ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Rákosi Viktor

Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról

Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29

János vitéz

Valamelyik korábbi kötetemben egy elbeszélés jelent meg, Jaczkó János régi vén huszárról a öreg szerkesztőségi szolgáról, aki valami tótba kevert felsővidéki rutén ember volt, s a legjobb inas, akit én valaha életemben ismertem .

Sokáig szolgált mellettem, anélkül, hogy sejtettem volna, hogy az öregben becses emlékek vannak eltemetve a daliás időkből, s hogy ő híven és büszkén őrzi azokat az emlékeke t.

Itt elmondom, hogyan pattant ki belőle ez a titok .

A budai honvédszobor leleplezésekor János bácsi, aki szeret az ilyen dolgokon jelen lenni, ott állt mellettem s fölém tartotta az esernyőjét .
Megjegyzendő, még pedig János reputációja érdekében megjegyzendő, hogy forrón sütött a nap.
Esőben ő sohase szokta kinyitni az ernyőjét, ezt elpuhultságnak , kényességnek tartja.
Nap ellen kinyitni, ez nem elpuhultság.
Miért ?
Mert akár süti embert nap, akár nem süti embert nap, az mindegy .
Tehát nyithatok ernyőt sz igyen nilkül.
( Mutatvány Jaczkó János hátrahagyandó bölcs mondásaiból. )

Mikor a lepel lehullt a szoborról, János fölnézett rá s mondá :

- De sajnalok, hogy in nem vagyok bene .

- Miben, János bácsi ?

- Szoborban bene.
Röstelek dolgot .

- Sohse búsuljon, János, ha nem lehetett .

- Lehete vóna, de nem lehetet .

- Beszéljen világosabban .

- Csak annyit mondok, hogy hiába nem gyütem ide.
Van hozza köze nekem, kicsike .

Az ünnep után barátságosan fölszólítottam Jánost, hogy kísérjen el sörözni .

- Nincs irtelme, - felelt János .

- Hogyhogy ?

- Szolgalat nem kivanja .

- Nohát akkor fogja a botomat és hozza utánam .

- Az mar mas .

És János kivette a kezemből a botot és hozta utánam a sörházba .

A székem mellett álldogált, hogy a közönség lássa, hogy én tiszt vagyok, ő pedig közle gény.
Miután egy pohár sört fölhajtott, nógatni kezdtem .

- No, János bácsi, mennyi köze van a honvédszoborhoz?
Feleljen .
Beszéljen el mindent .

- Nem lehet, nassaga, nem lehet.
Nem futya időbul, ebéd miatt .

Azon gondolkoztam, hogy a János ismeretlen történetét hogyan lehetne kapcsolatba hozni a szolgálattal.
Mert azonnal elmondaná, ha hivatalból kellene ezt cselekednie .

A második pohár sör se tette az öreget beszédesebbé, sőt mivel a delet kezdték harangozni, János megszólalt :

- Mehetek nassaga ?

- Hogyne?
Ni ncs itt magának semmi dolga részemről .

János, ugyanis bárhol, akárminő semleges területen találkozott egy munkástársunkkal, azonnal szolgálati viszonyba lépett vele.
Mint szabad polgár ült a lóvasuton és amint egy munkatársunk fölszállt, azonnal szolgává változott át.
A sörházban is azonnal parancsnokságom alá helyezte magát s míg hivatalosan el nem bocsátottam, nem mert mozdulni .

A szerkesztőségben aztán megtudtam a János háta mögött levő történetet.
Ő maga beszélte el .

Az öreg tizenhárom esztendeig volt huszár.
A forradalom Galiciában találta őt s közlegény volt a 10-ik huszárezredben, Csrko városában .

A legények közt egyre folyt a suttogás.
Éjszakánkint az istállókban beszélgettek a hazai dolgokról, leveleket olvastak föl s nagy volt a huszárok nyugtalansága .

Az összeesküvés szervezője Panker káplár volt.
Az egy este összegyűjtötte a vitézeket a homályos istállólámpások körül s így szólt :

- Vitézek, megjött a parancsolat Kossuthtól.
Haza kell menni, mert nagy a baj otthon; a rácok megfogják testvéreinket, szüleinket, szalmába csavarják és meggyújtják.
Mi nem maradhatunk itt, idegen országban, mikor otthon ilyen nagy baj van .

Elhatározták a szökést s már a napja is ki volt tűzve.
Egy század huszár állomásozott a faluban, még pedig a fele a kaszárnyában, másik fele a faluban szerteszét.
Az utolsó órában azonban egy Jakab nevű közhuszár elárulta az egész tervet Auer kapitánynak, aki azonnal futárt küldött Tarnopolba, értesíteni a tábornokot, lovas és gyalogos segítséget kérni a zendülők ellen .

Mire a tábornok egy szakasz svalizsérral s szekérre rakott gyalogsággal megérkezett, fele a huszárszázadnak már nyeregbe ült, még pedig az a fele, amely a faluban volt elszállásolva .

Panker éppen a városban járt s a kávéházakban kereste a két Bodnár huszárkadétot, akik szintén szökni készültek.
Eközben látja a tábornok megérkezését.
A kaszárnyába fut (amely tulajdonképpen csak istállókból állt ), hogy hamarjáb an felkészüljön a még hátralévő emberekkel, de már késő volt.
A cserepárok föltűzött szuronnyal körülvették az istállót .

- Egypar huszár, - beszéli János bácsi, - az istaloba nyeregbe ülte .
Maga előtt kikergete vezetéklovakat, neki bokoknak, lovak keres ztültörtek bokokon s utanuk nyilason nehány huszárok atvagtak magukat.
Panker bene marata istaloba.
Gyenyeralis pisztollyal kezibe belép, rá lövi Pankerre, talalja kipit, többit elfogjak.
Bizom nassaga !

*

- János! - kiáltanak a szomszéd szobából, - egy pohár vizet .

János nyelve megáll, teste összeesik, karjai lehanyatlanak: a rab oroszlán láncainak csörgését hallja .

Míg a vizet be nem viszi, alázatos és hódoló.
Mikor már bevitte s szomjas nassaganak egészségére kívánta, újra magához tér .

*

A nyer egben levő szakasz vezetését Lehoczky káplár vette át.
Ez, mikor látta, hogy a tábornok érkezik, Panker pedig nem jön, a szakasszal, amely körülbelül negyven emberből állt, elvágtatott .

Vágtattak egyenesen Brezsán városa felé.
( A város-nevekért János a fe lelős.)
Mikor a távolban már föltünedeztek a házak, szembe jön velük egy hintó s kiszáll belőle egy lengyel gróf .

- Megálljatok, huszárok.
Brezsán városa már föl van ellenetek lármázva s vár rátok két század svalizsér.
A folyó hídját is fölszedték, hogy át ne mehessetek rajta .

( Itt János közbeveti: Polyakok mind jól velünk tartotak bennünket. )

A fiúk a gróf hírére döbbenve megálltak .

- Hanem vágjatok erre át a réten, a hídtól háromszáz lépésre legkeskenyebb a víz, ott átmehettek rajta.
Hogy útközben meg ne szoruljatok, itt van kétszáz forint .

A gróf elrobogott.
Lehoczky vezényel s a huszárok a város mellett elkanyarodva, nekimennek a folyónak, amely akkora lehetett, mint a Bodrog .

A magas parton megáll Lehoczky káplár az összegyűlt legénység előtt .

- Vitézek, ha ezen a vizen át nem gázolunk, elfognak és főbe lőnek bennünket.
Utánam, ne féljetek .

Ezzel a meredek, magas partról cakkumpakk beleugrott a vízbe .

- Mikor felgyüte víz alul, lónak mindanigy laba gyüte elül.
Lehoczky gyüte hatul .

*

János szeme lobogott, ő maga is nagyot ugrott... de egyszerre elhallgatott és arcán kínos tépelődés jelent meg.
Valami iszonyú lelkiharc dúlhatott kebelében.
Követtem szemének irányát... lámpásomr a nézett, amely írtózatosan füstölgött .

- Pardon, gracia nassaga!
Első a hivatal, asztan gyön mulacsag .

Ezzel a lámpáshoz lépett és lesrófolta.
A kötelességérzet legyőzte benne a daliás időkre emlékező hegedőst .

*

Lehoczky szerencsésen átúsztatott.
Mikor a túlsó oldalon kikapaszkodott, kihúzta kardját és a partot járhatóvá vagdalta.
Erre a huszárok egymásután a vízbe ugrattak .

Leghátul maradt Pányi, a trombitás és Dobrik huszárnak a felesége , aki egy vezetéklovon ült s az egyik karján a kis gyermekét tartotta.
A trombitás ugratott, de a ló kitörte a lábát s elmerült.
Ekkor a hős Dobrikné utána ugrott, félkézzel megkapta s fölhúzta Pányit, úgy, hogy ez belekapaszkodhatott a ló farkába.
Így ők is szerencsésen átvergődtek .

Pányi Dobrikné mögé ült a lóra s útnak indultak.
Megjegyzendő, hogy a svalizsérok látták a brezsáni hídfőtől ezt a vakmerő átkelést, de csak akkor kezdték a fölszedett hidat újra lerakni, amikor már Dobrikné is átúsztatott.
Így késtek el az üldözéstől .

Egy darabig haladtak, ekkor megszólalt Pányi :

- Káplár uram, ez az asszony megmentette az é letemet, én nem lehetek neki terhére.
Hagyjanak itt engem, majd bevágok az erdőbe; haza találok én magam is .

Ezzel leugrott a lóról és eltünt az erdőben .

Pár óráig ügettek még s ekkor Lehoczky káplár pihenőt rendelt a fáradt embereknek és lovaknak.
Míg pihentek, utolérte őket egy század svalizsér .

A vezető kapitány fölsorakoztatta embereit s megadásra szólította föl a huszárokat .

- Hát gyertek és fogjatok meg! - kiáltott vissza Lehoczky káplár .

Attakra sorakoztak a legények s Lehoczky szavára egyszerre ki repültek hüvelyükből a kardok .

- Vitézek, esküdjetek meg, hogy utolsó csöpp vérig védelmezitek magatokat .

- Esküszünk! - hallatszott egy szívvel .

A svalizsérkapitány erre egy balra kanyarodj-ot vezényelt embereinek s otthagyta a huszárokat.
Ezek meg elvágtattak Magyarország felé .

A határon találták Pányit, aki már messziről fujta nekik az attakot .

A csapat Ungvárnál jött be Magyarországba .

*

Ez János vitéz elbeszélése.
Mikor a végére ért, megkérdeztem :

- Hát magával mi történt ?

- Benreketem istaloba, Pankerral .

- S aztán mi lett ?

- Ki ötven botot kapta közülük, ki szazat .

- Hát maga hányat kapott ?

- Szazat kaptam magamnak, - de csak ötventig olvastam .

Ezzel kiment, mert csöngettek.
Tíz perc mulva visszasomfordált :

- Nassaga ne tessen rosz néven venyi.
Nem volt ötven bot se nem .

- Hát mennyi ?

- Mar nem emlikszek.
Mer hun pufogta, hun nem pufogta .

- Hogyhogy János ?

- Hamissag volt dólogba.
Profosz pakróc takarta rank, tiszt úr, aki komandirozta, kinizte maganak ablakon.
Minyaja sajnalta bennünket...
Ugy volta az nassaga, csag enyi riszem van szoborbul Budan...
Szegin embernek ez izs elig.
Nem parancsolja nassaga szivar ?

- Köszönöm János, nem, de fogja, itt egy forint .

- Nem tehetek nassaga, köszönök szives halgatas...
Pardon nassaga , nem lehet, ne teseny haragunyi, ezir nem dukal ...

*

Kint a szolgák szobájában, amikor a fiatalok egyszer csúfolták János bácsit, dühbe jött és még többet is kivallott .

- Tisztet enyhe botozás miatt degradaltak...
Minyajan ú jra vessző futotunk... csupa vir volt hatam...
Kit hitig feküdtem , asztan jöte stokhaz.
Ugy volt, jegyezzetek meg kölkök ...

A derék öreg már attól félt, hogy ha ezt ott bent elmondja , dicsekvésnek vesszük.
Nem akart külömb lenni, mint mi .

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE