A nemzeti ellenállás ideje.
Az 1906-i esztendő a béke évei között a legjelentősebb a nemzet történetében.
A nemzeti ellenállás esztendeje ez, amikor a világháború előtt utoljára mutatja meg magát teljes nagyságában és erejében a szabadság Magyarországa ...
Az egyesült ellenzéket vezérlőbizottság vezeti, amelynek elnöke Kossuth Ferenc - soha ilyen díszes állása nem lesz ebben az életben -, tagjai pedig a nemzet legkiválóbbjai: báró Bánffy Dezső, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Justh Gyula, gróf Zichy Aladár, a különböző ellenzéki pártok elnökei, Eötvös Károly, Polónyi Géza (végre egymás mellé került a két név, odáig olyan messzire esett egymástól, mint Észak és Dél ), Ugron Gábor, Hock János , Darányi Ignác, Rakovszky István, Güllner Gyula, Tóth János, Sághy Gyula , Szederkényi Nándor, Holló Lajos, Barabás Béla, Hadik János, Thaly Kálmán (aki ebben az időben már betegeskedik ), gróf Zichy Jenő (ázsiai expediciója után Afrikába tervez kirándulást a fáradhatatlan utazó ), Vázsonyi Vilmos és végül Molnár János, a híres néppárti apát .
A törvénytelen Fejérváry kormánynak kellett jönnie, hogy e legkülönbözőbb elemeket összehozza a koalicióban .
Kossuth Ferenc politikai karrierje delelőpontján áll, valóban ő a nemzet vezére .
Üzen is újévi beszédében Ferencz Józsefnek, ami bizony alig volt elképzelhető néhány év előtt .
Kossuth Ferenc azt üzeni, hogy a nemzet ellen intézett támadás a nemzetnek se morális, se gazdasági erejét nem törte meg, s a tények eredménye az , hogy a függetlenségiek tábora egyre hatalmasabb és egyre növekedik .
A maga pártjában ugyancsak újévi beszédet mond Andrássy Gyula .
" Alkotmány-pártnak" nevezi Andrássy pártját és a budai Andrássy-palotában gyülekszik az újévi üdvözlésre .
Andrássy azt üzeni a királynak, hogy energikusan folytatja a harcot , amig a békés megoldás elfogadható biztosítékai nincsenek a nemzet kezében .
Figyelmezteti a királyt, hogy az elgyöngített, demoralizált állam nem lehet elég támaszték a birodalom nagyhatalmi állásának megtartására és az állam gyengítése előbb-utóbb a hadsereg harckészségének elzüllésére fog vezetni .
Ilyet se mertek volna előbb Ferencz Józsefnek üzenni !
Bánffy Dezső Bimbó-utcai palotájában fogadja az "új pártot ", amelynek vezetője.
Nem is az az érdekes, amit mond, hanem emlékezetessé teszi az újévi tisztelgést Bánffy Dezsőné, aki az ura szavai alatt hirtelen hangos zokogásra fakad .
Tisza István távol van a fővárostól, azt mondják, a vasegészségű férfi megbetegedett az események hatása alatt .
Az ország pedig forrong .
Január másodikán érkezik meg Debrecenbe Kovács Gusztáv királyi tanácsos, volt pénzügyigazgató, akit Kristóffy belügyminiszter nevezett ki oda főispánná.
A pályaudvaron vagy háromezer főnyi tömeg várja a darabont-főispánt , botokkal, fokosokkal felfegyverkezve.
Mikor Kovács meglátja a fenyegető veszedelmet, nem mer kiszállni, magára zárja a fülke ajtaját, a tömeg azonban átkutatja a kocsikat és megtalálja Kovácsot.
Egy hetvenhétéves öregember, Herczeg János tanító lép be elsőnek a fülkébe .
- Maga az új főispán? - kérdi .
- Igen - mondja alig hallhatóan Kovács .
A következő pillanatban Herczeg két záptojást vág a főispán arcába , aki még le sem törölheti arcáról a bűzös folyadékot, amikor már meg is ragadják és viszik ki a kocsiból .
- Lámpavasra vele!
Hazaáruló!
Agyon kell ütni! - ordít a tömeg .
Ütik-verik az új főispánt.
Szitkok áradata közben hurcolják ki a pályaudvar elé, ahol egy ütött-kopott halottaskocsi várakozik.
Szegény főispán rettenetesen jajgat, tele van ütésekkel, a fejét már elönti a vér, de hiába könyörög.
Ráfektetik a halottaskocsira, jó erős madzagokkal odakötözik és úgy viszik be a városba.
Másfél óra hosszat hurcolják végig az utcákon a szerencsétlen embert, míg végre gróf Degenfeld József, a debreceni újpárt elnöke és két bátor függetlenségi újságíró véget nem vet a kínzásnak.
Leoldozzák Kovácsot a halottasszekérről és a sokaság szitkai közben beviszik a takarékpénztár épületébe .
Orvost hozatnak, aki bekötözi a sebeit.
A tömeg azonban nem enged.
Behatol a takarékpénztárba és arra kényszeríti Kovácsot, hogy azon nyomban írja meg lemondó levelét.
Csak akkor csillapulnak le a kedélyek, amikor a takarékpénztár erkélyéről felolvassák a lemondó levelet, amelyet nyomban át is adnak Kovács József debreceni polgármesternek, hogy továbbítsa a kormányhoz, míg a póruljárt főispán maga a következő lakonikus táviratban számol be Kristóffynak a fogadtatásról :
- A vasútnál többezer főnyi tömeg várt rám és megvertek.
Utazom vissza máris Budapestre .
Utazott is.
Egy század huszár kísérte ki az állomáshoz még aznap éjjel.
Négy csendőr beült vele a fülkébe és egészen Pestig kísérte, minden tiltakozása ellenére.
A gyorsvonat utasai valami nagy bűnözőnek gondolták az összevert embert, aki a csendőrök közt kuporogva ült az egyik elsőosztályú fülkében, a kocsiban utazó debreceni polgárok azonban büszkén világosítottak fel mindenkit :
- Ez a szerencsétlen flótás a mi volt főispánunk ...
Igy fogadták a vidéken Fejérváry embereit .
Persze Budapesten nyomban minisztertanács ült egybe és Kristóffy tulajdon sógorát, Boda Dezső rendőrfőtanácsost küldte le Debrecenbe, mint kormánybiztost.
Boda nagy nyomozást indított, le is tartóztatott egy csomó embert , de hiába.
A debreceni példa hatott.
Mindenhonnan kikergették a kormány embereit.
A politikai harc lassan átterelődött társadalmi térre is, az ország a szó szoros értelmében két táborra szakadt és ha a darabontkorszak nem tartott volna olyan rövid ideig, talán válságos helyzetbe került volna Magyarország.
Polgárháború fenyegetett ...
Bécsben mindezzel talán nem sokat törődtek volna, de abban az időben a külső politika egén is felhők kezdtek tornyosulni.
A monarchia és Szerbia közt vámháború tört ki, a Balkánról megint veszedelem fenyegetett és a király tanácsadói, elsősorban lovag Pitreich közös hadügyminiszter a nemzettel való kibékülés mellett kardoskodtak.
Igy aztán a király megint Bécsbe hívja Andrássy Gyulát.
Napokig tart a tanácskozás.
A király először azt kívánja Andrássytól, hogy alakítson kormányt, Andrássy azonban nem vállalja a megbízatást.
A király erre Fejérváryval írásba foglaltatja álláspontját és megbízza Andrássyt, adja át ezt az üzenetet a koalició vezéreinek.
A vezérlő bizottság nem találja kielégítőnek a király javaslatát, amely lényegében azt követeli, hogy a koalició vegye át a darabontkormány egész politikai örökségét.
Kossuth Ferenc vezetése alatt ellenjavaslatot dolgoznak ki, amelyben a koalició beleegyezik a vezényleti nyelv kérdésének kikapcsolásába, az önálló vámterület életbeléptetésének elhalasztásába és a hadsereg költségvetésének felemelésébe, egyebekben azonban ragaszkodik a nemzet követeléseihez.
Andrássy ezzel a javaslattal visszautazik Bécsbe, abban a reményben, hogy sikerül létrehoznia a megegyezést.
Annál is inkább bízik ebben , mert tudja, hogy nemcsak lovag Pitreich közös hadügyminiszter, hanem báró Beck tábornok vezérkari főnök is a magyarokkal való kibékülés mellett van .
A király azonban visszautasítja a vezérlő bizottság követeléseit.
A feszültség a csúcspontra ér.
Mindenki tisztában van azzal, hogy most már csak a parlament feloszlatása következhetik és Fejérváry február 12-én - éppen egy esztendővel K. F. első királyi kihallgatása után - fel is utazik Bécsbe ama bizonyos nevezetes aktatáskával, amelyben ez alkalommal a képviselőház feloszlatását kimondó királyi kézirat búvik meg.
Ferencz József alá is írja a kéziratot, de nem elégszik meg ennyivel.
Most már nagyon haragszik a magyarokra .
Attól tart, hogy a képviselőház nem veszi tudomásul a feloszlató kéziratot és megbízza Nyiry Sándor tábornokot, mint királyi biztost, hogy február 19-re hívja össze a képviselőházat és a királyi kézirat felolvasása után, ha kell, karhatalom alkalmazásával kergesse szét a nemzet követeit .
Nyiry február 18-án levelet küld Justh Gyulának, a Ház elnökének , amelyben közli vele a királyi megbizatást és közli egyben azt is, hogy amennyiben a képviselők ellenszegülnének, karhatalmat fog alkalmazni.
Elképzelhető, milyen izgalomban ül össze másnap a Ház.
Már reggel nyolc órakor katonaság veszi körül a parlament épületét.
Honvédek - köztük egy erdélyi románokból álló zászlóalj -, közös gyalogosok, huszárok, rendőrök sorakoznak fel.
Kilenc óra után érkezik meg Kossuth Ferenc gróf Apponyi Albert kíséretében.
Lelkes éljenzés fogadja őket.
Pont tízkor nyitja meg Rakovszky István alelnök az ülést a betegeskedő Justh Gyula helyett és felolvassa Nyiry tábornok levelét, amelyet nagy megbotránkozással hallgatnak végig a képviselők .
- Hitvány szolga! - kiáltják mindenfelől .
A levél felolvasása után bejelenti az elnök, hogy királyi kézirat érkezett.
Azt indítványozza, hogy küldjék vissza a királynak felbontatlanul a leiratot, miután az alkotmány felette áll a királynak, a leirat pedig alkotmányellenes módon került a Ház elé.
A Ház egyhangúan elfogadja az indítványt .
Még a szabadelvű párti képviselők is felállanak a szavazásnál, csak gróf Károlyi György marad ülve .
Az elnök még azt indítványozza, hogy a Ház legközelebbi ülését két nap mulva tartsák meg, aztán berekeszti az ülést .
Ferencz József jól sejtette - a képviselőház nem hagyta széjjelkergetni magát ...
A képviselőház felbontatlanul küldi vissza a király levelét Ő felségének !
A terem gyorsan kiürül, csak néhány képviselő marad.
Köztük gróf Zichy Aladár, aki hangosan énekelni kezdi a Himnuszt.
A karzaton a fiatalság a Kossuth-nótát énekli.
A folyosót közben már megszállja a katonaság.
Egy század gyalogság vonul fel a baloldali folyosón, ahol a képviselők felháborodottan néznek farkasszemet a fegyverekkel.
A vezénylő százados parancsot ad a katonáknak, hogy töltsék meg fegyvereiket .
Fegyvercsörgés hallatszik.
A závárok csattannak.
Néhány képviselő elkeseredetten kiált a katonákra :
- Magyarok vagytok, vagy oláhok?
Tudtok magyarul ?
A katonák szótlanul állanak .
Báró Kaas Ivor felháborodottan kiált az egyik legényre :
- Szégyeljétek magatokat, eltiporjátok a magyar alkotmányt !
A megszólított legény nagyot nyel.
Látszik rajta, hogy ért magyarul , az is látszik az arcán, hogy resteli magát, de csak áll, mint a cövek .
A képviselők tovább szidalmazzák a katonákat, akik némán tűrik a szidalmakat.
Végül az egyik képviselő megszólal :
- Hagyjátok őket, parancsra cselekszenek ...
Közben rendőrök jelennek meg és kituszkolják a képviselőket a folyosóról.
Több képviselőt, köztük Buza Barnát, az aprótermetű későbbi földművelésügyi minisztert, meg Lukáts Gyulát katonák vezetik ki.
Rudnay rendőrfőkapitány a terembe vezényli a rendőröket, akik megszállják az elnöki emelvényt.
Ebben a pillanatban egyszerre a jobboldali bejárón át az ülésterembe lép egy fegyveres csoport.
Négy altiszt és néhány rendőr kíséretében egy barnaarcú, köpcös katonatiszt lép be.
Le se veszi fejéről a sapkát.
Ez a katonatiszt Fabricius Győző ezredes, akinek az volt a szomorú megbizatása, hogy fegyveres erőszakkal szétkergesse a képviselőházat és felolvastassa a királyi kéziratot.
A karzatról, különösen a baloldali hirlapírói karzatról, amely még tele van, óriási zaj fogadja Fabriciust.
Kaas Ivor báró elébe áll és rákiált :
- Micsoda ember maga?
Honvéd?
Hiszen esküt tett az alkotmányra !
Esküszegő !
Fabricius egy kicsit sápadtan, de kemény, katonás hangon feleli :
- Én a királynak esküdtem hűséget!
Katona vagyok és parancsot teljesítek !
Ezzel felmegy az elnöki emelvényre, orrára illeszti csiptetőjét és olvasni kezdi a királyi kéziratot.
A zajban csak az utolsó szavakat hallani :
- Karhatalommal feloszlatom ...
Miután Fabricius felolvasta a királyi kéziratot, a rendőrök kiürítik a karzatokat is, azután az egész épületet.
Kiteszik a háznagyot is, aki hiába hivatkozik arra, hogy a Háznak minden ingó és ingatlan vagyonáért ő felelős , eltávolítják a gyorsírókat, még a teremszolgákat is kiparancsolják az épületből , akiknek pedig a lakásuk is ott van.
A főportást is elkergetik, de később visszaengedik azzal a paranccsal, hogy egy emberfiát se bocsásson be az épületbe .
Lepecsételik a parlament kapuit és a kulcsokat átadják Kristóffy József belügyminiszternek .
Másnap megjelenik a hivatalos lapban a jegyzőkönyv, amely beszámol arról, hogyan végezte Fabricius a dolgát.
Két rendőrtisztviselő hitelesítette a jegyzőkönyvet, amely azonban mégis tartalmazott egy súlyos valótlanságot.
Az volt benne, hogy a királyi kéziratot 30-40 képviselő jelenlétében olvasták fel.
Ez pedig nem volt igaz.
A szomorú aktusnak az újságírókon kívül csak három képviselő volt tanúja: báró Kaas Ivor, Ráth Endre és Szatmári Mór, akik a baloldali újságírókarzaton tartózkodtak .
A február 21-re kitűzött ülést már nem tartották meg.
A vezérlő bizottság lemondott róla ...
Igy kergette széjjel Ferencz József a magyar képviselőházat ...
A nemzet ellenállását azonban nem lehet letörni semmiféle erőszakkal sem.
A belügyminiszter betiltja a népgyűléseket, amelyeken a koalició vezérei be akarnak számolni a jogtiprásról.
Nem baj - van olyan hely, ahová nem érhet el a kormány keze.
Istennek temploma ez a hely - Molnár János képviselő, lipótvárosi apát, szentmisét celebrál a Bazilikában, ahol megjelennek a szövetkezett ellenzék vezérei és sokezer hívővel együtt imádkoznak az alkotmányért .
Február 27-én a vezérlőbizottság kiáltványt intéz a nemzethez , amelyben kinyilatkoztatja, hogy a kormány az önkényuralom korszakát nyitotta meg Magyarországon.
A küzdelem megszűnt a pártok viszálya lenni - minden magyar polgárnak kötelessége az alkotmány védelméért harcolni .
A kiáltvány, amelyet Kossuth Ferenc és Apponyi Albert fogalmaztak meg, a következő szavakkal fejeződik be :
- Csak a mi küzdelmünk eredménye lehet a népjogok érvényesülése.
Ne szüneteljen ezért sohasem az ellenállás szelleme, változzék az alkotmány védőbástyájává minden honfi szív.
Ha bízunk és kitartunk, legyőzhetetlenek vagyunk.
Ha Isten velünk, ki ellenünk ?
A nemzet ellenáll, a nemzet harcol ...
A vármegyék, az alkotmány ősi oszlopai most mutatják meg, mit tudnak .
Nem engedelmeskednek a Fejérváry-kormány rendeleteinek, bezárják a kapukat a nyakukra küldött királyi biztosok előtt.
Debrecenben a félholtra vert Kovács Gusztáv emléke kísért, Fazekas Ágoston, Pest - Pilis - Solt - Kiskun vármegye főjegyzője büszkén áll a bírák elé, akik két hónapi börtönre és hivatalvesztésre ítélik, mert a kormány parancsának nem engedelmeskedett.
Lázban az egész ország.
Hiába tiltja be Kristóffy az újságok utcai árusítását, a hírek a szél szárnyain szállnak , mintha rajzó méhekké váltak volna a legkülönbözőbb tudósítások.
Tele van velük minden falu, minden város.
Nem marad semmisem titokban.
Kossuth lakását egyetemi hallgatók, hirlapírók őrzik éjjel-nappal, mert félő, hogy a kormány letartóztatja a nemzet vezérét .
Március elején Vaszary Kolos hercegprimás avatkozik bele a küzdelembe.
Békíteni akarja a királyt.
Eskűjére figyelmezteti Ferencz Józsefet, de közbelépése eredménytelen marad.
Az országban fantasztikus hírek járnak, azt mondják, Ferencz József a pápához fordult és a pápa felmentette az alkotmányra tett eskűje alól.
A vezérlő bizottság pedig március 15-én újabb felhívást intéz a nemzethez, amelyben felszólítja a pénzintézeteket, hogy a kormány hitelműveleteihez ne nyújtsanak segédkezet, a polgárokat pedig felhívja, ne fizessenek adót és az önkéntesek ne jelentkezzenek katonai szolgálatra .
Ez a nemzeti ellenállás ideje, amikor a régi Magyarország megmutatta , milyen lelki és testi izomzata van.
Acéllá olvadt a nemzeti energia és a legnagyobb hőfokok mellett csodálatos színeket mutatott ez a hömpölygő lelkesedés .
Már a trónus lábait nyaldosta az acéltenger, elnyeléssel fenyegette azt.
A király kezdte belátni, hogy még sem ismerte meg tökéletesen a magyarokat.
Hosszú uralkodása alatt a Haynauk és Bachok, később pedig Tisza Kálmán mamelukkorszaka sohasem mutathatták meg neki ennek a csodálatos országnak valódi arculatát.
Kezdte felismerni a király, mekkora veszedelem fenyegeti a trónt, ha a felhevített nemzeti lelkesedés, az olvadó acél ebben az állapotban megkeményedik.
Soha többé nem jöhet magyar királyként Ferencz József ebbe az országba, ha nem eszmél belátásra.
Még egyszer meg kellett menteni a monarchia nagyhatalmi állását, mint 1867-ben .
Azt mondják, Ferenc József sokat szenvedett ebben az időben, még híres éjszakai nyugalma is elhagyta, az álom elkerülte .
Soha ennyi baja nem volt a magyarokkal 1848 óta ...
Kossuth Ferenc is betegeskedik.
Alig mozdul ki lakásából.
A nagyszakállú M. K. főorvos úr látogatja és mindenféle fürdőket rendel neki reumatikus bántalmai ellen.
Így többek közt bizonyos fényfürdőket is használtat vele, amely fürdőknek az a természetük, hogy használatuk után megjavul a beteg kedélye.
K. F. gyakran dicsekedett barátai előtt, akik meglátogatták, hogy ezek a fürdők fiatalítóan hatottak rá.
Általában különös jelentőséget tulajdonított minden orvosi beavatkozásnak, hallatlanul tisztelte orvosait, úgy a már említett M. K. főorvost, mint Arányi doktort, a trencsén-teplici fürdőorvost, aki ugyancsak kezelte .