Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lux Terka
Amire születtünk : Regény
Keletkezés ideje
1906
Fejezet
25
Bekezdés
1181
Mondat
2465
Szó
33732
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIII.
Zoltán haza hajtatott s az uton azon gondolkodott, szóljon-e a páternek még ma az esetről, vagy hagyja holnapra?
S abban állapodott meg, hogy csak holnap értesiti s bement a dolgozószobájába.
Hozatott magának fekete kávét s leült az iróasztala elé.
Kissé szédült az előbbi heves felindulástól, de már nyugodt volt és tisztán gondolkodott.
Maga elé állitotta az egész esetnek perspektiváját s a nagy, tiszta körvonalakat igyekezett elfogultság nélkül, objektiv szemmel nézegetni.
Ime, a dolog igy állt.
Egy férfi udvarol egy kis szinésznőnek.
Nem komoly szándékból , de ebből nem szoktak sem a férfiak, sem a nők casus bellit csinálni.
A leány szép és a férfi ostromolja.
Ostrom közben a leány megbetegszik.
A baj komoly, veszedelmes s a férfi ahelyett, hogy odább állna a beteg leány mellől, felajánlja erszényét s a leány kiveszi belőle az élete árát.
Ezt minden fiatal, élni akaró leány megcselekedné, de azt, hogy egy beteg leánynak számlálatlan százakat adjon egy férfi , azt nem minden férfi cselekedné meg.
Az ilyesmire csak egy melegszivü ember, vagy egy hideg számitó képes.
Petrányi az utóbbi volt, amit igazol, hogy kedvesévé tette a leányt.
És erre következik a morális kérdés: gazember-e az ilyen férfi?
Zoltán gyülölete és megvetése dacára sem tudott magának határozott választ adni .
Irtózott a biró szerepétől s ugy érezte, hogy a sorsnak és véletlennek annyi szála csomósodik össze az emberi bűnökben, hogy nem mindig a saját akaratából elkövetett részre esik benne a gyülöletesebb szerep.
Éjfél felé Kund a másik segéddel eljött referálni.
Elmondták, hogy a Petrányi segédeivel miben állapodtak meg.
Kétszeri golyóváltás , délelőtt tizenegy órakor egy budai huszárlaktanyában és még tisztázása egy kérdésnek - tette hozzá Kund jelentőségteljesen, mire a másik segéd diszkréten visszavonult a szalonba.
- Petrányi tudni akarja, amihez joga van - szólt Kund, amint egyedül maradtak, - hogy honnan vindikáltad magadnak a sértés jogát és micsoda alapon?
Zoltán elutasitólag, zárkózottan intett.
- A minden jobb érzésü embernek felháborodása alapján.
- Dobó Lauráról van szó? - kérdezte Kund nyugodtan.
- Róla!
- Helyes!
Hanem engedd meg nekem azt a jogot, hogy erre nézve egyet-mást elmondhassak neked a magam véleményéből és tapasztalataiból.
Te huszonhárom éves vagy s én - tekintve e fontos és ünnepélyes percet - őszintén bevallom neked, hogy negyvenöt.
- Igy aztán elhiheted nekem, hogy az én időmből több tellett már a tapasztalatokra , mint a tiedből s el fogod nekem hinni, ha azt mondom, hogy általános, szinte szankcionált erkölcsi nézetekért nem szoktak az emberek pisztoly csöve elé állni.
S nem különösen az olyan férfiak, mint te vagy.
Én hamarabb megtehetném.
Engem senki sem vesz tulkomolyan és nem vár tőlem a világ semmit.
Én lehetek az ugynevezett extravaganciák és szélsőségek embere, én nem vagyok jelentékeny masszából való és igy megvan a jogom, hogy ugy gondolkodjam és ugy cselekedjem, amint nekem tetszik.
Én , hála Istennek, élhetném a magam kis egyéni életét, a kutya se törődnék vele, sajnos azonban, nem élem, mert elkéstem vele.
Amig nem késtem el vele, addig pedig - nem mertem.
Te más vagy.
Te nem élheted sem most, sem soha a magad életét.
Téged, szegény fiatal barátom, az élet az ugynevezett: nagystilü emberek közé sortirozott el és sorsod nagy embernek predestinált.
Nagyszivü, komoly, lelkes ember vagy, szónoki tehetség lappang benned, azt nem is számitva, hogy a közvélemény: fél Magyarország legszebb férfiának tart.
S amellett gazdag vagy.
Ennyi tehetséggel nem jöhetsz összeütközésbe a világgal, mely sokat vár tőled s ennél fogva saját magaddal sem.
Az ilyen emberek, mint te, nem élhetnek ötletszerüen, sem tulságba hajtott ideális szempontok szerint.
Te nem a nemes, de kis kaliberü érzéseid szerint rendezheted be az életedet, hanem az emberiség érzései és javai szerint s a saját szivednek a mások , a sokak rovására, nem kedvezhetsz semmiben.
Jó lesz tehát, ha a predesztinációdhoz alkalmazkodsz, olyan ideális becsületekért, mint ez a mostani is, melyet a világ sem megérteni, sem szankcionálni nem tud és nem akar, többé nem állitod oda könnyelmüen céltáblául az életedet.
Megértettél? - kérdezte Kund felállva s megszoritotta a fiatal ember kezét és fürkészve nézett szemébe.
Két irányban értettél meg? - kérdezte nyomatékosan.
- Csak egyben - mosolygott Zoltán s a tekintete olyan nyilt és zavartalan volt, hogy Kund megkönnyebbülten lélegzett.
Azután elváltak.
Kund lelkére kötötte, hogy azonnal feküdjék le, aludjon hosszan és jól, mert Petrányi kitünő lövő, régi párbajozó, mig Zoltánnak ez volt első párbaja.
De Zoltán nem feküdt le.
Hozatott még egy csésze feketét és visszaült az iróasztalához.
Egy ideig azon gondolkodott, hogy megirja-e végrendeletét, de ezen elmosolyodott.
Bár a helyzet komolyságánál fogva természetesnek találta, hogy rendelkezzék vagyona felett, mégis bántotta ez a kissé nagyképüsködő póz, hogy huszonhárom éves korában végrendelkezzék.
Ennyit azonban mégis megirt egy levél formában a páternek.
"Halálom esetén vagyonomnak fele nagybátyámat illeti, felét forditsa ön saját belátása szerint jótékony célokra.
Én csak annyit kötök ki, hogy a Dobó családnak , illetőleg Valérnak, tiszteletem és barátságom jeléül huszezer forintot ajándékozok , kérve önt, a lehető legdiszkrétebb formában való átadásra.
Amikor levelemet irom önnek, szeretett atyai barátom, annyira távol látom magam előtt halálomnak árnyékát, hogy kellemetlen szentimentalizmusnak és férfiatlanságnak érzem a bucsuzkodást.
És ha mégis ugy határozna a sors, hogy csakugyan el kell válnunk egymástól, akkor arra kérem, vigasztalódjon ön saját hitében, melyre engem gyerekségem óta tanitott: a viszontlátásban!"
Azután megcimezte a levelet és lefeküdt.
Eloltotta éjjeli asztalán a gyertyát és a hold bevilágitott a szobájába.
Nyugodtan feküdt ágyában és arra gondolt, ha meghalna, mit sajnálna itt hagyni az életből?
Először is: magát az életet, melyhez ifjusága, egészsége és ambiciózus lelkének egész erejével ragaszkodott.
Imádta az életet, ragaszkodott álmaihoz, terveihez, hogy hasznára lehessen az emberiségnek .
Bármily nyugtalanok is voltak még ez álmok és kiforratlanok a tervek, meg tudta belőlük rajzolni maga előtt homályos körvonalait azoknak a céloknak, melyekért élni akart.
Uj eszmék, modern célok a politikában és társadalomban lelkesitik, az embereknek a magasabb lelkifejlődés processzusától várta egymáshoz közeledését és lázas tépelődéssel kereste azt az utat, melyet egy Messiás is hiába keresett s csak annyit ért el vele, hogy kiontott véréről a megszégyenitett, de soha meg nem javuló emberiség azt a legendát költötte, hogy azzal a Messiás megváltotta őket büneiktől.
De hol van az az ember, aki huszonhárom éves korában szivesen néz bele a legendák psichologiájába?
Sőt a mindennapi élet psichologiáját sem ismerte.
De fél-e a madár, hogy nem tud repülni, ha ép a szárnya?
Zoltán is ugy érezte, hogy szárnyakkal és akarattal az égig fel lehet jutni.
És élni akart, a halálra nem gondolt.
Ha volt aggodalma, csak az volt, hogy a szegény beteg leány, ha megtud valamit a párbajról a lapokból, az izgatottság és ijedtség ártalmára lesz.
Nagyon jól tudta, hogy aggódni fog Petrányi miatt s lassan tisztába jött magában, hogy nem veszi célba Petrányit.
Akárhogy gyűlöli is, nem öli meg .
Inkább ő hal meg.
Ezzel az elhatározással elaludt és olyan nyugodt, egészséges álma volt, mintha másnap az esküvőjére készült volna és nem az első, komoly párbajára.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE