A Mókus gyió mög a pongya
Mikor kigyöttünk a búzeonybul egy hejön sok tzitronyot mög más effélét láttunk az bótajtóba, de legkiváltképpen egy nagy barna gömböjüt a tzitronyok tetejin.
- Mi löhet e mondok a sógornak, látott e kend ijet valaha?
- Mondok mogyoró forma vóna, de ekkora mogyorót nem bir mög a bokor.
Mer akkora vót, mint a sógor feje.
Benézünk a bótba, hát látunk egy piros sapkás embört.
- Nézze mán kend mondok nem török -e ez?
- Debizony török ö. m. a f.
- Mondok hátha érti a mi nyelvünket, különben ide nem gyött vóna a hazájábul.
Hát bemöntünk, oszt mondok aggy isten.
- Aszondi mivel szógálhatok?
- Mondok ami a tzitronyos ládán van; az a szőrös mi ja?
- Na mondok hát mekkora löhet az a török mókus ha ekkora gyiót öszik.
- Aszondi vögyék mög azt a gyiót, nem derága.
- Mondok ki töheti ezt a foga alá?
Akkora szája még a zanyósomnak sintsen.
A török erre neki áll egy kis fürésszel, oszt fürészöli a gyiót.
- Haggya abba mondok nem hoztuk magunkkal a favágó szörszámot.
Kinálgatott osztán bennünket mindönféle gyümötstsel hát nem is vót rossz ögyik se.
Rámutatok oszt egy nagy sárgára mondok mi az?
Aszongya pongya.
Gondótam ha mán annyi mindönt kóstoltunk hát tsak képutálásképpen is megvöszöm.
Hát hogy az a pongya?
Mögvöttem, mondok hagy örüjjön a zannyuk is.
Beletöszöm a tarisznyába oszt elbútsuzunk, de alig möntünk 2-t utzát, aszondi a sógor nem tsalt -e mög bennünket a török ö. m. a f.
Kibontom a tarisznyámat oszt szakitok a pongyábul, hát se ize se büze, tsak dagadozik a zembör szájába.
A sógor is tsak rági oszt pökdös tüle.
- Nem aszondi, mögtsalt bennünket a török ö. m. a f.
Hát lám még a töröknek állott föjjebb, hogy aszondi a pongya nem önni való, hanem mosni.
Mondok minek mossak én pongyát, mossa maga.
Hát ijen goromba a török hogy aszonta ottkin tágasabb, de nem is lát éngöm többet a ragyás, hogy kössék föl a gyió fájára!