A nemzet költője megénekli a Vasember fiát.
Vesselényi lankadatlan kitartással járt-kelt az árvízzel borított városban.
Mindig ott termett, a hol legnagyobb volt a veszedelem .
Mikor aztán vége volt a nagy csapásnak, összeállottak a nemzet jobbjai, hogy a sebet gyógyítsák, az inséget enyhítsék, az érdemet pedig megjutalmazzák .
Hires írók kiadtak egy könyvet.
" Árvízkönyv" volt a czíme, ők írták tele szebbnél-szebb költeményekkel, nagybecsű történetekkel.
Ezt a könyvet eladták száz meg száz példányban, s a befolyt pénzt kiosztották az inségesek között.
Mert olyan sokan jutottak akkor koldus-botra ...
A nagy Széchenyi Istvánt, kinek a nevét most már mindenki ismerte , mindenki bálványozta, buzgólkodott, hogy a régi, a szerencsétlen Pest helyébe egy szép, boldog város épüljön.
Paloták emelkedjenek a rom-halmazokon, gyönyörű utczák, hatalmas part vegye körül a Dunát két oldalon, s lánczhíd kösse össze a pesti oldalt a budaival .
Vörösmarty Mihály pedig, a mi híres költőnk, kinek már akkor babér övezte homlokát, elővette az ő aranytollát, mely a magyar ember szívével úgy tudott játszani, mint egy síró-nevető hegedűnek a húrja, írt egy felséges költeményt .
Ebben a felséges költeményben, melynek czíme : " Az árvizi hajós " , a legnagyobb magasztalással zengi meg Vesselényi örök időkre szóló nemes cselekedeteit.
A Jótétemény, mint égi nemtő jelenik meg előtte s megáldja őt, a ki annyi szerencsétlent mentett meg a haláltól .
Így énekelte meg Vörösmarty a Vasember fiát.
Élt pedig akkor egy nagy magyar művésznő, úgy hívták, hogy Laborfalvi Róza, később Jókai Mórnak lett a felesége .
Ugyan bizony van -e közűletek, én édes fiaim és leányaim, csak egy is , a ki nem tudja, hogy ki ez a Jókai Mór ?
No hát Laborfalvi Róza a színházban elszavalta az ő bűbájos, ezüst csengésü hangján az "Árvizi hajós " -t .
Ezer meg ezer ember hallgatta szent áhítattal.
Mintha nem is színházban, hanem templomban lettek volna.
Minden szem megtelt könynyel, minden szív dobogott, mert érezte mindenki, hogy a nemzet nagy költője az egész nemzet nevében szólott .
Csakhogy az, a kit égig magasztaltak, az árvizi hajós, a bátor életmentő, a Vasember fia ekkor - börtönben volt .
Hogy kerűlt oda?
Hadd mondjam el ezt a szomorú történetet is róla .
Úgy -e bizony emlékeztek még arra, hogy a Vasember fiának bátor, sőt néha heves szónoklatai miatt ellenségei támadtak.
Félelmes embernek tartották , bevádolták őt, azt fogták reá, hogy felségsértő .