ELTE regénykorpusz

Közel vagy távol, bármerre csak él valaki, aki elég erős arra, hogy hinni tudjon a békeeszmében akkor is, ha látja a jelen év minden csüggesztő jelét; aki elég bölcs arra, hogy vissza tudjon nézni a múltba és elég bátor arra, hogy előre tudjon nézni a jövőbe s így a múltból a jövő felé haladás irányát követve ki merje mondani, hogy a nemzetközi béke eszméje mégis sarjad, ha tövisek és kősziklák között is; - akkor az ilyen erős, bölcs és bátor lelkeknek szeretném izenet gyanánt küldeni azt, hogy fordítsák a tekintetüket arra, ami itt az egyesült angol királyságban május 23-án végbement és kérdezzék meg maguktól is, de meg a békeeszmében kételkedőktől is, ha vajjon nem nevezhetnénk -e e nap eseményeit is Carlyle-lal "az idők jelének ?"

Május 23-ika az angol iskolákban éveken át az úgynevezett Empire-day volt.

A birodalom napja.

Magyarázat nem kell a szóhoz ; szinte kilobban belőle a brit nemzeti önérzet, melyet csoda -e, ha naggyá nevel az eszme, hogy nincs a földgolyó öt kontinense közt olyan, amelynek talaján brit birtok ne lenne és nincs az öt világtenger közt olyan, amelynek vizei fölött, a hajók árbócáról ne a brit birodalmi lobogó lebegne legbüszkébben.

Szédületes nagy eszme; csoda -e, ha ma egyik írója így fejezte ki a brit hatalomnak ezt a mindenütt jelenvaló voltát: "A nap huszonnégy órája között nincs egy olyan, amelyikben valahol, a földteke valamely pontján angol katonák csapatainak ne fújjanak ébresztőt, hogy őket a világ legnagyobb birodalmának szolgálatára hívják ".

Igen, de vajjon ez az eszme maga nem rejti -e már magában egy parányát annak a túlzottan militarista szellemnek, amely kezdett az angol imperialisztikus eszméktől elválhatatlan lenni, legalább is a túlzók lelkében, akiket egy , világszerte ismert és értett szóval jingóknak , gondolkozásmódjukat jingoizmusnak nevezett el a tisztább, tágabb, emberibb szemhatárú angol elem annak az operettbeli dalnak alapján:

We do not want to fight, but - by Jingó! - if we do , We have the ships, we have the men, we have the money too!

( Mi nem kívánunk harcolni, hanem ha harcolunk, akkor azután van hozzá hajónk, emberünk, pénzünk egyaránt.)

És ennek a három dolognak örökösen a szemük előtt létele tette a jingókat, a túlzó imperialistákat más nemzetek iránt sokszor kíméletlenné, más nemzetek előtt sokszor szenvedhetetlenné.

S ennek a töredéknek ilyen viselkedése kár volt emberi szempontból is, más nemzetek miatt, de kár volt nemzeti szempontból is, az angolok miatt , akiknél ez a magatartás éppen nem nemzeti vonás , hiszen a történelem számos eseménye eléggé igazolja, hogy a brit oroszlánból az oroszlánok nagylelkűsége sohasem hiányzott.

Az amerikai rabszolgaháborúban tanúsított fejedelmi bőkezűségük; utóbb a philhellén-mozgalmakban, majd Olaszországgal szemben való szereplésük egyaránt mutatják ezt s hogy mutatja még egy nemzettel szemben való , nagylelkű jóakaratuk is a 48-as időkből, arra, szívből remélem - sohasem lesz szükség emlékeztetni annak a nemzetnek egy tagját sem.

És mégis ennek a természettől a nagylelkűségre, igazságos eljárásra , fair playre hivatott nemzetnek körében támadtak olyanok, akik az emberi etika egyik legnagyobb érzését, a hazaszeretetet is úgy értelmezték, hogy az csak minden más nemzet iránt való rosszindulaton épülhet fel.

Ha az a más nemzet szintén nagy, szintén gazdag a sikerekben , akkor az egyetlen érzés, amellyel felé fordulhatunk: az irígy gyűlölködés.

Ha pedig kicsi az a másik nemzet, kisebb , semhogy vetélytárs lehetne, akkor csak kicsinylés , lenézés érheti.

Ha bárki olyannal vitatkoznám, aki nem hiszi, hogy a nemzetközi jóakarat eszméje nő s aki nem hiszi, hogy a hágai békekonferenciák tanúságai már terjednek, mint a naptámadat lassan növekvő derengése a viharfelhős égen: - azt arra szeretném kérni, tartsa szemmel az angol nevelési világot úgy , ahogy azt én szemmel tartom, hálásan azért, hogy annak nemcsak passzív szemlélője, de az angol nevelési világ felhívása folytán aktív munkása is lehetek.

Ha Anglia, a világ legnagyobb birodalma és egyben Anglia, a haladás, tanulás egyik legnagyobb bajnoka magába a nevelésbe viszi bele, a felnövő fiatal angol birodalmi polgárok millióinak szívébe oltja bele ma már a béke és nemzetközi jóakarat eszméjét, akkor ennek az eszmének a jövőjét sem politikailag, sem etikailag nem szabad kevésre becsülnünk.

Mert íme, míg pár évvel ezelőtt is az Empire Day napján, iskolákban , mindenütt túlsok volt az olyan hazafiságból, hogy: "nincs olyan nemzet, aki mi velünk ki merjen állni: ha azonban volna, hát hiszen akkor majd megmutatjuk" stb.; - most, ez évtől kezdve megtörtént ennek a régi , kardcsörtető eszmének a legszebb átalakulása: az első hágai konferencia évfordulóját, a békenapot egybekötötték az angol világbirodalom minden iskolájában az Empire Dayvel.

És mától fogva minden angol iskolában, ahol az öt világrészben csak angol szót tanulnak, a birodalom napján, május 23-án csak olyan eszméket szabad hangoztatni, amelyek a hazaszeretet mellett az emberszeretetet is szolgálják és amelyekből ki van zárva minden nemzeti gyűlölködés.

Amerikáé volt az érdem néhány évvel ezelőtt, hogy a School Peace Leagueet, az iskolák békeligáját megalkotta, méltóan ahhoz a nagy nemzethez, amely még egyik tábornoka szobrára is, a háborúnak valami dicsőítése helyett oda merte vésni magának a tábornoknak szavaiból ezt az idézetet: War is hell.

A háború pokol.

És azóta Anglia is hű követője lett Amerikának abban, hogy tanítótestületeinek csaknem minden tagja az egész birodalomban tagja valamelyik békeegyesületnek és ígéretet tesz arra, hogy a királyság növekvő polgárait úgy adja át a polgári kötelességek és jogok életkorának, hogy a hazaszeretetet ne aszerint mérjék, mennyi gyűlölettel fordul más nemzetek felé, hanem hogy mennyi kötelességérzettel, áldozatkészséggel, jól kiművelt képességekkel állnak a maguk nemzetének szolgálatába.

A legjobb hazafi ma az, aki a legjobb honpolgár, a legtisztább becsületű, a legmunkásabb, a legképzettebb, a legáldozatkészebb.

Ezek nélkül ma nincs hazafiság .

És az iskolák tanítóiban szintén nincs és nem lehet hazafiság ma, ha ezeket az eszméket a gyermekek lelkébe be nem vésik.

Claxton, az Interior Bureau of Education titkára mondta nemrég: "Alig lehet eszköz, mely hatásosabban munkálkodhatnék, mint az, mely az iskolákban folytatja a munkát; az iskolákban, ahol a jövő polgárai vannak együtt napról-napra, mentális kialakulásuk évein keresztül .

Éppen mivel iskoláinkban a tanulók száma egyre fokozódik, azért egyre fokozódik annak a fontossága is, hogy mindazt, amit szívesen látnánk a holnap nemzetének lelki tartalma gyanánt, azt a ma iskolás gyermekeinek lelkébe kell letennünk."

A School Peace Leagueegyik vezető eszméje az, hogy minden tantárgy körében utalni kell arra az eszmére, hogy a nemzetek egymásnak nem vetélytársai, hanem munkatársai.

Hogy mindnyájan egymásra szorulunk; mindnyájan szolgáljuk egymást és jólétünk, vagyonosságunk , kényelmünk, szép és kellemes életünk annál bizonyosabb, mennél több nemzettel vagyunk békében.

Mindnyájan kölcsönösen le is vagyunk kötelezve egymásnak, mert iparunkban, kereskedésünkben, feltalálásainkban , műveltségünkben mind segítettük egymást; illő tehát, hogy ezt a lekötelezettséget meg is mutassuk minden más nemzet egyes fia, leánya iránt.

A módszer, amelynek révén ez eszméket propagálják, az, hogy van egy tanfolyam, neve: A Course of Study in Goodwill; ennek van nyolc fokozata és minden egyes fokozat tíz tárgyat foglal magában.

Az első egészen kis, öt-hatéves gyermekek számára való s innen fölfelé vezet azután oda, ahol a növekvő fiatalság már a honpolgári kötelességeket is megérti.

Vázlatos képet a következő címekből is nyerhetni: 1.

Játszótársak , kedvenc állatok.

2. Az otthon.

3. Az iskola és a játékidő.

4. A mi városunk vagy falunk.

5. A mi országunk.

6. A jó polgár.

7. Az emberi család.

8. A valódi hazafiság.

Mindegyik feloszlik sok, igazán érdekes szemléltető leckére.

A békenapra az iskolák természetesen külön programmot állítanak össze; minden, amiről szó esik, azt igyekszik megvilágítani, hogy az emberiség fejlődésével csakis az állhat arányban, ha minden vitás kérdést a régi, a harctéren való és mindig elégtelen megoldás helyett az arbitráció révén oldanak meg.

Mindez természetesen úgy van a gyermekek elé adva, hogy a magyarázat a kisebbek számára jóformán az ő maguk, játék közben való összekapásaikkal van illusztrálva.

Hogy Anglia és az angol nevelés milyen komolyan veszi azt, hogy más nemzetek megbecsülése mint nagy és szent kötelesség álljon a gyermekek előtt, azt érdekesen látni abból, ahogy a régen oly imperiális és felsőbbséges Anglia beszél gyarmatainak népéről.

Az angol nemzeti szellemben felül kellett kerekednie ismét az igazság fényét és a nagylelkű jóakarat melegét árasztó, jellemző gondolkodásnak, ha ideig-óráig bizonyos ellenkező irányok ezt elhomályosították is.

Az égbolton is a napnak fényt és meleget árasztó jelenléte állandóbb, mint az átvonuló hideg ködöké s ha csak egyidőre elrejthetik is a napot, de helyéből ki nem mozdíthatjuk.

És hogy az angol nevelés, az angol gondolkodás, melynek egyideig túltengő önérzete részben a napoleoni háborúk fényes és végleges angol győzelme óta datálódik; ma már ismét megérett arra a felfogásra , hogy ma már nincs csupán egy-két jelentékeny és egy sereg jelentéktelen nemzet, hanem hogy mennél erősebb a szolidaritás valamennyiök közt, annál nagyobb a haladás és jólét valamennyi számára; azt ma már az angol iskolai könyvek java és a nevelésügyi világ legjobbjainak gondolkozása világosan hirdeti.

Nekem magamnak pedig teljesen személyes és igen kedves emlékű bizonyságaim is vannak erre.

Három évvel ezelőtt történt, hogy a Nemzeti Nevelési Egyesület a londoni egyetemen tartotta a maga nagy kongresszusát.

Az összes szónokok közül én voltam az, aki vakmerően szót emeltem arra nézve, hogy az iskolák egyáltalán s köztük az angol iskolák is jórészt kihasználatlanul hagyják azokat az óriási lehetőségeket, melyeket a történelem, a földrajz és az irodalom tanítása nyújtanak arra, hogy a fiatal lelkekben felébresszük a nemzetek közösségének, összetartozásának eszméjét.

Bár tudnám olyan melegséggel éreztetni, mint ahogy én magam érzem azt a nagyrabecsülést és tiszteletet, amely az angolok iránt kellett, hogy támadjon bennem újra is annak láttára, ahogy az őszinte bírálatot fogadták .

Hiába, John Bull a sportban, a játszótéren is a gentlemannek igazi módján , tökéletes szépséggel tudja fogadni a neki igazságosan jutott ütést, sőt még nagyrabecsülés is ébred benne az ütő iránt.

A nevelési egyesület és én azóta vagyunk csak igazán összeforrva; és hogy rossz néven nem vették, annak jeléül nézhetem azt, hogy ugyanazt az előadást azóta már tizenkilenc városban kellett megismételnem.

Amióta pedig ennek a témának némileg folytatásaképpen, a hágai nemzetközi kongresszuson arról a nagy és nem eléggé kihasznált kincsről szóltam, melyet a nevelés a jellemképzésre az összes népek irodalmának legjavában lelhetne , azóta már ébredezik Angliában az a terv, hogy olyan nemzetközi anthologiát állítsunk össze, amelynek szemelvényei úgy legyenek összeválogatva, hogy révükön rokonérzés és becsülés támadjon minden ország ifjúságában, minden más ország iránt, amelyeknek költőit ismerni tanulták és hogy a nemzetek költőinek igéi, mint egy nagy szimfónia, abba a legnagyobb igébe olvadjanak össze: "a földön béke és az emberek között jóakarat ".

Gineverné Győry Ilona

Angolok

A békeeszme és az angol iskolák

(1913)

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gineverné Győry Ilona

Angolok

A békeeszme és az angol iskolák

(1913)