- Itt vagyok, ha engem keresnek .
- A törvény nevében, az erdélyi gubernátor, parancsára jöttünk .
- Mi ügyben ?
- Lefoglaljuk a nyomtatványokat, lepecsételjük a kőnyomdát és óva intjük a méltóságos bárót a törvény nevében, hogy -
- A többit fölösleges elmondania az úrnak.
Megértettem.
Nem emelem fel egy ujjamat sem a törvény ellen, mert azt mindenkinek kötelessége tiszteletben tartani, csak azt jegyzem meg, hogy a törvény nyomtatott naplókat tilt el, az én naplóim csak kőnyomdán készűltek.
Az uraknak nincs egyéb, a mit mondjak, majd szót emelek az országgyűlésen .
Avval intett a szolgának, hogy vezesse a törvény embereit, ő pedig visszatért a szobájába.
Ugyanekkor több erdélyi úr látogatta meg Vesselényit.
Jó barátai voltak, kik aggódtak miatta .
- Baj lesz, Miklós, a kormányzó főherczeg, Estei Ferdinánd, kiadta a parancsot, hogy fogjanak el .
- Jobb lenne elmenekűlnöd ...
- Siess...
Egy perczig sem szabad késlekedned !
A Vasember fia mosolygott ezekre az aggódó szavakra .
- Ne féltsetek engemet olyan túlságosan, barátaim.
Az féljen, ki nagy rosszat követett el.
Higyjétek meg, az én lelkiismeretem tiszta.
Sem fenyegetéstől, sem a börtön fenekétől nem félek én.
Épen most nem szabad elfutnom gyáván.
Ha én most titokban elhagynám Kolozsvárt, azt mondanák a kormány urai : Látjátok, erdélyiek, erre a nagyszájú Vesselényire, a ki olyan tüzesen szónokolt , milyen hamar reá ijesztettünk.
Vigyázzatok, ezentúl senkinek se jusson eszébe nagyon hangosan beszélni, mert mi arra is rögtön reá ijesztünk.
Hát az erdélyi urak mit mondanának.
Azt mondanák: Ez a zsibói Vesselényi mindig biztatott minket , hogy tettel és szóval védjük a haza szabadságát, s ime ő az első, a ki kereket old...
No, hát okosabb dolog tovább is bölcsen hallgatni.
Úgy van minden a legjobban, a hogy van, bolond, a ki fejjel megy neki a falnak.
Ezt mondanák rólam , s én ezt el nem viselném.
Ám próbálják meg, rakjanak bilincseket a kezemre , vessenek a legsötétebb börtönbe, ott is Vesselényi volnék, kit senki gyávasággal nem vádolna.
Történjék bármi, én maradok .
És ott maradt Kolozsvártt .
Az egész város aggódott miatta.
Az utczán tömegekbe verődött a nép , és szájról-szájra adta az újságot, hogy a főherczeg-gubernátor elfogatja Vesselényit...
Jaj, mi lesz, a szegény Erdélyországból, ha egyik főoszlopa kidől .
Suttogtak, egyik-másik lármázott, szenvedélyes hangok csaptak fel a tömegekből, ám ha a katonai őrjárat arra felé tartott, komoran szétoszoltak.
A katonaság és a polgárság nem barátságos szemmel nézett egymásra .
Ime, kit látnak a nagy templom-utczán végigsétálni barátaival ?
A zsibói Vesselényi Miklóst .
- Éljen Vesselényi!
Éljen!... hangzik az örvendő kiáltás.
Megtelnek a szívek örömmel, a szemek könynyel .
- Hála Istennek, hogy nem fogták el !...
Még ekkor is volt a Vasember fiának bátorsága arra, hogy a legközelebbi gyűlésen ő hozta szóba a dolgot.
Védte magát, és igazságtalannak tartotta, hogy az ő kőnyomdáját lepecsételték, naplóit elkobozták .
- Mi rosszat tettem én? - kérdé önérzettel a mellére ütve.
- Föllázítottam -e valakit?
Nem hirdettem -e az igazságot?
El kell annak az időnek jönnie, mikor szabad lesz a szó és szabad a gondolat, a mikor nem tesznek vasbilincset az ajkra, a szívre, s nem kötnek ólmot a pennára, mely az ország javát szolgálja becsületes hűséggel .
Aztán elmondotta azt is, hogy dicső emlékű apja volt az első, a ki épen a kolozsvári gyűlésen védelmezte volt az első följegyzőjét a beszédeknek.
Nem lehet ő rosszabb és félénkebb az apjánál.
Ám tegye a szívére kezét minden magyar úr, s feleljen erre a kérdésre :
- Gonoszat cselekedett -e Vesselényi ?
Azt egyik sem mondhatta, hogy gonoszat, de az óvatosabb hazafiak mondhatták, hogy vakmerően cselekedett.
Azt is tudhatták előre, hogy a vezérszónok ellen beadták már a panaszt Bécsben.
Bizony Vesselényi Miklós, a szabadság hirdetői abban az időben nagyon félelmes és ártalmas emberek színében tüntek fel a híres Metternich herczeg előtt .
Metternich herczeg, a mindenható miniszter azt gondolta, hogy erős kézzel, katona-puskával még az emberek szívét is ránczba lehet szedni .
Ha azt parancsolja, hogy sírjon, hát sírni fog a sok millió; ha pedig azt parancsolja, hogy kaczagjon, akkor kaczagni fog a sok millió ember .
Pedig lehet valaki ura a világ legnagyobb birodalmának, térden csúszhatnak előtte milliók meg milliók, lehet minden szava, minden kivánsága parancs: de uralkodni az érzelmeken és gondolatokon nem tud .
Még a legnyomorúltabb napszámos is azt szereti, a kit akar, azt gyűlöli, a kit akar .
Azért hát hiába akarád bilincsekbe verni a szabad szót és szabad gondolatot, te nagyon hatalmas Metternich herczeg; akadt mindig egy-egy olyan férfiú, mint a Vasember fia, kit nem lehetett megijeszteni .
Annak a Vesselényi Miklósnak volt ő a fia, ki büszkén odavágta hajdan a fenyegetőző elnök fejéhez ezeket a szavakat :
- Engem József császár szenvedni megtanított, de félni nem .
Nem is fogták el akkor Vesselényit, de a marosvásárhelyi törvényszékhez beadták ellene a panaszt, még pedig avval vádolták, hogy a beszédeiben a királyt megsértette .
Úgy hívják ezt az ügyvédek, hogy felségsértés .
A kire valósággal reá bizonyúl, annak néha a fejét is leütik, vagy megfosztják minden vagyonától, évekig börtönben kell sínlődnie .
Ilyen nagy veszedelem fenyegette a félelmes vezérszónokot, azt a Vesselényit, kit az egész ország ismert, nemcsak ismert, hanem szeretett is .
Mindenki féltette, csak ő maga nem félt, mert bízott ártatlanságában .
És tudjátok -e, kire bízta, hogy a törvény előtt védje?
Reá bízta az ő jó barátjára, az aranytollú és ékes beszédű Kölcsey Ferenczre .
Mielőtt azonban kimondották volna reá az itéletet, valami nagy dolog történt hazánkban.
Azt fogom én most elbeszélni, hallgassátok meg, édes fiaim !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE