Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
IFJ. FERENC AZ ÓTESTAMENTUMBAN
Nem mondom, hogy az unokám az újtestamentummal nem tartja a barátságot.
Elsőosztályos korához képest elég verzátus benne, sőt a katekizmus se hozza olyan zavarba, mint némelyik felnőtt embert.
Igaz, hogy néhol megdöbbentő módosításokat eszközöl rajta, de ezekért nem mindíg ő a felelős .
- Mivel kezdjük az imádságot? - kérdi a kiskatekizmus .
- Az imádságot keresztöltéssel kezdjük - feleli kis Ferenc teljes határozottsággal .
De ebből nem az következik, hogy Ferenc pogány, csak az, hogy Ferenc tekintélytisztelő.
Hiszen a néhai vadember ezen a téren már négyéves multra tekinthet vissza és mindennapos tapasztalatból tudja, hogy az imádságot keresztvetéssel kezdjük, sőt olykor, felsőbb hatalmak távollétében, nem is visszük többre.
( Tanú lehetek rá, hogy a jó Isten, aki a szívekbe lát, nem érzi magát megrövidítettnek és beéri azzal, hogy a maszatos kis ke z ek keresztbe tevődnek.
Akkor is elküldi az őrzőangyalt, hogy igazítsa helyre a lerúgott kispaplant. )
Igen, Ferenc tisztában van a gyakorlattal, sőt most már a maga szemével is látja a könyvből, hogy az elmélet összhangban van a gyakorlattal .
Ferenc azonban a könyvnek se hisz, a maga szemének se, csak a tisztelendő úrnak .
Már pedig ő az első hittanórán, mikor még csak a fülével tudott tanulni, úgy hallotta, hogy a tisztelendő úr a keresztöltéssel hozta kapcsolatba az imádságot és ezt mégis csak a tisztelendő úr tudja legjobban - "és abszolút ".
( Mióta iskolába jár druszám, nagyon szereti a kultúrált beszédet.
A kultúrát az " abszolút " szó képviseli.
Úgy veszem észre, hogy egyjelentésű a "fené " -vel .
Marisnak is, aki géniusz gyanánt van alkalmazva a háztartásb an és kíséri Ferencet az iskolábajárás göröngyös útjain, azt szokta mondani, ha egyéni szabadságában korlátozza, "ögyön mög az abszolút " . )
A keresztöltés esetében tehát olyan tévhit van jelen, amely félrehallásból született - nem egészen szokatlan tünemény a vallások életében - ellenben a bűn-elméletben már letagadhatatlan Ferenc egyéni elgondolása .
- Ki követ el bűnt ?
- Bűnt az követ el, aki apukájának, anyukájának és a jó Istenkének nem engedelmeskedik .
Ferenc azt mondja, ezt a sorrendet nem ő állapította meg, hanem a tisztelendő úr.
Nagyon szeretem érte a tisztelendő urat és meg vagyok róla győződve, hogy a jó Istenkének sincs ellene kifogása.
Legfeljebb Ferenc szeretné , ha a jó Istenke kerülne előre, mert az láthatatlan és a büntető szankcióval nem siet ú g y, mint anyuka.
Ami nagyon örvendetes dolog is, mint a következő kérdés-feleletből kiderül .
- Egyenlő -e minden bűn ?
- Nem.
Vannak kis bűnök és azoktól nem hal mög az ember.
És vannak nagy bűnök, azoktól abban a percben möghal az embör .
A szegedi dialektus mutatja, hogy a bocsánatos és halálos bűnökről való tanítást egyénileg színezte Ferenc.
Amihez nem adott a magáéból, azt irodalmi nyelven mondja .
Például... azaz jobb lesz ezeket a példákat abbahagyni, mert némelyikben túlságosan kidomborodik Ferenc egyéni sége.
Nem a jó Istentől félek, aki nagyon közel van a kis Ferenchez , hanem a felnőtt okosoktól, akik nagyon messze vannak a jó Istentől .
- Nincs ember a világon, - dicsekedett egyszer Richelieu - aki olyan mondatot tudna leírni, amiért én le ne tartóztathatnám .
- Egy, meg kettő, az három - írta le a társaságnak valamelyik akadémikus tagja .
- Mars a Bastilleba, - kacagott a nagy úr - ön kigúnyolta a szentháromságot .
Hát maradjunk az ótestamentumnál, az a "választott nép " -é - ugyan most leginkább csak zsidónak mondják - s olyan res mullius, mint a virágos árokpart .
Mindig nagyon szerettem az ótestamentumi virágszedést s úgy látom , Ferencnek is nagy öröme a biblia, bár az autó- és röpülőszakmát csak Illés tüzesszekere képviseli benne.
Ahogy belekönyökölünk az ö reg könyvbe, amelynek sokszáz fametszete engem is csodavilágba ringatott, mikor én voltam kis Ferenc, kitágulnak a gyerek búzavirágszemei és meglátnak olyan dolgokat is, amiket én már csak meglett koromban vettem észre .
Nézzük a babiloni torony építését, a népek megzavarodását, a nagy lótás-futást és Ferenc rámutat egy szügyébe eresztett fejű emberre :
- Ez mög magyar.
És abszolút .
- Mért gondolod, öreg ?
- Hát csak ahogy ott ácsorog .
Az ám, csakugyan.
Az egyik elköti a tevét, másik a lovat, a harmadik a veknit fogja hóna alá, akinek egyéb nem jut, szalad a maltereskanállal, de mind menti, amit lehet.
Csak a magyar áll ott, mintha a saját akasztásáról jött volna és ha megszólalna, bizonyosan azt mondaná, "bánja az abszolút, nekem már mindegy , mert én ezután se leszek jobban megzavarodva, mint eddig voltam " .
Hol Ferenc mesél, hol én.
El kell ismernem, néha sokkal racionálisabban, mint én .
- Nem értöm ezt az Ádámt - tűnődik el az ős-szülőkön, ahogy a tudás fája alatt ozsonnáznak.
- Ha már loptak, akkor mért nem szödtek több almát, volt ott ölég .
- No - védem az ősöket - ezzel az eggyel is nagyon megharagították a jó Istent .
Ferenc rám mosolyog .
- Nem haragudott az olyan nagyon, csak úgy, ahogy te szoktál .
Attól tartok, Ferenc nem egészen jól van tájékozva.
Már nem énfelőlem, hanem a Jehova felől .
- Mondd el csak, mit tudsz te erről ?
Ferenc talpraugrik és felel .
- És a jó Isten azt mondta Évának: sok kis gyerököd lesz és sok fájdalmad a kis gyerökeiddel.
Ádámnak pedig azt mondta: addig mindig verejtéközöl , míg el nem válsz, mert porból lettél és porrá leszel .
Hm.
A válás, mint paradicsomi konstitúció .
- Aztán elváltak ?
- Á, dehogy, csak fölöltöztek.
Hiszön látod a képön .
- Mást is látok én itt .
- Igön, az az arkangyal, Gáblier.
Egy nagy-nagy tüzes karddal ajtót vágott a falba és azon kikergette a két gonosztevőt.
A jó Isten pedig nézött , nézött utánuk csöndesen, aztán csak mögcsóválta a fejét és azt mondta, még ez egyször mögbocsátok nektök, de többet ne rosszalkodjatok .
Biztosítom róla, hogy Ádám aztán nagyon jól viselte magát és holtig szégyelte, hogy a csutka megakadt a torkán .
- Ez ni - mutatom neki tulajdon gégém fejét, mint Ádám örököse .
Megtapogatja a maga kis torkát és megdöbbenve mondja :
- Neköm nincs olyanom .
De hamar észbekap és fölragyog az öröm a szemében .
- De neköm nem is lössz, apapa !
Nem vagyok benne egészen bizonyos.
Kicsit kételkedve kérdezem :
- Mért?
Te nem eszel többet almát ?
- Dehogynem.
Csak én a csutkáját nem öszöm mög.
Nekiadom a kis Ilusnak.
És mondd csak, hát Éva?
Az se rosszalkodott többet ?
Igen komoly gyanakvás van a hangjában.
Én is némi bizonytalansággal felelek .
- Éva?
Nem... nem hiszem .
- Mit nem hiszöl?
Rosszalkodott, vagy nem ?
Sikerült olyan választ találnom, amely magamat is megnyugtat .
- Nem rosszalkodott, tudod, mert az ördög nem csábította többet .
Ennélfogva ezután egész életét a gyermeknevelésnek szentelte .
Ferenc arca elárulja, hogy a gyermeknevelést nem tartja nagyon szimpatikus foglalkozásnak.
Csúfolódó fintorral mondja :
- No, a Káint rosszul nevelte.
Úgy agyonütötte a kis testvérjét, hogy a vére föllátszott az égbe a jó Istenhöz .
Összeráncolt homlokkal és haragtól tüzelő szemmel nézi a gyilkos bunkót.
Nem ajánlanám Kainnak, hogy most a közelünkbe kerüljön .
- Csak attól félek, - simogatja meg a kép sarkában meglapuló nyájat - hogy a szögény kis Ábelkának a bárányait mégis csak elvötte az a komisz Káin .
Ugyan itten nagyon szalad a jó Isten elül ...
Nem mondhatom meg neki, hogy Kain halhatatlan és az egész történelem nem egyéb, mint hogy Kain agyonveri Ábelt és elszedi a bárányait és a kis testvér vére nem mindíg látszik fel az égbe.
Vidámabb képet keresnék és a - vízözönre nyitok.
Noé ácsolja a bárkát, mert a száz húsz esztendős moratórium nem javította meg az emberiséget.
Ferenc ugyan itt megkorrigálja egy kicsit a genézist és összébb szorítja az isteni béketűrés határait, de végeredményben az mindegy .
- A jó Isten még várt négy napig, de ezalatt a négy nap alatt az emberek borzasztóan elszaporodtak és oly rosszak lettek, hogy gondolta a jó Isten , mégis csak leküldöm én ezekre a vízözöntöt .
Hozzám szorul és hallom a szíve ijedt verését, amint nézzük a fametsző fantáziája szerint végrehajtott nagy statáriumot, amely , fájdalom, nem javított többet az erkölcsökön, mint az azóta hirdetett statáriumok.
Kipillant az ablakon az égre és halkan kérdezi :
- Úgy -e, apapa, most nem olyan rosszak az embörök ?
- Ó, dehogy! - pillantok ki magam is az égre .
Nincsenek rajta "jelek ".
K ék selyemernyő, fehér fodorral az alján.
Bizonyosan az a Gáblier angyal tartja kinyitva a világ felett, Isten parancsolatjából.
Jaj , csak ki ne lyukadjon valahol, mert ha most megered az eső, az Ararát se mered ki belőle ...
Izsák feláldozására nyitok.
Ezt aztán már egyenesen nekünk szerkesztette Mózes és az illusztrátor.
El kell mesélnem ötször egymásután, hogy mi történt a Moria-hegyén.
Borzongással indul ugyan, de egész barátságosan végződik.
Én még emberségesebb vagyok, mint a biblia, mert én nemcsak I z sáknak adok amnesztiát, hanem a kosnak se ontom vérit.
A képen látható angyal nem is tiltakozik ellene, mikor ráfogom, hogy a döntő pillanatban szárnya alá kapta a kosocskát és fölvitte aranybáránynak az Isten udvarába.
Úgy lehet, ez jön le karácsonykor Betlehembe a Jézuskára lehelni .
Nem állítom, hogy ennek a kilátásba helyezett metamorfózisnak semmi szerepe nem lett volna abban, hogy másnap Ferenc egy posztóbirkával lépett be hozzám, abban az órában, amelyet rendes emberek ebédutáni alvásnak szentelnek .
A jószág ugyan Mötyő birtokállományához tartozik és azt a célt szolgálja, nem is eredménytelenül, hogy az apró kezek tépési gyakorlatokat végezzenek rajta, azonban a cél már az élet hajnalán is szentesíti az eszközöket .
Ferenc pedig akkora célt tűzött m aga elé, amelyért érdemes volt másnak kosát elkívánni .
- Apapa, feküdj csak le a szőnyegre.
Úgy, igen, de az újságot tedd le.
A szemüveget is, tudod, a kis Izsáknak se volt .
Szót fogadtam, Ferenc végignézett rajtam és megcsóválta a fejét :
- Ez nem ölég högy.
Várj, majd rakok alád díványpárnákat .
Öt dívánpárnából épült föl a Mória hegye, két bot, egy esernyő, Wells biológiájának három kötete, egy nádporoló és egy ruhakefe alkalmas összeállításából jött létre a máglya, amelyen ezúttal Izsák szándékozott föláld ozni Ábrahámot .
- Jól fekszel, kisfiam? - kérdezte a pátriárka, aki keménykalapom föltevésével igyekezett ótestamentumibb formát adni magának .
- Jól fekszem, atyám - feleltem és eszembe jutott Atahualpa, az utolsó inka .
- Akkor most összekötözöm a kezed, mög a lábad .
Ez legalább gusztusom szerint történt.
Kékpettyes fekete nyakkendővel.
Azonban a lábamra már nem futotta.
Arra táskaszíjból kaptam bilincset .
- Most hová tegyem a kost?
Tudod, hogy az angyal mindjárt möglássa , ha mögjelönik.
Idetöszöm az íróasztal sarkára, jó?
Nini, még gondoltam valamit .
Mögfordítom a papírkosarat és a kis fejedöt erre töszöm rá, hogy az angyal rá ne hágjon.
Abszolút !
Ez a fohász annak szólt, hogy a papírkosárból ma minden kifordult , ami nem egészen vágott a bibliai stílushoz .
- Most még a bicskádat kéröm, apapa .
- Mi a méntának ?
- Hát hogy kivöhesse a kezemből az angyal .
- Szó sincs róla.
Én már össze vagyok kötözve és a bicskám különben se áldozati késnek való.
Ott van az asztalon az a fekete fakés és most már hagyj nekem békét.
Abszolút !
Ifj. Ábrahám megmarkolja a papírvágót és fölém hajolva várta az angyalt, aki majd kicserél a kossal.
Én pedig lehúnytam a szemem és eligazítottam magam a máglyán.
Utóvégre mért ne legyek egyszer én is ebédutáni álmot alvó rendes ember ?
- Apapa! - csendült föl a Ferenc hangja .
Nem feleltem.
A második megszólítás hangjába már egy kis ijedtség vegyült :
- Apapaa!
Alszol, apapám ?
Megrázta a vállam, aztán a fejem és fölsikoltott belőle a rémület .
- Drága apapkám, jaj !
Magamhoz szorítottam könnyes kis arcát .
- Bolondkám, hát mitől ijedtél meg ?
- Én... én... csak játékból... akartalak mög... mögáldozni... nem értetted ?
Dehogy nem, kis Ferenc, én értettem.
Csak te nem érted, hogy ez az élet törvénye, amit te játszottál és egyéb értelme sincs az apapák életének , minthogy föláldozzák az unokákért.
Ti is majd rájöttök erre, kis Ferencek, ha apapák lesztek és bibliából vizsgáztatjátok az unokátokat .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE