Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
TIZENNEGYEDIK FEJEZET.
- Valamely meggondolatlanságot követtél el Marie grófnéval szemben - kérdé Lazas, - midőn visszaérkezvén Ivándra, látta barátja kétségbeesését; mely az egész Sutánon töltött idő, s a visszavezető ut alatt, ki volt fejezve halvány, feldult kifejezésü arczán.
- Félek, hogy többet annál.
- Megvallád neki szerelmedet s ő visszautasitott ?...
- Nem, azt nem tettem és tenni soha nem is fogom.
Ő azt hiszi, áthághatatlan gát fekszik közöttünk, s én nem tudom az ellenkezőről meggyőzni.
- A korkülönbség.
- És az?
- Figyelmeztettelek erre, midőn ideérkezénk, s midőn elragadtatásodat láttam az özvegy iránt.
Most meggyőződtél, hogy ő maga is igy gondolkodik.
- Ha tudná, miként szeretem, nem tenné.
Félek, hogy csak akkor fogja szivemet megismerni, midőn már - későn lesz.
Lazas némán függeszté társára szemeit.
Megdöbbent a szavaktól s még inkább ez arcz elhatározott kifejezésétől.
Ő egyedül ismeré Tristánt az itteni környezetben; ő tudta csak, hogy annak mély, tiszta, hű és változhatatlan szive nem hasonlit a férfi szivekhez, s ha az egyszer magába fogadta a szerelmet, nehéz vagy lehetetlen lesz onnét kiirtani.
- Mi történt köztetek? - kérdé aztán Lazas.
- Lehetetlen elmondanom, bár óhajtanám, hogy tanácsot adj szorongatott helyzetemben , de nem szólhatok.
Ne kérdezz, mások titka az, miről hallgatnom kell.
A franczia csodálkozva hallgatá e szavakat, s még jobban meg volt lepetve, midőn az inas kisded levélkét adott át urának, mondván, hogy azt egy kis paraszt fiu hozta , nem akarja megmondani kitől, s választ kér reá.
Tristan nem ismerve az irást, csodálkozva bontá fel s gyorsan átfutva a nehány szót , a következőket olvasá:
B... látott önnel engem beszélni az erdőben.
Dühe iszonyu.
Retteg, hogy elárultam titkát.
Őrizkedjék tőle...
Borbála.
Tristan összeszoritá ajkait, hogy elfojtsa az azokra tóduló szitkot, mi Balázst illeté.
Azután nehány szót vetett egy papirosra válaszul.
Levelét vettem.
Figyelmeztetését köszönöm.
Tristan.
Sajátkezüleg adta át a kis pórfiunak a levelet, s a Borbáláét öszetépte.
- Mintha csak Párisban volnánk - mondá mosolyogva Lazas.
- Női kéztől piczi levelek , titkos üzenettel, két szóból álló válasz, s ez a két szó: ott leszek...
- Csalódol Viktor, több szóból állt a válasz s nem találkozásra kitüzött óra.
Lazas kétértelmü mosolya nem mutatta, hogy hitelt ad Tristan állitásának, de nem beszéltek többé róla, s Viktor gróf nagy meglepetéssel látott rövid idő mulva egy kocsit robogni a villa udvarára, melyen Bernel főhadnagy és Vári Zsigmond ültek , Szolcsányi Balázs egykori secundánsai.
- Ezeket Szolcsányi küldi, - mondá Tristánnak - ki majdnem dühvel ugrott föl helyéből.
- Ez szemtelenség! - kiáltá Tristan.
Lazas nagy csodálkozással szemlélte izgatottságát.
- Miért haragszol? - kérdé; hisz te magad szándékoztál felujitani ez ügyet.
- Azelőtt igen! most másként gondolkozom.
Viktor nem felelhetett; az ujonjöttek megakadályozták szavait, kik röviden előadták küldetésük okát.
Szolcsányi Balázs fölujittatni kéri a párbaj félben maradt ügyét, s a napot meghatározni küldte őket Ivándra.
Mindketten udvariasan fogadták az érkezőket, de mielőtt Lazas felelhetett volna, Tristan közbe vágott.
- Hetek előtt - mondá komolyan s nagy elhatározottsággal - midőn önök Szolcsányi gróf részéről fölkeresték házamat, természetesnek találtam, sőt vártam megjelenésüket: ma csodálkozásomat vagyok kénytelen ittlétük felett kifejezni!
A párbaj köztem s Balázs gróf között nem történhetik meg.
Kérem e feleletet neki megvinni.
Mindhárman bámulva, megdöbbenve néztek Tristánra.
- Az ok e feleletre nézve? - kérdé a főhadnagy.
- Mert átláthatja gróf Csáthy, hogy ok nélkül ily választ nem szokás adni azon felszólitásra, mit Balázs gróf részéről önnek hoztunk...
Tristan észrevehetően küzdött, mielőtt szavait kiejté.
- Az, a mit mondok, önök előtt érthetetlen lesz, de Szolcsányi tudni fogja, mi rejlik szavaim alatt.
Én vele addig, mig ő egy másik, függőben levő ügyét nem tisztázza és rendbe nem hozza - nem verekedem, sőt bárki mást is eltiltatnék attól.
Verekedni s lovagias párbajt vivni, csak feddhetlen jellemü emberrel lehet.
Bámuló zúgás hallatszék a három jelenlévő ajkain e szavakra.
- Ezt a feleletet vigyük meg neki? - kérdé Váry.
- Szóról szóra ezt! - viszonzá Tristan.
- Meggondolta -e kegyed, mit vonhat e válasz maga után.
Biztos -e tökéletesen abban, a mivel Szolcsányi grófot vádolja, mert ez az üzenet nemcsak vért, de életet vagy halált követel, ha a gyanu alaptalan.
- Mindent meggondoltam, válaszomat szóról szóra kérem átadni.
A vendégek meghajtva magukat, távoztak.
Nyugodtak akartak lenni, vagy legalább annak látszani, de észrevehetőleg zavartak voltak.
A nyugodt, komoly, felindulás nélküli modor, melyben Tristan beszélt velük, nem téveszté el hatását; s bár soha sem hallottak semmi rosszat Balázsról, majdnem kételkedni kezdtek, ha nincs -e Csáthy grófnak igaza.
Alig hangzott el a kocsi robogás, Lazas az első bámulatból magához térve, Tristánhoz futott, ki az ablakból elgondolkozva tekintett a tova száguldó fogat után, és megragadta karját.
- Mit tettél! - kiáltá rémült hangon.
- Tudod -e, hogy ez őrültség tőled, s félek - nem egyéb gyülöletnél.
Csáthy vállat vont.
- Mi okom volna, hogy gyülöljem?
Ellenszenvünk kölcsönös egymás iránt, de nem gyülölöm; ő teljesen közönyös nekem...
- De hát mit tett ő, miről senki sem tud, csak egyedül te, ki alig ismered nehány hónapja.
Puszta gyanuból ily nyilatkozatot tenni - őrültség.
- Meglehet!
Már megtörtént, s én ujra azt tenném, ha e perczben ujra kellene válaszolnom.
Lazas aggódva rázta meg fejét.
- Mily következményei lesznek e dolognak, - mondá elfojtott hangon - azt ma még csak az Isten tudja.
- Bármi lesz is, nekem igy kellett tennem.
Nem szólhatok, de hidd el Viktor, te , bárki más, és minden becsületes ember igy cselekedett volna.
- Nem sokára megtudjuk üzenetedre a választ...
Bármily elhatározott és nyugodtnak mutatá is magát Tristan, soha nem tapasztalt izgatottságban tölté a napot.
Óráról-órára várta Szolcsányi Balázs segédeinek visszatértét vagy annak személyes jövetelét, vagy valamely életjelt a történtek válaszául, de elmult a nap és nem történt semmi, sem Balázs, sem a segédek nem mutatták magukat.
Másnap a reggeli után sétabotot vett kezébe s az erdőbe készült, mint Lazasnak mondá , egyet fordulni.
Viktor igen komoly arczczal inté őt, hogy ne menjen most ily sétákra egyedül, Balázs képes őt a legnagyobb lelki nyugalommal lelőni.
- Nem félek! - viszonzá nevetve Tristan.
- Bár nem lepne meg ez tőle!
Az ily tetteknél csak az elsőt nehéz elkövetni: a többi magától jön, egymásból folyik.
- Az elsőt? - kérdé csodálkozva Lazas.
Tristan felelet helyett bucsut intett kezével s elhagyta a szobát.
Lazas gróf gondolkodva nézett utánna.
Mire czéloz: gondolá tépelődve.
Már többször ejtett ilyféle szavakat Balázsról, s mire czélzott ama nyilatkozattal, mit a segédek által Szolcsányinak izent.
Egyedül maradva, hosszas elmélkedésbe merült a Tristánt környező viszonyok és egyének fölött, s lassankint azon meggyőződésre jutott, hogy ifju barátjának jobb volna távozni innét, még pedig mielőbb - késő bánat nélkül, mi okvetlen előbb-utóbb bekövetkezik.
Elgondolá azon igazságot, hogy semmi sem lehet tökéletes e földön, s összeköttetésbe hozta ez ismert és bölcsek által föltalált állitást Tristánnal, kit a véletlen oly sok váratlan kedvezményben részesitett, s jövőjének szerencsétlensége , boldogtalanságának magva önmagában rejlik.
Miért kellett neki Thisbe helyett Marieba szeretni.
Miért adott neki a sors itélő tehetség helyett oly meleg, állhatatos szivet, mely sohasem változik érzelmeiben .
Thisbe neki való feleség lett volna, minden küzdelem, minden fáradság nélkül elnyerné kezét, szivével, nagy vagyonával együtt, s ő, a szerencsétlen, az özvegy grófnéba szeret, ki nála tiz évvel idősebb, s nem viszonozza érzelmeit.
De valóban nem viszonozza -e?
Nem adta -e jelét, hogy Tristan kedvesebb neki, mint azt a helyzet magával hozza...
Legalább nem mutatta.
Ő sohasem vette észre.
Gyengéd, nyájas, meleg volt iránta, de hisz ezt az özvegy jellemében rejlő kedély, szivmelegség okozza.
Marie nem is tudna más lenni, mint a minő Tristan iránt volt.
Ő bizonynyal maga sem sejté, mit ébreszthet bájos, megnyerő modora az ifju fogékony szivében.
Hosszasan gondolkodott e dolgok fölött, s önkénytelen összehasonlitá a két nővért , kik akaratlanul, öntudatlanul vetélytársnői voltak egymásnak, s bár neki Thisbe az első percz óta több volt, mint rokonszenves: Marienak adta az elsőséget.
Az oly nőknél, mint Szolcsányiné, a kor alig jöhet számitásba.
A természet oly sok bájjal, észszel, kitünőséggel ruházta fel őt, hogy remek alkotását később sem merte érinteni.
Meghagyta neki szépségét, kellemét, szellemi tehetségét, melyet a kor csak fejleszthetett.
Jósága, nyugalma fölényt gyakorolt mindenkire, s azon jótékony báj , kedély, melegség, mi lényét elönté, oly varázshatással birt mindazokra, kik vele érintkeztek, hogy bátran elmondhatá: neki ellenségei soha, csak irigyei lehettek.
Mert hogy irigyei ne volnának a kitünőségnek, az lehetetlen.
» Viele sind berufen, wenige auserwählt «, mondja egy nagy iró, s ezt Mariera is lehetett alkalmazni.
Választottja volt ő a természetnek, mely kedvvel, előszeretettel alkotá: s bár élte csendben, szűk körben folyt, nem egy férfi sóhajtá magában, őt látva: minden nőnek ilyennek kellene lenni.
Nem egy nő gondolá keserüen: bár hozzá hasonló lehetnék.
De ez az érzés, ez a tudat, ez az óhajtás már magában foglalta az irigység magvát, s Marie, a mennyire lehetett, távol tartá magát az ugynevezett világtól.
Jobbnak , gyengédebbnek, mélyebb kedélyünek érzé magát, minthogy a rosszak harczát vivni akarta volna.
Boldog, elégedett volt nyugalmában, nem akarta azt koczkáztatni s oly dús kincsekkel birt lelke gazdagságában, hogy senki fölött nem itélt, senkinek meg nem rótta gyengeségeit, háladatos volt azért, a mivel birt, s élte boldog volt, mert a boldogság magvát önmagában hordá.
Ilyen volt az, kit Tristan szeretett, s ilyennek ismeré őt Lazas, és mindenki, a ki közelebbről érintkezett vele.
Irigy csak az lehetett reá, ki őrizkedett közeledni hozzá, s érezte saját fogyatkozásait.
A varázs, mit mindenkire gyakorolt, soha sem téveszté el hatását, a jóság, szelidség és nyugalom lefegyverzé irigyeit, kik távolból szemlélve őt, elbizakodottnak tarthaták, látva, tudva, hogy annyi szép tulajdonnal van felruházva.
A franczia, elmélkedései közben, nagy nyugtalanságot érzett, s elszorult szivvel gondolt azon lehetőségre, hogy a sors végre megsokalva azon sok jót, mit kedvenczének nyujtott, annak boldog, csendes életét megzavarja.
Teljesen közönyös -e Marie Tristan iránt...
Nem hat -e meleg lényére azon heves ragaszkodás, mit Tristánban lát maga iránt.
Mi teljes szivéből nővére számára óhajtott volna talán megszületni s kifejlődni megerősödni látni az ifju szivében, de egyetlen nő sem képes teljesen hideg, érzéketlen maradni az állhatatos szerelem, az édes gyengédség iránt, melyet nyilvánulni s változatlanul lényéhez füződni lát.
Mily kár volna, ha ezt a két szivet a sors kétségbeeséssel sujtaná, - gondolá a tiszta, józan itélettel biró franczia.
Talán a vér keveréke okozta, hogy nemzetének könnyü itélete, könnyelmü gondolkozás módja nem jutott nála érvényre.
Komoly irányát nagy mérvben a német iskolák befolyásának köszönheté, s a hajlam, mely véletlenül keblében megvolt, helyesen fejlődött.
Ezért itélt igy, ezért szerette Tristánt és csodálta Mariet testvére mellett, kinek mind a mellett nagyon örömest nyerte volna el rokonszenvét, sőt többet - szivét.
Elmélkedéséből kocsizörgés verte fel s gondolatainak, aggodalmainak tárgyát , Szolcsányi grófnét látta az udvarra érkezni, egyedül.
Gyorsan elhagyta helyét s eléje futott, ki oly sietve jött a főajtó elé, hogy ő azt már csak tiszteletteljesen tárhatta ki előtte.
- Hol van Tristan? - kérdé Marie, nyájasan köszöntve a francziát.
Az a pamlaghoz vezetve őt, elmondá, hogy kis idő előtt az erdőbe ment, s nem mondá , mikor tér vissza.
- Nagyon óhajtottam volna vele beszélni, még pedig mielőbb, viszonzá a grófné, de Lazas legkisebb aggodalmat sem vett észre hangján, mi mutatá, hogy a sógora és Tristan közötti surlódás és lefolyt eseményekről mit sem tud.
- Keressük fel őt az erdő valamely részén, grófné - mondá Lazas.
- Ha megengedi , helyet foglalok kocsiján, s irányt adok: én körülbelül ismerem Tristan kedvencz helyeit a rengetegben.
- Örömmel fogadom s követem tanácsát, hacsak...
- Miért szakitja félbe szavait?
- Hacsak nem gondolja, hogy Tristánt valamely találkozásában zavarjuk.
- Meg vagyok győződve, grófné, hogy barátom sokkal magasabb érzelmeknek hódol , mintsem az erdőben találkozója lehetne.
Teljes nyugodtsággal kereshetjük őt.
A hang jelentősége élénk pirt vont a grófné arczára, s lesietve a néhány lépcsőn, mi az ambitusról az udvarra vezetett: mindketten kocsira ültek s robogva közeledtek az illatos, üde, kellemes sötétségü árnyakkal fedett erdő felé.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE