Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lux Terka
Amire születtünk : Regény
Keletkezés ideje
1906
Fejezet
25
Bekezdés
1181
Mondat
2465
Szó
33732
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIV.
Petrányi hidegen, nyugodtan és elszántan célozott.
Az orvosa, egy iszákos, de kitünő sebész és szenvedélyes vadász, összehunyoritott szemmel nézte a pisztoly csövét és magában keresztet vetett Zoltánra.
- Adieu, öcsém, egy nyaklövést kapsz!
A pisztoly eldördült és nem talált.
Most Zoltán célozott, de félre lőtt, a levegőbe.
- Mit kimél? - kiáltotta Petrányi izgatott dühvel s másodszor lőtt.
Az első percben: orvosok, segédek, mindenki azt hitte, mikor Zoltán elesett, hogy vége van.
A golyó a mellébe fúródott s egy bordacsont között akadt meg.
Eszméletlenül vitték haza s még az nap szerencsésen megoperálták.
A párbaj óriási feltünést keltett s a tudakozódok egész késő estig jöttek.
A pátert annyira tönkretette az ijedtség, hogy csak az operáció és sebláz elmultával tért magához.
Egy hét után, mikor már minden komplikáción túl volt a beteg, Méda, aki minden nap kétszer látogatta meg, egy nap a beteg szobájából kijövet, igy szólt a páterhez:
- Vezessen be kérem a szalonba, valami beszélni valóm van önnel.
- Nézze, kedves páter - kezdte Méda, amint leült - ugyebár, bizonyos ön abban, hogy az ön tanitványa iránt őszinte anyai szeretettel viseltetem?
Ha igen, akkor engedje meg nekem, hogy én, a nő, aki mindig élesebben lát be bizonyos dolgokba, mint önök , férfiak, figyelmeztessem némely dolgokra.
- Nézze, kérem - folytatta Méda a muffját simogatva - nem volna szives nekem megmondani, mit tart ön a Zoltán párbajának okául?
- A párbaj okául? - kérdezte a páter meglepetten.
- Azt, amit valószinüleg méltóságos asszonyom is tud.
A Zoltán nemes és kissé túlhajtott erkölcsi nézetét olyan dolog felől, melyet megvet.
- Részben ez! - hagyta rá Méda.
- De mondja kérem, nem lát ön valami más egyebet is a sövény mögött?
Például: nemcsak kutyát, de farkast is?
Nem gondolt ön még arra, hogy a világ nem igen hajlandó az okok indokaiban azt a magas iskolájú ideálizmust látni , amit ő abszolute nem ért meg?
Szóval, nem gondolt ön arra, hogy a világ másként itéli meg azt az indokot, amit: ön, én s egyáltalán a Zoltán barátai természetes indoknak látunk?
- Nem, - mondta egyszerűen a páter.
- Az igazságokkal szemben lehet elfogult a világ , de nem hiszem, hogy igazságtalan is lenne.
Méda elmosolyodott.
- Mennyire irigylem önt, kedves barátom, amiért, dacára hogy a földön jár, semmi szenny nem ragad reája.
Sajnos, én nem vagyok az ön nézetén s ha a világ ez esetben , mondjuk igy: jól is viseli magát, én hajlandó vagyok bevallani saját magamról azt az önjellemzést: hogy e kérdésben az igazságtalan világ szerepére vállalkozom, azaz, hogy világosan beszéljek, én félek valamitől és félelmemet, mely ön előtt az első percben valószinüleg nem talál rokonszenves visszhangra - mégis bevallom.
Fiatal emberek, ha még olyan fiatalok és ideálisan gondolkodók is, mint az ön tanitványa, a nőkért, értse meg jól, hogy többes számban beszélek, nem állnak ki a halál elé.
Akik ezt megteszik, azok nem ideálisan gondolkodók, hanem: krakélerek.
Az ideális ifjak, ha nőkről van szó, csak egy nő miatt néznek a halál szemébe.
- Méltóságos asszonyom azt hiszi - kérdezte a páter elsápadva - hogy ?...
- Pszt, pszt! - intett Méda tréfásan.
- Semmit se hiszek.
Csak - mosolygott - logikailag okadatolok.
Igy: Zoltán megismerkedik egy fiatal emberrel, egy elsőrendü tehetséggel, egy vele hasonló eszmékért rajongó lélekkel.
A "rajongó lelket" első látásra kinevezi barátjának, a szegénysége és betegsége miatt duplán barátjának s a barátja hugát, a szegény és szomorú, elhagyott, kirabolt szép leányt - ne ijedjen meg kedves páter - megszereti anélkül, hogy ennek a szerelemnek létezéséről jó ideig maga is birna tudomással.
- Hogy Zoltán megszeressen egy bukott leányt?! - kiáltott ijedten és megbotránkozva a páter.
- Ha nekem fiam volna - mosolygott Méda, - nem biznám a nevelését önre.
Ön olyan tökéletes, hogy szinte nem való nevelésre.
És - bocsásson meg, - de rossz a lélektana.
Ha jó volna, tudnia kellene, hogy ezekbe a leányokba épp az ilyen ideális lelkek szeretnek bele, nem a büneikbe, legyen nyugodt, hanem a szerencsétlenségükbe , amit tényleg nem lehet tőlük eltagadni.
Különösen nem, Dobó Laurától.
A fodrásznőm egy folyosón lakik velük, ismeri az egész családot s amig fésül, hogy ne unatkozzam , ilyen történetekkel mulattat.
A páter felindultan járkált.
- Bizonyos ebben? - kérdezte Médát.
Méda vállat vont.
- Nem ez a fontosabb kérdés, kedves páter, hanem az, hogy ön irjon azonnal a Zoltán nagybátyjának és amint Zoltán felgyógyul, neveztessék ki haladéktalanul valamelyik nagykövetséghez attachénak.
Ugy tudom, hogy a katonai ügyek szolgálása nem tetszik Zoltánnak, de legalább két évig nagy hasznára lenne valamelyik világváros s a nagyvilági élet és tapasztalatok.
Azután visszajöhetne és megválasztatnák képviselőnek.
Méda felállt s kezet nyujtott a páternek.
- Gondolkodjék azon, amit mondtam, vagy még jobb, ha nem is gondolkodik, csak ir azonnal a nagykövet bácsinak és egy kis időre internálják az urfit.
Adieu, kedves páter, azaz várjon csak, még valamiről elfeledkeztem.
Benyult a zsebébe s egy iv hosszukásra hajtott papirost húzott ki belőle.
- Itt van a barátjuk kinevezése, örvendeztesse meg vele Zoltánt.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE