Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A dévényi fazekas
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
13
Bekezdés
360
Mondat
731
Szó
7262
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A komáromi sánczok.
A parton magas várfalak és sánczok között látszott Komárom városa.
A Duna három oldalról vette körűl a várat, magasra nyúló falai, bástyái ott tükröződtek a Duna vizében .
- Hej, Komárom, Komárom! - sóhajtott Ambrus bácsi.
- Nem léphet magyar ember meghatottság nélkűl erre a földre; itt aludt ki a magyar szabadságharcznak ragyogó csillaga .
A gőzhajó tovább zakatolt a Dunán, ők pedig ott álltak a kikötőben .
Megegyeztek abban, hogy Miska bácsi a kikötőben marad.
Ő megismeri száz közűl is a hajóját.
Aztán, ha megérkezik a hajó, mindjárt értesíti Ambrus bácsit .
Ambrus bácsi és Huszár Pali elmentek megnézni a várost .
A városból bizony nem sokat láttak.
Mindenütt vastag bástyák, öles kőfalak meredeztek eléjük.
A város ott terűlt el a vár mögött .
- Híres város ez, öcsém, - mondta Ambrus bácsi.
- Komárom várát még ma is bevehetetlen várnak tartják, nem is vette be ezt ellenség sohasem.
Futó árkai, messze nyúló sánczai és kőfalai megvédték a várát az ellenségtől.
Hiábavaló volt itt minden ostrom .
A szabadságharcz alatt Klapka volt itt a várparancsnok.
Körűlvette az ellenség a várat, ágyúzta, bombázta, ostromolta.
Klapka avval felelt az ostromra , hogy tánczmulatságot rendezett a bástyákon.
Az ellenség tehetetlen dühében megszólaltatta valamennyi ágyúját.
A muzsika csak annál vígabban szólt a komáromi bástyákon.
Ott repkedtek a bombák a vár körűl, a mulatók csak annál vígabban ropták a tánczot .
Később szomorú idők következtek.
Vesztett csatáknak, nagy vereségeknek a híre érkezett mindenfelől az országból a komáromi várba.
Az ellenség letiporta a szabadság lobogóját .
Nem volt már a magyaroknak egyéb reménységük, csak Komárom vára.
Ide menekült mindenki, a ki bejuthatott a várba az ostromló hadseregen keresztül .
Az ellenség fokozottabb erővel ostromolta Komáromot.
De a falak nem engedtek .
A várkapu felett van egy vasból való alak, a ki fügét mutat az ellenségnek, mintha azt mondaná: ide ugyan be nem jössz !
Nem is jutott be az ellenség másképen, csak úgy, hogy Klapka tisztességes feltételek mellett megadta magát.
Belátta, hogy maroknyi hadseregével hiába áll ellent, mikor már úgyis letiporta az országot az ellenség .
Ebben a perczben trombitaszó és dobpergés hallatszott a várból .
- A katonák fújják a takarodót! - mondta Ambrus bácsi.
- Mert meg van rakva most is katonasággal a vár .
A városba érkeztek.
Korántsem volt olyan szép város, mint Pozsony, de utczáin élénk sürgés-forgás volt .
- Hajdanában még élénkebb élet volt itt, - szólt Ambrus bácsi.
- Híres hajóácsok, halászok és fazekasok laktak itt.
Itt csinálták azokat a dunai hajókat, a melyek gabonával megrakodva a tengerig is eljártak.
Hát még a tulipántos ládák milyen híresek voltak!
Olyan hires, szép tulipántos ládákat csináltak Komáromban, hogy még a király leánya is abba rakta a kelengyéjét, mikor férjhez ment .
Egy barna kis földszintes ház előtt megállott Ambrus bácsi .
Így szólt Palihoz :
- Emeld meg a kalapodat, öcsém.
Ebben a házban született a nemzet koszorús költője, Jókai Mór .
Pali áhitattal nézte a barna házikót, a melyet emléktábla jelölt meg .
Egyszerre megvillant az eszében az a sok gyönyörű mese, elbeszélés, a mit olvasott Jókai Mórtól.
Felsóhajtott :
- Az Isten áldja meg még azt a kőmivest is, a ki ezt a házat építette !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE