Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
VAS-PATA
Jack London regényt írt a vas-patáról, de volt benne annyi óvatosság , hogy a regényt utópiának nevezte el.
Én vagyok olyan bátor ember, hogy a vas-patát nem hazudom jövő századbelinek.
A vas-pata - igaz, mi is az a vas-pata?
A vasból vert kényszerűség , a mindenható muszáj, az elkerülhetetlen hja - ez nem mehet máskép, az örökké való, akinek nem tetszik, az forduljon föl.
Éntőlem ugyan gondviselés is lehet, én elfogadom annak is, mert akkor is megvan, ha nem fogadom el.
Tavaly láttam a tanyán egy meglánco l t kutyát, amelyiknek a láncába beleütött a villám, holott üthetett volna a kutya gazdájába is, vagy énbelém is, akik valószínűleg több sérelmet ejtettünk az erkölcsi világrenden, mint a puli.
De azért a pulinak kellett felfordulni, mert az ő nyakát fogta a lánc.
Ez a vas-pata törvénye, ami ellen nincs mentség.
A vas-patát az apokalipszis lova viseli a lábán és ahol az ledobban, ott nincs tovább.
Most nem is az apokalipszis lova dobog a világ feje fölött, hanem az apokalipszis ménese s annyi a vas-pata, mint a hulló-csillag - melyik család az, amelyiknek nem jut belőle ?
De azért nem kell megijedni, hogy itt most valami páthmoszi látomások következnek, amiktől minden jótétlelket kilel a hideg.
Szép, nyájas családi miniatűröket vázolgatok ide, amiket aztán kedve szerint tökéletesíthet mindenki a maga palettájáról, - festékért sehol se kell boltba menni, van belőle házikészlet mindenütt.
Csupa ártatlan dolog, amit el akarok fecsegni magunkról, akár olvasókönyvekbe bele lehet ollózni őket, kéretlenben megadom r á az engedélyt a pedagógusoknak.
Van bennük hazafias kötelességteljesítés, polgári morál, keresztény alázat és szivárványos derű.
Mint mikor törött ablakon süt keresztül a nap .
*
Itt van például a vőm, aki igazán embernyi ember, engem másfél fejjel meghalad.
Hát nem mulatságos az, mikor ilyen nagy darab ember olyan hiszékeny , mint az ölbeli gyerek?
Hisz meg a logarlécnek is.
Elhiszi neki, hogy a kétszer kettő a mai világban is négy .
- Édesapám nem is örül? - kérdezte tőlem szomorúan, mikor annak idején a fri ss gépészmérnöki diplomáját elém tette .
- Nem - csóváltam meg a fejemet.
- Nincs bekenve légydöglesztővel .
- Nem értem, édesapám .
- Pedig magyarán beszélek.
Légysüvegnek nem alkalmas, más hasznát meg nem veszed .
Úgy nézett rám, ahogy az ifjak bölcsessége örökkön nézni fogja az öregek értetlenségét.
Kivette a zsebéből a logarlécet és megvillogtatta előttem.
Brutus foghatta így rá a tőrét Caesarra.
De nem szúrt le vele, mert nagyon jó fiú, csak ennyit mondott :
- Olyan biztos, mint a kétszerkettő, hogy a becs ületes munkából meg lehet élni .
- Hogyne, persze.
Csak azt nem tudom, hogy fogsz hozzá .
A gyerek megölelt.
Segített neki a lányom is .
- Édesapánknak annyi jóbarátja van .
- Mert egyiktől se kértem soha semmit .
Egyszerre eredt meg a szava mind a kettőnek.
Ho gy ennek ezt jártam ki, amazt oda segítettem be .
- Az más, ti csacsik - zártam le a vitát.
- Semmi közöm se volt hozzájuk.
De csak nem gondoljátok, hogy öregkoromra megszegem a magam törvényét és magunkért kilincselek ?
Elállt a szava mind a kettőnek.
Az egyiknek a hallgatása azt mondta : gyávaság.
A másiké azt mondta: gőg.
Elnevettem magam :
- No, azért még nem ette meg a tyúk a kenyereteket.
Ameddig nekünk van, nektek is van .
Erre aztán fölemelte a fejét a fiatalember :
- De azt csak nem tagadhatom le, hogy az édesapám veje vagyok ?
- Csak akkor mondd meg, ha muszáj.
De ne kérkedj vele, mert azt megbánod .
Félév alatt az ifjú ember belátta, hogy néha az öregek is tudják, mit beszélnek.
A konzervatív nagyhasúak azzal tolták ki az ajtajukon, hogy igen tisztelnek engem, de nekik a maguk em bereit kell a tűz mellé ültetni.
A liberálisok azzal ölelgették ki , hogy őrájuk semmi sincs bízva, hiszen nem mondják, azért lehetne valamit tenni, ha nem ilyen liberálisnak a retyerutyájáról volna szó, de irántam való respektusból nem alázkodhatnak meg , fene ebbe a cudar világba.
Különben ők is tiszteltettek .
Csak azt nem kérdezte meg senki az ifjú embertől, hogy mit tud.
Erre aztán összehajtogatta a diplomáját s odaadta a feleségének, hogy tegye el a fehérneműs-szekrénybe.
Onnan azóta nem is került elő , pedig ennek már hét esztendeje .
*
De a logarléc megmaradt s a mérnök úr még mindíg elhitte neki, hogy kétszerkettő négy .
Beleölte az örök-részét egy autóüzletbe.
Nemcsak a magáét, hanem az öccseét is, a hugáét is, az özvegy édesanyja vagyonkáját is.
Dolgoz ott látástól vakulásig, egyszerre volt chef, ügynök és kifutófiú , Szombathelytől Végegyházáig .
- Ennek örülök, - mondtam neki, ha beszédes kedvemben talált - legalább mire te is megöregszel, megismered az országot és térkép nélkül mehetsz koldulni .
A cégf őnök úr pohár tejét az ilyen fanyar tréfák se keserítették meg .
Mosolygós maradt és rózsásarcú öt esztendeig.
Az üzlet nagyszerűen ment.
Kibirta a bankkamatokat is, meg az adót is s ennél többet igazán nem lehet kívánni a legnagyszerűbb üzlettől se.
A log a rléc kevélyen csillogott ki a felsőzsebből, ahová komoly urak a selyemzsebkendőt szokták ültetni .
- Kétszerkettő négy .
A logarlécnek más szerepe is volt családunk életében, mint a számtan diadalának és az életigazságoknak hirdetése.
Ifj. Ferenc ebben látta megtestesülve a teremtett világ minden szépségét.
Kis keze kapkodott utána már karonülő korában is és mikor ésszel élő emberré serdült, a könyörgéssel való sikertelen kísérletezések után szenzációs üzleti tárgyalásokat kezdett az apjával a titokzatos var ázseszközért.
Egyszer egy döglött patkányt is felajánlott érte, pedig ahhoz jobban ragaszkodott minden bazári portékánál, mert az saját lelete volt , mikor ásatást játszott az udvaron .
Nem ért semmit.
A cégfőnök úr átengedte ifj. Ferencnek az óráját, az ünneplőkalapját, az autósapkáját, az autószemüvegét, sőt a két szemét is hajlandó lett volna rendelkezésére bocsátani kísérleti célokra, de a logarléchez nem engedett nyulni .
- Az nem játék - hárított el tőle minden közvetítő gesztust, egy próféta szigorával és lelkesedésével .
Ifj. Ferenc később már csak álmában mert vágyakat táplálni a logarléc után.
Ha ki akarták a kezéből venni a ceruzát, amivel elaludt, mindig azt mormogta :
- Nem, ne vödd el a jogarlécömet .
Egyszer megszántam szegénykét és hoztam neki Pes tről egy logarlécet.
Az utolsó karácsonykor tettem a karácsonyfája alá.
Az apja könyörögve tiltakozott :
- Édesapa, ezt az egyet ne.
Ez olyan szimbólum, mint a királyoknál a jogar.
Ebből az egyből ne csináljon játékot a gyerek .
- Te nagyobb gyerek vagy, min t a fiad - simogatom meg a vőm fejét, de mégis szót fogadtam neki .
Minden becsületes hit tisztelni való .
*
De azért az ifj. Ferenc mégis csak megkapta a logarlécet.
Körülbelül öt-hat héttel ezelőtt.
Nem az enyémet, hanem az apjáét.
A spanyol királlyal egyidőben érte a cégfőnököt a krízis, bár, gondolom, itt is olyan régen alá volt aknázva a talaj, mint amott .
Ez persze magánügy s lehet, hogy nem a nyilvánosság elé való, de nem szégyenlem bevallani, hogy minket közelebbről érintett, mintha az egész pireneusi félsziget beleszakadt volna a tengerbe s vele még egy karaj Európa.
Aztán, ha Alfonz nem szégyenli az üzlete csődjét, mi szégyelni valója volna egy boltosnak az ő birodalma összeomlásán.
Hiszen ő még annyira se tehet róla.
A vas-pata, az rúgott itt egyet .
Az apokalipszis lova, amely most mindenütt jelen van, mint az Isten, de nem olyan messzire .
Persze azért van különbség a két csőd közt, hogyne volna, tudok én tárgyilagos is lenni.
A királytól csak a jogart vették el, de egy-két szekér kincséből markolász hatnak még az unokái is.
A boltostól ellenben elvették mindenit, de a logarlécet nem.
Azt, mint az elúszott vagyon utolsó darabját, maga adta át neve tróntalan örökösének :
- Tessék, Ferencem, most már a tied lehet.
Apapának volt igaza , csakugyan játékszer ez.
Nem négy többet a kétszerkettő .
Muszáj volt elnevetni magam, hogy sírva ne fakadjunk mind a ketten .
- Hála Istennek, most már legalább lesz kin zsarnokoskodnom .
- Hogy gondolja, édesapám ?
- Úgy, hogy legalább lesz kivel megetetni magam helyett a paradi csomlevest.
Kettőnknek úgyis mindig nagyollottam ezt az asztalt, most majd öten ülünk mellette .
*
Ifj. Ferenc nem sokáig játszott a logarléccel.
Annyiban már ő is emberszámot tesz, hogy kívánja, ami tilos s hamar megúnja, ami szabad .
Szerencsére a gyerek ügyes s ki tudja használni, ami változatosságot nyujt neki az élet .
A tavaszi nap odazuhogatja aranyát az előszobájuk ajtajára.
Ifj. Ferenc úgy válik ki az aranyzuhatagból, mint a barokk-pápák síremlékein a gömbölyű puttók.
S talán csakugyan ilyenek is azok az angyalfiókok, akik piros bárányfelhőket pemecselnek az alkonyati égre .
Ifj. Ferenc is ilyenformát cselekszik.
Előtte a mosogató vödör, abból mártogat ki súrolókefével valami fekete levet, amellyel végigcsorgatta nemcsak a térdecskéit, hanem a feje ar anybozontját is .
- Mire végzed, Ferencem ?
- Én nem vagyok Ferenc, kéröm.
Én a mázolómestör vagyok .
- Ejnye, majd meg nem ismertem, kedves mázoló úr, nagyon meg tetszett reggel óta változni - alkalmazkodom a körülményekhez.
- Hát mivel foglalatoskodik , kedves mester ?
- Lefestöm innen ezt a cégtáblát - csapja oda a kefét az apja névjegyére - tetszik tudni, ződbe jutott ez az üzlet.
Nem hallotta még ?
- Nem én.
Hát maga hol hallotta ?
- A konyhában beszélte a szömélyzet, kéröm .
Hát nem drága dolog ez, mikor a hatodik születésenapjára ilyen szép új játékot tanul egy kis magyar fiók ?
*
Csöndes ebédutáni beszélgetés.
Hol az egyikünk, hol a másikunk vidámítja a többit .
- Különös dolog történt ma a piacon - meséli a lányom.
- Valami szegény másállapotos asszony térdreesett a kocsiúton és jajgatva kérte az Istent , hogy mire hazaér, vegye el mind a négy gyerekét, hogy ne érjenek olyan nyomorúságot, mint az övé.
Körülfogták szegényt és vigasztalták, hogy majd megsegíti a jó Isten, meg is segítette, mert elhozta az óráját ott a piaco n, beszaladtak vele valamelyik boltba s mire magához tért, már nem négy gyereke volt, hanem hat.
Olyan erős, egészséges ikreket szült, mint a vas-ék .
- Így jár az, aki sokallja a gyereket - tréfálkozott valamelyikünk .
- Valami adó miatt nyaggatták a boldogtalant, az keserítette el - magyarázta a lányom .
A detronizált cégfőnök hirtelen abbahagyta a feketézést.
Pedig nem is csészében kapta, hanem pohárban, annyira keresi a kedvét mostanában az öreg nagysága .
- Keserű - rázkódott meg tőle .
Annyi cukrot ereszte ttünk a poharába, hogy sziruppá vált tőle a kávé.
Nem kellett neki így se, most még keserűbbnek érezte .
*
Nem volt indokolt az ijedelem.
Ferencnek nem két testvére született , csak egy.
De az aztán az Istennek a legszebb mosolyából.
Nagyon jó kedvvel nézhet ett el akkor a világ fölött, hajnal volt s csak azt a pirosságot láthatta, amelyik selyemkendő gyanánt lebegett e fölött a szomorú föld fölött .
Erre mosolygott rá s mosolya aranyából, selyem pirosságából került a babakocsiba a mi kis Mártánk .
Az okosak azz al ijesztettek bennünket, hogy a jövevény meg fogja keseríteni ifj. Ferenc élete mézét.
Szorongva fogja lesni, mennyi szeretetet kap a kis testvér s hány dekával kevesbedik az ő porciója.
Nekem beszélhettek, nem hittem el egy igét se.
Nem láttam én azt so ha, hogy mikor a muskátlimon új bimbó pattant ki, akkor a virágot elsápasztotta volna a féltékenység .
Úgy lett, ahogy én vártam.
Legföljebb attól kell félteni a bimbót , hogy a virág agyonszereti.
Ha lehetne, pólyástól a gomblyukába tűzné, mint a sport-csillagot.
Kérkedik vele fűnek-fának .
- Ma behívtam még az adóvégrehajtó bácsit is, hogy nézze mög ő is - újságolta valamelyik héten .
Egyszer-kétszer hallatlanná tettem a dolgot, de ötödszörre már mégis megsokalltam .
- Hol az ördögbe jön össze ez a gyerek annyi adóvégrehajtóval ?
Akkor derült ki, hogy nem a kapuba áll ki értük.
A végrehajtó bácsik hívás nélkül is bejáratosak hozzájuk.
Minden napra esik egy .
- De hát miért ?
- Mindenféle üzleti adókért .
Igaz, hogy üzlet már nincs, de az mindegy, állam van és az nem hagyja a magáét.
A hitele zőkkel ki lehet egyezni, mert azoknak muszáj s ők is majd kiegyeznek az ő hitelezőikkel, mert azoknak is muszáj.
De az adóval nem lehet.
Ő a végcél, ő érte vagyunk a földön és őtőle csak a halál véd meg, de az is csak akkor, ha hirtelen jön és mindent elv i sz magával, ami az adóalanyé volt.
Ha csak úgy lib-lábol a halottaságy körül, akkor őróla is leakasztják a szűrt, van arra törvény bizonyosan.
A törvény legföljebb csak a kaszát védi, mint a halál kenyérkereső szerszámát .
Még odahajolok a babakocsi fölé, leteszem a szivaromat a pólya-asztal szélire .
- Jaj, apukám, vigyázz, össze ne égesd! - szól rám ijedten a lányom .
- Ejnye, ejnye, - csóválom meg a fejem sértődötten - hiszen látod , hogy letettem a szivart .
- Hiszen éppen azért mondom - néz rám szepegve a lányom.
- Hogy a pólya-asztalt meg ne égesd.
Nagyon vigyázni kell rá, mert le van foglalva .
Adóért .
- Miféle adóért ?
- Valami üzleti adóért - ezt a feleletet hallom ki a sírásból .
Nem is haragszom, annyira képtelennek tartom a dolgot.
Hogy az állam egy bukott üzlet adója fejében lefoglalja egy hathetes gyerek pólya-asztalát?
Amit én, a nagyapja vettem neki, mikor még a világon se volt?
Nem lehet az.
Én sokat próbált ember vagyok, mindent elhiszek a vaspatáról, de ezt nem .
Szakemberek kitanítottak, hogy ezt is el kell hinni.
Más tartozásért nem vághat ekkorát a vas-pata, de az adóért igen.
Az végcél, az szentesít mindent .
Mire eligazításra került a sor, akkorra kiderült, hogy nem jól értettem a lányom sírását.
Most nem üzleti adóért szentenciázták kótyavetyére a baba- asztalt.
Majd arra is sor kerül, de egyelőre nem az a soros.
Ez csak ínségadó, tetszik tudni .
- Mit?
Hogy ez fizessen ínségadót?
A bukott kereskedő?
Akinek még a mennybéli jussa se az övé, mert tán arra is rátenyereltek a bankok ?
Hja kérem, ez a törvény.
Igen, ez a vaspata .
*
Este.
Ugyan éjszakának is mondhatnám.
Hajnalon innen, éjfélen túl , mint a tündérmesékben.
Leteszem a tollat és behallgatódzom a gyerekekhez.
Nem nyöszörög -e a kicsi, nem sír -e a még kisebb .
Ferenc fölneszel rá, ahogy a lábam alatt roppan a padló.
Mingyárt kitudódik, hogy nem is aludt.
Kis lelkét gondok fekete madarai csipkedték .
- Apapa - súgja halkan - gyere csak ide.
Ne gyujtsad föl a villanyt , mert a kicsi fölébred .
Odatopogatok hozzá.
Forró kis arca az enyémhez tapad.
Forró kis szája a fülemhez .
- Apapa, idehallgass.
Mondok neköd valamit .
- Hallgatom .
- Lopd el a kis Mártát a kocsiból.
Dugd el a te szobádban, hogy mög ne találja a végrehajtó bácsi .
- Hát téged ne vigyelek el? - ölelem magamhoz .
- Engöm nem löhet.
Én köllök itthon .
- Mire kellesz, kis Ferenc ?
- Hogyha mögint eljön a végrehajtó bácsi és sír anyukám ...
- Mi lesz akkor, kis Ferenc ?
Ezt már nem tudja megmondani.
A vállamra billent fejjel alszik .
Szépen, nyugodtan.
Kis Márta sorsa biztosítva van .
*
Hogy minek kellett mindezt megírni?
Önigazolásul.
Hogy muszáj ebben az országban idealistának és optimistának lenni az embernek.
Legalább mire megöregszik .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE