Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Kátsa
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Ez a vége a búzeonyi tapasztalatoknak
Még aznap este hazagyöttünk, de Kátsa elmaratt tőlünk Pestön.
Rétt a felesége, hogy aszondi hol a zű ura?
Mondok ne féltsd te a zuradat, rossz piz nem vesz el.
Hát harmadnap étzaka zörög ám valaki a zablakomon.
- Ki az? mondok.
- Én vagyok, aszondi rá Kátsa.
- Hát möggyüttél?
- Mög aszondi.
- Hát mit akarsz?
- Aszondi eressön be biró uram mer nagy baj van.
Begyön nagy verejtékösön, oszt aszondi gyöjjék át velem kend a kösségi szobába , hogy négy sem kest besélhessünk.
Avval a szömöm közé pislog.
- Mi a tsudát akar ez a tzigány? mondok.
Fogom a métsöst oszt átvezetöm a kösségi szobába.
Hát egy nagy rongyos tarisznyát emel ki a köpönyege alul, akit éntülem kapott , oszt bezári a zajtót bévürrül.
Aszondi nagy titkos peslantással hát itt van.
- Mi van itt? mondok.
- A zsarany.
- Mitsoda arany?
- A búzseonybul.
Tsak elhótt bennem a lélök.
Kéket ződet láttam ijettömbe.
- Tyüh a zapád teremtésit, tsak nem loptad tán el?
- Biró uram mondta.
- Én?
- Perse, hogy biró uram, hát nem bistatott -e rá, hogy akkorát ad belile mint a zsekle?
Hej kifőzött éngöm a meleg ettül.
A nagy lófej arany ott a zasztalon a kötélre való tzigány mög éngöm vall tzinkosának.
Még a verejték is kivert ijettömbe.
Mögveröm mondok mielőtt tovább gondókonnék, mert hogy ezér botot érdemöl azon nem köll gondókodni, hát ráhuztam öggyet, de a másiktul mán elugrott oszt bekiáltotta a zablakon, hogy aszondi:
- Elgyüvök hónap.
No engöm még a hideg is kilelt, hogy mondok Uram Teremtőm bizony még valami ganajba kever ez a bötstelen tzigány.
Hivom a kis birót, két embört melléje , hogy mondok verjétök vasba ahol mögtanájjátok.
Összehivatom a zeskütteket, mondok pötsétöt rakok az tarisznyára, mondok kigyelmetök a tanubizonyság, hogy nem tört belüle sönki.
Hát ahogy kibontom előbb a tarisznyát, láttyuk, hogy kétfelé van esve a zarany oszt ojan fehér bévül, mint a turó.
Mögkapargattyuk máshol is, hát tsak a szine vót arany annak.
No mondok itt is kitetszik, hogy nem mind arany ami fénylik , sem az amire rá van irva, hogy 100-z tiz ezör forint, de ögykutya most mán , vissza aggyuk a gazdájának.
Avval bépötsételtük.
Kátsát aznap nem találták hanem hogy étzaka ropogott az pallás felkőttöm az kisbirót, hogy mondok erigy föl ki jár a szalonnám körül, hát Kátsát ott nyomta el a kisbiró.
Esdeklött oszt a tzigány, hogy aszondi kögyelmezzek neki most a zetzör, hát mondok nem akarom, hogy ujságba tsufolják mög a falut te mijattad, tsak azt kévánom, hogy lopjad vissza oda, ahol vót.
Igy oszt másnap mögen fölutaztunk a kösség kőttségin Budapestre oszt bekésértük Kátsát a búzeonyba.
Ott odaadtuk neki a tarisznyát oszt mondok itt mögvárunk a kapuba, de orrba verünk tzudar, ha ki mersz gyönni, míg hejre nem lopod.
Hát alig egy óra mulván gyött ám hogy aszondi nézzük mög, ha nem hisszük .
Mögnéztük, hát ott vót az arany tarisznyástul mögen a züveg alatt, mán a tarisznyát nem vót ideje visszalopni.
Hát igy került a búzeonyba a zén tarisznyám is.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE