Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bródy Sándor
Don Quixote kisasszony
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
21
Bekezdés
2743
Mondat
6522
Szó
64763
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
El...! El...!
- Rászedve és kigúnyolva rútul!
Oh, hogy ilyen férfiak is vannak, s hog y ilyen férfinak is hisznek... utálom magamat, hogy hinni tudtam, s utálom a nyomorultat, ki szivemből kicsikarta a hitet ...
- Ne vonja össze a homlokát kis lány, ráncos lesz idő előtt .
- Itt csókolt meg, s itt, - mindenütt!
Borzalom, nincs arcomon egy ü res hely, melyet hazug ajkával ne jegyzett volna meg...
Mint éget!
S ölében ültem, oda forrasztott magához, s én megcsókoltam a kezét, a kezét csókoltam meg!
Egy szolgáló, egy rabszolganő nem lehetett alázatosabb, odaadóbb , mint én ... én !
- Ne bántsa a szemeit; - más lányon is megesett; szeretett - csalódott !
- Ó, ez nem csalódás, nem olyan, mint a másé, nincs, nincs a világon olyan tönkrement teremtés, mint én!
Nem látszik -e rajtam, nem tudja -e mindenki , nem mutatnak -e reám ujjal: itt van, nézzétek meg, sz eretkőztek vele, mint egy szobalánnyal, puszta kéjvágyból, s mikor megunták a tréfát: ott hagyták!
Rászedve és kigúnyolva, megcsalva rútul !
- Palaczky mondta: nem helyeslem a dolgot, a költő már nem tud szeretni.
Én is mondtam, azaz gondoltam s nem mertem mondani...
Ha nem volna kiélve, nem tudná magát nem szeretni, nem tudta volna elhagyni, hogy gazdag lányt keressen...
De mindig azt keresett !
Vass Teréz szemei megvillantak :
- Ah, gyűlölöm!
Azt akarom, hogy itt kússzék a lábaim előtt , kegyelemért esdekelve , bocsánatért rimánkodva !
- Rimánkodni fog !
A szenvedő lány "nem " -et intett fejével :
- Nem... nem akarom, nem akarok vele találkozni többé.
Nincs.
Nem is volt.
Ki az ?
Teréz leült iróasztala mellé.
A költő arcképe nézett ott vele farkasszemet.
A művészi p hotografia egy kissé meg volt kopva az ajkak körül, úgylehet nedves-tüzes csókok mosták le róla a fekete tusst, - a "Don Quixote " kisasszony csókjai.
Azé, aki most egyszerre oly ellenszenvesnek találta ez arcot :
- Mily förtelmes arc! - kiáltott fel a lán y, s odahuzta a képet keretestől együtt a földre .
Nevelőanyja csititotta tovább, de hiába.
Égető szégyenérzete , megbántott hiusága, megrablott illuziói kinra korbácsolták .
- El, el innét!
Ne lásson senki, ne lássak senkit ...!
Jerünk el innét !
- Légy okos! - mondá az anya, s megható gyöngédséggel simogatván meg karját, magára hagyta .
Okos legyen!
Feledje el az egészet, tanulságot vonjon belőle!
Uh , mily gőgös és esetlen ostobaság az az általános hit, hogy az ember mindig parancsolhat indulatainak!
" Legyen akaratod.
Az akarat a fő.
Az akarat mindent legyőz ! "
De mikor ez az akarat olyan kicsiny nyomorához képest.
De mikor az emberben csak egy élő lény van: a természeté, s a dogmatikus filozófia embere nincs sehol, csak avult pergamen-lapokon .
Legyen okos!
- "D on Quixote " kisasszony érezte tovább megbántott hiuságának kinos vergődését.
Szobájában még ugyan befejezetlenül, délszaki virágok között ott ragyogott a saját olajfestésü arcképe.
Csak a ruhát kellett még egy kissé átfesteni - aztán ki lehet állitani bát ran .
Teréz odaállott arcképe elé.
Oláh Tivadar festette azt, hát hasonlitania kellett valami mythológiai istennőre.
Amint hogy hasonlitott is.
A nők, s kiválólag a női test világhirü festője, a szalon többszörös kitüntetettje , aki magyar létére a spanyol király udvari festője volt: sokkal többet látott a nőkben, mint más halandó.
Az idealizáló olasz mesterek képei közt növekedve fel , sorra másolva a Mária Immaculátákat, melyekben a nőiesség annyira praegnáns, hogy angyalivá lesz: szeme tele lett ezekkel a formákkal, melyet változatosan ugyan, de akár helyén, akár helyén kivül, de mindegyre felhasznált .
" Don Quixote " kisasszony nagyon szépnek, nagyon nemesnek találta ez arcképet - s magát.
Ezzel kapcsolatban aztán nagyon nyomorultnak s iszonyuan kufár szellem ünek tartotta azt, ki e kép eredetijét képes elhagyni - egy ismeretlen, de nála vagyonosabb leányért.
Azonfelül düh fogta el afelett, hogy ő - aki e kép tanusága szerint is - oly szép, oly nemes, képes volt megalázkodni e semmivel szemben.
És e pontnál f e lszakadt szivéből a képzelt szerelem legutolsó gyökere is .
Nézte tovább arcképét.
Elmerülése közepette találta őt a festő .
Szokása szerint virágot hozott Tärrinek és amint köszöntötte: művészi csókot nyomott homlokára .
Tegezte a lányt.
Tehette, már nem vol t fiatal ember.
Haja s szakála olyan fehér, mint az ezüst, arca azonban oly üde, mint egy egészséges őszi alma.
A női test szertelen imádata s az ötven év se tudta megöregiteni.
Kicsiny és jelentéktelen testalkata olyan eleven volt, mint a papirra öntött h igany.
Talán azért volt oly rettenetes szerencséje a nők között, hogy orvosa megjósolta neki: "myelitisben fog meghalni ! "
Tärri némán nyujtotta feléje forró homlokát .
- Mily forró a homlokod, kicsike!
Baj van : - fecsegett a festő .
- Igen .
- Ah !
- El vágyom innét!
Utálom e várost !
- Nos, menj el !
- Hová menjek ?
- Jer velem .
- Hová ?
- Párisba !
- Minek ?
- Királynénak .
- Meddig ?
- Ameddig akarod .
Izgatott csend következett.
Páris, a világhirü irónők, a szellem, a művészet királynőinek Párisa, a regények főhadiszállása, az emberiség szellemének gócpontja, kalandorok metropolisa, élvek Mekkája, cocotte-ok aranyországa, az illatos Páris, a csillogó Párisnak puszta neve is felüditette s megremegtette egy s ugyanazon pillanatban.
Remegő hangon szólott :
- Hogy menjek én önnel ?
- Ha akarod, mint barátom, utitársam, ha szeretnéd, mint jegyesem , feleségem, lányom... szeretőm .
Tärri hallgatott .
- Nos? - sürgeté a művész .
- Mikor megy ?
- Két óra mulva.
Ha jösz velem, felöltözve vársz reám a folyosón .
Feljövök .
...
Felöltözve várta.
S két óra mulva "Don Quixote " kisasszony " tanulmányozási céllal " Páris felé utazott .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE