Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
A tenger könyei.
A föld szikrázó drágaköveket, aranyat, a tengerek szelid fényben csillámló , szivárványtarka szinjátéku gyöngyöket adnak a föld fiának a királyok koronáiba, a hölgyek diadémjaiba és hattyu nyakukra ékszerül.
Már a legrégibb korban is ismerték és minden drágakő fölé emelték kedveltségben a tengerek eme termékeit, s az az átlátszóság, az a mély és szelid, de mégis a szivárvány minden szineiben csillámló fény, valami mesés nymbussal és varázszsal vette körül az igazgyöngyöket, ugyannyira, hogy eredetét, képződését a legfantasztikusabb mesékbe és regékbe burkolták.
A classzicus ó-korban majdnem minden fontosabb tárgynak vagy cselekménynek megvolt a maga istensége és a minek eredetét világosan nem tudták, azt a csudák és mesék ködébe; burkolták és ez alól még a bölcsek és tudósok se tudták egészen kivonni magukat, minek bizonysága, hogy az ó-kor két leghiresebb természettudósa: Aristoteles és Plinius is, a gyöngyök eredetét a legcsudásabb módon magyarázták.
Aristoteles szerint a gyöngykagylók azokon a harmathullató, csendes éjszakákon, mikor az ég milliárd csillaggal fedett s a természet is álmodik , feljönnek a tenger felszinére és kitárva kagylóikat, fogják fel a harmatcseppeket s ezután ujra lemerülve a fenékre, megszületik bennük a gyöngy.
Ezt a regét Boethius idejében is hitték, csakhogy Szent-Iván éjszakájára tették ennek idejét s mennél szebb, ragyogóbb Szent-Iván éjszakája, annál fényesebbek a gyöngyök, mert "annál nagyobb a kagylók ihlete, mely őket a gyöngyképzésre lelkesiti."
Ezen hiedelemből születtek azután: "Triesmain menyegzője ", a "Harem Románcza ", "Filicaja gyöngye" cz. költői művek, melyekben ezen eszme van különféle variatiókban feldolgozva .
Plinius szintén elfogadja e regét, csakhogy még azzal toldja meg, hogy a harmatcseppek mellé a hajnali csillag sugarait is magukba szívják s ezen fényes sugarak adják a gyöngyöknek szivárványszinü játékát és ezüstös fényét.
Apollonius azonban tagadja e mesét, azt mondva, hogy vizből semmiféle szilárd anyag nem képződhetik s más reálisabb magyarázatot keresve, azt bizonyitgatja, hogy mikor a hajósok olajat öntenek a tengerre , a gyöngykagylók azt cseppenként feliszszák (és zárjel közt megjegyzi, hogy a gyöngykagylók az olajat nagyon szeretik) és ezen olajcseppekből születnek a gyöngyök.
A poëtáknak azonban egyik magyarázat sem tetszett, hanem találtak maguknak költőibbet, fellengősebbet.
Ők ugyanis Nereus tengeristen fekete szemü leányainak, a Nereidáknak könyeiből származtatják; majd pedig segélyül hiva a Mythologiát is, a vadkantól megölt Meleager nővéneinek könyeiből, kik a tengerparti sziklákon, a magányban szünet nélkül siratták bátyjukat s könyeik a tengerbe hullva, gyöngyökké változtak.
De az istenek máskép is megakarván jutalmazni a nővérek ragaszkodó szeretetét, őket gyöngytyukokká változtatták, könyeiket pedig e szárnyasok tollaira helyezték.
E végből az ó-kor költői előtt a gyöngyök könyeket jelentettek, Horac és Ovidius verseikben a "tenger könyeinek" nevezik, mig Virgilius szerint a rózsaszinü Venus- és a szivárványszinü Halyetos-kagylók sirják a gyöngyöket s e szerint a gyöngy nem egyéb, mint megkövült köny, azért ez okból hullatta könyeivel vegyest egyenként drága gyöngyeit férje ravatalára a szép Cleto, a dusgazdag és hires Nolanus szobrász vigasztalhatatlan özvegye is, mesésfényü villájában.
Mikor a pazarlás és fényüzés a rómaiaknál annyira lábra kapott, az igazgyöngyöket a gyémántoknál és minden drágakőnél jobban kedvelték és becsülték.
Ez okból a gyöngykereskedés oly nagy mérveket öltött, hogy külön hajók, egész kis flotillák - egyedül csak gyöngyvásárlás czéljából keresték fel az indiai kikötőket.
Plinius, "Liber de Lapid. protios. cz.
61." czimü munkájában sokat ir az őrült fényüzésről, melyet a római gazdag és előkelő hölgyvilág a gyöngyök utáni vágyában üzött.
A legértékesebb és legkedveltebb ékszerek nagyobbrészt csakis keleti gyöngyökből álltak és azon egyes nagy csüngő gyöngyöket, melyeket függők gyanánt füleikben viseltek , " elenchosoknak" nevezték.
E szó annyit tesz, mint "megszégyenitő ", mert csakugyan arra is voltak számitva, hogy roppant értékükkel megszégyenitsék , kétségbeejtsék és a sárga irigységbe döntsék azokat, kik hasonlókkal nem pompázhattak.
Bár ezen idő rég elmult, hanem azért minden hiu és nagyravágyó hölgyecskére kétségbeejtő "elenchost" képez biz még mai nap is, ha egyik-másik hölgytársa fülében egy-egy pár nagy gyémánt boutont, vagy nagy igazgyöngycseppeket pillant meg s ő nem tud olyanokat szerezni.
Brutus anyjának, Serviliának hires gyöngye 265.000 tallér értéket képviselt s ezen gyöngyöt állitólag Julius Caesar ajándékozta kedvencze, Brutus iránti szeretetéből anyjának.
A hires meseiró Aesopus pedig oly óriási vagyont hagyott fiának, Claudiusnak, hogy ez jövedelmével annyira nem tudott mit csinálni, hogy egy lakomája alkalmával vendégei elé egy tál igaz gyöngyöt tétetett és mindegyiknek le kelle azokból nyelni egy szemet.
Ekkor történt , hogy a zsugori Crassus majd megfulladt, mert a legnagyobb gyöngyszemeket keresve ki, a harmadik torkán akadt és csak egy aethiop rabszolga lélekjelenlétének köszönhetik, hogy meg nem halt, mert már egészen el volt kékülve, de ez a megakadt gyöngyöt szerencsésen letolta ujjával, miért is Crassus hálából, a lakoma végével, elhervadt rózsakoszoruját ajándékozta neki.
" Ez is általános csudálkozást keltett - mondja Plinius, - mert Crassus, még az ég madaraitól és a föld állatjaitól is sajnálta és irigyelte a mezők, erdők gyümölcseit és füveit s a folyók és patakok vizeit ," mert mindent maga szeretett volna felfalni nagy fösvénységében.
E lakomáról a római társaság igen sok drasztikus élczet csinált, hogy a vendégek miképp akarták a lakoma végével az elnyelt drágaköveket megszerezni, különösen sok csipős czélzást kellett azon hölgyeknek kiállani , kiknek férjeik a lakomán részt vettek, mert ezeknek barátnőik azt ajánlgatták, hogy "elenchosaikat" nárdus-, ektropium-, rózsaviz s más efféle illatszerekkel impregnálják.
A hires Lollia Paulina, Nunius Tiburtius senator fiának lakodalmán oly gyöngyökkel ékesitve jelent meg, melyek mindegyike 40.000 sestertiumot ért s Plinius saját szemeivel látta azon számlákat, melyeket férje, Cajus, neje gyöngyeiért fizetett.
Julius Caesar is annyira szerette a gyöngyöket, hogy üres idejében egy onyx-tárczácskán mindig előtte voltak s legkedvesebb mulatsága volt szinjátékaikban gyönyörködni és az egyes szemeket mutatóujjhegyein mérlegelni és mielőtt hires galliai hadjáratára indult volna, fogadást tett Vénusnak, hogy győzelem esetén, a legdrágábbat és legszebbet, mit csak a föld és tengerek adhatnak, áldozza fel neki .
Csakugyan győzelme után, a legnagyobb és legszebb gyöngyökből egy medaillont készittetett s ezt függeszté fel az istennő szobrára, kinek, mint a habok és tengerekből születettnek, voltak amugy is a drága gyöngyök szentelve.
De nemcsak a rómaiaknál állt ily kivételes nagy becsben, hanem az ó-kor valamennyi népénél és nemzeténél.
A chaldei és phoenicai hajósok az ismert kikötők mindegyikét felkeresték gyöngyeikkel, melyeket részint a Perzsa-tengeröböl gyöngyhalászaitól, részint pedig az egyptomi kikötőkben vásároltak össze, mert a Ptolomeusok korában a gyöngyhalászat már egészen rendszeresen üzetett s a gyöngyök e királyi ház egyedárujaként tekintettek .
Dávid király koronájának gyöngyei szintén hiresek valának, a bölcs Salamon királynak pedig Sába királynője hozott ajándékul oly szép gyöngyöket, hogy kedvükért koronáját szétszedte s ezeket is belé foglaltatá.
A méd-, assyr- és persa királyoknak is a gyöngyök valának legkedveltebb ékszerei s a fenmaradt szobrok, reliefek és faragványokon a királyok szakálla és a királynék haja mind gyöngyfüzérekkel volt sorba szedve és szabályos sorokba osztva.
A nagy Cyrus a massagéták elleni harczában Tomyris királynénak nagybecsü gyöngykészletét is zsákmányul ejtette.
Cyrus fia, Cambyses kincstárában három óriási aranytálban voltak nagyságuk szerint az igazgyöngyök osztályozva, koronájának pedig mindegyik ágán egy-egy óriási , hires szépségü gyöngy ragyogott.
Anyjának, Kassandánénak, egy diszruháján 700 egyforma gyöngy volt ráhimezve, hugának, Atossának pedig egész Babylonban beszéltek arról a hires byssus-fátyoláról, mely gyöngyökkel volt beszegve és az ezt tartó diadémra 14 darab galambtojásnál nagyobb , megbecsülhetetlen értékü drágagyöngy volt füzérszerüleg reárakva.
Nagy Sándor pedig egyes-egyedül az ott található gyöngyökért foglalta el a persa tengeröblöt, mely, a legszebb gyöngyöket szolgáltatta.
Hogy minő értéke s kedveltsége vala a gyöngyöknek és a régi korban is mennyire értettek a nagyobbak és az unicumok felbecsüléséhez, legfényesebb bizonyitékok erre Cleopátra hires gyöngyei.
Nemcsak Egyptomban beszéltek e gyöngyök páratlan nagysága és óriási értékéről, hanem a kereskedők elhordták ezek hirét a világ akkori minden kikötő városába.
E gyöngyök egyike egy-egy millió sestertiusra becsültetett s midőn Cleopátra kedvesével, Antonius triumvirrel vetekedett, hogy melyikük tud drágább estelit előállitani, a bájos királyné egyik gyöngyét eczetben felolvasztá s Antonius tiszteletére megitta.
E hires gyöngy párja aztán Rómába került, mert a szép királyné a rómaiak által elfogatott és virágok s gyümölcs között belopott nilusi viperával maratta meg magát hogy a szégyenteljes fogságot elkerülje és a mesés értékü gyöngy kétfelé fürészeltetvén, mint függők a Pantheonban lévő Venus-szobor füleibe akasztattak.
A gyöngyök kedveltsége s értéke nemcsak az ó-, de még a középkorra is átszállott, mert értékük mellett, még bizonyos varázserőket is tulajdonitottak nekik és talizmánok s amulétok gyanánt használták, kivált , ha alakjuk vagy szinezetük a rendestől eltért.
Igy a zöld, vagy fekete gyöngyök - miután e szinek oly szerfelett ritkák, értéke szinte megfizethetetlen volt.
Igy Marbodeus irja, hogy Lentulus Cnejus, a leirhatlan gazdagságu birtokos annyi ezüstöt fizetett ki egy phönici kereskedőnek egy mogyorónagy fekete gyöngyért, mely a rossz szellemeket, a megigézést és a varázslatokat tartá távol és egy rugóra nyiló aranyszelencébe volt foglalva, mennyit a kereskedő és két kisérő rabszolgája nyomtak.
Plinius pedig Licinius Sulo zöld gyöngyéről azt irja, hogy azt három millió sestertiusért vásárolta egy persa kereskedőtől s ezen gyöngy nagy büvereje mellett, még minden ragályos betegséget távol tartott.
Ilyen mesés áruk volt azoknak is, melyeken egyes dudorok vagy horpadások valami phantasticus alakzatot tüntettek fel, vagy setétebb vonalak, felhők rajzolódtak rajtuk össze-vissza.
Ezen hiedelmekből származott azután az ó-kor végéről át a középkorra azon hiedelem is, hogy az igazgyöngyöknek bizonyos nehéz betegségekben nagy gyógyerővel is kell birniok.
Ezen tévhit igen sokáig fentartotta magát, mert még a 15. és 16-ik század orvosai is gazdag patienseik részére porrá tört igazgyöngyöket ordináltak vagy fehér borban, vagy pedig más drágakő porával keverve.
Igy a nagy sorvasztó lázaknál, a száraz betegségeknél, vérhányásnál - a beteg egy-egy bevételre lenyelt egész uradalmakat érő gyöngyöket .
Avenzoár, hires arab orvos, olyan orvosságot rendelt Abu el Malek khalifának, melyben három szem olyan értékes gyöngy volt, melyek mindegyike - százezer aranyat ért meg; s ezt egyszerre kellett lenyelnie és még e mellé azzal biztatta, hogyha ez nem használ, még drágább gyöngyöket kell bevennie , mert azokban még több a gyógyerő.
Azt mondják azonban, hogy a khalifa ezen orvosságtól rögtön meggyógyult.
A hires Bánffy Dienes is egy epeömlés alkalmával "egy három falut" érő drága gyöngyöt kortyantott le.
A gyöngyök keresettsége és óriási árai nagyon kifejlesztették a szakértelmet , a becslő- és itélő-tehetséget nemcsak a középkor ékszerészei, hanem a vagyonos embereknél is, igy az arany és ékszermüvesség oly magas fokra fejlődött, hogy egyes ékszerdarabok, maig is, mint utánozhatatlan remekek unicumai az ékszerész iparnak.
Természetesen, miután a gyöngyök értéke oly óriási összegekre rugott és a kereslet és kedveltség oly magas fokra hágott, nemcsak a tudósok, de maguk a gyöngykedvelők is, nem elégedve meg a hiányos és meseszerü adatokkal , melyekkel eddig a gyöngyök lelhelyeit és képződését magyarázták, hanem észlelni és kutatni kezdték a gyöngyöket termő kagylók életmódját , természetét.
De valljuk be, hogy e kutatást nem éppen a tudományszomj vezette, hanem a pénzérdek is, a mennyiben azt hitték: kitanulva a kagylók természetét, hátha az eddigieknél nagyobb, értékesebb gyöngyöket lehet termeltetni velök!
Igy a nagy természettudós, Linné Károly is sokáig vizsgálva, észlelve a gyöngykagylókat, 1761-ben egy lepecsételt tekercset ajánlott fel a hollandi államtanácsnak - mint akkoriban a legnagyobb gyöngyhalászat tulajdonosának - megvételre, melyben le volt irva a mesterséges drágagyöngy csinálásának a titka.
De ez nem vette meg, hanem megvette egy kereskedő, aki megint eladta egy másik kereskedőnek, ez egy harmadiknak, mig végre nyilvánosságra került az alábbi nagy és drága titok.
Csakhogy természetesen az igy készült gyöngyök nem sokat értek.
Legtöbbjük pedig éppen semmit sem, mert a természet munkáját meglopni, utáncsinálni nem lehet.
Az emberi kapzsiság a tudománynak tett legnagyobb szolgálatot, mert a sok vizsgálódás, észlelés közben reájöttek, hogy a gyöngy nem egyéb, mint a kagylónak kóros elváltozása, melyet valamely külső ok idéz elő s ép olyan váladéka az állatnak, mint a kagylóhéjak szivárványos belső része, azaz a szivárványszineket játszó gyöngyház.
Nem minden gyöngykagylóban található gyöngy, mert ezeket csak akkor késziti az állat, ha kagylója belsejébe egy homokszemecske, vagy valami más kemény, parányi tárgyacska kerül; néha egy-egy parányi élősdi, minő a Vermetus, ezen földgilisztához hasonló alaku férgecske, mely a gyöngyér hátára telepedve, ennek kagylóját kezdi furkálni és hozzá hasonló sok más apró féreg, melyekkel a tenger bővelkedik - is gyöngykészitésre ingerli az állatot.
Mihelyt az állat megérzi, hogy idegen tárgy került belsejébe, vagy furja kagylóját valami, ezt azonnal gyöngyházanyaggal vonja be, mely idővel folyton nagyobbodik.
Ez a gyöngy!
A chinaiak, ezen zárkózott, de szerfelett kifejlett iparu nép, - miután a gyöngykagylók a meleg világtengerek mindegyikében találhatók, igy a Japán-tengerben is, már régen tudták, mikép kezdődik a gyöngy, azért mesterségesen iparkodtak a kagylókat bővebb gyöngytermelésre birni; azaz kihalászva a kagylókat a tengerből, ezek teknőit kemény, éles tü hegyével könnyedén megfurták, vagy átlyukasztották és ujra a tengerbe vetették vissza.
A kagyló, érezve teknője megsértését, ezt befoltozandó azon a helyen gyöngyidomu váladékot különitett el, tehát gyöngyöt készitett.
Természetesen még e módon sem termelt mindegyik kagyló gyöngyöt, mert e fúrás vagy sértés betömődött, vagy az állat alaktalan, ellaposodó formán ragasztotta be váladékával a nyilást.
Igy tehát Linné titkát a chinaiak már jóformán száz évekkel megelőzve - tudták.
A valódi Gyöngykagyló (Meleagrina Margaritophora) a puhányok (Mollusca ) negyedik, a Kagylók (Cormopeda) rendjének egyizmu (Monomyarii) osztályában a Kalapácskagylók (Malleidae) családjában a Madárkagylók (Avicula) faját képezi.
Eddig mintegy 30 fajta Madár-, azaz Gyöngykagylót ismerünk a meleg világtengerekben, csupán egy faj él a Közép-tengerben.
A legnemesebb gyöngyöket termő kagyló, a Valódi Gyöngykagyló, a persa Golf-áramban Ceylonig, innen az egész Indiai-Oczeánban s a Nagy-Oczeánban egészen a Mexicói és Panamai-tenger partvidékéig mindenütt található és társaságban él a homokos és iszapos tengerfenék koráll-pontjain, vagy mint lelhelyeit nevezik, a gyöngykagylózátonyokon.
Sokszor már két lábnyi mély vizben is található, de terjeszkedésük folyton lépcsőszerüleg mélyebb és mélyebb lesz , ugy hogy közönségesen 5-8 fonálnyi mélységtől 16-18 fonálnyi mélyben találhatók.
Az ilyen zátonyok felett, a tenger felszinén, lágyan ringatva a habok és szellő játékától, leirhatatlan mennyiségben lebegnek a Gyöngykagylóknak a békapetékhez hasonló petéi vagy tojásai, melyekből maguk a Gyöngykagylók képződnek.
Hogy mily leirhatatlanul szaporák, mutatja az , hogy egyetlen nő-gyöngykagyló 12 millió petét képes termelni, mint ezt Kelaart kiszámitotta.
Kifejlődve a fenékre szállnak, s nagy halmokban , sziklák, korallok, de legörömestebb vén gyöngykagylókra vagy ezek héjaira erősitik magukat vékony, de erős szálacskákkal, az ugynevezett byssussal .
Csak nagyon öreg korukban nem termelnek byssust, mert ekkor már saját sulyuk is a tenger fenekére köti őket, s nem egykönnyen mozditják el, vagy vetik felszinre a hullámcsapások.
A gyöngyhalászok, vagy gyöngybuvárok, mint legilletékesebb szakemberek szerint, a gyöngykagylók csak 7-8-ik évükben érik el teljes kifejlődöttségüket, azaz ekkor termelnek gyöngyöket, de nőnek és elélnek száz, százhusz esztendőt is, csakhogy a 40-60 évnél idősebb csigák ritkán termelnek már gyöngyöket.
Öt évig nagyon lassan fejlődnek, de ezután növésük rohamosan gyorsul.
Egy kifejlődött gyöngykagyló egy lábnyi nagy, de vannak sokkal nagyobbak is épp ugy, mint kisebbek; a teknők alakja szabálytalan, erősen elgömbölyödő négyszög.
A két teknő, mely erős záró izommal majdnem légmentesen és oly erősen képes összecsukni magát, hogy a teknők összetörése nélkül lehetetlen szétfesziteni, mig a teknők közti állat él.
E teknők erősen hoporjasok, s mintha levelekből lennének összerakva , erősen pikkelyesek; kivülről szürkés-zöldek vagy feketén kékesek, fehéren csikozva s byssussal többé-kevésbbé benőve, mig belülről egészen simák és szivárványszinben játszók.
Ez az ugynevezett gyöngyház, melyből különféle diszmüvek, berakott munkák készülnek.
A fiatal állatnál a gyöngyházréteg vastag s a leveles pikkelyzet durvább, bibircsósabb az öregekénél.
Nem csupán a valódi gyöngykagylóban, hanem rokonfajaiban is találhatók néha drágagyöngyök, csakhogy legbővebben a valódi gyöngytermelő termeli.
Az európai folyók s tavak szintén termelnek egyes kagylófajokat s igy olvasóink bizonyára ismerik azokat a kagylókat, melyeket a festők használnak, mint festéktartókat, vagy mint gyermekek, tán maguk is gyüjtötték fürdés, vagy rákászás közben a folyók iszapjában bőven termő , ugynevezett béka-teknőket.
Ezen békateknőkön kivül Európa folyói termelnek többek között egy kagylófajt, az Európai folyami Gyöngykagylót (Margaritana margaritifera ), melyek szintén termelnek valóságos gyöngyöket.
E gyöngyök legtöbbje apró ugyan és szabálytalan alaku, szintelen, vagy piszkos , fénytelen baroque gyöngyök, melyeknek értéke alig van, de néha egyes kagylók oly értékes, a valódi drágagyöngyökhöz egészen hasonló szinü, tüzü gyöngyöket nevelnek, hogy ezek épen olyan értékesek, mint a valódi drágagyöngyök.
Németország, Skótia, Britannia, sőt hazánk egyes gyorsfolyásu patakjai és folyói termelik e kagylókat, melyek alakra nézve rézsut hosszabbodók, végeikben legömbölyödve, s a zárórészeken erősen felpuposodók.
Hegyi patakokban szintén honosak.
Igy Szász-, Cseh- , Bajorországban törvényesen volt szabályozva a gyöngykagylók halászata .
1851-ben az Elster folyóból 278 gyöngyöt nyertek, melyből 83 darab elsőosztályu értékes darab volt.
Angolország Conway nevü folyójából oly értékes és nagyszerü gyöngyöt nyertek, mely máig is éke az angolok királyi koronájának s e gyöngyöt II. Károly király neje kapta ajándékba a halászoktól és mint Svetonius irja, éppen Britannia folyóinak hires gyöngygazdagsága birta arra Julius Caesart, ki rajongott a gyöngyökért hogy Britanniát haddal támadja meg s hatalmába keritse.
A szász államkincstár óriási gyüjteményt bir gyöngyökből, melyek mind a szász folyókból lettek halászva, s e gyüjteményben vannak oly gyönyörü játéku, kifogástalan alakuak, hogy megérnek 2000-3000, sőt több aranyat darabonként.
Hazánkban Zalamegye Valiczka és Zala folyóiból magam is halásztam több gyöngykagylót és ezekben találtam is gyöngyöket, de csak mind apró, szabálytalan és fénytelen s e mellett értéktelen kis baroque-gyöngyök voltak, de azt hiszem , hogy rendszeres halászat mellett értékesebb darabokra is akadnának, mert a hol kicsi van, ott nagynak is kell, legalább elvétve, lennie.
Ez röviden a valódi és európai gyöngykagylók természetrajza s a gyöngyök képződése, melyek nemcsak a régi korban, de még jelen korunkban is kedveltek, keresettek s a drágakövekkel egy rangban az ékszerészetben s a családi kincsek közt, mint nagy értékü drágaságok vannak forgalomban és a nagy kereslet folytán, a gyöngyhalászat évenként óriási kiterjedésben üzetik ugy a ceyloni, japáni, persa tenger-öblökben, mint az abyssiniai partvidék Dahalak el kehiri korall-pontjain.
Ezeken kivül az ujhollandi partvidék, Uj-Guinea nyugati partvidéke az Aru-szigetig és Közép-Amerika csendes-oczeánbeli partvidéke szintén fontos és bőven termő gyöngyhalász-helyek, kivált ezen utóbbi annyira, hogy már 200 évvel ezelőtt is a spanyolok és hollandok előtt épp olyan becsült volt, mint ma Ceylon condatshy öblében lévő aripo- és pomparipoi gyöngykagylózátonyok.
A gyöngyhalászat szerfelett érdekes leirása előtt, nem lesz érdektelen a drágagyöngyök alakjára és szinezetére is röviden áttérni.
Mint már mondtuk, nem minden kagylóban található gyöngy.
Egyesekben egyetlenegy sincs, másban pedig több darab, néha 10-18, sőt husz is található, melyek a teknő felnyilásakor kigördülnek; van azonban eset, hogy a legszebb gyöngyöt értéke legnagyobb részétől megfosztja az, hogy erősen hozzá van a teknő belrészéhez forrva.
Minden gyöngynek központját valami parányi kis tárgy képezi, s e körül rakodnak le az egyes rétegek.
A gyöngyök értéke nagyságuk, alakjuk szabályossága, szinezetüktől és fényüktől függ , ugy hogy egyesek felülmulják értékben ugyanoly nagyságu bármely drágakövet .
Vannak egészen viztiszták, fehérek, rózsa-, bibor-, barna-, zöld- és feketeszinüek is.
Némelyek tiszta vizként átlátszók, vakitó, a szivárvány minden szinében játszó fénynyel, vagy csak félig áttetszők, s ezen fehér áttetszőségből előtörnek és ebben váltakoznak fénylő csillogással a kék , vörös, bibor, rózsa, viola és sárga szinek.
Vannak továbbá bágyadt fehér , szürkés-kékes, egyszerre erős vörös és zöld szinben villódzók, bágyadt, vagy erősen sugárzó fénynyel.
Nagy ritkaságok és unicumok az erős barna és a fekete gyöngyök s ekkor ezen setét alapból lövellődnek elő élénk csillámmal a szines fénysugarak, vagy felhőszerüen, váltakozva rezegnek a gyöngyök felületén.
Az átlátszóságot, fényt és szinjátékot nevezik a gyöngyök " vizének ", vagy "oriens " -enek, s ez egyik főtényező az érték meghatározásánál.
A nagyság - kölesszemtől galambtojás nagyságig - váltakozik, sőt vannak egyes, ennél nagyobb példányok is.
Alakjuk lehet szabályos golyó, gömbölyü, tojásforma, ovál, körte, alma, paradicsom alakzatu, vagy pedig egészen szabálytalan: szögletes, összenyomott , ferdült.
Az eddig ismert legnagyobb gyöngy Margarita-szigetén találtatott .
Ennek sulya 250 karát s II. Fülöp spanyol király tulajdonába ment át.
Egy másik szintén igen nagy 1505. évben szintén a spanyol kincstár tulajdonába ment át 80.000 aranyon.
Hosszu volna elszámlálni mindazokat, kiknek birtokában voltak és vannak a legnagyobb és legértékesebb gyöngyök , melyeknek értéke egy-egy királyi vagyont ér, de curiosum kedvéért, néhány példát fölemlithetünk ugy a mult, mint a jelen korból.
A fenti gyöngyóriásokon kivül, unicum volt szintén a maga nemében az a drágagyöngy , melyet a velenczei köztársaság a török szultánnak ajándékozott; ez abban a korban is százezer tallért ért, mikor a pénznek olyan nagy értéke volt, hogy jelen korunkban az a százezer tallér egy milliónak felelne meg.
Rudolf császár koronájában egy kis körtenagyságu igaz gyöngy volt beillesztve , melyet szintén százezer tallérra becsültek, X. Leó pápa pedig 78.000 tallért fizetett készpénzben és még négy darab foglalatban drágakövet egyetlenegy darab gyöngyért, melyet tiarája számára vásárolt meg.
A persa sah birtokában kilencz darab nagy diónagyságu, tiszta vizü, szabályos alaku ; az audhii maharadzsa birtokában pedig majdnem egy tyuktojásnagyságu, remek vizü, szabályos alaku gyöngyóriás van, melynek értéke megbecsülhetlen.
A párisi Rotschild báróné szintén egy jó nagy, igen szép rózsaszin vizü , körtealaku gyöngyöt bir, melyért férje - mint mondják - egész herczegi vagyont fizetett; végül a jelenlegi német császárné birtokában egy 32 darabból álló gyöngysor van, melynek értéke 250.000 forint, noha az egyes szemek nem is valami nagyok.
Az uralkodó nők közül nagyon kedvelte a gyöngyöket Victoria királyné, ki jubileuma alkalmából az indiai fejedelmektől ritka nagyságu és óriási értékü gyöngyöket kapott hódolatul , de maga is szerette a gyöngyöket vásárolni és ha tiszta vizü, szép, hibátlan gyöngyöket látott az ékszerészeknél, azokat rendesen megvásárolta.
Róla beszélik, hogy egy sétája alkalmával négy darab ritkaszép vizü gyöngyöt vásárolt, s hazaérve, iróasztalára helyezte a selyempapirosba burkolt gyöngyöket.
De időközben egészen elfeledkezve, leült, hogy emlékiratait folytassa, de tolla rosszul fogván egy darabka papirral törülte meg, s ezt aztán az égő kandallóba hajitotta.
Később eszébe jutottak a gyöngyök .
Keresik mindenfelé, de nincs és nincs.
Ekkor jutott a királyné eszébe az elhajitott papiros - és a gyöngyöket csakugyan meg is találták a parazsak között, de annyira összeégve, hogy minden fényüket és szinüket elveszitve , porlékony mészgömbökhöz hasonlitottak.
A négy gyöngy értéke 4000 font sterling volt, mi pénzünk szerint 45.000 frtnak felel meg.
Az olasz anyakirályné szintén egyre-másra vásárolja a gyöngyöket, s ezeket egy kis gömbölyü nyilásu perselybe szokta elhelyezni.
Udvarhölgyeit majd megölte a kiváncsiság, hogy a királyné miért ily furcsa dobozban tartja az igazgyöngyöket?
Egyikük egyszer e kiváncsiságnak kifejezést is adott, mire a kecses királyné igy felelt: "E gyöngyöket azért gyüjtöm, hogy fiam menyasszonyának nászruháját diszithessem fel velük, mert azt mondják, hogy a gyöngyök tartós családi boldogságot hoznak viselőjükre ".
Az orosz czárné az ékkövek között a smaragdot, azután a gyöngyöket szereti legjobban és szintén nagyértékü, s ritka nagyságu gyöngyei vannak.
Legkedvenczebb ékszere, két fekete gyöngycsepp fülbevaló és egy egészen állandóan biborvörös szinben játszó gyöngy, mely gyürübe van foglalva.
Ezen ékszereket folyton viseli, s még a nagy fogadások és ünnepélyeken is ezen kedvencz függői vannak fülében.
A gyöngyök értékét rendesen még ma is sulyuk után számitják ki, ha különben alakjuk szabályos, vizük tiszta és megfelel a kivánalmaknak.
A sulymérték a grán és karat.
A gránok számát megsokszorozzák önmagukkal, s a kijövő adja a gyöngy árát forint, frank vagy aranyakban, a szerint, a minő alakja , átlátszósága és oriense.
Igy például egy egykarátos gyöngyöt, miután egy karat egyenlő négy gránnal, 16 forinton, frankon vagy aranyon adnak el - mert 4 × 4 = 16; egy tizenöt grános sulyu gyöngyöt pedig 225 forintért vagy aranyért, 15 × 15 = 225.
Ezen számitás ma már nagyon elavult és az elsőrendü gyöngyöknél is a gyémántok árszámitását vették.
Ez pedig megy a következőkép: pl. egy karatos brilliantnak egységára 80 forint.
A két karátosé azonban nem 160 forint, hanem 320 forint; mert itt először a karatok száma lesz önönmagával sokszorozva, s a kijött összeggel lesz aztán a karatár ujra sokszorozva, azaz 2 × 2 = 4 × 80 = 320 forint.
Azonban e számitás a gyöngyöknél a legtöbb esetben nem használható, mert bonyolulttá válnék olyan gyöngyöknél, melyek egyik-másik kelléknek nem igen felelnek meg s épp azért egység- vagy gránárak sem igen állithatók fel a gyöngyszemek változó minősége, eltérő szine, átlátszósága, s oriense miatt, hanem maguk a nagy gyöngykereskedők szabják meg az árt az osztályozásnál mindjárt, s ebben annyi ügyességet, oly biztos szakismeretet szereztek, hogy sohse taksálják értéken tul, de alább sem.
Egy-egy unicum darabnál, melynek ritka nagysága, ritka tökéletessége vagy szine és oriense a darabot szinte megbecsülhetetlenné teszi, a legelső gyöngykereskedők jönnek össze és hosszas mérés s vizsgálás és tanácskozás után határozzák meg árát.
Hosszan lehetne a gyöngyárakról irni, mert majdnem minden 10-ik szem gyöngy kivételes árszabást tenne szükségessé, változó alakja, minősége s oriense miatt, azért röviden csak néhány példával illusztráljuk az ármeghatározás formáit.
Igy például egy, 70-80 drb borsó nagyságu gyöngyszemből álló gyöngysorban lehetnek egyes gyöngyök 115-120 frt, mások 60-80 frt, sőt egyesek 15-20 frt értéküek, minőségük szerint, de, ha mind egyformák , tiszták, szabályos alkatuak s I-ső rendü orienssel birnak, ugy akkor egy ilyen gyöngysor 9600-10.000, de érhet 100.000 forintot is.
A borneoi szultán gyöngy-nyakéke csupán három darab gyöngyből áll, de megér 800.000 frtot közép becsléssel.
Victoria angol királynő 60 drb remek gyöngyből álló nyakéke épen egy félmilliót ér, a welsi herczegnőé egy milliót, Lady Dudleyé félmilliót, a nipali maharadzsa diszkabátján a gombokat egy-egy gyöngyóriás képviseli, melyek mindegyike 150.000 frtot ér, s van rajta 24 darab.
Az európai gyöngykereskedés főhelye Páris, hová évenkénti átlagban a gyöngybevitel 2-3 millió frankra tehető, mert a fentebb emlitett dió- , galambtojás nagyságu gyöngyök a legnagyobb ritkaságok, melyekből jóformán minden 5-10 évben található egy-egy darab, s épp ezért van oly kivételes magas értékük is, mint unicumoknak.
Igy a nipali maharadzsa 24 darab óriási gyöngyét is lehet elődei 2-3 emberöltőn keresztül gyüjthették, lévén India és Ceylon már az őskorban is a legelső s leghiresebb gyöngytermelő világrészek egyike s nemcsak akkor, de még a mai korban is a legbecsesebb s legkedveltebb gyöngyök innen és a Japán- s Persa-tengeröbölből kerülnek Európába.
Értékessé teszi még a gyöngyöket fáradságos, életveszélyes és koczkázattal járó gyüjtésük, miután sokszor 40-60 ölnyi mélységbe is le kell a buvároknak ereszkedniök, kitéve magukat annak, hogy a czápák falják fel, vagy a viz rettentő nyomás öli meg őket.
A gyöngyhalászat oly érdekes, oly mozgalmas képet nyujt, hogy megérdemli a bővebb ismertetést, annál is inkább, mert ennek végével szokták osztályozni , fényesiteni és kifúrni a gyöngyöket, valamint ennek végével szerzik be készleteiket a világ minden részéről ide sereglő gyöngynagykereskedők.
A gyöngyhalászat főhelye Ceylon szigete, azért csak az itt lefolyó gyöngyhalászatot ismertetjük, mely különben is majdnem mindenhol egyformán megy.
A condatschy-i tengeröböl Ceylon szigetén egy lakatlan, árnyéktalan homokos pusztaság a legizzóbb tropicus naptól hevitve, de mikor a gyöngyhalászat ideje elérkezik, mintegy varázsütésre megváltozik.
Néhány ezer benszülött s európai ember sürög-forog ott, tarka-barka öltözetben, a parton teméntelen tarka sátor, gunyhó van felütve, mindegyikében bolttal és áruhelyiséggel .
E sátortábor egész városnak látszik, utczákkal, terekkel; e mellett a kisebb-nagyobb naszádoknak megszámlálhatlan sokasága nyüzsög az öböl hullámain, midőn hazatérnek.
Egyesek egész a szélükig el vannak merülve a gyöngykagylók sulyától.
A naszádtulajdonosok már ott várják a kikötőhelynél, arczukról türelmetlenség, aggodalom és feszült várakozás olvasható; a naszádtulajdonosokon kivül temérdek, mindenféle szinü ékszerész, alkusz, ügynök, kereskedő, gyöngysimitó, gyöngyfuró , gyöngyházmunkás - mindmegannyi gyöngygyel bánó ember sürög-forog ott , kiabálva, alkudva, parancsolva, intézkedve.
Egyike szétválogatja, másika osztályozza; ez mérlegeli, amaz oriensét, szinét, átlátszóságát vizsgálja , azután értékét és árát határozza meg.
Majd a fényesitők és furók munkája veszi kezdetét, kik körül a halászok, papok, varázslók tarka csoportja jár-kel énekelve, kiabálva, alkudozva, koldulva.
Ez nagyjában áttekintve, az öböl képe, mely mozgalmas élénkségével mindent felülmul a világon.
Aki Indiának minden népfaját s ezek ruházatát, erkölcseit, a különböző vallásokat, szektákat, kasztokat tanulmányozni akarja, csak jőjjön az aripói partvidékre, s ott mind látni fogja az aranyos hordszékekben és elefántokon utazó maharadzsától kezdve le az utolsó fakirig, minden népfajt és néposztályt nemzeti viseletében.
Bohóczok, bűvészek, bayadérek , kigyótánczoltatók, tánczosnők, brahminok és bonczok hullámzanak fel-alá ; a selyemszövetü aranybojtos és tarkacsiku pamutsátoroktól, a pálmalevelek és bambusból összerótt kunyhókig készült város utczáin, s ezeket mind a szerencse, mind a meggazdagodás és kincsszomj vágya kergette ide a világ minden részéről összesereglett kalandorokkal egyetemben.
A condatschy-i öböl a központ, azaz a találkozó helye a gyöngyhalász-naszádoknak, miután a gyöngyhalászatra alkalmas zátonyok Manyars Aripo táján és ettől délre Condatschy és Pomparipo partjai hosszában több mértföldre terjednek el.
Legnagyobb a Condatschy átellenében lévő zátony vagy gyöngypad, mert ez 20 tengeri mértföldnél is nagyobb kiterjedésü.
Mielőtt a halászatot megkezdenék, gondosan megvizsgálják a zátonyt, kipuhatolják a kagylók fejlődési fokát, érettségét s erről a kormánynak jelentést tesznek.
Ha a mennyiség elegendő, s a kagylók érettek , ugy a kormány árverés alá bocsátja a gyöngypadokat, melyek leginkább a benszülöttek kezébe jutnak.
Néha azonban a kormány maga halásztat, s adja el a gyöngyöket s ez esetben az egész vidék minden naszádját kibérli.
1798-ban a hollandok kibérelték az aripoi gyöngypadokat az anglo-indo kormánytól, évi 192.000 font sterling (2,350.000 frt) bérösszegért, képzelhetni tehát, minő jövedelmezőnek kell a halászatnak itt lenni, ha ezen bért keveselte és már a másik évben maga vette át, s azóta folyton űzi is a halászatot.
Miután sokszor megtörtént, hogy a gondatlan rablógazdálkodás folytán a leggazdagabb gyöngyzátonyok is kimerittettek és megsemmisittettek - e példákból okulva, a kelet-indiai anglo-indo társaság a gyöngypadokat 3-4 és 4-8 jól megkülönböztetett részre osztotta, és ezen részeket felváltva árverezik el, hogy a kagylóknak idejük legyen teljesen megérni, azaz kifejlődni, mert - mint már fentebb emlitettük - a gyöngykagylóknak teljes hét év kell, mig kifejlődnek, - de viszont, ha tovább hagyják, a kagyló sokszor az igen nagy gyöngyöt, amint neki alkalmatlant, kidobja magából.
A gyöngyhalászat ideje februárban kezdődik s ápril végéig tart, vagy pedig junius elsejétől szeptember végéig - tehát másfél vagy legfeljebb két hóig tarthat és ha a különböző félbeszakitási eseteket tekintjük, az egész munkaidőt alig lehet 30 napnál többre tenni, mert a gyöngyhalászok és buvárok sok ünnepe, a rosz idő, zivatarok is megapasztják a törvényesen kiszabott időt.
Csak akkor enged - kegyelem utján - a kormányzó a bérlőknek a megszabott időn tul pár napot vagy hetet, ha hosszas, vagy gyakori viharok akadályozták a halászatot.
Legelsőbben is a halászatra alkalmas ladikok és naszádok, melyeket doniáknak neveznek, lesznek a különböző: Tutukurin, Caracal, Nagopatam, Colang és a Coromandeli partok kikötőiből összegyüjtve és a condatschy-i öbölbe vive és ott megszámozzák és haszonbérét meghatározzák.
Azután a buvárokkal, kik leginkább a tutukurini parton lakó maraviak és malabari lubbáhk és colangi halászok, alkudnak meg, kik legtöbbször bizonyos számu kagylót kapnak pénzfizetés helyett, vagy bizonyos részt a nyereményből.
Néha 2000-3000 naszád és 25.000-35.000 ember is összegyül a visszadöbbentőn sivár aripoi partvidéken, melynek egyedüli és egyetlen vigasztaló, s a szemnek kedves pontja, a kormányzó palotája.
Ez egy lapos tetejü négyszögletü épület , körülültetve árnyas fákkal, különben lehetetlen volna benne tartózkodni a forróság miatt, és a puszta, napban izzó homokból fehéren meredeznek elő azon buvároknak és idegeneknek a naptól megfehéredett csontjai, kik hivatásuknak, s az itt lappangó betegségeknek áldozatai lettek.
De ezen szomoru memento morik nem riasztják vissza azokat, kiket a kincs- és nyereségvágy ide csalt szerencsét próbálni!
Mig a halászat tart, a naszádok mindennap este 10 órakor az Aripoban megdördülő ágyuszóra vitorlát bontva, megindulnak, s hajnalra a gyöngyzátonyokhoz érnek.
Mihelyt a nap feljő, a buvárok dologhoz látnak s egész délig szünet nélkül folyik a munka, mikor a türhetetlen forróság és a feltámadó meleg szél visszavonulásra készteti őket.
Ekkor megint megdördül a jelző ágyu, s a naszádok gazdái a parton állva, veszik át a csónakok kagylótartalmát.
Ellenben a junius-szeptemberi évadban, a halászat délután négy óráig tart.
A sötétség előtt minden naszádnak ki kell rakodnia.
Legyen sok, vagy igen kevés kagyló, a bérlők nem mutatnak elégedetlenséget, hanem megnyugosznak abban a reményben, hogy a holnapi nap szerencsésebb lesz - s e reményt élesztik a bonczok, bűvészek, jósok, brahminok jövendölései és hókuszpókuszai, melyek nélkül gyöngyhalászatot képzelni sem lehet.
Ezeket a bérlők jól fizetik, mert különben rosszat jövendölnek és a buvárokat egészen demoralizálják.
Minden naszádon husz ember van és ezek feje: a kalauz.
Tizen eveznek, s egyuttal ezek segitik be a ladikokba a fel-felbukkanó buvárokat, kik ismét tizen lévén, felváltva ötönként ötször-hatszor egymásután szállnak a tenger fenekére.
Ha a naszádok kisebbek, ugy csak két buvár, két evező és egy töltött fegyverrel ellátott malayi katona van a csónakban, hogy a gyöngyöket a kagylókból ki ne lophassák.
Minden 200, vagy 100 csónakból álló rajt egy-egy ágyuval és fegyveres emberekkel ellátott nagy naszád vagy dereglye őriz, mert némelykor a szomszéd szigetlakók megtámadják és kifosztják a gyöngyhalászokat.
Minden csónakon kutágas-formán egy hosszu dorong van megerősitve, melynek egyik végén egy circa 30 mázsás kő, a másik végén pedig egy kötél van megerősitve.
Ennek segélyével huzzák fel a buvárokat, midőn ezek egy zsineg megrántásával a mélyből jelt adnak - miután ez, mintegy emeltyüként szerepel; egyeseknek derekára van kötve a kötél, mások pedig csak jobb kezükkel fogják meg, s igy vonatják fel magukat a mélyből egy nagyon szimpla csigaszerkezet-, vagy emberi erő által.
Hogy könnyen és gyorsan szállhassanak a buvárok a mélybe le, minden csónak öt darab, e vidéken bőven termő vörös gránitot visz magával.
Ezek pyramis alakuak, s aljuk homorura van kivájva a talprészére, mig csucsaik át vannak lyukasztva, hogy kötelet lehessen beléjük huzni.
A buvárok már zsenge gyermekkoruktól kezdve gyakorolják és edzik magukat, ugy hogy 30-50 ölnyi mélységbe könnyen alá mernek szállani.
A mint egyik le akar merülni, jobb lába ujjaival a fent leirt kövek egyikét ragadja meg kötelénél fogva, mig a másik lábával egy hálóból készült zsák után nyul, jobb kezébe pedig a felhuzó kötelet fogva, baljával orrát fogja be, s a vizbe ereszkedik és a lábán lévő sulyos kő nyilsebesen rántja alá a fenékre, s ott gyorsan és ügyesen annyi kagylót kapkod össze zsákjába, mennyit csak bir, majd jelt ád a kötél megrántásával, mire gyorsan terhével együtt felvonják a csónakba; a viz fenéken maradt követ - a rajta lévő kötél segitségével - utána szintén felvontatják.
Három percznyi nyugalom után ujra a vizbe száll, s igy megy az egymás után a kiszabott időig.
A buvárok jobbára mind ügyes és edzett emberek, s lábujjaikat épp oly ügyesen használják, mint kezüket, ugy hogy egy tűt is fel tudnak vele csipni, - mindazonáltal mesterségük oly megerőltetéssel járó munka, hogy legtöbbször a ladikba való visszatérés után nemcsak a lenyelt vizet, de szájuk, orruk , füleik s nem ritkán még szemeiken is vért eresztenek ki, azon rettentő viztömeg nyomása sulyától, mely a mélyben reájuk nehezedik.
Egyesek testüket olajjal kenik be, mások orrlyukaik és füleikbe olajba mártott gyapotot dugnak, sőt még szájukba is olajba mártott szivacsot vesznek s aznap semmit sem isznak és csupán csak száraz eledelekkel vagy egészen szárazra sütött hussal élnek.
Rendesen két vagy egy fél perczig maradnak a viz alatt, de egyes edzettebbek gyakorlottabbak s három, négy perczig is kibirják, s ezek esténként külön jutalomban részesülnek.
- Vannak azonban oly kivételes erős tüdejüek is, melyek öt perczig birják ki a viz alatti lételt, mint volt három calongi testvér 1871-ben; azon hallatlan eseményt azonban, hogy 1797-ben egy anjangói buvár 7 perczig időzött a tenger fenekén, mindeddig nem produkálta utána egyetlen egy sem.
Valamennyi buvár mind rövid életü , mert a nagy viztömeg nyomása idő előtt tönkre teszi szervezetüket.
Gyakori az az eset is, hogy az első lemerülés után, visszatérve a csónakba , orrán-száján megindul a vér, s ott hal meg társai szemeláttára, vagy örökké nyomorék marad, s a buvári szolgálatra képtelen lesz.
De mindez nem riasztja őket vissza veszélyes mesterségüktől - csak egy van, a mitől irtóztatóan félnek és ez a tengerek réme, az emberevő czápa (Squalus carcharias ).
A gyöngyhalászat krónikái telve vannak a legborzasztóbb történetekkel, mert e szörny rendesen a tengeröblökben csatangolva, az alászálló vagy emelkedő buvárt nyilsebesen támadja meg, s borzasztó fogaival egy harapással képes derékban vagy czombban kétfelé roppantani egy embert .
Némely buvár övében magával viszi czápakését is, ezen éles, hosszu yataganszerü gyilkot, s a czápa közeledtét nyugodtan bevárja, s midőn ez hátára fordul, hogy elnyelhesse, végig hasitja hasát.
Csakhogy ehhez annyi hidegvér, erő, bátorság és ügyesség szükséges, mennyi tán minden ezer embernél van meg egyben.
A legtöbb buvár a czápa közeledtére kétségbeesett lökéssel igyekszik felszinre jutni, de mielőtt a csónakba menekülhetne, már áldozatává lesz e szörnynek, mely oly vakmerő és prédaéhes, hogy még akkor is leharapja alsó testrészét a buvároknak, mikor már félig a csónakban vannak, vagy felvágódva, a csónakból rántja le egyiket, másikat.
Azon buvárok, kik sokáig kibirják a viz alatt lételt, a legtöbb esetben megmenekülnek, mert a czápa a fenékhez nem közeledik és lefelé közel igen rosszul lát, igy a vizfenékre hasaló buvár felett rendesen tovasiklik - s ennek ideje marad gyorsan felhuzatni magát.
Ritka év az, melyben az indiai öblökben ne történnének balesetek, mert a czápák rendesen a tengeröblök szélén szeretnek tartózkodni, e mellett szaglásuk és látásuk oly éles, hogy messziről megérzik és meglátják az embert vagy állatot, és a mely czápa egyszer emberhust evett, az kitartóan csak arra vadász, igy, ha egy öbölben embert zsákmányolt, azt minduntalan felkeresi.
Mint minden keleti, s kevés műveltségü nép, ugy a gyöngybuvárok is szerfelett babonásak és a félelmük oly általános e rettenetes állattól, hogy örökös félelem és nyugtalanságban vannak még azok is, kik e szörnyekkel meg tudnak küzdeni, vagy ügyesen kikerülni tudják őket - és igy a gyöngyhalászat sokszor füstbe menne, ha éppen babonásságukban nem hinnének az ördögüzők- és varázslókban, kik bűbájos imák és hókusz-pókuszokkal a czápákat távol tudják tartani, vagy őket meg tudják szabaditani.
Azért minden felekezet és szektával, minden vidékkel vele jönnek papjaik, varázslóik és czápa-bűvészeik, és a kormány ezeket rendesen fizeti, mert még a legelbizakodottabb buvár sem merül addig a mélybe, mig el nem végezte vele a jós vagy bűvész babonás hókusz-pókuszait, melyeket szigoruan követnek is .
Ezen varázslók nélkül oly örökös lenne a félelem és nyugtalanság, hogy a halászat örökös félbeszakitás, habozás és sikertelenséggel járna - igy a kormánynak nemcsak türni kell e babonás hitet, de még elő is kell segiteni.
Ezen bűvészeket és varázslókat pillal kharras-oknak, azaz czápavakitóknak nevezik és reggeltől estig, mig csak a naszádok vissza nem térnek , szüntelen bűbájos imákat, varázsszavakat morognak, énekelnek, füstölnek , ezer és ezerféle phantasticus mozdulat-, táncz- és ugrándozásokat mivelnek , különféle varázsszerek, nedvek, kenőcsök, füstölők vegyitésével csengetés és dobolással foglalkoznak.
Ezen idő alatt sem enniök, sem inniok nem szabad , különben a varázs és imák foganat nélküliek maradnának - mind a mellett megesik, hogy néha megsokalva a várakozást, annyi toddyt (kiforrt részegitő pálmafalé) találnak felhörpinteni, hogy a lábukon se tudnak megállani.
Egyik-másik elkiséri a tengerre is a buvárokat, mit azok igen nagy örömmel fogadnak, de bezzeg nem örülnek neki a halászati felvigyázók vagy a bérlők , mert a bűvész urak nem a buvárok őrzése és jóvolta miatt mennek a sajkába , hanem azért, hogy alkalomadtán egy-egy értékes gyöngyöt elcsenhessenek - de e szokás ellen még sem tehetnek egyebet, mint csak jobban vigyázni, mert ha e gyanujokat nyilvánitanák és kételkednének a czápa-vakitók tudományában , vagy éppen eltiltanák ezeket a kirándulásokat, ugy a buvárok is vonakodnának a viz alá menni és az egész halászat meghiusulna.
Pedig e kirándulások inkább csak a baleseteket szaporitják, mert a buvárok - bizva a bűvészek hatalmában - még a legelemibb biztonsági rendszabályokat is elhanyagolják s tulontul gondatlanok és elbizakodottak lesznek.
Dacára annak, hogy ők fáradnak legkevesebbet, mégis a legtöbb hasznot ők zsebelik be, mert a kormánytól, a bérlőktől huzott fizetésükön kivül, még mindenfelől bő ajándékokat is kapnak, kivált azoktól, kiknek a szerencse kedvezett.
Néha - nagy ritkán - megesik, hogy az év minden baleset nélkül elmulik s ilyenkor nagyon nő a bűvészek tekintélye, de a czápavakitók akkor sem jönnek zavarba, ha egymás után - imáik, bűvészkedéseik, hókusz-pókuszaik mellett - több szerencsétlenség történik.
Csak egy esetet mondunk el, hogy a czápavakitók mily ügyesek a hazudozásban és az a szegény, müveletlen buvárnép mily hiszékeny s mennyire meg van a bűvészek hatalmáról győződve : Egy izben - a sok ima és varázslás daczára is - egy czápa derékben harapott ketté egy buvárt.
A szerencsétlen rokonai és barátai a czápavakitókra rontottak, hogy magyarázza ki a balesetet, hogy történhetett?
Ez azután azt felelte, hogy egy vén gonosz, a buvárokra haragvó boszorkány, ki neki is ellensége, Colangból Malabár partjaira jött s mivel neki ártani nem tud, hát egyidőre megrontotta varázslatainak minden hatását, hogy tekintélyét kisebbitve, legalább igy ártson neki és azt ő későbben tudta meg, mielőtt a szerencsétlenséget megelőzhette volna.
De most már tett róla, hogy a boszorkány többé ne árthasson s éreztette vele hatalmát annyira, hogy kimondja, miszerint ezen halászati idő alatt több szerencsétlenség történni nem fog.
Véletlenül ugy is lett, nem történt semmi baleset és a jósok tekintélye ezen eset által csak még jobban növekedett.
Csak egyetlen czápa megjelenése is elég, hogy aznap a halászat szüneteljen , mert e rémhir futótüzként terjed el.
Sőt, ha egyik-másik buvár lába egy éles kő- vagy korallágban megsebződik, a legnagyobb zavar s fejetlenség áll be , mi által a halászat szenved sokat.
Néha pedig készakarva csinálnak ijedtséget vagy költenek rémhirt, hogy a zavarosban lophassanak, azért a legszigorubb vizsgálat lesz meginditva minden egyes ily esetnél s a tetteseket a legszigorubban megfenyitik.
A buvárok fizetése - az egyezség szerint - vagy pénz vagy mint leginkább szokás - kagylókkal történik.
Ép ugy, - halomszám adja el a kormány is a kagylókat a kereskedőknek.
Ez természetesen olyan, mint a lutrijáték, mert lehet, hogy a kagylók mindegyikében van gyöngy, de lehet, hogy egy nagy halom kagyló - egyetlen egy szem gyöngyöt sem ad.
Szokás koczkázni is - s kivált az európaiak és az angol tisztek üzik e játékot szenvedélylyel - melyben az illető bizonyos számu nyers kagylót kap - melyekről nem tudni , van -e, nincs -e bennük gyöngy?
A gyöngykagylókat azután minden kereskedő vagy maga a kormány, egy-egy négyszögü, fallal bekeritett helyre rakja le vagy legfeljebb két lábnyi mélységü gödrökbe helyezi, de előzőleg alájuk gyékényt tereget s itt hagyja azután rothadásba menni.
Mikor ez megtörtént, megvárják mig a kagylók a napon megszáradnak s ekkor a kagylók szétválnak s a gyöngyökhöz minden sértés, feszegetés nélkül hozzá lehet férni mig a kagylók nyers állapotukban annyira össze vannak zárolva, hogy inkább teknőjük törik szét a feszegetés alatt, semhogy felnyiljanak és ezáltal a legszebb gyöngyök sérülnének meg .
Mikor tehát a kagylók szétválnak, gondosan megvizsgálják és legtöbbször szét is főzik az összeszáradt állatokat, mert a gyöngy igen gyakran az állat belsejében rejlik.
Hogy a bérlők és kereskedőknek mennyire Argus-szemeiknek kell lenni s milyen messzemenő intézkedéseket kell tenniök, hogy gyöngyeik legszebbjei és legértékesebbjei el ne veszszenek, azt nemcsak a tolvajok nagy ügyessége és ravaszsága, hanem még a kagylók természete is megmagyarázza, Mert a mélyből felhozott kagylók, ha egyideig állva hagyatnak, maguktól felnyilnak egy kis időre s ekkor könnyü a bennük rejlő értékes gyöngyöt is észrevenni, s mig a megterhelt naszád a parthoz ér, addig egy kis kő, fadarabka vagy fűszállal megakadályozzák a kagyló bezáródását s a kedvező alkalommal a gyöngyöt elcsenik belőle.
De leggyakrabban és legszemtelenebbül a kagylók belsejét vizsgálók lopnak és hogy a kikeresésnél ruháik közt meg ne találják, el is nyelik a gyöngyöket.
De a gazda ennek is elejét veszi, mert munkájuk után jó erős hashajtókkal és hánytatókkal vendégeli meg őket, igy aztán mégis visszakapja ellopott jószágát.
Egyes tolvajok a gyöngyöket testük különböző részeire ragasztják fel s tapasz és flastromdarabkákkal fedik be, mintha gennyedő sebek, kelevények lennének, mások füleikbe dugnak egyet-kettőt vagy sürü hajuk közé rejtik; sőt 1879-ben megtörtént egy csudálatos tüzü , szénfekete gyöngygyel, mely ezen szokatlan szine miatt roppan értéket képviselt, hogy a gyöngyvizsgáló czombján egy mély vágást tett s ebbe rejté el a gyöngyöt, de erre is rájöttek!
A gyöngyhalászat javarésze már megtörtént, midőn a kereskedők a gyöngykagylókat kabléikba (a négyszögü falkeritések) rothasztásra elhelyezik, de az igazi szenvedés és megpróbáltatás még csak most kezdődik igazán!
A rothadó csigák pestises szaga annyira kiállhatatlanná és iszonyu bűzüvé teszi az egész környéket és annyira megfertőzi a léget miasmákkal , hogy lázak, typhus, vérhas s a cholera tüneteivel fellépő hányás és hasmenés kezdik az embereket tizedelni.
Az egész Condatchy-öböl telitve van ezen iszonyu rothadó hullabűzzel és ez még a rothadás után is egész addig megmarad, mig az erős tropikus viharok és szelek meg nem tisztitják és széjjel nem oszlatják ezen undok légkört.
De a kiket a nyereség hajt ide, mégis kiállják, bár egy ember sincs, ki ezen idő alatt le ne soványodna, hasmenés vagy lázzal ne küzdene; a pénznek , kincsnek jó szaga van, azt tartják s koczkáztatnak érte mindent!
Mikor a gyöngyök már összegyüjtve vannak, kezdődik a legfontosabb munka: a gyöngyök osztályozása értéküknek megbecsülése, furása s a halványaknak , fényteleneknek vagy épen piszkos szinüeknek csiszolása, fényesitése.
Az osztályozás, elnevezés és mérés a gyöngyök nagysága szerint megy és az erre szolgáló eszköz, az ugynevezett gyöngymérő, mely több egymás fölé helyezett, különböző nagyságu nyilásokkal biró rostákból áll.
A felsők legnagyobb nyilásuak, az alsóbbak pedig folyton kisebbek és betöltve a gyöngyöket a legfelső rostába, kissé megrázzák, hogy áthulljanak a lyukakon , azután a gyöngyöket azon rosták nyilásainak számával jelölik, a melyekben visszamaradnak.
Eképp vannak: 20, 30, 50, 80, 100, 200, 400, 600 800, 1000 számuak.
Elsőrendüek a 20-80 - s ezek neve Mell.
Másodrendüek a 100-tól az 1000-ig és ezeket Vadivuknak nevezik.
A rendkivül nagy gyöngyök neve Parangon, a szegletesek, alaktalanoké pedig Baroque; mig az igen nagy, de rendetlen alakuakat Monstres-oknak hivják.
Azon gyöngyöket, melyeket nagyságuk miatt darabonként adnak el, cseresnye- s darabgyöngyöknek, mig az apró, tömegesen eladandókat homok- és latgyöngyöknek nevezik.
Midőn a gyöngy fénytelen, piszkos, foltos szinezetü, vagy valami piszokréteggel vannak bevonva, akkor finomra tört és vizes megnedvesitett gyöngyházporral együtt kendőbe kötve, a napfény hatásának teszik ki vagy hosszasan rázogatják vagy bevonva vizzel, péppé gyürt gyöngyházporral a napra teszik ki s ott időnként megnedvesitik.
Ez által néha átlátszó , fényes, tiszta s szebb vizü lesz, ha alapjában nem nélkülözi e tulajdonságokat.
A nagyobb és értékes gyöngyöket pedig az igen apró gyöngyök összetört porával fényesitik.
A benszülöttek s gyöngyvizsgálók igen ügyesen furják ki és füzik fel a gyöngyöket.
E czélra szolgáló primitiv eszközük egy hat hüvelyk hosszu, négy hüvelyk széles - felforditott alaku csonka kupforma, mely három 12 hüvelyk magas lábon áll.
Ezen eszköz felső részén különböző nagyságu lyukak vannak furva, mig a kisebb gyöngyöket csak ugy kalapácsolják bele a fába .
Furóeszközük egy fába foglalt aczél-cső, mely a gyöngyök nagysága szerint kisebb-nagyobb átmérőjü lyukkal bir - s az erre erősitett görbe fogantyuval forgatják.
Furás közben a gyöngyöt jobb kis ujjukkal folyton nedvesitik , melyet egy vizzel telt kókusdióhéjba mártogatnak s ezt oly gyorsan, oly ügyesen teszik, hogy szemmel alig lehet munkájokat követni.
A legjobb gyöngyfurók és gyöngyfényesitők a Patrah- és Colombo környékére való indusok, azért leginkább ezeket is alkalmazzák.
A legszebb gyöngyök a ceploniak s a Persa-öbölben találhatók, mert az arabiai Ormusi-öbölben találhatók gyengén aranyló szinüek, a coromandeliak és tutucuriniak szürkések, kékesek, az amerikai öbölben találhatók pedig legtöbbször szennyesek barnásak, vagy piszkos szürkések.
Európában legbecsültebbek a tiszta fehérszinü, ceploni és persa-öbölbeli gyöngyök , mig keleten jobban szeretik az ormus-öbli aranyló szinben játszókat.
A gyöngyöknek óriási értéke és becse természetesen az utánzás és hamisitásra is rábirta a nyerészkedőket.
És hogy az utánzás mennél tökéletesebb legyen , a vegyészet segélyével a gyöngy anyagának alkatrészeit vizsgálták meg .
Azonban, ha kideritették is, hogy a drága gyöngyök anyaga szénsavas mészenyből, kagylóanyagból (conchionin) és egy kevés állati enyvből áll , azért az ezen anyagokból mesterségesen előállitott gyöngyök meg sem közelitették az igaziakat, fény, szinjáték s az anyag tömöttségére nézve , ugy hogy a legsikerültebb utánzatokat a szakemberek rögtön felismerték.
A mesterségesen előállitott hamis gyöngyök, melyek a drága gyöngyökhöz hasonlitanak, következőleg készülnek: Közönséges üvegből kisebb-nagyobb üres golyócskákat funak s ezeket az ugynevezett gyöngyessentiával vonják be belülről.
Ezen gyöngyessentia a fehér vagy gyöngyhal (Coregonus Wartmanni ) fénylő és szint játszó pikkelyeinek vizahólyag és ammoniakban oldott keverékéből áll.
Az ugynevezett viasz-, vagy római gyöngyök pedig az alabastrom golyóknak viaszszali beitatásából állanak.
A gyöngyhalászat - a gyöngyökön kivül, még az iparban szerfelett fontos mellékterményt, a gyöngyházat szolgáltatja, mely szivárványszerü szinjátéka , gyengéd fehér szine miatt különféle disz- és berakott munkákra , csecsebecsék, disztárgyak, gombok, stb. készitésére használtatik.
E gyöngyház a kagylónak a két teknője s majdnem ujjvastagságu; külső szine zöldesbarnás vagy kékeszöld szürkés, belül sárgás ezüstfehér, élénk fényü és a szivárvány minden szinében játszó s könnyen feldolgozható, mert leveles szerkezeténél fogva papirvékonyságu lapokra lehet egy finom késsel széthasogatni.
Mennél vastagabb, annál keresettebb.
A legjobb gyöngyházat ad a kereskedelemnek Manilla a Sulu- és Philippini-szigetekről; azután Ceylon és Kelet-India, mely Singaporon át jő a kereskedelembe, mig Amerika csak harmadrendü minőségüt ad.
Hogy mily óriási a kereslet, mutatja Manilla gyöngyház-kivitele, mely Franczia-, Olasz-, Törökországba, Syriába és a Berberállamokba 94.970 · 52 klgrmot tesz, az osztrák-magyar monarchiába 984.472 · 6 klgrmot, Alexandria Angliába circa 173.015 · 01 klgrmot szállit, mig Amerika gyöngyházkivitele csak 298.839 · 16 klgrmot tesz.
Ez röviden a drágagyöngyök története, melyeket hölgyeink annyira szeretnek hattyunyakukon, vagy fürteik között viselni az ékszerek különféle foglalataiban - de mikor gyengéd fénye, szivárványos csillogásában gyönyörködnek, jusson eszükbe - hogy méltán nevezik "a tenger könyeinek " , mert megszerzésük, felszinre hozásuk, sokszor köny és panaszba, sőt emberéletbe kerül.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE