Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
BELTERJES SÜNDISZNÓTENYÉSZTÉS
Hősünk lelép a színről
Mondjam, ne mondjam, hogy én már az első pillanatban tisztában voltam vele, milyen fontos következményei lehetnek egy sündisznó felkarolásának?
Mondani mondhatnám, valószínűleg se olajba nem főznének, se kerékbe nem törnének érte.
Hiszen a diplomaták is mind azt mondják, hogy ők előre tudták, mi lesz a vége a háborúnak, mégse csuktak l e közülük egyet se.
( Pardon, egyetlenegy memoár-íróra emlékszem , aki azt állította, hogy neki fogalma se volt róla, hogyan végződhet a háború , de annak jussa volt ilyent mondani.
Az nem diplomata volt, hanem hadvezér. )
Nem akarok okosabb embernek látszani, mint amilyen vagyok és eszem ágában sincs, hogy egy sündisznó hátára ágaskodva csináljam meg a karrieremet .
Megmondom úgy, ahogy van: se társadalmi, se közgazdasági megfontolás nem vezetett, mikor a sündisznót a házhoz fogadtam.
Közönséges emberszeretet volt az egész.
Az a fajta emberszeretet, amit csak gyámoltalan állat iránt tud érezni az ember .
Az autobuszra várakoztam a kocsiúton, a szőregi nagykocsma előtt , ami nyáron se nagyon üdítő szórakozás, novemberi estén pedig végkép nem tartozik az élet örömei közé .
Azaz, hogy van benne öröm is, ha nem nagyigényű az ember.
Nekiveti a hátát a kopasz akácfának, amelyiknek nekimegy az út szélén és elhatározza , hogy most ez egyszer kilustálkodja magát, a nélkül, hogy lelkiismeretfurdalás lenne belőle.
Le is nyaklik már a feje, de rögtön arra ébred rá, hogy baj van , a gallér alá való meleg kendőt benthagyt a a kocsmában a fogason és a helyett egy marék elázott, hideg makarónival csavargatta körül a nyakát.
Addig tapogatja, míg megállapítja, hogy nyilván esik az eső, ugyan hó is lehet, de havaseső sincs kizárva.
Biztosan nem tudni, mert olyan sötét van, hogy a szemnek itt nem lehet hasznát venni.
Ugyan, ha jól keressük , ebben is van haszon.
Az embernek nem kell behúnyni a szemét, ha vakot akar játszani és próbálgatja, hogy milyen is lenne az, ha világtalanul kellene világát élni.
Az orvosok is szoktak ilyen vizsgát tetetni az emberrel, hát most gyarapítsuk vele önismeretünket magunk jószántából.
Következik a kocsiút felmérése keresztben, százszor egymásután, az éppen ezerötszáz lépés, illetve oda-vissza háromezer s ezalatt csak huszonháromszor léptem pocsolyába .
Világos, hogy itt hiba van, nem tudok egyenes irányt tartani , előlről kell kezdeni az egészet és előlről is kezdem, mert akárki hogy van vele, én szeretek tökéletesedni .
Egyszóval darvadozik az ember a szőregi országúton s ez olyan foglalkozás, aminek csa k a neve szép s abban is az a legszebb, hogy senki se tudja , miféle szó ez.
Megnéztem már az Etimológiai Szótárt is, de az se tudja, csak úgy tesz, mintha tudná.
A pesti ember okosabb, az nem nézi meg a szótárt, mert a nélkül is tudja, hogy mikor kedvenc k öltője darvadozik, az annyit tesz, hogy a költőnek darumadarak szállnak a vállára.
Tapasztalati alapon mondhatom, hogy ez is olyan tévhit , mint mikor a pesti ember Pusztapákán kinéz a vonatablakból s villámlást látván az ég alján, boldogan állapítja meg , hogy a fényreklám már Pusztapákán is tért hódított .
Igaz, hogy csapódott valami a lábam fejéhez, ahogy ott darvadoztam, de mingyárt éreztem, hogy darunak igen kicsi volna az illető .
Lehajoltam, gyufát gyujtottam a két tenyerem enyhiben, hát egy fiatalkorú sündisznó tanulmányozta a cipőm orrát .
- Ah, ön az - veregettem meg a hátát, barátságosan ugyan, de csak a gyufaskatulyával.
Nagyon szerettem volna neki imponálni azzal, hogy tudományos nevén nevezzem, de hatodikos gimnazista korom óta nem láttam a névjegyé t s így nem jutott eszembe, minek hívják tudósul.
Kénytelen voltam áttérni a kedélyes tegeződésre.
- Te kis bice-bóca, te alighanem hivatalos kiküldetésben vagy, ha éjszaka végzel tanulmányutat !
A sokszuronyú állat nem értette el a tréfát.
Lehet, hogy az intervjút nem kedvelik a sündisznók, de az is lehet, hogy az ő elvi álláspontjuk szerint csak a kormányfőtanácsosoknak és a negyedik fizetési osztálybelieknek van joguk mindenkit letegezni.
Az bizonyos, hogy nem tegezett vissza, hanem gombóccá gömbörödöt t és süketnek tetette magát.
Mondtam neki, hogy hozzám teljes bizalommal lehet, mert nem olyan nagy köztünk a társadalmi különbség, mint ahogy ő gondolja, de nem tárta ki keblét a hízelgésnek.
( Lehet, hogy aratáskor kihallgatta a szérűn, ahogy a kisgazdák urak nélkül beszélgettek egymás közt.)
Meghempergettem néhányszor, mint a karthagóiak a hordóba szögezett Regulust, de jellemszilárdságán ez se fogott .
- No megállj, - fordítottam a hátára - majd nyilatkozatra bírlak én téged mingyárt.
Megszólaltattam én már te nálad nagyobb urakat is!
Még a kisbíró macskája is haptákba ugrott előttem, pedig az nem olyan földi féreg, mint te vagy, mert a felsőházban szundikált, a kemencenyakon !
Megbirizgáltam egy kis szivarfüsttel azon a tájon, ahol az orrát sendítettem .
Régi tapasztalatom, hogy a dohányfüst ocsmányságában csak az ember tudja örömét találni, közelről a legmocskosabb állat se szíveli .
Csakugyan, mintha telitalálat érte volna a sündisznót.
Tüsszentett vagy hármat s ezzel véleményt is mondott arról a szivart ípusról, amelyért a magyar királyi dohányjövedék mint "vegyes külföldi " -ért viseli a felelősséget .
- Pföh, pföh, pföh - ezt mondta a kis bice-bóca és kritikáját szuronyai támadó állásba helyezésével kísérte .
Nem állítom azonban, hogy ez az állásfoglalás cs ak a rövidszivarnak szólt.
Mintha nem csupán az idealizmusát érte volna sérelem a tüskegombócnak, hanem valami szívremenőbb érzés is köhögtette volna .
Valahonnan mérges kutyaugatást hozott a szél s köztudomás szerint a sündisznók hitrege-tanában kutya képé ben ábrázolják a végzetet.
A tüskék remegésén érzett szegény kis sündisznószív ijedt dobogása s azt én nagyon tudom méltányolni.
Ismerem abból az időből, mikor még nekem is ilyen kis sündisznószívem volt, az is mindíg így vert, ha kaffogó kutya kerülgete t t. (A bestiák sorrendje ma is ez nálam: első a svábbogár, második a kutya, harmadik az oroszlán.
Ebben azonban része lehet annak is, hogy erre mifelénk aránylag ritkán szalad neki az oroszlán az embernek. )
Igen, ha engem akkor valami óriás a tenyerére vett volna, mint én most a sündisznót, bizonyosan én is be akartam volna bújni a bőrkabát ujjába.
De hát a bőrkabátok ujja nem avégre vagyon a földön, hogy a tüskésdisznók ott keressenek menedéket a végzet elől .
Viszont itt se hagyhatom a kis nyavalyást, már csak a világnézetére való tekintettel se.
Világért se akarom ezzel azt mondani, hogy a sündisznó is olyan elvetemedett destruktív, mint én vagyok, nem szeretek én rossz hírbe keverni senkit.
Lehet, hogy nappal éppen ezért nem is mutatkoznék vele az utcán, nehogy min t gyanús elem belekerüljek a minősítési listájába s hátráltassam magasabb fizetési osztályba való előlépését vagy egyéb közéleti érvényesülését .
De így éjszakának idején, a sötétség leple alatt nem árthatok neki rokonszenvemmel.
Így négyszemközt, pláne m ikor a négy szem se lát semmit, határozottan szimpatikus nekem ez a kis szőregi krokodélus mint catilinarius existencia .
Hogyne!
Szembeszáll a sündisznó társadalom többmillió éves tradícióival, amelyek szerint ilyenkor már minden jóravaló sündisznó téli álmot alszik !
Persze mentül szimpatikusabb egy forradalmár, annál naivabb és mentül naivabb, annál ostobább dolgokat csinál.
Mi lesz ebből a tökéletlen szabadsághősből, ha közbe nem lépek, mint gondviselés?
Föltétlenül áldozatul esik progresszív gondolkodásának.
Pocsolyába gurul, sárba ragad, autó keresztül megy rajta, kaffogó kutya kifordítja a bőréből és azon veszi észre magát, hogy kicserzették dohányzacskónak.
Szörnyű vég egy új ösvényeken szuszogó forradalmárnak!
S még mint acskónak is meg kell repedni fájdalmában, ha arra gondol, hogy az okosabb sündisznók továbbra is tisztelik a tradíciókat és alusszák a téli álmot !
- No gyere elvtárs, majd én szívemre ölellek !
Azonban, aki nem próbálta még, nem is gondolja, milyen nehéz gondviselésnek lenni!
Először is egy sündisznónak a szívre ölelése nem megy olyan egyszerre.
Nem tudja az ember, hol fogja meg, hogy se annak ne fájjon, se neki.
Aztán jött a kérdés, hogy hova tegyem?
Táska nem volt velem, a kalapom kettőnknek kicsi lett volna, a zsebeimet hiába tapoga t tam végig.
Ebben cserepek vannak, emezt kőbalták szaggatják, itt kutyafogból fúrott fejedelmi smukkok zörögnek, - hopp, a bőrkabát egyik belső zsebe még szabad!
Még pedig a lyukas zsebe!
Még pedig az, amelyik elvi alapon lyukas !
Én tudniillik, csak olyan b őrkabátot veszek, amelyikért garanciát vállal a boltos úr, hogy egy hét alatt minden erőművi behatás nélkül magától szétfeslik az egyik belső zsebe.
Szerencsém, hogy erre még a mai gazdasági viszonyok közt is lehet garanciát kapni, máskép nem tudom, hogy boldogulnék.
Nekem az ilyen célirányosan elfeneketlenedett zseb az ásatási retikülöm.
Mikor megszorul az ember, ebben mindíg talál gyufát , ceruzát, szivarcsutkát, fapipát, dugóhúzót, szinthetikont magának , kenyérmorzsát a verebeknek és medvecukrot a tanyai jövő nemzedék megszelídítésére.
Az meg különösen alkalmas dolog , ha a szivarcsutka, meg a szinthetikon összekeveredik a medvétől származó édességgel, mert arról még haló poromban is megemlegetnek a szegedi határban .
Mindíg elérzékenyedek, ha arra gondolo k, hogy azokból a szösze-pösze kis lányokból, akiket én a tudományos diplomácia eszközeivel tartottam vissza attól, hogy a kétöles húnsírokban leljék kora halálukat, egyszer öreg szülék lesznek, vasárnap délutánonként kint ülnek majd a pimpimpárés árokpart on és kérkedve beszélnek az unokáknak a régi jó időkről :
- Még a medvecukor se olyan már, mint ezeknek előtte volt.
Mikor mink ilyen kicsik voltunk, akkor járt ide egy öreg csontszedő zsidó a városbul , a kurtulpalotábul, hej, olyan ízű medvecukor nem lesz többet a világon, mint amilyennel az traktált minket !
No, de nem arról van itt szó, hogy hogy szerzünk magunknak örök dicsőséget, hanem arról, hogy mi lett a sündisznóból .
Hát az lett, hogy lelépett a színről, már mint a föld színéről .
Szálla alá poklokra, bele a belső zsebbe, az utensiliák közé.
Jól érezhette magát köztük, mert az autobuszon se nyilvánított ellenvéleményt.
Igaz, én is vigyáztam, hogy rá ne üljek, mert az olyan súlyos testisértés lett volna, amely mind a kettőnkben kárt tesz.
Óvatosan a t é rdemre fektettem a bőrkabát sarkát s minden zökkenőnél gyöngéden alácsúsztattam a tenyeremet.
Föl is tűnt a kalauznak, megkérdezte, hogy tán valami törékenyet tetszik takargatnom?
Azt a butykos formájút gondolja, azt mondja .
Meghökkentem, mint mindíg, ha hivatalos emberek arra méltatnak, hogy szóba álljanak velem, mert sose lehet tudni, mi lesz abból.
Jelen esetben sok mindenféle törvény szöges kerítésébe beleütközhetek.
Mit tudom én, nincs -e valami állatforgalmi korlátozás Szőreg és Szeged közt?
Aztán a b ékeszerződésben annyi minden tilalom van!
Hátha az is köztük van , hogy tilos Szegedre sündisznót bevinni a demarkációs vonalról, mert az esetleg szökevény ?
Kínomban eszembe jutott a cím és jelleg, amelyet a sündisznó Linné jóvoltából visel az euráziai emlő s társadalomban s így az igazság sérelme nélkül felelhettem a kalauznak :
- Ezt tetszik kérdezni?
Erinaceus europaeus .
- Az már igen - bólintott nagy elismeréssel a jó ember és cuppantásra csücsörítette a száját.
- Fínom.
Ugyan én a szilvóriumot jobban szer etem.
Nem marja az igazgató úr torkát ez az illető ?
- Nem tudom, - vontam vállat jól szimulált hidegvérrel - én még eddig nem éltem vele .
Egyéb aztán nem is történt a sündisznóval se az úton, se azután.
A múzeum előtt leszálltam az autobuszról, odabent előadattam a Jánossal a másik hacukám s a bőrkabátot ledobtam egy székre.
A városban nem igen járok benne , mert nem szeretek embertársaimban alaptalan hitet ébreszteni magam felől.
A csemegekereskedők, ha bőrkabátban látnak, mindíg azt hiszik, hogy vadászatr ól jövök és olcsó nyulat ajánlanak .
Ifj. Ferenc is előkerül
Mindenki tudhatja a maga tapasztalatából, hogy a Gondviselésnek átkozott rossz a memóriája.
Fölemeli az embert, ha elvágódott a földön, meg is döcögteti a hátát, hogy ne sírjon, nem bibis már - aztán fölteszi a sifonér tetejére és ottfelejti .
Hát úgy nézem, én is csak olyan gyarló gondviselés lennék, mint az igazi.
Belementettem az ágrólszakadt szőregi sündisznót a bőrkabátom feneketlen zsebibe, de aztán benne is felejtettem.
Három napig ott h evert a ködmön panyókára akasztva a szék karján és egy moccanással se árulta el, hogy lakik benne valami .
Negyednapra azonban beállított hozzám látogatóba ifj. Ferenc.
Még pedig a vasárnapi köszöntéssel állított be .
- Apapám, levöthetöm a kabátom ?
A hétköznapló beállításnak ez a formulája :
- Apapám, dolgozol?
Mert akkor már mögyök is .
De ez merő formalitás, mert ifj. Ferenc még sokkal logikusabb ember, semhogy azért jönne, hogy már menjen is.
( Sajnos, ebben az egyben a korosabb látogatók is elég logikusak. )
Szóval a drusza kihámozza magát a saját bekecséből s közben föladja a második ké rdést :
- Apapám, most máj fölvöhetöm a bőjkabátodat ?
Ifj. Ferenc már régen rájött arra, hogy selypíteni csak céltudatosan érdemes.
Nem is teszi máskor, csak ha szívhangokat akar hallatni .
A harmadik kérdésnél már előbújik a lólábacska .
- Apapám, akajod, hogy ásatást játsszak?
Akkoj kéjöm a csontvázakat .
Persze, hogy akarom.
Körülbelül ez az egyetlen játék, amely nem kívánja meg egyéni függetlenségem feláldozását.
Ifj. Ferenc egyedül szeret dolgozni a laboratóriumában .
A laboratórium a benyíló szoba, amelynek leglényegesebb fölszerelése egy láda homok.
Nincs fölvéve az intézeti leltárba, mert csak olyan félhivatalos homok.
( Tudniillik a hivatalszolgákkal lopogattattam össze a köz t ulajdonát képező sétányról.
Ha az unokám egy maréknyit fölemel belőle, hogy három lépéssel odább elszórja, akkor a kert szigorú csőszei azzal fenyegetik, hogy leharapják a fejét s amilyen lelkiismeretes emberek, meg is tennék, ha foguk volna hozzá.
De mik or a hivatalszolgákat küldtem ki a ládával, azoknak még szalutáltak is. )
Ezt nem azért hozom nyilvánosságra, hogy a legközelebbi közgyűlésen interpelláció tárgyává tétessék.
A homok tudományos célokat szolgál a ládában.
Ifj. Ferenc ebben végzi a kutatásait, még pedig egészen eredeti módszerrel.
Először elássa a mindenféle színű ceruzacsontvázakat, hogy aztán legyen mit felásni.
Olyan metódus, aminek abszolút biztos az eredménye, lehet , hogy idővel én is áttérek rá .
Annyit már most is be kell ismernem, hogy nekem az ősidők történetében soha olyan járatosságom nem lesz , mint az unokámnak.
Minden csontvázról külön emlékbeszédet mond, amelynek során nem tartózkodik a halottak emlékének meggyalázásától sem, mondván a gepida király képviseletében eltemetett plajb ásznak :
- Pfúj, nem szégyenlöd magad!
Ilyen nagy fiú létödre mán mögint nem tudtál idejében szólni ?
Nincs az a történetíró, aki fantázia dolgában fölvehetné vele a versenyt, nem is beszélve a semmi tekintélyt nem respektáló szókimondásáról .
Meghül az emberb en a vér, mikor ilyen történelmi kritikát hall egy avar kánról , aki civilben fehérgombos végű kék ceruza :
- Látod, koma, ha nem öttél volna annyi lekváros döröllyét, nem haltál volna mög hasfájásban .
- Hm, úgylátszik, a gyerek a történelmi materializmus alapján keresi az események titkos rúgóit, - konstatáltam fülheggyel, de nem szólok semmit.
Örülök neki, hogy nem avatkozunk egymás világnézetébe, így legalább nem tévesztem el a fogyasztási kimutatás harmadik rovatának a számadási leltár második rovat negy edik alrovatával való összevetését (Ez az én üdülésem pirosbetűs napokon. )
Örülök, örülök, de ahogy én magamat ismerem, annak még jobban örülnék, ha ennek a négy és fél-araszt hosszú kollégának így játék közben is eszébe jutna, hogy itt van ez az öreg koll éga, jó lenne neki egy kicsit a térdére mászni, mert egyszerre csak abban fogja hagyni az élet játékát és elmegy ő is avar kánnak, noha soha semmiféle lekváros műalkotás nem nehezedett a lelkére.
De viszont ahogy az unokámat ismerem, abban nincs annyi sz entimentalizmus sem, mint egy pipaszurkálóban s ha egy fületlen gombbal van elfoglalva, nincs a világon az a szív, amelyiknek a pittypalattyolását meghallja .
- Hát jól van ez így?
Hát hogyne volna jól.
Vén csacsi, tanítom ki magamat, hát te nem azóta hajt ogatod a homlokodat az édesanyád tenyerébe, amióta elporladt?
Ne félj, minden adósság kifizetődik s terád is rád kíván az unokád, mihelyst orgonabokor lesz belőled.
( No akkor én az alsó ágaimon hozom ki a virágaim , hogy könnyebben elérje őket ! )
Éppen, amikor kimondom a véghatározatot, hogy ha már muszáj , minden úgy van jól, ahogy van, átcsicsereg hozzám a körvonalazott elmélkedések központjában elhelyezkedett egyéniség :
- Keiccsókojom, apapa !
- No mi az, már elmégy, kis Ferencem ?
- Dehogy apapám, csak eszömbe jutott, hogy mikoj bejöttem, nem köszöntem teneköd .
Értem.
Nem ok nélkül történt az, hogy a drusza retrospektív pillantást vet a közelmultba és éppen az elmulasztott köszönésen akad meg a szeme.
Ez azt jelenti, hogy elúnta a tudományos foglalkozást és újabb ügykörben akar velem eszmét cserélni .
Átmegyek hozzá, valóban eltűnődve ül a húnok és gepidák roncsain .
- Apapám, - dugja ki kerub-fejét a bőrkabátból - ide hallgas , mögkéjlek tégöd valamije .
- Hallgatom .
- Eleven csontvázzal szejetnék játszani.
Akinek haja is van, mög mozog is.
Ha belefeküdnél a ládába, ezzel a szép kis ásóval ásnám ki azt a szép kis koponyádat .
Kénytelen vagyok elutasító választ adni.
Hogyne, hogy emlékbeszédet tartson rólam az unokám!
Még csak az kellene, hogy őtőle kapjak őszinte jellemrajzot magamról !
El vagyok készülve a leghevesebb polémiára, de ifj. Ferencnek ma jó napja van.
Ebben annak is része lehet, hogy nincs olyan alkalmas asztal a szobában, amelyiknek bősz fintorokkal alá lehetne bújni.
Rendes körülmények közt ez szokta jelenteni a diplomáciai viszony megszakítását.
Az ultimátum az abrosz lerántása, poharakkal együtt különösen hatásos.
Attól az anyai szív mindíg meg akar repedni, különösen ha a poharak a szerviszből valók.
Ilyenkor szokott megnyilatkozni a szülő-kebel v égső elkeseredése bizonyos korszerűtlen atavizmussal :
- Én bizonyisten katonaiskolába adom ezt a gyereket, ha megnő !
S ez valami nagyon hathatós fenyegetés lehet, mert mindíg megszólaltatja az asztalalja önkéntes számüzöttjét.
Kirúgja az asztal alól egyik kis bakancsát s a vértanúk elszántságával feleli :
- Oda mög már végkép nem mögyök.
Még autón se .
A múzeumban azonban nem kedvez a konjunktúra a háborúnak , ennélfogva hősünk megőrzi lelki nyugalmát.
A sértett önérzet legföljebb abban nyilvánul meg, hogy mo st már fölhagy a selypítéssel.
Ennyit pedig igazán el lehet nézni egy ambiciózus tudósnak, akinek a véleménye nem egyezett a szakmabeli konkurrenciáéval.
Hiszen ha az akadémikusok haragja is csak abban nyilvánulna meg, hogy mikor összevesznek egymással, akkor elkezdenek értelmesen beszélni !
- Tudod, mit csinálok akkor, apapa?
Kiszödök mindönt a bőrkabátodbul.
Jó, apapa ?
- Jó, kis Ferenc .
Fölfedező expedícióra vállalkozni az én zsebeimben, nem kis dolog .
Ahhoz egy kalandor semmitől vissza nem rettentő vakmerősége kívántatik.
Ifj. Ferencben pedig ebből több van, mint az összes prémvadászokban.
Szavahihető tanúk eskü alatt vallják, hogy gyávaságot csak a föld és ég között levő dolgokkal szemben tanúsít.
Nem bír elaludni, ha pókhálót vesz észre a szobája sarkában és van egy rémgondolata, amitől n emcsak maga ébred fel, hanem az egész házat felordítja vele :
- Apa, nem felejtöttétek el elföldelni az antennát ?
Most azonban tíz percig apró dünnyögésekkel megszaggatott csönd van.
Akkor elkezdődik köztünk az az elmés párbeszéd, amit az egyszeri kis gyerek folytatott a mamájával, mikor egeret kanalazott ki a bableveses fazékból .
- Apapa!
Kivöhetöm ?
- Ki.
Micsodát ?
- A zsömlét a zsebödbül .
- Ki .
- De nagy zsömle .
- Örülj neki .
- De nem akar kijönni .
- Húzzad .
Lelkes szuszogás.
Boldog felnyögés .
- Apapa !
- Tessék !
- Ennek a zsömlének füle is van .
- Legalább elbeszélgethetsz vele .
Aztán kiderült, hogy a zsemlyének orra is van, lába is van, szeme is van.
Csodálkozás nélkül rábólogattam mindenre.
Tudom, hogy a zsemlyétől minden kitelik.
Hanem mikor Ferenc azt konstatálta, hogy a zsemlye mászik is , akkor már mégis csak indíttatva érez tem magam a felkelésre .
A látvány meg is érte a fáradságot.
Ferenc hasonfekve csavargatta a tüskegombóc kurta farkát és felfújta gömbölyű pofácskáját: - Tutá, tutá , tutuuu ...
- Kurblizok, apapa - magyarázta, mikor észrevett.
- Nagyon fínom kis autó, még benzínszagja is van.
Honnan vötted ezt neköm, apapa ?
Nem szeretek illúziókban kárt tenni, de elejét kellett vennem valami könnyen beállható autókatasztrófának.
Megmondom a gyereknek, hogy az új típusú autó igazság szerint sündisznó és kényelmetlen ülés esne rajta .
- Sündisznó, apapa? - nézett rám elkomolyodva Ferenc.
- Akkor minek hívják, ha sündisznó ?
Ferenc úgy tudja a képeskönyveiből, hogy minden lelkes állatnak van valami neve, ennélfogva a kérdést egész indokoltnak találtam.
Beláttam magam is, hogy valami tisztességes nevet kell adni az Erinaceus europaeusnak .
Mégpedig magyar nevet.
Nem lép politi kai pályára s magas közéleti pozícióra is kurtállom, ennélfogva nincs értelme, hogy ragaszkodjunk az idegen idiómához.
A törvényre is tekintettel voltam.
Végiggondoltam a környezeten, amelyben védencem eddig tartózkodott s úgy láttam, se erkölcsi, se hazafias szempontból nincs akadálya annak, hogy az akta gyorsan elintéztessék .
- A sündisznónak Európai Náci a neve - jelentettem ki felsőbbhatóságilag s vezérelve attól a gondolattól is, hogy talán az ilyen apró figyelmek is közreműködnek a művelt Nyugat szimpátiájának megnyerésében .
E felől még nem tudok semmi biztosat, de a gyerek buzavirág-szeme felragyogott.
Kis ásója nyelével oldalba figyelmeztette a sündisznót .
- Akkoj indulás, Nácikám!
Kéjöm a kabátomat.
Apapám, gyeje te is .
Majd és vezetöm az autó-Nácit, te mög elkejgetöd az útból a kis gyejeköket , hogy el ne tapossa őket a d isznó .
Persze, ahogy a nyáron őt kergették el a tanyai dűlőúton az öreg kocadisznó elől!
Ha az is igényt tartott a tiszteletre, hogyne kellene akkor respektálni egy olyan disznót, amelyik egyszersmind autó is !
Nem mondom, hogy az unokámnak ez a kombinatív tehetsége soha nem tapasztalt örömmel töltötte volna el a nagyapai szívem.
Sokfélekép szerepeltem én már városom életében, de sündisznót még sohasem hajtottam fényes délben a vasárnapi korzón.
Határozott lámpalázat éreztem s nagyon szerettem volna szerepemet lemondani.
De már akkor belesimult a markomba az a puha kis kéz , amely abban is különb az angyalokénál, hogy azoké nem ilyen ragadós .
- Hamaj, apapám, mejt mán pöfög a Náci .
Marékra fogtam a bátorságom és megindultam a kanászi pályán , vállalván a fele lősséget Isten, ember előtt, mind a két sündisznóért .
Herkules tizenharmadik munkája
A mi múzeumunknak a főajtaján olyan elmés zárszerkezet van, hogy azt csak hivatásos betörő tudja könnyűszerrel kezelni.
Nekem mindíg ihlet kell hozzá, hogy össze tudjam pászítani a kilincs balkézzel való előrerántását az ajtónak jobbtérddel való hátrataszításával, ami elkerülhetetlenül szükséges , mert különben nem fordul el a zárban a kulcs.
Nem tagadom, hogy id. Ferenc most nem panaszkodik, hanem dicsekszik.
Ennél a művelkedésnél vettem észre először, hogy imponálok a gyereknek s hogy milyen igaza van a pedagógiának, mikor azt tanítja, hogy a példa a legjobb tanító.
Ferencem addig tanulmányozta ezt a módszert, míg végre maga is megpróbálta.
Persze nem itt, mert itt n em érte fel a kilincset, hanem otthon, a vitrinajtón.
Be is törte úgy, hogy csodájára gyűlt össze az egész ház és mindenkinek el kellett ismernie, hogy ez a fiatalember akármibe kezd, mindent tökéletesen végez .
Most egy kicsit túloztam is az ajtócsukás ter én való művészetemet.
Hátha történik közben valami?
Míg Ferenc engem csodál, addig a sündisznóban felébredhet a honvágy.
Esetleg segíthetek is neki egy jól irányzott véletlen rúgással .
Ferenc azonban belelátott a kártyámba.
Mintha egy kis gúny csipogott volna ki a megnyugtató tájékoztatásból .
- Ne félj sömmit, apapám.
Nácika bent van a garázsban .
A garázs a sofőr úr kis piros micisapkája volt.
Ügyesen eligazgatva a sárban, hogy Nácikának egy tüskéje se maradjon ki alóla .
Hiába, a sors ellen nem lehet rugdal ódzni.
Zsebrevágtam a kulcsot és indulást vezényeltem a mindenbe beletörődés hangján .
- Ohó, még nem löhet - rázta Ferenc a fejét.
- Először emelj föl apapám .
No, ez már okos beszéd.
Fölkaptam a sofőr urat a félkaromra.
" Nem nehéz a virág a maga ágának. "
- Nácikát is emeld föl, apapám.
Ő is möghallhatja, amit mondani akarok teneköd.
Azt akarom mondani, hogy mög köll nézni, van -e a sarkon rendőr .
Elszomorodva vette tudomásul, hogy a sarkon nincs rendőr.
Az pedig nagy baj, mert akkor kit gázolunk el?
Otthon a pokrócon mindíg elébe áll a vadul vágtató gépkocsinak egy fehérkesztyűs kaucsuk-rendőr, aki a féllábát készséggel fekteti a kerekek alá.
Havi száz pengő fizetésért ennél többet igazán nem lehet kívánni, de ennyi is elég ahhoz, hogy az autó azonnal átala k uljon mentőautóvá s Ferenc a szájtátók körében egy kis gyüjtést rendezzen a mentők javára.
( Pénzbeli adományok közvetlenül is küldhetők a Párisi Nagy Áruház játékosztályába. )
Hát erre most semmi kilátás.
Szerencsénkre a híd felől erre kanyarodik egy autobu sz. Ferenc arcán kisüt a nap .
- Úgy -e, apapám, ez a Náci még az autobuszt is elüti, ha akarja ?
Azzal már rohan is előre, maximális sebességgel, becsülöm óránként száz lépésre .
Mindazáltal az autobuszt egyelőre nem fenyegeti semmi veszedelem .
Náci bizonyosa n elüthetné, ha akarná, de nem akarja.
Annyira magábaszállt a micisapka alatt, hogy még a szuszogást is leállította.
( Nem tudom, mért mondják így az autószakmában, de így mondják s egyszer nekem is szabad uradzani. )
- No mi lössz? - fordul hátra Ferenc szigorúan.
- Tudtam, hogy szégyönt hoz ránk ez a gyerök !
Ezt a függeléket olyan kétségbeeséssel mondja, amilyennel neki szokták mondani, mikor az utcán nem kultúremberhez való viselkedést tanúsít.
De hát tudhatja magáról, hogy vannak csökönyös jellemek, amelyeken a legmegindítóbb kétségbeesés se fog .
- Hát, pajtás, - mondom őszinte derűvel - ez olyan autó, amelyik csak akkor gurul, ha gurítják .
- Tényleg - felel Ferenc azzal a szóval, amely nála mindíg valami komoly kontempláció eredménye.
( Államférfiaknál nem mindíg az.)
- Hiszön te is szoktál ilyen autóval ásatni mönni.
Úgy -e, apapám, az ilyent úgy hívják, hogy városi kocsi ?
- Hát mikor hogy - nevettem el magam.
Arra gondolok, hogy mégis derék fiú ez a Náci, aki nem vállalkozik autobuszok elgázolására.
Milyen jó volna, ha mink, kétlábú emberi állatok is így ismernénk tehetségünk határait !
Gyöngéden meglököm a lábammal: gurul.
Ferenc is taszít rajta egyet: neki is gurul.
Ugyan akkor is gurulna, ha nem sündisznóból volna, hanem marcipánból vagy sütnival ó tökből, mert a lépcsőn mindenre gilt a Newton törvénye.
( Az emberre nem mindíg, mert az fölfelé is tud gurulni.
Különösen bársonypokrócos lépcsőn.)
De hát minek kisebbítenénk egy becsületes sündisznó érdemeit?
Mégis csak őt illeti érte a babér, hogy így kisebb lesz a botrány.
Észre se veszik az emberek, hogy sündisznót gurigálunk haza a cipőnk orrával.
Legföljebb azt gondolják, hogy futballozni tanulok az unokámtól, az pedig elemi kötelessége minden nagyapának.
S az én esetemben még irodalmi jelentősége is van.
Azt bizonyítja, hogy fejlődésképes ember vagyok s haladok a korral.
Ezt pedig az írótól mindíg jó néven veszik a kritikusok .
Sajnos, a sündisznók éppen olyan kiszámíthatatlanok, mint más lelkes állatok.
Amint az aszfaltra leértünk, meggondolta magá t a vadon gyermeke.
Talán valami hazai levegőt érzett, - nem lehetetlen, mert itt szokták tartani a lóval egybekötött hetivásárokat, amik engem is mindíg néhai Kuthen királyunk korára emlékeztetnek.
Talán ártatlan falusi környezetében sokat hallotta, hogy az aszfalt rontja meg a régi jó erkölcsöket és most kedve szottyant próbára tenni az aszfaltot és az erkölcsöket.
Határozottan kíváncsi mozdulatokat tett.
Kidugta az orrmányát, beleszuszogott egy kicsit a világba , aztán a hátsó lábaival vitt véghez olyan udvariassági kaparászást, amilyent az emberek leányai jóhírű nevelőintézetekben tanulnak drága pénzért, majd az első lábaival tapogatta ki a végtelenséget s végre kis fekete gombszemeivel is föltekintette a helyzetet .
Úgy látszik, minden tekintetben megn y erte tetszését a civilizáció, mert megindult habozás nélkül, sőt , igen is sebes vágtatva.
Sohase vártam volna ekkora teljesítményt egy falusi sündisznótól, amely először jár nagy városban.
Ha én ilyen otthonosan tudnék gyüszmékelni az Andrássy-úton !
Ferenc, mint szakember, kevésbbé volt meglepve .
- Tudod, apapám, most melegödött be neki a motorja - magyarázta fölényesen .
Úgy bólintottam, mintha érteném s mikor az első lámpaoszlopnál megint begubódzott a Náci, már énrajtam is erőt vett a szakértelem.
Most én magyaráztam :
- Látod, most kifogyott belőle a benzin .
Megint gurítani kellett, míg meg nem töltődött energiával s akkor megjavította a rekordot.
Most már két lámpa közét kocogta végig s utunk éppen itt torkollott a korzóba.
Nagy volt a nyüzsgés s ez egy k icsit gondolkozóba ejtette Nácit.
Legalább azt hiszem, a gondolkodás jele volt nála, mikor kéz gyanánt szolgáló lábaival megkaparászta a homlokát.
A gombszemecskék pislogásában pedig határozottan benne volt a csodálkozás :
- Né, milyen sok sündisznó és milyen különösek!
Ugyan, hogy lehet két lábon járni ?
Ferenc gondolatai ugyanabban az eszmekörben mozoghattak, mint amelyikben a Náci töprengései.
A térdemhez törleszkedett és elővette a szívhangokat .
- Mögállj csak egy pöjcje, apapám, mondok neköd valamit.
Te mögfogod az egyik kezecskéjét, én a másikat, aztán úgy vezessük, mint a többi kisbabát .
- Kicsodát? - hökkentem rá .
- Ezt az édös kis Nácikát .
Sohase végeztem akusztikai tanulmányokat a sündisznókon, de mondhatom, hogy az édes kis Nácika füle minden elismerést megérdemel .
Föltétlenül meg kellett neki hal lani az önérzetét sértő tervet, mert abban a pillanatban megbokrosodott s olyan rohangálást vitt véghez a tömegben, amilyent még nem látott az Alföld metropólisza .
Nem ajánlom senkinek se, hogy önérzetében megbántson egy sündisznót, különösen az emberi tá rsadalom keretein belül.
Egész életemben nem könyököltem annyit , mint ezen az ötperces hajtóvadászaton, se annyi embertársamnak a lábán nem tapostam.
Közben pedig elvesztettem Ferencet, aki a maga részéről szívszaggató jajszóval növelte a zürzavart :
- Fogják mög!
Fogják mög!
Jaj, csak még eccör mögláthassam !
Mire a népek tisztába jöhettek volna vele, hogy melyikünket kell megfogni, akkorra lefüleltem a bestiát a lábak tömkelegében s egy pillanatra nagyobb legénynek éreztem magam, mint Herkules, mikor hasonló vállalkozását végrehajtotta.
Mi volt az erymanthosi vadkan egy megvadult sündisznóhoz képest !
Ha nekem a hálás utókor valaha szobrot emel, okvetetlenül ilyen pózban véssenek márványba!
Legalább az unokám is megtudja, hogy nem olyan tedd ide, tedd oda em ber voltam én, mint amilyennek a családi szájhagyomány meg fog őrizni .
Sajnos, az én természetem olyan, hogy az Olympusról egyszerre az Oreusba zuhanok.
Homlokomon még a diadal pirja égett, amelyet nem csekély orcaverejtékezéssel szereztem a becsület meze jén, mikor a térdem már a szégyentől roskadozott.
Attól a gondolattól, hogy hogy néznek rám az emberek !
Lopva pillogtam ki a kalapom karimája alól és csodálkozva láttam , hogy az emberek sokkal nagyobb megilletődéssel néznek rám, mint máskor .
Tisztelettel nyitottak utat úgy nekem, aki Ferencet szorongattam magamhoz, mint Ferencnek, aki a sündisznót ölelgette a hóna alá.
A suttogásból is kiértettem , hogy föl lehet itt emelni a fejet, mert a világi népek elismerése áll körülöttünk díszőrséget, nem szégyen-gya lázat kíséri kissé kimerült lépteinket .
Nem hát.
Vagyok olyan értelmes ember, hogy egyszerre meglátom a dolgok titkos rúgóit.
Az emberek mindíg az után ítélnek, amit látnak.
Nekem most látják először ingó vagyonomat s nem tudják eltitkolni, hogy ezzel nagyo n sokat emelkedtem a szemükben.
Igaz, hogy ingó vagyonom állaga a nemzetgazdasági statisztikusok számadataiban nem jelent lényeges eltolódást, de hát a német azt mondja, hogy a kis halak is jó halak.
Én meg azt mondom, hogy a sündisznó is disznó.
Valami az, hogy egy magyar író öreg napjaira ilyent tud szerezni magának!
Pláne, ha még múzeumigazgató is hozzá !
Én ugyan tiszta emberszeretetből vettem föl a szőregi országútról Európai Nácit, de most közgazdasági eszméim gócpontjává lett.
Ha fölnevelődik és mért ne nevelődne? hiszen én is az árokpartról vágtam neki a világnak.
Náci pedig okvetetlenül többre viszi n álam, mert neki veleszületett tehetsége van a csúszás-mászáshoz .
Aztán az is nagyon lényeges dolog a létért való küzdelemben, hogy az ő tüskéi kifelé vannak fordítva, nem befelé s így nem a maga szíve vérzik el rajtuk .
Okvetetlenül embert csinálunk belőle .
Példáján föl fognak lelkesedni a többi sündisznók is s tömegesen jelentkeznek nálam fölvételre.
Farmot rendezek be belőlük s annak alapján idővel még virilista is lehetek a törvényhatóságban, legalább lesz egy liberális virilista is.
S az adóbevallásívet is örömmel üdvözlöm ezután.
Eddig mindíg úgy szégyeltem magam , mikor nem tudtam bevallani, hol a telkem, a bányám, az üzemem.
Ezután minden rovatba büszkén beírom, hogy "sündisznó " s legalább tudom, hogy mi után fizetek én akkora adót, amekkorát Árpád apám óta együttvéve se fizettek az őseim .
Ha közgazdasági gondolatokkal foglalkozik az ember, sokkal hamarább eltelik az idő, mintha egyszerű emberszeretet lelkesíti.
Észre se vettem volna, hogy a kapunkhoz értünk, ha ifj. Ferenc föl nem veti a nagy kérdést :
- Csak azt nem tudom, mit szól majd hozzá nagyika ?
Szegény ártatlanom, hogy tudhatnád azt te!
De én tudom, mert én ismerem az "örök nő " -t.
Ha egy lomha, mocskos, kétmázsás disznót állítanánk elő, arra azt mondaná nagyika, hogy "jaj, de gyönyörű kis állat, f esteni sem lehetne szebbet ! "
Erre a kis bice-bócára pedig azt fogja mondani: "pfuj, de ronda nagy dög, ide be ne hozzátok ! "
Azt határoztam, hogy Nácit nem is tesszük ki újabb sértésnek , hanem egy küszöbbel tovább hajtjuk, egyenesen a lányomékhoz.
Vizsgázzon már le egyszer Panka is az idealizmusból !
Előrementem, mert az asszonyokat sose árt előkészíteni az örömre .
- Szereztem a gyerek mellé egy megbízható játszótársat!
Guruljatok csak be, Ferencem !
Ferenc udvariasan előretessékelte a vendégét :
- Befelé, Nácika, befelé !
Panka pedig elsikoltotta magát és felújította középiskolai ismereteit :
- Jé, teknősbéka !
Mielőtt útálatának kifejezést adhatott volna, a realitás terére léptem :
- A kvártélyt, kosztot természetesen fizetem .
Panka jelesen érettségizett annak idején.
Most jelesen vizsgázott az idealizmusból is.
Megvakarta a tüskegombócot a kanálnyéllel és azt mondta :
- Jaj, de hercig kis állat !
Általános náciológia
Igenis, náciológia.
Nemzetségtudomány.
Még pedig a Náci nemzetségéről való tudomány.
Nem ígérem, hogy nagyon érdekfeszítő fejezet lesz , sőt szántszándékkal unalmasnak szeretném megcsinálni s úgy érzem, jó szándékom sikerülni is fog.
Bízom benne, hogy akkor majd csak komolyan vesznek már egyszer engem is az illetékes körök .
Nem azokra gondolok, akik azt hiszik, hogy már megint rájuk céloztam .
Minden fölöttes hatóságomat tisztelem, de csak egy van köztük , amelyiktől melegebb elismerést várnék, az pedig ifj. Ferenc.
Ügybuzgalmamat ő ismeri legközelebbről s eddig csak ő látott engem féllábon állni.
Borzasztó szeretném, ha egyszer belátná, hogy é n is nagy ember vagyok, ha nem vehetem is fel a versenyt az ő szűkebb baráti körével.
Mert azt megértem, hogy a sofőr dudája olyan extázisba hozza, mint a hammelni gyerekeket a patkányfogó síp.
A sofőr neki olyan földöntúli ideálja, mint nekem volt kisgye r ekkoromban Csajka végrehajtó úr, az egyetlen úriember, aki a házunkban megfordult.
Azon se csodálkozom, hogy az unokám kivételes lényt lát a kéményseprőben, aki őnála is jobban bemacatolja magát, mégse ijesztgeti az anyukája azzal, hogy be fogja adni az ó v odába.
Abban is megnyugszom, hogy a legjobb ízű játékát is abbahagyja, csakhogy a borbélysegédet nézhesse, aki olyan malacságot csinál a szappanhabbal, mégse üt érte a kezére senki.
Abban se látok misztikumot, hogy azt a rossz bocskort, amit a multkor v a lahol az utcán találtak séta közben, felcipelte a lakásba és be akarta tenni a vitrinbe, babérkoszorúim és egyéb hadi trofeumaim közé.
Ha énrajtam állt volna, be is tettük volna, mert én megértő lélek vagyok.
Mikor még én voltam ifjú Ferenc, találtam az u t cánk árkában egy kaucsuk-gallért, amit valami muzsikus cigány hajított oda.
Sose találkoztam én addig ilyen műalkotással, nem is tudtam, mi lehet, de azt éreztem, hogy ez valami olyan páratlan szépség, amilyen még eddig a mi várlakunkban meg nem fordult .
Meg is becsültem nagyon, zsákmadzagot húztam bele és kiakasztottam a falra, a tükör alá.
Minálunk ez volt a vitrin, a szentelt gyertya is itt lógott, meg a Vígcimbora-naptár is, - sajnos, áhítatom tárgyát nem sokáig bámulhattam köztük.
Hiába volt minden sír ás és fogcsikorgatás, édesanyám még ki is nevetett érte, mikor bedobta a sütőkemencébe .
- Kis csacsi, hát csak nem hasad meg a szivecskéd azért a mocskos krágli-ért .
Sok krágli hamuvá lett már azóta az életem sütőkemencéjében s azért nem szeretek én kárt tenni senkinek a bálványaiban, mert tudom, hogy az emberszívből is mindíg elpörkölődik velük egy kicsi.
Nem akarom én ifj. Ferenctől elvenni az eszményképeit, csak szeretnék már én is bámulata tárgyai közé kerülni, - hiszen majd megtudja ő azt egyszer, hog y nem tolakodásból kívántam én az ő kis szíve pantheonjába bejutni a szenes emberek, meg az udvari verklinyaggatók közé!
Majd rájön ő arra, hogy szegényebb ember volt az ő apapája, mint azok !
Egyelőre azonban nincs semmi belátás a kis druszában.
Még írói nagyságom se imponál neki.
Bennem ugyan van annyi önérzet, hogy nem is tettem kísérletet ezirányban, de tagadhatatlan, hogy nem minden érdeklődés, sőt nem minden szívszorongás nélkül voltam tanúja ilyen kísérletnek.
A lányom felolvasta a vadembernek az uto l só sündisznó-történetet az újságból.
Ifj. Ferenc őszinte derűvel hallgatta s szívszorongásom már múlóban volt, mikor a kritika pallosa váratlan lesújtott .
- Ölég már, anyu, - komorodott el Ferenc a történet közepe táján - sok bolondságot beleirkálnak ezökbe az újságokba .
A bírálat fájdalmas volt, de igazsága vitathatatlan s én a megismert igazság ellen nem szoktam tusakodni, mert minden politikai érzék hiányzik belőlem.
Teljes bűntudattal húztam az ölembe Ferencet és megkérdeztem tőle, hol a hiba .
- Mért hívják a sündisznókat Nácinak, mikor Simonnak hívjuk? - néztek belém hideg fürkészéssel a lenvirág-szemek .
A regényírás praxisából adtam meg a választ :
- Azért, hogy ne ismerjenek rá olyan könnyen .
- Kicsodák ?
Hm.
Erre már nyelni kellett egyet.
Mi kényszer íthet egy ártatlan sündisznót olyan bűncselekményre, mint a hamis név használata ?
- A Néró, hát nem tudod?
A Koncvald doktor úr kutyája.
Ha megtudná, hogy a Simon benne van az újságban, mindjárt legombolná róla a tüskebundát .
Ifj. Ferenc elsápadt s éreztem, hogy nagyot dobban a szíve .
- Akkoj az én nevemöt méjt nem változtattad mög ?
- Azért, hogy mindenki rád ismerjen .
- Még a Néjó is ?
- Persze.
Téged még a Néró se bánt, ha tudja, hogy te vagy a vadember .
Erre aztán a kedélyek lecsillapultak, már legalább az ifj. Ferencé.
Id. Ferenc azonban gondolkodóba esett.
Ohó, itt baj van.
Ha már a házi kritika is így kikezdett, hogy ki fog készíteni a nagyvilág!
Nem tehetem ki magam annak, hogy a zoológusok, akik köztudomás szerint igen szigorú emberek , most már ne egymásba vagdossák a tomahawkot, hanem énbelém .
- Micsoda? - kérdezhetnék valamelyik szakülésen.
- Ez az úr mer tanulmánysorozatot kezdeni a sündisznóról, aki tán még azt se tudja, hány foga van a sündisznónak, hát azt hogy tudná, hogy össze van -e forrva az orsócsontja a singcsontjával ?
Nohát azért is tudom.
Áttanulmányozom a művelt világ sündisznó-irodalmát.
Nemcsak illendőségből, hanem praktikus okokból is.
Nem gyerek a sündisznó, hogy az csak úgy vadon felnőhessen!
Látom én, hogy a gyereket kivéve, minden lelkes állatot könyvből teny é sztenek a lelkiismeretes emberek.
Kutyát, lovat, aranyhalat , papagájt, kanári madarat.
Akkor bizonyosan van valami vezérfonala a cél- és okszerű sündisznó-tenyésztésnek is !
Nekiálltam segéderőimmel együtt a könyvtárunknak és kiderült, hogy százötvenezer k ötet könyv közül egy sincs a sündisznónak szentelve!
No, én se dicsekszem többet a könyvtárunkkal .
De aztán más is kiderült.
Az, hogy a szégyen nem a miénk, hanem az egész világirodalomé.
Hiába mozgósítottam a középeurópai könyvkereskedelmet , mindenünnen a lemondás hangján válaszoltak.
Ugyan a Köztelek sehogyse válaszolt, az még nyilván nem adta föl a reményt, hogy kutatásai eredménnyel végződnek.
Könyörögtem, ne tessék tovább fáradni.
Vajna és Bokor urak Budapestről, régi barátomuram, Ranschburg G. ugyanonnan, Gerlach et Comp.
Bécsből, Oscar Schloss B e rlinből és Richard Hellmann Freiburgból arról értesítettek, hogy hagyjak föl minden reménnyel, mert a sündisznót még eddig nem karolta fel senki külön kötetben.
Mindössze E. Wasmuth tudatta velem expresszlevélben, hogy egy lipcsei antikváriusnál sikerült fölhajtania egy ritkaságszámba menő szakkönyvet, amelynek már 1859-ben is óriási sikere volt, de azóta úgy elfelejtette mindenki, hogy bátran dicsőséget lehet vele aratni még egyszer.
Meg is érkezett a poraiból fölélesztendő főniksz, de nálam nem volt sik ere.
Visszaküldtem a lipcsei boltosnak azzal, hogy süsse meg , predesztinálva van rá; tudniillik nem a sündisznó monografiája, csak a tengeri-malacé .
A Természettudományi Közlöny -nek is előkerítettem vagy negyven évfolyamát, hátha találok benne bibliografiát a sündisznó-nemzetről.
Ha máshol nem, a kérdések és feleletek rovatában.
Semmi.
Ebben a hazában félszázad óta nem akadt egy lélek se, akinek probléma lett volna a sündisznó.
Még arra se volt kíváncsi senki, milyen magatartást tanusított a forradalmak ala t t, pedig ennek a kérdésnek még ma is ki van téve az egyhetes csecsemő is, ha például vasúti bakterségért folyamodik .
A Természettudományi Közlöny tárgymutatójában találtam ugyan három sündisznóadalékot, de azok nagyon problematikus értékűek, legalább az én szememben.
Kettő azzal a csodával foglalkozik, hogy a sündisznó három viperát is megehet, mégse kap gyomorfájást.
Nem értem, mi ezen a csodálnivaló .
Ellenpróbát kérek.
Ha mutatnak nekem olyan akadémikust, aki megevett ebédre három viperát és nem tudta me g tartani utána az aznapra hirdetett előadását, akkor én is kalapot emelek a sündisznó immunitása előtt.
Addig azonban engem ilyesmivel nem lehet megfőzni.
Én magam, sajnálatomra, nem vállalhatom a kísérletet.
Először azért , mert nem vagyok halhatatlan, más odszor azért, mert viperát minálunk nemcsak a piacon nem árulnak , de még a vásárban sem .
A harmadik megfigyelő azt a tapasztalatát közli, hogy sündisznóban emberi vonás is van, amennyiben a saját édes gyermekét is megeszi.
Én ezt se használhatom, mert Náci még fiatalkorú s egyelőre nincs is semmi kilátása a családalapításra .
Minden reményből kifogyván, végre a Brehmmel kellett beérnem, meg a Jeles Vad-Kert -tel, amelyet 1702-ben "bocsátott a világra a'magyar nemzet kedvéért " a "boldog emlékezetű " Miskolczi Gáspár, "sok szép Ekklésiáknak mind Magyar-Országban, mind Erdélyben hasznos Tanítója. "
Amit elméleti úton megtudhattam a sündisznóról, azt mind ebből a két auktorból szedegettem össze , akiket hálás szívvel említek itt, mint úttörőket.
Brehm apó mindeneset r e modernebb természetbúvár, de Gáspár tiszteletes úr meg lélekbúvárnak nagyobb.
Szinte azt merem mondani, hogy ő a sündisznóknak a pszichoanalitikusa .
Azoknak a számára, akik nyomdokaimat követni akarják, a következőkben foglalom össze azokat az elemi isme reteket, amelyek az én föllépésemig a náciológia terén általában elfogadottak voltak .
Genealógia.
A sündisznók családfája a legrégibb európai dinasztiákénál is mélyebbre ereszti a gyökereit.
Ezek legföljebb Nóéig mennek vissza, bár vannak vélemények arról is, hogy ők már a vízözönkor is külön ladikáztak s az öreg héberrel csak pénzügyi összeköttetésben voltak.
Az udvari történetíróknak ezt az állítását azonban ténykörülmények nem erősítik meg.
Ellenben paleontológiai dokumentumok vannak arról, hogy a sünd i sznók már a krétakorban is körvadászatokat tartottak a svábbogarakra.
A nevezett vadak abban az időben akkorák voltak, mint most a sündisznók, a sündisznók pedig akkorák, mint most az elefántok .
Hét-nyolcszázmillió évvel ezelőtt.
Egy-két százmillió itt c sakúgy nem számít, mint az állami háztartásban .
Haeckel azt állítja, hogy a sündisznófélék törzscsoportjából fejlődtek ki, vagy korcsosodtak el az összes ragadozók.
E szerint az ember is a sündisznóban tiszteli ősét, amiről egyelőre nem mondok határozott v éleményt.
Az bizonyos, hogy a sündisznónak most csak úgynevezett szegény rokonai vannak: a cickány, meg a vakondok.
Közös névvel rovarevők -nek hívják őket .
Különösen fontos .
A sündisznó bele tizenkétszer hosszabb, mint a fej és törzs együttvéve.
Hozzáértő ember erről rögtön megtudja, hogy sündisznóval áll -e szemben, vagy jegesmedvével.
Az is fölemlítendő, mint különös ismertetőjel , hogy a közönséges sündisznónak a szemfoga a harmadik metszőfogához hasonló és egygyökerű.
Amelyiknek a szemfoga kétgyökerű , a z már nem közönséges sündisznó.
Igaz, hogy el ne felejtsem, a német szerzők szerint a sündisznónak egyáltalán nincs is szemfoga.
( Vide : Blasius , Fauna der Wirbeltiere Deutschlands, 1857.
Így ni, tudok én tudósul.)
Igaz, hogy ez még a háború előtt volt, amikor a németek mindent jobban akartak tudni, mint más.
Lehet, hogy a sorscsapások súlya alatt most már ők is elismerik a sündisznó szemfogát .
Küllem .
A sündisznó tüskeruhája rozsdabarna színű, csak Kassán van más divat.
Ott a sündisznók fehérek.
Hogy faji , vagy felekezeti különbséget akarnak -e ezzel kifejezni, arról még eddig nem nyilatkoztak .
Bellem .
A csecsemő sündisznók olyan kíméletet tanusítanak az anyjuk iránt, hogy tüske nélkül látnak napvilágot .
Nőkérdés .
Monogámiában élnek, amit csak a házasságtöré sek enyhítenek.
A lakodalom után az úr és úrnő külön háztartást visz.
Ahogy a modern szociológusok is tanítják, mikor már éltesebb korban élnek.
( Lásd : Wells, Új világ a régi helyén. )
Jellem.
Itt már szó szerint idézem Miskolczi Gáspárt.
" Jeles ki-ábrázoló képe a'Sül -Disznó azoknak is, a'kiket semminémű édesgető beszéddel magunkhoz nem édesíthetünk, mint a'szegény Abel Kaint és Dávid Sault .
Könnyebb is embernek magát a'fene oroszláni dühösségű nyilván való ellenségitől megoltalmazni, hogy nem mint a fé l énk, de azonban tövises Sül-Disznó erköltsű reánk mosolygó álnok emberektől. "
De van itt még szebb is.
Azt mondja a sok szép ekklésiáknak hasznos tanítója, hogy a sündisznó-nemzetbeliek "igen szépen ki-ábrázolják a'Parasztoknak és egyéb sibi soli emberek nek állapotjokat, kik tsak magános életét élvén, tsak magokra , tselédjekre és azoknak mindennapi ételekre, ruházatjokra, viselnek gondot ; messze országokra nem bujdosnak, nem kereskednek; sem eszekkel, sem fegyverekkel, sem külső értékekkel a'Hazának meg - maradását nem munkálkodják. " "
Az illyetén rendű emberek az ő magzatikot tsak otthon a'putrikban nevelik, nem hordják a'közönséges Gyűlésekbe ... " "
Az illyen por-tsötselékek, jóllehet egyébként igen mostoha indulattal vannak a fő Rendekhez és tsak szabad é letet kívánnak, mindazáltal kételenségből is azokhoz igyekeznek magokat alkalmaztatni, a'kiknek birtokokban vannak. "
Hát tisztelet-becsület a görgényi papnak, de már a sündisznót mégse hagyhatom így lecsökkenteni.
Majd én kimutatom, hogy az én Nácimra ez a karakterkép nem illik.
Igaz, hogy külföldi tanulmányutakat nem tesz, gyűlésekre nem jár, se azt nem tapasztaltam még, hogy a fő Rendeket éljenezte volna, de azért merem állítani, hogy ezzel a csakugyan földhöz ragadt paraszttal sokkal jobban össze lehe t férni, mint egy nagytekintetű oroszlánnal .
Mit tud a sündisznó ?
Ezt a fejezetet ellenfejezetnek szántam és arról akartam benne beszámolni, milyen sokat tud a sündisznó a világról.
Legalább ez egyszer a világ is elszégyenli magát, gondoltam magamban s már akkor el is ment a kedvem ettől a kevés kilátással kecsegtető kísérlettől.
A jó Isten már egyszer megszégyelte magát azért, hogy megteremtette a világot, de arról a jó Isten se tud, hogy a világ valaha megszégyenlette volna magát.
Nem az, még a világh á borúért se.
Egy darabig ugyan vakarta utána a fejét, de inkább olyan enyhítő-körülményes stílusban.
" Hát biz ezt rosszul csináltuk, de olyan részegek voltunk, hogy azt se tudtuk, mit csinálunk. "
De most már ez a vázlatos lelkiismeretfurdalás is elmult.
Cs a k az maradt belőle, amivel a kijózanodott béres szalonnázás közben elnézegeti a bicskáját.
" No, ha a jövő héten megint berúgok, akkor úgy vágom a szívébe, hogy a hátán jön ki. "
Hogy ez a közelbe és távolba való kacsintás tán mégse tartozik egy sündisznó-monográfia keretébe?
De igenis beletartozik.
Azt hiszem, sok százezredmagammal vagyok, aki mindeddig nem tudtam, mi az ördög az a globális alap , amiből a nemzetek béresei olyan régen szalonnáznak a leszerelési konferencián?
Most írásközben kezd előttem világosodni a dolog, ahogy Náci idegurul a cipőm orrához.
Tökéletes szuronyglóbus.
Azt hiszem, az Úristen íróasztala mellől a földgolyó is ilyen sündisznónak látszik fejlettsége mai stádiumában.
Persze sokkal ostobább sündisznónak, mint Náci.
A sündisznó a s ö tétség gyermekének született, az éjszaka rablólovagjának, aki vérben dolgozik s ki van téve bizonyos surlódásoknak más vérben dolgozó exisztenciákkal.
Egészen logikus dolog részéről, ha egyhetes korában már bicskákba öltözik.
De a föld arra teremtetett, h ogy örüljön a napnak és öltözködjön virágruhába, mi értelme van annak, hogy sündisznót csinál magából globális alapon?
Azt hiszi, hogy azzal majd elijeszti magától a csillagok országútján kóborló üstökös-komondorokat ?
Én persze nem tudok felelni erre a kérd ésre, de ez nem csoda, mert én sok iskolát kijártam.
Ez pedig olyan fogós kérdés, hogy ezen két olyan észlény is megakadna, akiknek a logikájában még nem tett kárt semmiféle studium.
Ferencet és Nácit értem , akiket nemcsak én becsülök nagyra, hanem ők is sokat tartanak egymásról.
A sündisznó ugyan még nem tett ezirányban szóbeli nyilatkozatot, de Ferenc már formába öntötte a sündisznó zsenialitásáról kialakult véleményét.
Még pedig határozottan, de tapintatosan .
- Látod, apapa, - simogatta meg a térdemet me glepő, de nem egészen indokolatlan gyöngédséggel - ennek az édös kis Nácinak már most is több esze van, mint teneköd.
Hát még ha majd olyan öreg lössz, mint te vagy !
- Például? - guggoltam le kettejük közé nagyapai meghatottsággal .
- Úgy -e hányszor tanítottalak én tégödet arra, hogy köll kacsintani, oszt azért még most se tanultad mög ?
Fájdalom, az életrevalóság művészetének ebben az ágában antitalentum vagyok.
Pedig mióta Ferenc ki akart képezni, azóta már tükörből is próbálgattam, de szégyenletes kudarco t vallottam.
Úgy látszik, kacsintó-izom nélkül születtem .
- No látod, Nácikának pedig csak eccör mutattam mög és rögtön mögtanulta.
Tényleg mingyárt visszakacsint, ha rákacsintok.
Idenézz csak !
Odanéztem és gratuláltam is Ferencnek, hogy ilyen tehetséges t anítványra akadt, de azért nem ajánlom a magyar zoológusoknak , hogy ezt a megfigyelést fölvegyék a Brehm új kiadásába.
Isten látja a lelkem , nem az irígység beszél belőlem és igazán nem az az ember vagyok, aki különbnek akarnék látszani Nácikánál.
De az i gazság érdekében ki kell mondanom, úgy ahogy van: az én megfigyelésem szerint a sündisznó nemcsak kacsintani nem tud, hanem még pislogni se.
De ez csak egyéni vélemény, amivel nem akarok ifj. Ferenc tudományos hitelének ártani.
Hiszen lehet, hogy kettejük k özt még vannak finom kábelek, amelyek a felnőtt emberben már elrongyolódtak.
Ki tudja, amikor együtt gurulnak be az ágy alá, az állati lélek milyen titkai nyílnak ott meg a gyerekszemnek ?
Én azonban hiába nézek percekig a Náci szemeibe, nem látok bennük se mmit, amire azt mondhatnám, hogy ez a speciális sündisznó-lélek.
A fényes, fekete kis gombostűfejekben csak az az értetlen szomorúság csillog, ami a civilizált állatoknál is megfigyelhető, mikor maguk elé merengenek.
Még a kutya szemében is megtalálható , mikor nem légyfogdosással foglalkozik, hanem metafizikával.
Ezzel a megállapítással se a kutyát nem akarom megbántani, se a metafizikát.
Komolyan hiszem, hogy a kutyai állapot és a metafizika nem összeférhetetlenek egymással .
Látta már valaki, hogy a kuty a megugatta volna a napot?
Nem, azt még nem látta senki, mert a nap világos, érthető, nincs benne semmi rejtély.
Ellenben mikor a kelő hold áttüzel a fák koronáján, akkor a kutyán valóságos téboly vesz erőt, felborzolja a szőrét, csattogtatja a fogát és v e szett dühvel ugat, amiből kétségbeesett rémület érzik ki: hogy kerülsz oda, te vörös réztepsi és mit akarsz velem, szegény kutyával, aki nem bántok senkit?
Még senki se tudta megmondani, mért ugatja meg a kutya a holdat , holott az nagyon messze van tőle é s nem zavarja az ő cirkulusait?
Én azt hiszem, ez tiszta metafizika, amely azonban nem olyan nagyképű, mint az embereké, de azért éppen annyit ér .
Még eddig nem vettem észre, hogy a sündisznó megugatta volna a holdat, de azért bizonyosra veszem, hogy a végo kokról ő is annyit tud, mint Aristoteles és Kant Immánuel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyakorlati élet dolgaiban le ne pipálná a filozófusokat.
Például mingyárt az első napokban meglepett bennünket azzal , milyen praktikusan oldotta meg a lakáskérd ést .
A lányom, aki liberális világnézetben nőtt fel, rendelkezésére bocsátotta Nácinak az egész konyhát.
Megtelepedhet abban a sarokban, amelyikben akar, bújhat a kredenc alá, a szemeteslapát mögé, nem korlátozunk mink az egyéni szabadságában senkit .
Nácik a négy éjszaka sorra próbált minden sarkot - abban az időben még barbár erkölcsökben élt és nappal éjszakázott - az ötödik reggelre azonban egy kis lábasban találtuk meg, ami este valahogy a földön felejtődött .
- Mégis van gondviselés - gondolhatta Nácika és valóban, ha a gondviselés méretet vett volna róla, akkor se szerkeszthette volna testhezállóbbra a lábast, amelyet aztán némi vita után rá is telekkönyveztünk .
A vita a körül forgott, hogy mekkora a becsértéke olyan kis lábasnak , amelyiknek már lepatto gott a zománca.
A tárgyaló felek közt igen nagyok voltak a differenciák s egy pillanatig arra gondoltam, hogy népszövetségi döntőbíróság elé visszük a dolgot, mert csak az tud olyan igazságos ítéletet tenni, hogy mindenki győztesnek érzi magát.
De aztán t e kintetbe vettem, hogy a sündisznók nem olyan hosszúéletűek, mint az elefántok és megváltottam a sündisznóólat beszerzési áron.
Azt a gyakorlati ismeretet ráadásnak kaptam, hogy egy elzománctalanodott kislábas éppen annyiba kerül, mint egy vadonatúj zomán c os fürdőkád .
Nagyon boldog voltam, hogy pártfogoltamat ilyen kifogástalan kvártélyhoz juttattam, de másnapra kiderült, hogy ez nagyon egyoldalú felfogás .
Nácika nem volt úgy elragadtatva, mint én.
Fázott a vasból való hotelben és nem találta elég lakályosnak .
A vad sündisznóról tudva van, hogy mikor télire visszavonul a társasélettől, szőnyegekkel teszi barátságossá otthonát.
Meghempergődzik a fák alatt, rászedi tüskéire a lehullott faleveleket és azokból ágyat is vet magának, puhát, meleget, még az ajtónyílást is betömködi velük.
Ezt sok megfigyelő följegyezte már róla, Brehm is tudomásul veszi, de kérdőjellel .
Nos, ezt a kérdőjelet ki lehet radírozni a Brehm-ből.
S a margóra oda kell írni, hogy ez így van.
A sündisznó valóban műveli a tapacéros szakmát i s.
Saját szemünkkel láttuk .
Persze a konyha keramitján nem igen terem falevél.
Ott csak újságlevelek hevernek, konstruktívok és destruktívok.
Hát a mi szelíd sündisznónk ezekkel tömködte ki az ólját.
Bizonyságát adván nemcsak veleszületett intelligenciájá nak, hanem mindent megértő világszemléletének is.
Nem tett semmi különbséget a papírok közt, méltányolta őket minden felekezetre való tekintet nélkül .
Úgy látszik azonban, mégis lehet valami különbség az istenteremtette falevelek meg az emberkéz gyártotta újságlevelek közt .
Respektálom annyira a mesterségemet, hogy ennek a különbségnek az analizálásába nem megyek bele.
Akármi volt az oka, Náci nem találta meg a remélt megnyugvást a sajtóorgánumokból vetett vackon.
Egy hajnali órában arra ébredtek fel a lányomék , hogy valami motozás hallik az ajtón.
Ugyan nem is ők ébredtek fel , hanem ifj. Ferenc.
Csak az ő kis füle fogta fel a gyenge neszt s csak az ő kis szíve találta meg mingyárt a magyarázatot is.
Azok a finom kábelek, amikről az előbb szóltam !
- Anyu!
Anyu - u - u !
- Tessék .
- Valamit akarok mondani.
Hallod ?
- Hallom, hallom, csak mondjad .
- De a kaparást hallgasd csak mög!
Nácika kaparja az ajtót, mert fázik.
Be köll ereszteni szegénykét a szobába !
A szállástalanoknak szállást adni és a fázókat fölmelengetni persze nagyon szép erény, de a sündisznónak a hálószobába való befogadása mégis megfontolandó dolog.
Különféle elvi akadályai vannak .
- Anyu - u - u!
Mi lössz már azzal az édös kis Nácikával?
Majd möglássátok, én mingyárt elkezdek sírni és addig sírok, még apapám mög nem hallja !
Erre az ultimátumra csak teljes kapituláció lehetett a felelet .
Náci bebocsátást nyert a hideg sötétségből a meleg sötétségbe és mire a villanyt fölgyujtották, már nem volt látható.
Ifj. Ferencnek be kellett látnia , hogy jószándéka, mellyel a sündisznót hajlandó volt a saját kis ágyába befogadni, a gyakorlatban nem vihető keresztül .
- Ha a barátoddal akarsz aludni, akkor neked is be kell bújnod a szekrény alá - jelentette ki a mérnök úr, aki apai jogokat formál Ferenchez .
Ferenc némi habozás után kijelentette, hogy lemond a sündisznóval hálás örömeiről .
Reggel látta, hogy egy borzasztó pók beszaladt a szekrény alá, arról pedig tudnivaló, hogy gyerekhússal él.
Csak már szegény Nácit meg ne egye az a förtelmes vadállat .
Nem lehet tudni, hogy az tán a pók kergette -e a sündisznót, vagy a sündisznó a pókot, de olyan rohangálás támadt a szobában, hogy mindenki fölijedt álmából.
Megint felgyujtották a villanyt és a mérnök úr elővette a logarlécet.
Majd megtanítja ő azt a bestiát, hogy itt nem szőregi kocsiúton szaladgál, hanem egy intelligens magyar család otthonában, tehát hagyjon fel a paraszttempókkal .
A vadon gyermekét most sikerült tetten kapni.
A lányom papucsát óhajtotta megszállni, de abba csak a keskenyebb fele fért bele.
A pocakja kiszorult é s a két hátulsó lába dühösen kapart.
A sündisznó most próbálta ki először, milyen keserves állapot az az egyhelyben való járás, amivel nem lehet előbbre jutni.
Az emberi társadalomban nem éppen szokatlan jelenség .
Lehet, hogy erre gondolt a mérnök úr is, a ki szintén évek óta gyakorolja az egyhelyben való járást, mert nem eszközölt fenyítő eljárást a logarléccel.
Megsimogatta vele a pályatárs tüskéit és megágyazott neki a sarokban egy díványpárnán.
Továbbá a lelkére kötötte , hogy a civilizált társadalommal szemben mire van kötelezve egy sündisznó a hajnali órákban .
Nem tisztázódott máig se, hogy a díványpárna ébresztette -e föl a sündisznó kultúrérzékét, vagy az erkölcsi intelem, de bizonyos, hogy csöndben maradt egész reggelig.
Ugyan akkor se ő szólalt meg, hanem a mérnök úr.
Az erkölcsvédelmi törvénybe ütköző felkiáltást hallatott, amint bele akart ugrani a papucsába.
Tudniillik a sündisznóba ugrott bele, amely a jó lelkiismeret álmát aludta a papucsban.
Ilyen kényelmes, tágas, meleg fészke nem volt még a s z ülőfalujában sem .
Délben személyes elnökletemmel koronatanácsot tartottunk, amelyen meghánytuk-vetettük a viszontagságos éjszaka történetét és Náci jövendő sorsát .
A mérnök úr ajánlatot tett, hogy örökáron átengedi nekem a papucsát , sündisznótenyésztés céljaira, körülbelül egy autó árában, igen előnyös részletfizetési feltételekkel .
- Apukám, - fogta át a nyakam Panka is - ahogy most az autószakma áll, körülbelül ez lesz a kisuram egyetlen üzlete ebben az esztendőben .
Üzletet nem lehet lírai alapon csináln i. Papírt, ceruzát vettem elő és elkezdtem számolni.
Azzal tisztában voltam, hogy itt a négy alapművelet közül csak osztásról lehet szó , az pedig nekem nagyon nehéz tudomány.
Annyiszor kellett újra kezdenem, hogy a papír már nem futotta, az asztalra írtam a számokat s végre eldobtam a ceruzát .
- No, nézzük hát azt a papucsot !
De hát a papucs nincs sehol.
Takarításkor még megvolt, hogyne lett volna meg, hiszen Ferike felhúzta a kezeire és abban játszott medvét a sündisznóval.
Ezt Margit állítja, a Ferikénél két araszttal öregebb dada - szobalány - társalkodó - mindenes.
Hát akkor Ferenc adja elő a papucsot.
Nini, de hát hol van Ferenc?
Az bizony leszökött az udvarra.
Hamar szaladjatok érte, hogy nem tudtok rá vigyázni, jaj , Istenem, milyenek ezek a mai szülők !
Miel őtt tovább haladnánk a párhuzamvonásban az öreg szülők és a mai fiatalok közt, betottyan a körözött szökevény és jelenti ragyogó orcával :
- No ezt is elintéztem avval a szögény Zsigával .
- Mit intéztél el vele? - kérdezzük balsejtelemmel.
Zsiga az udvarunk bejáró cigánya, akinek az egyik lába fából van s ez teszi olyan szimpatikussá Ferenc szemében, hogy állandóan rajta gyakorolja a jótékonysági ösztönét .
- Tényleg elintéztem, apapám.
Szögénynek csak az egyik lábán volt cipő, az igazin, de most már van a falábán is, mert ráhúztam az apukám papucsát.
A másikat mög odaadtam neki kesztyűnek, belefér mind a két keze, de igazán .
Ezen már nem lehetett segíteni.
A mérnök úr egyetlen üzletét ebben az esztendőben elgáncsolta a tulajdon fia.
A sündisznó problémáját p edig más módon kellett megoldani.
Úgy oldottuk meg, hogy ráneveltük a mi életmódunkra.
Nappal keresi a kenyeret és az éjszaka óráit szenteli a pihenésnek.
Együtt kapja a vacsorát Ferenccel, utána félórát kap a tornagyakorlatokra, s mire a kis ifjú ura ágyba pa rancsoltatik, akkorra a sündisznó is beledugatik egy hengeralakba összegöngyölgetett szőnyegbe.
A szőnyeghengert mindíg oda kell gurítani a Ferenc ágyához, hogy szemmel tarthassa imádkozás alatt is, amikor föl-föl akadó pillákkal és el-elakadó nyelvvel bú csúzik a nappal játékaitól s várja az ágya szélére az angyalokat .
- Énis-tenöm, jóis-tenöm, - hajtja gömbölyű kis állát összekulcsolt öklöcskéire - lecsukódik már a szömöm ...
A sündisznó megmoccan a pokrócban, Ferencnek fölvillan az álomvirágos szeme s belepótol az imádságba :
- Anyu, látod?
Úgy -e, most Nácika is összetöszi azt az édös kis körmöcskéit a pokrócban és ő is mondja az imádságot ?
Mit lehet tudni?
Az Atya, akinek éjszaka is nyitva vannak a szemei, minden tisztaszivűekre gondot visel, akár Ferenceknek, akár Náciknak hívják őket .
Magánügyben, többeknek
Néhány levelet kaptam a héten ezzel a nagyon komoly tanulmány-sorozattal kapcsolatban, amelynek második célja a sündisznó-nemzet és az emberi nemzet közt való kulturális kapcsolatok kutatása.
( Az első cél természetesen a magam halhatatlanná tétele, de erről nem illik beszélni s ez különben is a Magyar Tudományos Akadémia ügykörébe tartozik. )
Jó néhány ezer ember tehet róla bizonyságot innen és túl a gránicokon, hogy én a levelezéseimet túlzott dis zkrécióval kezelem.
Annyifelé porlik az életem, hogy semmihez se jutok hozzá, még ahhoz se, hogy visszaköszönhessek a köszönőknek.
Lassanként minden jó emberemet magamra haragítom azzal, hogy még ő előlük is eltitkolom , mikor levelet kaptam tőlük.
Régen t i sztában vagyok én azzal, hogy titkárt kellene tartanom, de ahogy én magamat ismerem, a titkárom is velem íratná meg a magánleveleit.
Szerencse , hogy ifj. Ferenc az újabb időkben beleszeretett az írásba s most már nemcsak a falon gyakorolja, hanem a vasalt ingen is, ami már hasonlít a papírhoz.
Egyelőre azonban nem a tollat mártja a tintába, hanem a tintát önti rá a tollra, mert azt tapasztalja , hogy így jobban fog.
Mihelyst ezt a véleményét megváltoztatja, mindjárt vele íratom meg a leveleimet.
Teljesen m e gbízhatom benne, mert ezidőszerint éppen olyan olvashatatlan az írása, mint az enyém .
Ezekkel a levelekkel azonban, amiket most ideteregettem magam elé , nem várhatok addig s úgy érzem, nincs jogom őket elvonni a nyilvánosságtól, még ha megszólnak is érte.
Először azért, mert nem az én dicsőségemről van itt szó , hanem a sündisznóéról.
Másodszor, mert nem érdektelen dolog az a nem érdekeltek számára se, hogy ebben a minden-mindegy világban hány emberszem akad meg egy olyan semmi kis témán, mint ez a Náci ne v ezetű szőrgombóc.
Talán tanulhatnak belőle az irodalompolitikusok is s hasznát veszi még a jövő század Pintér Jenője is, mikor szerbe-számba szedi annak a kornak az irodalmát, amikor a magyar glóbus tövisebb volt, mint a sündisznó .
Most aztán átadom a szót azoknak, akiktől levelet kaptam a szőregi lelenc tárgyában ...
. Névtelen kártya Budapestről, március 9-i dátummal és ezzel a szöveggel: "Drága mester!
Épp most olvasom Octave Mirbeau "Les vingt et un jours d'un neurasthenique " című könyvét német fordításban "Die Badereise eines Neurasthenikers " ( Budapest, Verlag von G. Grimm 1902).
Ebben két igen érdekes sündisznóhistóriát közöl a szerző.
Az egyik III. fej.
29-33., a másik XII. fej .
118-121. oldalakon olvasható.
Mélységes respektussal: Drága Mesternek eg y lelkes híve és olvasója. "
Hogy nem szégyenlem -e ezt sajátkezűleg ide másolni?
Nem hát, mert ha már itt agyon szégyellem magamat, akkor mi marad a végére?
Tessék csak addig türelemmel lenni!
Megéri .
2. Werner Ferencné asszony Pozsonyból ír.
De ezt már nem másolom le, mert véletlenül ebben is az van, ami az elsőben .
Octave Mirbeau, csakhogy nem német fordításban, hanem eredetiben.
Nagyon örülök neki, hogy két helyről is figyelmeztetnek rá, milyen jó társaságba kerültem .
Igaz, hogy én nem vagyok neuraszténiá s , de azért a sündisznó-kultuszban találkozhatunk Mirbeauval, noha az ő neuraszténiája bizonyosan többet ért az én egészségemnél .
. Gergely úr a Grill-féle könyvkereskedés részéről azzal a kedves figyelemmel lep meg, hogy lépéseket tett a német bibliográfia beszerzésére.
A sündisznószakirodalom első részlete már be is futott.
Ahogy a címekből látom , az újabb német szakirodalom nagy lelkesedéssel karolta fel a sündisznót , sajnos, életének és bonctanának legintimebb vonatkozásaiban.
Ezeknek a jeles munkákna k legföljebb akkor vehetjük hasznát, ha a Sündisznó-Farm Rt. megalakul .
4. Horváth Pál úr, földbirtokos Kiskunfélegyházán, azt kérdezi tőlem, mi a különbség a sündisznó közt, meg a sünkutya közt s hogy Nácika melyik felekezethez tartozik a kettő közül.
Annyit én is tudok, hogy a nép sokfelé emlegeti ezt a különbséget, a szerint, hogy hegyes orrocskája van -e a szőrgombócnak vagy széles s Brehm azt hiszi, az egyik a szép nemhez tartozik, a másik az erősebb nemhez.
Ha ez így igaz, akkor Nácikánk egy harmadik n emhez tartozik, mert az ő orrmánya se nem hegyes, se nem széles , hanem pisze.
Határozott véleményt nem tudok mondani, de tájékozásul följegyzem , hogy nagyon szeret tükörbe nézni.
Az előszobaküszöb erősen tükröző rézlemezzel van borítva s valahányszor rád öcög a sündisznó, mindig megáll rajta és szemmel látható örömmel gyönyörködik a képmásában.
Ezen az alapon talán népszavazással lehetne eldönteni a kérdést .
5. B. L. tanár úr Budapestről, arra figyelmeztet, hogy a magyarországi sündisznó nagy változáson men t keresztül azóta, mióta középiskolai tanulmányaimat befejeztem .
Akkor még Erinacaeus europeus-nak hívták Linné szerint, de most már Erinaceus roumanicus-nak hívják Barrande és Hamilton W. urak szerint.
Nagyon köszönöm a felvilágosítást védencem nevében , ő még eddig nem tudott róla, hogy ezt végezték róla, aminthogy olykor az emberekkel is megesik, hogy nélkülök intézkednek róluk.
Én tudtam , mert ez benne van a lexikonban is, de politikát éreztem benne, azért figyelmen kívül hagytam .
6. Keszei Imre ny. plé bános úr Nyiregyházáról azt kérdezi tőlem, hogy a sündörög szó nem a sün szóból származik -e.
Nem tudok rá mást felelni, minthogy Nácikát tüsszögni hallottam, de dörögni még nem .
. Friedrich Klári kisasszony Budapestről örömmel tudatja, hogy kárpótolni tud azért, mert én a Természettudományi Közlönyben nem találtam hasznosítható adatot értekezésem hőséről.
Ő több sikerrel kutatott s a Természettudományi Társulat 1845-ös évkönyvében rábukkant a sündisznó nevének etimológiájára.
Még akkor szúrdisznónak vagy s zűrdisznónak hívták.
Még pedig nem kisebb ember tartotta annak , mint Petényi János Salamon, az úttörő magyar zoológus, aki a maga fejét is betörte.
( Cinkotai pap volt, de a hívei kiadták neki az obsitot, mikor rájöttek, hogy papjuk madárnyúzással szerzett magának világhírt. )
Hát ami azt illeti, hogy a sündisznó szúrdisznó, azt meg lehet érteni.
De hogy a szűréről nevezte volna el az emberek irígysége, azt még Petényinek se hiszem el .
. Török Pál tanárjelölt Püspökladányból azt hiszi, hogy az ősi ugor vér szólalt meg bennem, mikor sündisznótenyésztésre adtam magamat .
Tudniillik a sündisznót a régi magyarságban süldisznónak hívták s ebből a népnyelv sokfelé szőrdisznót csinált.
( Ez lesz a Petényi szűrdisznója !)
A sün eredeti neve, a sül tősgyökeres magyar s z ó, rokonait ki lehet mutatni a többi ugor nyelvekből is s ezért bizonyos, hogy ismeretét már a közös őshazából hoztuk magunkkal .
Hát én ezt se bánom, csak rá ne bizonyítsa valaki az ugor atyafiakra, hogy süldisznóból sütötték a sonkát a rántottára, mert akkor nem vállalom az atyafiságot .
9. Sándor Ferenc igazgató úr szerint azonban, aki Abbaziából gondolt rám, nem is fenyeget az a veszedelem, hogy ki kelljen szeretnem az ős testvérekből.
Szerinte Munkácsi Bernát már harminc esztendővel ezelőtt kimutatta, hogy a sündisznó a magyar nyelv legrégibb jövevényszavai közé tartozik.
Még pedig a perzsáktól tiedeltük el.
Le is írja szép perzsa betűkkel , hogy minek hívják Nácikát perzsául.
Akkor se kételkedném benne, hogy így van , ha el tudnám olvasni, így meg készpé n znek veszem.
Még pedig örömmel.
Ha már válogathatunk a sógorságban, akkor inkább Dárius királyhoz dörgölődzzünk, mint valami pocsétában caplató ugriai pákászhoz .
10. Mátyás Mózes, Kolozsvár.
Ez a levél viszi még csak föl a sündisznó dolgát, Isten segedelmével.
Azt hiszem, Mátyás úr papi ember lehet , még pedig református renden való, mert azt írta, hogy ha megkeresem a Károli-bibliában Ezsaiás prófétának ezt, meg ezt a helyét, abban bizonyosan nagy örömem lesz.
Meg is néztem a tizennegyedik rész huszonharmadik versét és csakugyan nagy lett az örömem.
Mert abban az van, hogy a Jehova Babilont a sündisznóknak adja örökségül.
Ez már igen.
Így jutalmazza meg az Isten a jószándékot.
Én csak mint elhagyatott árvát fogadtam föl Nácikát és íme , kiderül róla, hogy egész tekintélyes örökség néz rá.
Ha sikerül egy-két babiloni naftaforrást a nevére íratni a bagdadi telekkönyvbasánál, mindjárt meglesz ifj. Ferencnek az új tavaszi kabát.
Aztán az se utolsó szempont, hogy ha Gandhival közrefogjuk ott az angolt, egyszerre leesik a ny avalyás a gyapjúzsákról, amelyikről eddig a világot regulázta .
. Novák Mihály gyári kihordó, Szuboticán, Aleksandrova ul.
15. - így írja magát.
De ez már csakugyan utolsó.
Na már úgy sorrend szerint értem , mert amúgy dehogy bántanám a jó embert!
Hiszen ő az életben az első kritikusom , akivel mindenben egyetértek.
A következő pontozatokban cserzi ki a bőrömet: 1 .
Ne írjak olyan sokat.
2. Hagyjak már föl az ilyen szamár ságokkal, mint a sündisznóról való irka-firka, amiben okos ember nem talál magának val ót.
3. Ne tudjak mindent jobban, mint más.
4. Ne untassam őt, meg a gépészt, meg a téglamestert, meg a fűtőt az unokám eseteivel, mert őnekik ahhoz semmi közük.
5. Ezt a levelét csak gyöngédségből küldi nekem, első fölháborodásában a Magyar Hírlapnak akar ta küldeni .
Kedves fiam, Novák Mihály, milyen naív ember maga, holott mint gyáripari tényező virányítja a mottót, a maga originális stílusában szólva!
Hát maga azt hitte, hogy az ilyen öreg író, mint én vagyok, tud még szégyent ?
Látja, én nem vagyok olyan gyöngéd magamhoz, mintha gyári kihordó volnék .
Nemcsak hogy a lapomhoz küldöm el a levelét, hanem bele is teszem az újságba .
Még pedig ebbe a sündisznó-tanulmányba, két okból is.
Először is, hogy találjon már benne maga is, mint okos ember, olyant, ami ne m untatja.
Másodszor, mert az a gyanúm, hogy magának nem is olyan ellenszenves az a sündisznó, mint ahogy velem el akarja hitetni.
Magának én fájok, akitől nem tud eltanulni semmit; nem a sündisznó, akinek példáján máris sokat okosodott.
Önnek nagyon megte tszett az, hogy a vadon gyermeke civilizált lénynek tetteti magát és olyan embernevet visel, amelyre nincs elmatrikulálva.
Ön erre az analógiára nevezte ki magát Novák Mihály gyári kihordónak, holott ön csak olyan szegény kis Nácika az irodalom országútján , akit semmi jótét-lélek nem akar fölkarolni.
Pedig ön határozottan tud írni.
Sokkal olvashatóbb betűket vet, mint én, igazán nem szép a szerkesztőségektől, hogy nem engem vetnek a szemétkosárba, hanem önt.
Még helyesírást is tud, ami nagyon szép eszmetehe t ségre vall, mert tanult embereknél nem mindíg találkozni vele .
Szinte sajnálom érte, milyen nehezére esett azt a sok durva íráshibát szimulálni.
Ellenben becsületére válik, hogy olyan szépen, arányosan elosztotta őket.
Kétségtelen, hogy van szerkesztői ér z éke s ha az én kezem alá kerülne, talán még lenne is belőle valami .
Fájdalom, így nem sok kilátása van rá, hogy az irodalomban tovább vigye a kihordói rangnál.
Nem éreztem magam illetékesnek arra, hogy egyedül bíráljam el dolgozatát, azért közöltem Nácikáv al is, mint érdekelt féllel.
Ráfektettem a sündisznót az Ön levélpapírjára.
Nem túlzok, ha azt jelentem Önnek, hogy levágtatott róla és azt a kifakadást hallatta, amelyről családi körömben már teljesen leszokott :
- Ptöh, ptöh, ptöh !
Ezt a hangot csak az ma gyarázza meg, hogy határozottan úri szagát érezte az ön levelének .
De ha mégis tévednénk az ösztöneinkkel, a sündisznó is, meg én is, akkor meg igazán hálával szorítom meg a maga kezét, kedves Novák Mihály.
Eddig csak azt hallottam a pesti könyvkereskedő k től, hogy engem a grófok nem nagyon szeretnek s ez olyan bizonytalanná tette az önérzetemet.
Az olyan ingaóra érezheti így magát , amelyiknek csak egy körtéje van.
De ha a gyári kifutók is haragszanak rám , akkor kerek a világ és most már nyugodtan ketyeghe t ünk tovább.
Az életnek olyan kis semmiségeiről, mint eddig.
Égről , földről, virágok lélekzésiről, szelek zúgásáról, Isten mosolyáról, gyerekek könnyéről, sündisznó topogásáról, emberek halk tikk-takkjáról .
Akinek nem tetszik, ha fölülről húzza a fűrészt, h a alulról, ne adja hozzám a lányát .
Kényes kérdések
Minden id. Ferencek hozzá vannak szokva, hogy az ifj. Ferencek olyan kérdéseket tegyenek fel nekik, amikre nem adhatna feleletet a hét görög bölcs és a káptalan együtt se.
Valószínű, hogy a hét görög bölcs is ilyeneket kérdezett gyerekkorában és az ő apapáik éppen olyan oktalanságokat hümmögtek , mint a mostaniak és minden eljövendő idők apapái.
Az értelem hajnalhasadása mindig zavarba ejti a delelő értelmet.
Sohase a gyerek az, aki ingadozik, ő mind i g megveti a sarkát a tudatlan vakmerőség fövenyében s mindíg a nagyok azok, akiket dadogókká tesz a kerekre nyitott szemecskék figyelő ragyogása .
Ifj. Ferencről nem mondhatnám, hogy eddigi élete folyamán különösebb tevékenységet fejtett volna ki a spekulat ív filozófia és a nagyok megszégyenítése terén.
Isten látható és láthatatlan világából eddig nem vett észre mást, csak a technika vívmányait .
Ami mozog és amit mozgatni lehet, amit szét lehet szedni és össze lehet rakni .
Autó, bicikli, varrógép, zsebóra, csörge metélő, rádió, húsverőkalapács, telefon, villanykapcsoló , szódásüveg frecsegtetője.
Természetesen mindezeknek csak a gyakorlati része , nem az elmélete.
Ő nem miértezik, hanem elfogad mindent úgy, ahogy van, ámbár a telefonra néha ő is megharagszik, de h át az már nála nagyobb emberekkel is megesett .
- Kéröm szépen a tizönhárom hatvannyolcat - csipog bele a kagylóba .
- Tizenhárom hatos nyolcas - mondja vissza a központ .
- Dehogy, kéröm, - mondja Ferenc fölényesen - mögmondtam már, hogy tizönhárom hatvannyolc .
- Tizenhárom hatos nyolcas - ismétli kötelességtudóan a szegény központ .
Ferenc fölháborodik és kis arca teleszalad vérrel, ahogy kiabál :
- Hányszor mondjam még, hogy tizenhárom hatvannyolc?
Az apukámmal akarok beszélni, kéröm, a mérnök úrral, itt van a boltja a sarkon, innen az ablakbul is mög löhet látni, éppen egy motorbicikli áll előtte.
Most már tudja, kéröm ?
Átveszem a kagylót, bocsánatot kérek a központtól, és próbálom megértetni a gyerekkel, hogy a központból nem látni a mérnök úr boltját .
- Öl ég baj - rázza Ferenc a fejét olyan rosszaló pillantással, amit jó volna megképtáviratozni Edisonnak, hátha ihletet merítene belőle .
Többet aztán hetekig nem beszélünk a dologról.
Én már rég el is felejtettem, mikor egyszer úgy éjféltájon kiszól Ferenc a szobácskájából :
- A-pa-pa!
A-pa-pa !
- Álmodik - mondják az okosak és mikor fölugrok, halk pisszegéssel intenek, hogy ne intézzek merényletet druszám álma ellen .
A félálom vontatott hangja azonban határozottá ébredik .
- Apapám, itt vagy ?
Az okosak meduzatekinte tű arccal integetnek, hogy nem vagyok itt.
Mint fegyelmezett ember, ehhez tartom magam és bekiáltok :
- Nem vagyok itt .
- Akkoj én mögyök ki - hozza meg Ferenc a logikus határozatot s tarka kis pizsamájában már ott is áll a küszöbön.
Ahogy eléje térdelek, fejemet odaszorítja álomrózsáktól forró kis arcához és azt súgja a fülembe :
- Azt mondták... azt mondták... tudod, mit mondtak?
Azt mondták , hogy azután... azután mög lehet látni a központból az apukámat.
Öt pejc mulva , tudod.
Azt mondták.
Jojcakát az egésznek .
A vállamra csuklik a feje s már alszik, mikor visszafektetem a kis ágyba, s csak az álom problémája marad ébren köztünk.
Azaz, hogy nincs abban semmi probléma.
Azt mondták neki, hogy öt perc mulva meglesz a távolbalátó telefon.
Minden képtelen kíván ságát öt percre szoktuk elodázni Ferencnek s ő ebben, nem tudni , miért, valami nagyon pozitív igéretet láthat, mert mindíg megnyugszik benne .
Ugy látszik, efelől, tájékozva vannak azok is, akik "azt mondták " neki.
Az se probléma, hogy azok kik lehetnek.
A z angyalfiókák, akik még nem felejtették el földreszállt testvérkéjüket, lejárnak hozzá lámpaoltás után, odahemperednek az ágya szélére s eszmét cserélnek vele minden dolgokról ég és föld között.
Azt hiszem , metafizikai kérdések taglalására egyedül az angy alokat tartja illetékeseknek Ferenc - különben ezekkel magam is úgy vagyok - s nappali érdeklődése ezért szorítkozik csak gyakorlati dolgokra .
Úgy látszik azonban, a végokok keresése néha még az angyalokat is zavarba hozza, ugyan jelen esetben az angyali szeméremmel is számot kell vetni .
Ferenc ugyanis, miután álombeli pajtásaiból kifogyott, ezt a kérdést intézte hozzám valamelyik nap :
- Apapa, csak azt mondd mög neköm, mibül lött a Nácika ?
Mit felelhettem volna?
A gólyára csak nem foghatom?
A sündisznón nagyon rossz fogás esne még gólyai szempontból is.
Olyan felvilágosítást adtam , amilyent a modern pedagógia kíván .
- A sündisznó sündisznóból lett, fiam .
- De belüle ?
- Bizony belüle.
Gyere csak be a szobámba, mindjárt megmutatom .
A virágállványomon, ott van a növényvilág sündisznója, az Echino-kaktusz.
Azt hiszem errül mintázta a teremtés a Nácika nemzetségét.
Most éppen fias a gömbkaktuszom.
Három ága három kis tüskelabda.
Mintha egy öreg sündisznó gömbösödne a cserépben három malacával .
- No látod, így szület ik a nagy sündisznóból a kis sündisznó.
Kihasad belőle.
Érted most már ?
- Értöm, apapám .
Semmi kétségem nem volt benne, hogy csakugyan megértette.
Merem mondani, hogy ennél praktikusabban nem lehet megoldani ezt a kényes kérdést .
Ajánlom a kultuszminiszter úrnak, hogy kötelezze minden iskoláját sünkaktusz és sündisznó beszerzésére.
Az ötletemért nem kérek egyebet, mint, hogy a sünök szállításánál részesítse előnyben az én belterjes gazdaságomat .
Hogy a módszer beválik, azt garantálom.
Minálunk már ki van p róbálva.
A nemi felvilágosítást követő napon ifj. Ferencnek az anyukája arra ébredt fel, hogy valami szúrja a könyökét.
Odanyúl: hát egy hajkefe.
Visszarántja a kezét, a másik könyökét egy ruhakefébe üti.
Kinyujtja a lábát: drótkefét ér, amivel én szokt a m lekozmetikázni a szeplőt az ásatási leleteimről.
Elsikoltja magát, kiugrik az ágyból s magával rántja a fogkefék, sárkefék és padlókefék egész tömegét.
Ferenc, mint a család legkorábban kelő tagja, felkuporodik az ágy lábánál az autópark közepéből és b oldogan tapsol .
- Örülsz, anyucim?
Úgy -e mennyi kis sündisznód születött neköd az éjszaka ?
*
Március 15.
Ferencet valamelyik sofőrbarátja felékesítette nemzetiszín pántlikával és megtanította rá, hogy Talpra magyar, hí a haza.
A márciusi ifjú azonban még délben sem volt hajlandó eleget tenni a haza hívásának.
Viharzott az udvar közepén és a szabadságot jelentő pántlikákat fel akarta kötni a galambok nyakába és a macskák farkára is.
Mivel azonban a galambok és a macskák a kamarillához szító nemzetiségek, cs a k a Nácika tüskéin sikerült megtűzni egy kis piros - fehér - zöld foszlányt, ami Ferencet még jobban megszilajította.
Végre is a terror eszközeihez kellett nyúlnunk és mozgósítani ellene a tulajdon kis pesztráját , azzal az utasítással, hogy ejtse foglyul a sz a badsághőst.
Az események tragikus lefolyásának szem- és fültanuja voltam az emeleti folyosóról .
- Ferike, most már fel kell jönni - mondta ridegen a hatalom bérence .
- Nem mögyök - kapaszkodott Ferenc a szőnyegporolóba.
- Teveled nem mögyök .
- Ugyan már miért ne jönne ?
- Azért, mert te nem vagy magyar .
- Az vagyok én .
- Nem vagy te, mert csak én vagyok magyar az egész háznál, mög a Náci.
Nekünk van magyar szalagunk, de teneköd nincs .
A pesztra elpittyentette a száját .
- De ki van vele nyúlva, Ferike, pedig azt se tudja, micsoda az .
Nemzeti szín .
- De ez igenis zeti szín, tudod! - toppantott a talpraállított magyar .
- Nem zeti, hanem nemzeti, maga kis buta! - csapta össze nevetve a kezét a meghatalmazott követ és miniszter, úgyis, mint ismétlőiskolás .
- Azért is zeti, zeti, zeti! - futotta el Ferencet a népharag és nagyobb nyomatékul egy marék homokot vágott a nyers e rőszak szeme közé.
Persze a szoldateszka se hagyta magát, hanem bekerítő mozdulatot tett, amire Ferenc, mint elkeseredett tömeg, nyilt lázadásban tört ki.
Először a sapkájával akarta agyonütni a reakciót, aztán egy krumplival vette célba, végre a markában szorongatott döglött aranyhallal akarta felrobbantani.
Végre mikor láttam, hogy most már minden hajigálni való elfogyott körülötte s kénytelen lesz vagy a szőnyegporolót vágni az emberi nem elnyomójához, vagy a sündisznót , lerohantam a hadszíntérre.
Akkor már egymásba volt gabalyodva a két gyerek .
- Nemzeti, nemzeti! - lobogtatta a jelszót az egyik .
- De igen is zeti! - ordította a másik .
Egy kurjantással véget vetettem a közelharcnak és összekoccantva a két buksit, megköttettem az egy órára szóló örökbékét.
Ebben a korban még nagyon értelmes lények az emberek és egyszeribe szétmosolyogják a félreértéseket.
Összekötötték egymás kezét a nem-zeti szín pántlikával, én meg Nácikával a tenyeremen ballagtam utánuk.
S közben arra gondoltam, hogyha valaki az emeletr ől nézi a mi belső harcainkat, élemedettebb vademberekéit, sokkal komolyabbnak találja -e a motívumaikat ?
*
A faji és felekezeti kérdés is sündisznóháton vonult be közénk .
Arra léptem be a lányomékhoz, hogy Ferenc az ajtó mögött dörmög .
Nem a készülődő, han em az elvonult vihar hangján .
- Volt szíved így mögverni szögény kis állatot?
Nem hasadt mög érte a szíved? - kérdezte nagy könnytörülgetés közben az édesanyját .
- Volt hát - pattogott a lányom.
- Máskor meg nemcsak a szájára verek szegény kis állatnak, hanem a nyelvére is parazsat teszek, ha ilyeneket beszél .
Mióta a sündisznó a háznál van, azóta Ferenc magamagát becézi " szögény kis állat " -nak.
Észrevette, hogy Nácikát mindíg, így emlegetjük, ha valamelyikünk akaratlan rálép, vagy az ajtó közé szorítja s a kis ember úgy találta, hogy ezzel a címmel és ranggal ő is legkönnyebben szánalmat ébreszthet maga iránt .
Anyu azonban ezúttal nem ismert szánalmat .
- Nézze meg az ember!
Hogy kitől tanul ilyeneket ez a kis béka a mi házunknál !
- Hát milyeneket tanul? - rémültem meg .
- Képzeld, összeveszett az elébb Jankóval a sündisznón és azt mondta neki, hogy "zsidó " .
- Ezért ütöttél a szájára ?
- Ezért hát.
Csak azt szeretném tudni, hogy kitől hallhat ilyent minálunk .
- Ferencnek igen kiterjedt baráti köre van, - mosol yodtam el - s a konyhától a kapualjig a legkülönbözőbb forrásból szedi információit a világi dolgokról .
Ferenc meglapult a sarokban, mint a nyúl és igen éber figyelemmel kísérte a tárgyalás menetét.
A mosolygásomból reményt merített .
- Úgy -e, apapám, te nem ütöttél volna a számra ?
Anyu megint az asztalra ütött .
- Még pisszenni mersz?
Nem volt még elég ?
A gyerek ijedten lesunyta a fejét.
Tudtam, hogy tekintélyt rongálok, de azért csak megcirógattam puha aranyhaját .
- Ferencem, mi az, hogy "zsidó " ?
- Nem tudom, apapám .
Hát persze, hogy nem tudja.
Én se tudom még most megmagyarázni neki, de azért megpróbálom .
- Tudod, mikor apapa olyan kisgyerek volt, mint te vagy, akkor néha egész nap maga volt a háznál.
Olyankor átjött hozzá a szomszédból Stross néni, aztán hozott neki kávét, meg olyan nagy fehércukrot, mint a te kis öklöd .
Ez a Stross néni zsidó volt, tudod ?
- Tudom - bólintott Ferenc és közelebb húzódott hozzám.
- Mesélj még, apapa .
- Aztán mikor apapa már nagyobb kis gyerek volt, küldözgették ide-oda és so kszor megszúrta a lábát a szög, meg felhasította az üvegcserép , mert nem volt neki cipője.
Akkor a Svéd bácsi megsajnálta és csinált neki olyan cipőt, amibe még csikorgót is tett.
Ez a Svéd bácsi is zsidó volt, tudod ?
- Tudom, apapám - bújt a hónom alá a gyerek.
- Mondjál még nekem ilyen mesét .
- Apapa már nagy deák volt, az egyetemre járt Pesten.
Tudod, mint most a Berci, meg a Robi.
Csakhogy apapának még annyi pénze se volt, mint amennyit te le szoktál dobni az udvarra a falábú bácsinak.
Kenyere se volt , lakása se volt, éhezett is, fázott is és egyszer télen ott sétált a Rókus-kórház konyhája előtt, majd egyszer meglátod te azt Pesten.
A konyhaablakok nyitva voltak, gőzölgött ki rajtuk a jó meleg ételszag és apapa nagyokat szippantott belőle.
Gondolta, ho lnap már úgyis meg kell neki halni, hát legalább még egyszer fölmelegszik és jóllakik.
De nem kellett neki meghalni, mert a Waldapfel bácsi szerzett neki jó meleg szobát is, ennivalót is.
Ez a Waldapfel bácsi is zsidó volt, tudod ?
Ferenc már akkor olyan szorosan ölelt, hogy csak úgy szuszogott bele .
- Tudom, apapa.
Mesélj még ilyen szépet .
- Most már nem mesélek többet.
Majd ha látom, hogy jó kis gyerek vagy és nem szomorítod meg többet anyukát, akkor megint mesélek .
Ezzel aztán összeölelkeztettem anyát és gyermekét.
A történethez még csak az tartozik, hogy este Ferenc ezzel búcsúzott a sündisznótól, szokás szerint végigsimogatván puhára állított tüskéit :
- Jóéjszakát, édes kis Nácikám, zsidókám .
Azt hiszem, Ferenccel az egész életre el van intézve a zsidókér dés.
Mindazáltal szükségesnek láttam följegyezni a történetet az ő érdekében.
Hátha egyszer, mikor id. Ferenc már fölveszi a néhai nevet, ifj. Ferenc könnyebben kap valami díjnoki állást, ha nyomtatásban igazolhatja, hogy szépen indult ő az életnek, zsidó zott már ötödféléves korában és nem tehet róla, hogy a nagyapja az egész életre megmételyezte .
Házasítási tervek .
Ifj. Ferencnek lányt ajánlanak Pestről.
Még pedig Etelka ajánlja , aki szobalány az Andrássy-úton, szereti az irodalmat s mint a leveléből látom , maga is ügyesen műveli.
Juditról, akire fölhívja a nevezett fiatalember figyelmét, olyan elragadó képet fest, amilyennel csak Courts-Mahlert szokták illusztrálni a borítéklapon.
Hófehér bőre, fekete szeme és bronzvörös haja van Juditnak.
A bronzvörös hajnál kiemelendő, hogy a hitelességhez nem fér szó, amit nem minden bronzvörös haj mondhat el magáról .
( A zöldes patina a hajnemű bronzoknál nem föltétlenül bizonyítja a valódiságot.)
A szóbanforgó Judit azonban, akinek nagyon jól áll a fehér krepdes i n, de azért többnyire rózsaszínben jár, még csak tizennégyhónapos , ennélfogva még nem járatos a természet korrigálásában.
Ebből az adatból még az is kitűnik, hogy majdnem négy évvel fiatalabb a vad gentlemannél, tehát a korkülönbség már most is elfogadha t ó, idővel pedig még előnyösebben fog módosulni.
Ha az általános tapasztalatokból szabad következtetni, mire Ferenc átlépi a hatvanat, akkorra Judit megközelíti a negyvenet .
Ezt azonban csak a nyilvánosság számára mondom, annak is csak úgy , hogy ne adja tovább, - házunk asztalára minden kommentár nélkül tettem le a levelet .
- Tessék, olvassátok el, szóljatok hozzá.
Ferencnek szerencse kínálkozik .
- Hozomány? - tette föl a kérdést a mérnök úr, mint praktikus apához illik .
- Száztízezer pengő, meg egy perzsaszőnyeg - olvasta ki Panka a levélből s nem is nagyon titkolt szemrehányással nézett az urára.
- Mondhatom , te nem tudtál ilyen pártit csinálni, pedig mennyivel nagyobb darab ember vagy , mint a fiad .
A mérnök úr megszégyelte magát és segélytkérő szemeket ve tett rám .
- Szőnyeget te is kaptál, fiam, még pedig perzsát, úgy -e , apu ?
- Hát igen, olyanformát - igyekeztem pártját fogni szorongatott férfitársamnak.
- Még akkor ugyan nem volt egészen perzsa, de most már olyan rongyos lett, hogy bátran annak lehet teki nteni.
Azt hiszem, ha tovább is ebben hálatjátok a sündisznót , akár a British Museumnak felajánlhatjátok, mint Dárius király ünneplő pokrócát .
Nagyikának, aki bele volt merülve az olvasásba, megütötte a fülét a király szó.
Letette a levelet és átvette a társalgás vezetését .
- Igen, - jelentette ki határozottan - abból én se engedek .
Nagyika semmiből se szokott engedni, azért a kijelentés nem lepett meg senkit.
Panka kötelességtudásból kérdezte meg az anyját, hogy a száztízezer pengőből nem enged, vagy a perzsaszőnyegből .
- Micsoda beszéd ez? - rázta meg nagyi szigorúan a fejét.
- A királylányból nem engedek.
Mást nem engedek elvenni Ferikének.
Nem ismeritek ti az én unokám értékét .
Panka rám való tekintetből vállat vont, de szeme felcsillanásán látszott, hogy ez a gesztus nem őszinte.
Én előttem nem lehet titkot tartani s meg vagyok róla győződve, hogy annakidején nem tud sokáig ellenállni, ha egy király akarja a leányát a fia nyakába varrni.
Az a legyintés már sokkal őszintébb volt, amivel a mérnök úr pr óbálta elhessenteni a fejedelmi nász gondolatát .
- Hagyjátok el, a királyoknak már most is nagyon rosszul megy , mindenütt a fejükre nőttek az üzletvezetők .
- De csak azért, mert Ferike még nem király - határozta el nagyi .
- Majd csinál az rendet a népek közt is, fogadom .
A napszállat besütött az ablakon, kedves nyárspolgári rózsaszín öntötte el az arcokat és a lelkeket.
Halkan koppantak a horgolótűk és gyorsan épültek a tervezgetések álompalotái.
Mi, hárman azonban nem hordjuk hozzá a követ, már mint én, meg a két sündisznó.
Nácika szokott esti rohangálását végezte a bútorok alatt, Ferenc a szőnyeget perzsásította az elcsent ollóval , magam pedig a pipám józanszürke füstjével óvtam magam a rózsaszín káprázatoktól .
- Mit gondoltok - köhögtem szét a kártyavárat - nem kellene az érdekelt felet is megkérdezni, mi a véleménye a házasodásról ?
- Hát mi lenne - szólalt meg egyszerre mind a két asszony, ritka egyetértéssel.
- Kell azt kérdezni ilyen lángésztől, mint Ferenc ?
- Éppen azért - okvetetlenkedtem tovább.
- Kérdezzétek meg hát, ha meritek .
Panka nagyon ravaszul formulázta meg a kérdést .
- Ferikém, örülsz majd neki, ha lesz neked egy édes kis feleséged ?
Persze, tudta, hogy Ferencet mindennel meg lehet főzni, ami édes .
A válasz úgy hangzott, ahogy várta .
- Igön, annak nagyon örülök majd .
- Aztán mért örülsz neki olyan nagyon? - feszegettem tovább a kérdést .
- Azért, mert agyonverhetöm a kis kalapácsommal .
- Ohó, - szisszent föl nagyi - de lesz ám annak anyukája is, még pedig légycsapós .
- Akkor azt mög kétször agyonütöm a kis kalapáccsal .
Összenéztünk a mérnök úrral.
Hiszen ez a gyerek csakugyan lángész , nem hiába becézgetjük vadembernek.
Ez két kalapácsütéssel elintézi a huszadik század legnehezebb problémáját.
Pedig neki még igazán fogalma se lehet a családi élet válságáról.
Neki még csak ösztöne van, de az legalább romlatlan .
Nem mondom, hogy szórul-szóra ez volt az összevillanásunkban, de az asszonyok valami ilyent olvashattak ki belőle.
Még pedig az én rovásomra találhattak többet, mert engem rohamoztak meg .
- És te?
Nem lennél szíves megmondani ezek után, hogy tulajdonképpen mi a te véleményed a házasságról ?
Most derült ki, hogy milyen szerencsés pillanat volt az, mikor a sündisznót a házhoz fogadtam és az ő kedvéért áttanulmányoztam a világ sündisznóirodalmát.
Nem kellett önálló véleményt mondanom, hanem előállíthattam a Nácikát, mint szakértőt.
A független és szabad sündisznótársadalomban bizonyosan még ma is egyik nemzedékről a másikra száll az a tradíció, amit én a nagy német folkloristának, Dähnhardtnak a könyvében találtam, aki a világ minden népeinek kozmogonikus mondáit összegyüjtötte.
Érdemes azt meghallgatni, mert nagyon tanulságos történet .
Akkor volt az, mikor a jó Isten a világot megteremtette és rájött , hogy rosszul teremtette meg.
Az eget kicsir e szabta, a földet meg olyan nagyra, hogy sehogy se fért el a kék harang alatt.
Kérte a tanácsot fűtől-fától, hogy mit lehetne most már csinálni , de senki se tudott neki szolgálatára lenni.
Már úgy volt, hogy a földnek a csücskei kimaradoznak az ég alól s abból nagy baj lett volna, mert mivel takaródzott volna akkor a szegény ember?
Ezer a szerencsénk, hogy a sündisznó már akkor meg volt teremtve s mikor az angyalok kitrombitálták a világi népeknek, hogy milyen gondban van a Teremtő, odatopogott az Úristen trónusához.
Még akkor azonban neki is csak olyan puha szőrruhája volt, mint a többi teremtett állatoknak, úgyhogy a jó Isten bátran a tenyerébe vehette .
- No, mit tudsz, te kis kusza pisze? - mosolygott rá szelíden .
- Azt tudom, hogyha megfogadod a tanácso m, Uram-teremtőm, akkor elfér a föld az ég alatt .
- No, ha te ezt nekem megmondod, akkor én téged olyan erőssé teszlek, mint tízezer katona .
- Már pedig én megmondom, Uram-teremtőm.
Vedd a földet a két tenyered közé és szorítsd össze a közepén .
Úgy tett az Úristen, ahogy a sündisznó tanácsolta, fogta a nagy labdát, szorított rajta egyet, hát egyszerre tele lett a föld púppal, sánccal , heggyel, völggyel s amennyit púposodott, annyit vékonyodott egyszerre elfért az ég harangja alá .
Így mesélik ezt édes vérein k, a bolgárok, a maguk égigérő hegyei közt s könnyebb ezt megérteni, mint amiket a geofizikusok kitalálnak a hegyek keletkezéséről.
Aztán ők bizonyítani se tudnak, a bolgárok igazságának a bizonysága pedig maga a sündisznó!
Csak rá kell nézni s mindenki láthatja, hogy tízezer katona szuronyával áldotta meg az Úristen , hogy senki se tehessen benne kárt .
Azonban a túlságos nagy ész nemcsak az embernek árt meg, hanem a sündisznónak is.
Nagyon elbízták magukat a Nácika ősei, mióta a világ teremtésébe belesegítettek s ettől fogva mindent jobban akartak tudni, mint más.
Egyszer az jutott eszébe az ős Nácikának, hogy világkongresszusra hívta össze az állatokat és azt kérdezte tőlük, hogy szeretik -e ők a Napot?
Persze , hogy akkora éljenriadalommal válaszoltak, hog y a sündisznó alig tudta előterjeszteni a határozati javaslatot .
- No, ha mindnyájan úgy szeretitek a meleget, meg a világosságot , akkor azt indítványozom, házasítsuk meg a Napot, szegény úgyis egyedül van a világ teremtése óta.
De ha megházasodik, akkor meg is szaporodik, s gondoljátok el, milyen szép lesz akkor az élet, ha tizedmagával süt a napocska az égen !
Erre is ráharsogta a vivátot az egész gyülekezet, csak a kecskebéka vartyogott ellent .
- Megálljatok, ti tökéletlen teremtések!
Hát aztán mi lesz, ha a kánikulában tizedmagával pörköl bennünket a nap ?
- Ez is igaz - mondták az állatok, mert ők is mindíg annak a pártján vannak, aki utoljára beszél s azt határozták, hogy csak maradjon minden a régiben, nem kell megházasítani a Napot .
Csakhogy most meg már az volt a baj, hogy a Nap meghallotta a tereferét s nagyon elszomorodott azon, hogy őt eltiltották a házasodástól .
Bújában lemerült a tengerbe s egyszerre éjszaka borult a világra.
A teremtett állatok nagyon megijedtek, hogy mi lesz most, de a kakas megvigasztalta őket :
- Ne búsuljatok, majd előkukorékol om én nektek reggelre a Napot .
De kukorékolhatott annak, hogy a taraja belekékült, a Nap a fülebotját se mozgatta.
Erre aztán kapta magát a kakas, elkeseredésében beleugrott a tengerbe, de hidegellette a vizet, visszakecmergett a partra és elkezdte magát rázogatni, szárítgatni nagy szárnyverdeséssel.
Erre mégis csak föltámadt a Napocska félszemmel a tengerből és megkérdezte a kakast :
- Hát te kivel hadakozol, hogy úgy csapkodod a szárnyad ?
- Azokat kergetem el magamtól, akik meg akarnak házasítani, hordja el a szél a hajukat - tetette a kakas a nagy haragot.
- Inkább beleölöm magam a tengerbe, mint hogy a szép, gondtalan legényélettel fölhagyjak és valami sokat káráló tyúkkal reguláztassam magamat .
No, erre egészen kikerekedett örömében a Nap képe a vízből, hogy mégis csak jobb annak, aki nem házasodik meg s azóta eszeágában sincs ilyesmi .
A kakas ellenben azóta is mindig megrázza a szárnyát, mielőtt elkukorítaná magát, hogy mindíg eszébe jusson a Napnak, mennyivel szebb a legényélet, mint a házasság.
A Nác i ka nemzetsége pedig azóta úgy szégyenli magát, hogy csak éjszaka mer előbujni s akkor is mingyárt eldugja a fejét a tüskéi közé, ha valami zörgést hall.
Attól fél, megkérdezik tőle, mikor házasítja meg a Napot .
Hát ezt az ismeretlen adatot is oda lehet jegyezni a Brehm margójára .
Nácika véget ér
( Nyolc fejezetben nem történt semmi s az író attól fél, nem ismernének rá, ha a kilencedikben történne valami.
Már pedig a presztizsre vigyázni kell.
Xavier de Maistre is abból él már száz esztendeje, hogy a szobája körül utazott - Voyage autour de ma chambre - nem is kilenc fe jezetben, hanem negyvenegynehányban.
Pedig utazhatott volna a guillotine körül is, mert akkor az állt a közérdeklődés homlokterében .
Persze, csak olyan zsebnyaktiló, olyan óraláncra való zsuzsu, ahhoz a vesztőhelyhez képest, amelyik most föléje tornyosodi k az egész világnak.
Jó most a nagy árnyék mellől elbújni a sövény mögé, ahol egy kicsit megszorul a nap s felejtkezni, ameddig lehet , arról, ami odakint leskelődik hol sikoltozva, hol dübörögve.
Jó ilyenkor nem hallani mást, csak gyerekkacagást és sündisz n ószuszogást.
Mert a barok grófnak, aki a szobája körül utazgatott, drága csipkéi és aranyhímzésű szalagjai voltak a maga elefántcsonttornyában.
A magyar írónak minden szerzeménye egy unoka, meg egy sündisznó a rongyos pokrócon, amely csak az irodalmi ha s ználatban neveztetik szőnyegnek.
De azért ezen a pokrócon is lehet rózsaszín kavicskákkal tipló-taplózni s a szivárványos szappanbuborékok is egészen jól gurulnak rajta, tapsok szele is ringatja őket.
Persze a tapsok csak addig tartanak, míg a szappanbubo r ékok s a rózsaszín kavicsok se vitrinbe kerülnek, csak a szemetesládába.
A magyar írónak nincs igénye olyan halhatatlanságra, mint a finom semmiségek francia grófjának.
Ő a hazai viszonyokhoz mérten beéri kilenc fejezettel és érdeméhez képest az időszaki halhatatlansággal.
Mert ha lebontják a nagyguillotinet és mindenütt napsütéses lesz a világ, akad egy-egy apapa és egy-egy nagyika , aki ölébe veszi a maga vademberét és így mesél neki :
- Mikor én kisgyerek voltam, tudod, akkor egy mesélő bácsi ...
Hogy is hí vták csak, az ördög vigye el, már nem tudom, mi volt a neve .
De volt annak egy kis unokája, azt úgy hívták, hogy Vadember, meg egy sündisznója, azt úgy hívták, hogy Nácika .
Persze, a mesélő bácsiból már akkorra régen pipacsvirág lesz , meg szarkaláb.
De ebb en a foglalkozási ágban is több örömem lesz benne, ha így emlegetnek, mintha Napoleonnak hívtak volna és a történelem professzora így állítana örök eszményül az ifjúság elé :
- Bonaparte zsenije már Toulon ostrománál megmutatkozott .
Hadimérnökeivel kiszámíttatta, hogy hány holttesttel lehetne betemetni a sáncárkokat és másnap négy század feláldozásával érte el a kívánt célt.
Az eredmény megérte az áldozatot .
Hát én nem kívánok a nagyok dicsőségéből egy szippantásnyit se.
Pedig egy sündisznót én is mingyárt bele fogok temetni az árokba. )
A mult héten egy pesti pénzember járt nálam, akivel alkalmam volt eszmét cserélni - mondta is, hogy mostanában ez volt az egy etlen üzlete, amire nem fizetett rá.
Az őskori kőbalták iránt érdeklődött s hitetlenkedve hallgatta, hogy azokat nem a mostani régészek örömére készítették ötezer évvel ezelőtt, hanem azoknak az időknek a gyakorlati céljaira .
- Például ez mire szolgálhato tt? - emelgetett meg egy kőszekercét, amit a kisteleki határban vetett föl az eke.
Olyan príma példány, hogy még a mai elkorcsosult nemzedék is hasznát tudta venni, persze csak mint káposztáshordóban való nehezéknek .
A választ, mint figyelmes ember, mindig a kérdezősködőhöz mérem .
- Ez, kérem?
Ezzel eszközölték a kőkorszakban a nagy gazdasági válságok kiegyenlítését .
- És ez biztos ?
- Hogyne.
Csak azért nem bizonyíthatok a hozzá tartozó koponyákkal, mert azokat teljesen szétverték vele .
A pesti ember kért egy ív papírt és természetes nagyságban lerajzolta a gazdasági válság tompítására rendeltetett őskori hagyatékot.
Fölteszem, hogy csak a gyüjteménye számára készítteti el valamelyik kőfaragónál, nem közcélra.
Ez énrám nem tartozik, inkább arra kértem enge d elmet, hogy most már én intézhessek őhozzá közgazdasági kérdést .
- Ezer örömmel, - mosolygott udvariasan - valószínűleg egy sündisznó-érdekeltséget szeretne összehozni?
Hát ha a vadember lesz az igazgató, akkor az én kis fiam is betársul .
Siettem felvilágosítani, hogy itt nem humorról van szó.
Komoly konzorciumra gondolok, amihez én adom a sündisznót.
A telket, meg a többi egyetmást, amivel egy ilyen nagy vállalkozás jár, a részvényesek adják .
A pénzember most már fanyarul mosolygott .
- Hát tetszik tudni, a z ötlet olyan link, hogy ügyes ember még pénzt is tudna belőle csinálni.
Ma csak ilyenből lehet .
Híréből úgy ismertem a vendégemet, hogy ügyes ember.
Hátha nagy ideáimból realizálna annyit, amennyiért hasítanának ifj. Ferencnek egy tavaszi ruhát?
A többin aztán osztozkodhat a kapitalizmus .
- Uram, ez nem link ötlet, hanem megváltó gondolat.
Hallotta ön valaha hírét Pliniusnak?
Igen, olyan kormányfőtanácsos-féle volt a hetvenes években.
Már a mult ezredév hetvenes éveiben.
Hát ez a Plinius tudott valamit , amit a későbbi korok éppúgy elfelejtettek, mint a hajlítható üveget, meg a rózsaszínű ezüstöt.
Plinius följegyezte, hogy akinek sündisznótejet csöppentenek a szemébe, az mindjárt meglátja az igazságot.
Nos, mit tetszik ehhez szólni?
Egyetlen államférfi se l esz többet a világon, aki minden kérdésben tisztán ne látna !
Minden parlamenti ülés azon kezdődik, hogy az elnök névsort olvastat és a jelentkezőnek tejet csöppent a szemébe.
A miniszterekébe nem is csöppent, hanem önti, mert azoknak olyan szerkezetű a szem ük, hogy a közönséges adagolás nem elég nekik.
Természetesen a tejet a mi sündisznó-farmunk szállítja a világ minden alkotmányos nemzetének .
Továbbá az igazságszolgáltatás is, meg a közgazdasági élet is ...
Nem fejezhettem be a mondatot, mert a pénzember izgatottan közbevágott .
- Úgy -e, kérem, becsületes halállal halt meg az az izé, az a Plinius ?
- Hogyne.
Az a lávaömlés temette el, amelyik Pompéjit .
- Szó sincs róla!
Belehajíttatta a római szenátus a Vezuvba.
Meg is érdemelte.
Hiszen az a Plinius doktor a legközönségesebb destruktív volt.
A petrolőrök őse, aki sündisznótejjel akarta felgyujtani a társadalmat.
És ön ennek a gonosztevőnek a szerepére akar vállalkozni?
Kérem, legalább ne mondja el senkinek, hogy engem is beleavatott a terveibe .
Az igazat isme rő lélek nyugalmával igazgattam vissza a székbe és előhúztam az asztal alól egy disznóbőrkötéses fóliánst .
- Kérek még egy kis türelmet.
Aki ezt a könyvet írta, azt úgy hívták, hogy Conradus Likosthenes.
Az már nem pogány volt, hanem jámbor keresztény dokt or.
Valamelyik német császárnak csinálta az aranyat.
Hát ez meg azt tanítja, hogy a sündisznó máját össze kell főzni mézzel s akit azzal megetetnek, az se az epéjét nem fájlalja többet, se a gyomrát, hanem kimondhatatlan jóízét érzi még a fűrészpornak is .
A vendég ettől a sündisznótudománytól is felizgult, de most nem sápadtra, hanem pirosra .
- És mit szól ehhez a modern orvosi tudomány ?
- Az az ő dolga.
Örülni fog neki, hogy megint találtak valami eddig ismeretlen hormont, aminek új nevet lehet adni.
Nem gondolja ön, hogy a farm mellé terveztetni kellene egy sündisznómáj-szanatóriumot is ?
Az én emberem nem is hallotta a kérdést.
Olyan extázissal nézett maga elé, amilyenre csak pénzemberek képesek, mikor az idealizmus hatalmába ejti őket .
- Hétszázezer... m ásfélmillió... két és félmillió... ötmillió...
Azt számolom , mennyi munkanélküli lehet most a világon.
Az epéseket egyelőre hagyjuk ki a számításból, mert azokat úgyse lehetne sündisznómájjal meggyőzni az első tíz üzemi évben.
Hanem az első kategóriára l e het építeni.
Barátom, Európa közgazdasági életében tíz év óta nem merült fel ilyen életrevaló eszme!
Aztán a szociális és politikai háttér!
Semmi katasztrófa többé, megoldva minden válság.
Sündisznómáj és fűrészpor minden civilizált országban található .
M ost már a legszorongatottabb helyzetben levő kormányok is elmondhatják, hogy nincs többé kopasz fej .
- Nincs is - jelentettem be fölényesen.
- A sündisznótüske hamuja petróleummal keverve a legkopaszabb fejen is bozontot nevel, csak előbb mustárral kell vörösre dörgölni a tarlót.
Ezt persze már csak Apró Setét Rozál ángyikától hallottam, aki szatymazi javasasszony és csirkével járatos a házunkhoz.
Alighanem sündisznótüske hamujával kezelgeti őket, mert a toll sokkal dúsabb növésű rajtuk, mint a hús.
De ép pen ezért van az én szememben Rozál ángyinak is annyi hitele, mint Pliniusnak, meg a császárok doktorának .
A pénzember azt mondta rá, hogy a kopaszság gyógyítása se rossz dolog, de ez csak olyan üzemi melléktermék.
Lelki kopaszok, szegénységi bizonyítvány alapján ingyen kapják.
Aztán elkomolyodva kérdezte :
- De nini, hát ön hajlandó az édes kis Nácikát hitvány üzleti érdekeknek feláldozni ?
Önérzetesen megnyugtattam, hogy erről szó sincs, ennyire még nem vagyok benne a közgazdasági tevékenységben.
Nácika lesz a farmon a pátriárka , szerzünk neki egy jómódú élettársat, azt kellő nevelésben részesítjük, a többit aztán neveljék ők.
Legfeljebb eu g enetikai szempontból figyelmeztetjük őket arra, hogy mentül nagyobb májú utódokkal szolgálják az emberiség közjavát .
Az alapelvekben így megegyezvén, most már üzlettársak módjára búcsúztunk egymástól.
De az üzlettársban is felébredt az apa.
Visszafordult az ajtóból :
- És az alaptőkét megtekinthetném egy pillanatra ?
- Nácikát ?
- Igen.
Nem mintha kételkedném a létezésében, hanem legalább elmondhatnám a kisfiamnak, hogy láttam a hírest .
- No, azt könnyen előkerítjük, csak Ferenc meglegyen .
Ferenc mint kéményse prő volt jelen a konyhán.
Egy selyem napernyővel kotorta a kéményt .
- Ferencem, nem tudod, hol van Nácika ?
- De tudom, apapám.
Kint van Szőregen .
- No ne figurázz, öreg.
Hát hogy ment volna Nácika Szőregre ?
- Alighanem gyalog mönt, apapám, mert nem tudtam neki pénzt adni autobuszra.
Be akartam mönni hozzád pengőért, de nem mertem ettől a bácsitól.
Így osztán csak kinyitottam neki az ajtót .
- De mért nyitottad ki ?
- Mert kaparta, tudod.
De nem befelé kaparta, mint máskor, hanem kifelé.
Így ni, látod .
S mutatta a küszöbön, hogy Nácika hogy tudakolta kifelé az utat a nagyvilágba .
Ha jól szolgált a szerencse, át is jutott a hídon s azóta ott van a szőregi árokparton, ahol fölszedtem.
Öt hónapot töltött nálunk a vadon gyermeke s annyit már bebizonyított, hogy a hálátlanságot megtanulta az emberek közt.
Nem lehetetlen az se, hogy mint messziről jött sündisznó előkelő helyet fog még elfoglalni nemzete kebelében s ki fogja jelenteni, hogy nagyon alacsonyrendű az az emberi civilizáció, amely sütéssel és főzéssel vesz i el a hús ízét s éjszakára leveti magáról a tüskéit.
De az is megeshetik, hogy ha majd megint novemberi éjszaka lesz és csaholva kóborol a végzet az országúton, Nácikának megint eszébe jut a meleg pokróc és Nácika megint befelé fogja kaparni az emberek ajtaját .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE