Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bródy Sándor
Don Quixote kisasszony
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
21
Bekezdés
2743
Mondat
6522
Szó
64763
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Kopogtatás és hallgatódzás.
Hazakisértette magát az orvossal, s lefeküdt.
Nem szólt senkinek , hogy hol volt, csak azt kérdezte folyton :
- Nem érzik -e rajtam halott-szag ?
Nem érezték rajta, csak az eau de cologne illatát.
Ő azonban csóválta fejét s levetve magáról minden ruhát, bebujt ágyába.
Ott sem érezte magát jól, s átment az özvegy szobájába.
Maradása nem volt itt sem, s a diványra vettetett magának ágyat.
Ott egy pár percig nyugodtan feküdt, majd dudolni kezdett valami daltöredéket , mindegyre ugyanazt :
Hűségre még ki vágy ... "
Ugy délfelé egyszerre vége szakadt a danának, s megjelent az, ami jövetelét már régebben jelezte, itt volt a hölgyek modern réme, megjelent: a hysteria .
Először karja reszketett "Don Quixote " kisasszonynak, majd szemei szikráztak, s fülei ugy csengtek, mintha ezüst-csengőt csenditettek volna meg bennök .
A félelem karjának remegését átvitte lassanként válla és fejére is , mig testének egyes részei, mintha egészen elhaltak volna .
Elkiáltotta magát :
- Orvost, orvost !
A szobalány csakhamar elhozta az orvost.
Valami boldogtalan ifju volt az, ki a váci-utca egy harmadik emeleti hónapos szobájában lakott, s más beteg hiányában önmagát gyógyitotta mindenféle képzelt bajokból, persze jó sikerrel .
Csak gyomrát nem gyógyit hatta ki a jó és gyors emésztés betegségéből semmiképen .
Az orvos magával hozta lázmérőjét - szép cégtábláján kivül egyedüli klenodiumát - és végtelen zavarral kérte Tärrit, tegye a hónaljába .
- No egy kis láz van, - mondá aztán - de ez nem a főbaj, ugy látszik...
Hanem a család, ő nagysága családjáról szeretnék valamit tudni.
Milyen bajban szenvedtek?
Apai és anyai ágon, s az oldalrokonok ?
- Halálos betegségben haltak meg a néhaiak mindannyian! - mondá az özvegy komolyan .
- Az jó! - jegyzé meg az orvos, s ezek után felkérte a beteget :
- Engedje meg, hadd vizsgáljam meg a mellét ...
Ez ellen maga az özvegy is tiltakozott.
Tärri pedig a fal felé fordult, fokozódott ingerültséggel, nyomorult állapotában óhajtva, de egyszersmind félve is a halált .
A szegény orvos látta, hogy nem boldogul, irt hát valamit, aztán ujabb látogatással fenye getődzve elódalgott .
- Orvost, orvost! - kiáltotta a lány.
Majd kimerülten, nyögve susogott :
- Ne hagyjanak meghalni, ne hagyjanak meghalni !
- Kit hivassak? - kérdé az özvegy .
A lánynak egy név jutott eszébe: Dr Veér György.
Kinjai közepette is küzködött magában: hivassa -e, nem -e?
Egy pillanatban elhatározta, hogy inkább meghal, mintsem erre az emberre szoruljon, a másik pillanatban azonban már inkább élni akart ...
Veér György megérkezett.
Mintha nem is ismerné a lányt, a multra való minden utalás nélkül, keresetlen komolysággal, ellentmondást nem tü rő fensőbbséggel hatolt egyenesen a dolog közepébe.
Törülközőt kért , s azt minden előljáró beszéd nélkül a lány meztelen mellére, majd hátára boritotta s hallgatódzott.
A lány keblének virágzó szépsége, hátának csodálatos báju vonalai, az a pelucheszerü bőr s mindaz, ami egy szép női torzót ragyogóvá tesz : nem látszott az orvos-férfi előtt e percben másnak, mint valami kóros állapot burokjának.
S az asszony, de maga a lány is a sajátságos bánásmód hatása, a tekintély nyomása alatt egy szóval sem protestált a szent misztériumok ezen feltárása ellen.
Engedelmeskedve, mint egy gyermek, ugy türte Tärri a férfi hallgatódzó fejét keblén.
S az ellen sem volt kifogása, midőn az orvos eldobva a törülközőt, végigkopogtatta hideg kezével a meztelen törzset, hogy a ny ilalás helyét s a sziv-csucs lökését kitapintsa, kikopogtassa .
Aztán ahelyett, hogy kérdezősködjék, ő maga mondta el nagyjából az előzményeket, szavainak megerősitésére várva :
- Lázas élet, fokozott agyműködés, valami kis szerelmi csalódás , aztán valami nag y izgalom ?
A lány fejével igent intett, az orvos folytatá :
- Valami szokatlan látvány ?
- Igen, igen !
- Az enyészettől való félelem, mely kiválólag a szép testeket gyötri ...
- Az ...
- Nos pedig attól ezekben az években nincs mit félnie.
A baj muló , csak a s ok gondolkodástól őrizkedjék - ha lehet.
Próbálja meg szellemét elaltatni, hölgyeknél az közönségesen sikerül is, az állati élet túlnyomó önöknél .
Szemei még mindegyre szikráztak, fülei még mindegyre csengtek a lánynak, s igy nem igen tudta megérteni az or vos kicsinylő szavait, de azért mégis kiérezte egész bánásmódjából , hogy ugy tekinti őt, mint aki szellemileg gyermek hozzája képest.
És inkarnált büszkeségének dacára érezni kezdte meg-imádott énjének csekélységét, s ezzel szemben szinte ijesztő tekintél yét ennek a leányos arcu tudósnak.
Nem mert neki ellentmondani , hagyott magával cselekedni mindent - hitt vakon .
Alig egy negyedóráig volt ott az orvos, s anélkül, hogy rendelvényt irt volna, nyugalmat ajánlva eltávozott .
Másnap hiába várták, nem jött, harm adnapra azonban ujra megjelent.
Mielőtt megérkezett, Tärrit órahosszant át gyötörte az ideges remegés, de elég volt alakját megpillantani, s csekély érzékbeli zavarokon kivül eltünt minden kórjelenség .
- Nos, - mondá a doktor, a baj valóban sokkal kisebb , mintsem magam is hittem volna.
Ugy látszik nem eredendő, csak amolyan szerzett.
Az életmódot meg kell változtatni s beáll a régi rend .
- S ha esetleg nem változtatnám meg ?
- Eggyel több lenne a hisztérikus hölgyek száma.
Eggyel szaporodnék az okok légiója , melyet Schopenhauer állitott a nők ellen csatarendbe.
S eggyel - azzal, kit majd kezével boldogit - ujra szaporodnék ama férfiak száma, kiknek egész élete folytonos gyötörtetés .
- Ez bizonyos ?
Veér György nem felelt.
Kalapja után nyult s ujra nyugalmat ajánlva , megjegyezte, hogy egy pár napig nem jöhet el, s addig, mig visszaérkezik, maga helyett orvos-öccsét ajánlotta .
Izgatottan várta Tärri a fiatalabb testvért.
Nem mintha előre is érdeklődött volna iránta, de egyet-mást szeretett volna megtudni tőle a " kiállhatatlan ember " -ről .
Az öcs nagyon igénytelen ember volt s mindegyre bátyjáról beszélt .
Bátyjáról, aki istenként állott szemében.
Elbeszélte, mint küzdött az az élettel , miképen járta ki a középtanodákat, napszámosok tanyáján lakva részeg tótok között , faggyugyertya világánál tanulva Homért.
Szólott egyetemi tanulmányairól, melyet aljas és kimeritő munkák árán fejezhetett csak be .
Elbeszélte, mi módon szerzett pénzt György a szigorlatokra.
Egy gazdag bécsi család előleget akart neki adni.
Előleget, me l yet majd betudnak lányuk nászhozományába...
György nem fogadta el , hanem igenis elfogadta azt a helyet, melytől fázott az egész orvosi tudomány .
Morvaország valami mezővárosában kiütött a pecsétestifusz s rakásra hullottak benne a lakosok, orvosaikkal egy etemben.
A városi orvos is elhalt s ennek a helyére pályázatot hirdettek tudorok és szigorló orvosok számára.
Egyetlen egy pályázó volt: - György .
Desdemona se hallgathatta nagyobb, a figyelemben szinte feloszló éberséggel Othellót, mint az igénytelen orvos elbeszélését Vass Teréz.
S ez elbeszélések részleteiből lassanként egy hatalmas alak rakódott össze, oly nagy, oly erős, oly sajátságos, hogy elfogta szellemének egész látóhatárát.
S amint fokonként mind-mind életteljesebb lőn ez alak, olyan arányban tér t vissza a leány egészsége.
Mintha egész multját, csalódásai , izgalmai, meglepetése és borzalmaival egyetemben, a szereplőkkel, a haldokló Atyimoviccsal, a rothadó csókjával együtt kizárta volna a szellemének életéből ennek a jéghideg "mészárosnak " az ala kja .
Még egynéhányszor visszatért ugyan kisérteni a haldokló hős vázalakja, de nem oly sürün, mint betegsége kezdetén.
De ha visszatért is, nem rémité el többé oly rettenetesen, nem rázta össze idegeit, ha megcsapta az utolsó csók borzalmas ize kicserepedzett ajkát.
Az önvád is elhallgatott s nem tért vissza, csak mégegyszer - éjjel .
Álmatlan betegápolója, a kis Lonta ott feküdt ágya előtt a szőnyegen , s látva, mily nyugodt édesen alszik testvére, eloltotta az éjjeli lámpát s - egy hét után először - levetkő zött.
Alig hunyta be szemeit, elnyomta az álom.
Aludt édesdeden , amint a fiatal lányok szoktak: hangtalanul .
A tárgyaknak még körvonalai sem látszottak, olyan sötét volt a sürün befüggönyözött szobában.
S talán a világosság e hiánya, talán más, legédesebb álmából ébresztette föl a beteget .
Körülnézett: nem látott semmit.
Szólni akart: nem tudott, elrekedt az éjjel.
Megvakult és elvesztette hangját; - ez a gondolat csapott le rája.
Le akart lépni az ágyról s ugy képzelte, hogy mozogni se tud, kezét se tudja felemelni .
Összezsugoritó félelem fogta el.
Nem mert mozdulni .
A vádló jelent meg.
Előáll Atyimovics Coriolán a ballai otthonban szerelmesen; de vidoran jő a lucskos temetőbeli szcéna Atyimovicsa, aztán a boldog Atyimovics, Atyimovics az esküvőn, amikor Pestre érkeznek, a fővárosban, az utcán rongyosan lótva-futva utána, a törvényszék előtt, amint szemébe mondja, hogy gyülöli, mig az előszobában lopva, mint a megvert kutya, megnyalja, megcsókolja kezét ...
A holt helyett száz alak van itt.
De az aljas, a kufár, a pénzért váló Atyimovics nincs sehol .
Lontika nyugodtan alszik a földön .
" Isten ! " nyögi a beteg.
De a néma csend - maradt néma, a vak fekete ür nem lesz világosabb egy hajszál-sugárral sem .
Nincs menekülés, jő a visszatorlás: körülötte villámgyorsan felépül a jelenet - Coriolán utolsó percei a kórházban.
Ujra ott van abban a földfeletti sirteremben, ujra látja a váz haldoklását, ujra érzi csókját -
A csókot, mely bosszuállásképpen beléje oltotta a halált .
" Te tettél tönkre, halj meg hát velem ! "
A bet eg úgy képzelte, hogy nem tud megmozdulni.
Talán már meg is halt s ez az iszonyatos gyötrelem talán már a föld alatt kinozza s megmarad a végtelen időben !
A hysterikus képzelt tehetetlenségét ez a gondolat győzte le; a beteg megrázta ágyát, hogy recsegve-ropogva rogyott az alatta össze s majdhogy meg nem sértette a kis betegápolónőt is .
Lontika ijedve ugrott fel, hirtelen gyertyát gyujtott s ott látta testvérét a földön fuldokolva, hörögve, pala-szinü arccal .
A kisleánynak magának kellett futni az orvosért , a cselédek kiszöktek, a cselédszoba ágyai üresen, érintetlenül állottak.
Nem sokat gondolkozott, nagykendőt kapott a nyakába, s a házmesterrel együtt szaladt a fiatal Veérért.
De a bátya is megérkezett már .
Egy negyedóra sem telt el, s Veér György ott ült a beteg ágyánál.
Battiszt keszkenővel törülte a verejtéket annak lázas homlokáról, mig kezével csuklóját szoritotta meg .
A beteg rávetette szemeit, majd mintha szégyellené magát, lehunyta ismét.
A kinos, a zürzavaros érzés lassanként engedett arcán .
Az orvos szeliden nézett rája.
Szánalom fogta el, látva ezt a gyönyörü testet az undok kór játékszerekép .
- Mikor támadt a roham? - kérdé hirtelen, Lontikához fordulva .
- Nem tudom.
Elaludtam... - hebegé megszeppenve a leány .
- No, no!
Nem baj, jó, ha aludni tud, annak a jele, hogy nem beteg !
Szeretem az egészséges kis lányokat .
A beteg kinyitotta szemeit és egy kissé mosolygott .
- Ne féljen! a bete geket is szeretem, ha meggyógyulnak.
Mit mosolyog? hogy nem kér a szerelemből!
Az igaz, hogy ma nem vagyok szép, de van egy szerem -
- Mi az?! - vágott közbe mohón a kisirt szemü özvegy .
- Hja, az az én titkom!
Amerikai kenőcs, amivel majd egyszer bekenem magamat s attól olyan szép leszek, hogy a Teréz, meg a Lonta nagysám , ha meglát: se álma, se étvágya többé, se inni, se aludni nem tud - ugy belém szeret .
A beteg lehunyott szempillákkal mosolygott tovább.
A bizonyosság ez emberének közelében megrettenve f oszoltak szét képzelődései.
Elég volt a doktor kezének érintése - és láza lassanként elmult.
Nyugodt lett és örült a létnek.
S ahogy fokonként leülepedtek szenvedései, olyan mértékben töltötte el babonás hála érzése s önkénytelenül is visszaszoritotta a " kiállhatatlan ember " kezét .
- Köszönöm, hogy eljött... és értem... - susogá elfogultan .
- A legutolsó varrólányhoz is elmegyek, mindegy, az ember szavát adja erre, amikor orvossá leszen .
- Hát mégis ad a becsületszóra !?
- Egy kicsit, - felelt az orvos gúnyosan mosolyogva .
- Miért mosolyog ?
- Lássa, édes Tärri kisasszony, nem szeretem a nagy szavakat ... becsület... erény s a többi.
Embernek kell lenni ...
- Hogy, hogy ?
- Affektációval van tele a világ .
- Célzás akar ez lenni ?
- Nem .
A társalgás félbeszakadt .
Szótlanul nézték egymást.
Majd az orvos ismét a roham fellépésének körülményeiről tudakozódott :
- Ha nem tudom a részleteket, segiteni se tudok.
Gyónjon meg .
- Mit ?
- Egész élettörténetét .
- Husz éves leszek, a nevem Vass Tärri .
- Özvegy ...
A leány rémülve, de egyszersmind megkönnyebbülten nézett orvosára .
- Hogy tudja ?
- Tudom .
- Tudakozódott ?
- Igen .
- Miért ?
- Betegsége érdekelt .
- Tehát mindent tud .
- Semmit se tudok, mert nem tudom, miért titkolta állapotát .
Tärri felelni akart, az orvos nem engedte .
- Mára elég, majd máskor! - szólt s köszönt, megcsipte a kis Lonta állát s elment .
Ettől az éjtől fogva uj érzés vett erőt a lányon; érzés, melynek alapját nem a romantika s a magyar hölgyek egyrészének sajátságos rajongása, meg félműveltsége szolgáltatták, érzés, mely egyénisége tiszta, fertőzetlen mélyéből fakadt fel.
Érzés, mely mind e n másnak bevált, csak nem szerelemnek: szinei között nem volt ott izzó vörössége az érzékiségnek, nem tette meleggé az egyesülés vágya.
Csodálat volt az, melyben van része az irtózatnak is; teljes megadás, melyből nem hiányzott egy kis dac sem, - igézet v olt mindenekfölött .
Veér György szorgalmasan látogatta a beteget.
Ujra megvizsgálta és konstatálta - a baj megszüntét.
Tärri ugyan panaszkodott még, de az orvos nyiltan kifejezte :
- Az nem áll, önnek többé semmi baja.
Elismerem, hogy nem készakarva akar fél revezetni, de önök ideges hölgyek, kettős világban élnek, egy reálisban s egy képzeletben: ez utóbbiban szivesebben tartózkodnak... keljen fel s kocsizzon ki.
Pokolba a könyveket s az irótollat, meg kell szüntetni az irodalmi vállalatokat, s férjhez menni valami vidéki okos, józan urhoz.
Mindenek fölött abbanhagyni a regényirással.
Multkor véletlenül kezembe akadt könyve, s olvastam is belőle egy pár lapot, nem tudta unalmamat elüzni.
Érdekes.
Képzelgésre sincs tehetsége, azt hiszem, nincs önnek még képzelő tehetsége sem...
Aztán a dolog pénzbe is kerül .
" Don Quixote " kisasszonyt nem fogta el a gyülölet ez igaztalan s kegyetlen támadásra, csak a lélek fázó érzése, a csüggedés dermedése.
Nem is szólt egy szóval sem ellent, bár az orvos mind kegyetlenebb, kegyetlenebb l őn .
- Most pedig szeretném, ha soha se akadna egymással többé dolgunk ... legyen mindvégig egészséges.
Ne legyen rám szüksége soha .
Soha !
Mily kegyetlen éllel furódott a lány fülébe ez a szó.
Egészen megbénitotta érzékeit, szólni akart, de nem tudott .
Az orvos nem volt meghatva egy cseppet sem.
De némi hallgatás után , minden zavar nélkül, mindazonáltal egy nuanceszal élesebb hangon szólt :
- Egy-kétszer mégis el fogok jönni, nem az ön gyógykezelése szempontjából, de szeretném megfigyelni, miképen nyeri vissza teljes egészségét .
Egyedül a tudomány vezérel, s épp ezekért a látogatásokért nem is kivánok honoráriumot ...
És mindennapos lőn az orvos az egészséges leány házában.
Egy pár percig tartottak kezdetben eme látogatások, majd hosszabbak lőnek.
Az orvos ugyan megtartotta teljes komolyságát, de gúnnyal szinezte.
Ahol csak alkalma akadt , mindegyre üzte, üldözte "Don Q u ixote " kisasszony idealismusát, az élet és emberekről való nézeteit :
- Mintha diákkori kedvencemet Schillert olvasnám, mikor önnel beszélek!
Nincs önben egy mákszemnyi igazság sem, minden képzelődés, mely még mint ilyen, sem következetes; szavak, örökké c sak szavak...
Chromo-kép: - ez ön .
" Don Quixote " kisasszonynak egy villanásra vágya támadt megkérdezni :
" Mikép legyek hát más ?! "
De nem kérdezte meg, hanem sértődve forditott hátat, bár érezni kezdte, hogy némi, bár nagyon kevés igazság van e szavakban .
Ez ek az összeszólalkozások mind gyakortabban ismétlődtek, s bár bizonyos bensőséget ruháztak a viszonyra, kölcsönös ellenséggé tették az orvost és betegét.
A lány érezte gyengébb voltát, s leküzdhetlen félelem vett rajta erőt .
Rémülettel látta, mint olvas l e lkében az ördögi ember, s nem tudott előle menekülni.
Elitélte hideg igazságszeretetét - ő materializmusnak nevezte azt, - s ennek dacára izgatottan mindegyre várta.
Barátjai és ismerősei közepette azt kereste folyton, kit gyülölni vélt, azt, ki egy egész fejjel vált ki közülök.
Palaczkyval, a fiatal irók és művészek , népszerü legény-képviselőkkel együtt szapulta, ha távozott s szivében mégis titkos örömet érzett, midőn György vitatkozás közben érveinek egymásból egymásba folyó erejével legyőzte az egész h a dat.
S hogy bánt velök!
Mint macska az egérrel, csak játszott .
Utoljára nem is mertek vele szóba állni, azt mondták: "nem érdemes !"
- Palaczky , az ő vizsla szimatjával, rögtön megérezte, kivel van dolga, s mig más alig vett róla tudomást, ő már mérlegelte : milyen hatást tesz a doktor a lányra.
S ijedten vette észre a hatás nagyságát.
Félelme annál nagyobb volt, mert látta az ellenség túlnyomó erejét.
Ez nem fél-ember többé.
Nem a rossz emlékezőtehetségü hazug, nem a petyhüdt testü kéjenc: becsületes, okos , egészséges ember.
Egy olyan férfi, kinek engedelmes feleségévé szivesen lesz az olyan büszke leány is, mint Tärri.
S már látta az igazság erejét , mely átalakitja a lányt, s kivonja az általa előkésztett anyagi és szellemi bukásból, ellenaknát ás az ő már - már fellobbanó aknáinak, elragadja orra elől azt a falatot, melynek megszerzését életcéljául tüzte ki.
Elkeseredett gyülölet fogta el .
Ó milyen szépen magyarázta meg a becsület iránt való gyülöletet a jó Ferenc .
Tervének alapelve a lány anyagi tönkretétele volt.
Tudta, hogy a szegény "Don Quixote " kisasszonnyal könnyü lesz elbánnia.
Még azzal nem számolt , megkönyörül -e rajta? elveszi -e avagy csak ágyasává teszi.
De hogy minden akadályt elhárítson, jó eleve meginditotta a válópert felesége ellen.
S most, mid őn már azt hitte, kezében van a madár, hirtelen, mint egy deus ex machina, mint egy regény kiegészitő alakja: előáll dr. Veér György.
- Nagy gyönyörüséget okoz vala neki, ha megfojthatja ez embert, de mivel a társadalmi illem nem kedveli az ilyen eljárás t , egyelőre megelégedett azzal, hogy rágalmazza Tärri előtt.
S "Don Quixote " kisasszony nagyon szivesen kontrázott neki.
Együtt szidták fékezhetlen pénzvágyát, a szegény betegeken elkövetett kinzásait.
De legtöbbször beszélték meg rossz szivét .
" Jó sziv: ni ncs ! "- mondá egy alkalommal az orvos: nosza szétszedték ezért a mondásért izekre az ő rossz szivét.
Csak sötétet találtak benne .
S mégis nem igen használt ez a rostálás.
Sőt az orvos, alakjának folytonos felhivása által, mind jobban-jobban beleedződött a lány vérébe.
S azonfelül olyan dolgokat tapasztalt Tärri, melyek még támolygóbbá tették anélkül is határozatlan ítéletét .
A doktor praxisának sulypontja az Angyalföldön volt.
Ezen az áldatlan földön, a nyomor e kedvenc mezején.
Itt, hol már épitik a munkás házakat, a vérben gázoló tőke megfútta a takarodót.
Egy pár malom lassan-lassan ékes városrészeket emel, s a düledező viskókból hurcolkodik ki, aki tud.
Ott fognak hát lakni nemsokára egy csomóban, s elbeszélhetik egymásnak a mult szenvedéseit.
Csak ezek a szenvedések ne vájtak légyen begyógyulhatatlan mély barázdát a kemény vállakon ...!
Csak e magas és derüs szobákban ne kelljen majd a jövő munkásának nyomoruságot, igaztalanságot látnia !
György ezen a roppant területen olyan ismerős volt már, mint otthon .
A házak nem voltak számozva.
Különben házak se voltak, csak amolyan nedves tákolmányok, sötét szurdikok.
Ismerte a betegeit névről, s akárhányszor megszólitotta őket az utcán.
Éjjel, midőn maga a bennlakó se mert kóborolni ezen a félelmes "Angyal-földön " : ő fütyörészve járt-kelt.
S ott, hol nem fogy ki a ragály soha - a betegség ragálya, melynek legjobb közvetitője a piszkos nyomoruság - azon a helyen, hol harmadik szomszédból kérik kölcsön az orvosságra valót, husz krajcárt adnak egy látogatásért - negyv e net, ha a beteg gyermek halálát jósolja meg az orvos, - a hagymáz és vérhas intenziv gőzkörében: Veér elemében érezte magát .
Tärri szobaleánya kijárt az Angyalföldre az unoka-testvéréhez - nem volt a szeretője - s hireket hozott haza onnan.
Halott-ébresztő Krisztust látott a lelkiismeretes orvosban az egész lakosság.
A henyélni vágyó léhütők meg előzékeny bankárt.
Szidta a betegeket, különösen az asszonyokat, de játékot és ruhát hozott a nyughatatlan, himlőző gyermeknek, hus-kivonatot, olajat, mindenféle i zes dolgokat a kimerült munkás népnek.
Veszekedett, ha meg nem adták a vizitért járó két hatost, de azért ezüstforintokat nyomott a borzas, varras gyerekek kezébe .
Tärri egyszer célzásokat tett jótékonyságára.
Nem értette el.
Szidta a szegényeket :
- ...
Nevetséges a sok siránkozás, jajveszéklés!
Nem hallotta -e már ön is száztól meg száztól, kik most szegény sorban vannak, a hiu dicsekvést, "Az apám micsoda gazdag ember volt.
Hüj, hát még a nagyapám ...!
A magam ura voltam ... ! "
Nos, a dolog olyan, mint a deszk a-hintán: egyszer az egyik fél van fent, a másik lent, s a másik percben a viszony ellenkezőre változik, kik most gazdagok, azok szegények lesznek ujra, talán maguk, talán gyermekeik, unokáik, ivadékaikban...
S viszont.
Igazságos a természet, csak azt nem szabad tőle kívánni, hogy egy emberrel törődjék.
Nagyban és egészben kell szemlélni.
Eltüri egy hangya eltapodását, egy-egy ember éhen való halálát , mert nem szenved vele a nagy egész; egy hangya, s egy - vagy tegyük fel százezer ember nélkül a föld vigan foroghat tovább.
Az egyéni szenvedések puszta álmok a nagy egész életéhez képest.
Teszem fel, ha ön és én nem leszünk vala, más szine azért nem lett volna a világnak.
Holott például ön a mindenség központjának tartja magát s előtte a világrendszernek csak addig, s annyiban van jogosultsága, amennyiben magának róla képet alkot...
Utálom a jajgatást !
- Tehát nem szánja a szegényeket ?
- Nem .
- S nem segit a kolduson ?
- A rendőr jut eszembe, ha látom .
- Nem érez részvétet egy betege iránt sem ?
- Ha kell: mutatok .
- Szeretnék egyszer vele menni a külvárosokba .
- Hogy irhasson a szenvedésről tárcát ?
- Enyhiteni a nyomort, ha tudom .
Egy pár nap mulván az orvos beállitott a lányhoz :
- Jőjjön .
- Hová ?
- A tárca-tárgy után !
- A betegekhez ?
- Oda.
A kocsi lenn vár.
Az eső esik.
Láthat gombát a szobák falán...
Hanem ha rosszul érzi magát, szóljon, különben is kiváncsi vagyok, meddig birja .
És elmentek.
De közel az Angyalföldhöz, az ujpesti uton az orvosnak eszébe jutott, hogy mégsem elég erős még Tärri az ilyen látogatásokra .
Visszafordittatta a kocsit.
Az uton keveset beszéltek s mindegyre jelentéktelen dolgokról.
Csak az a nevezetes dolog történt, hogy az orvos kerülőutat választott a hazamenetelre.
S midőn a lány lakása előtt kiszállottak, mintha várt volna valamire .
T ärri nem hivta fel.
Nem volt otthon senki, csak Lontika.
Az édes , mégis mostoha testvér, kivel nem tudott beszélni, nem tartotta érdemesnek szóba állani.
Most mégis leült melléje s beszélt neki: "a fád, a rossz emberről ".
A kis lány egy darabig izgatottan hallgatta, majd kipirulva közbevágott :
- Nem lehet, ez nem lehet igaz!
Én tudom ...
És védte a doktort, kit a legnemesebb, legnagyobb s legszebb embernek tartott a világon .
Tärri megdöbbent :
- Talán szerelmes vagy bele?
Láttam, hogy gyakran beszélgetett veled .
Mondd meg, ha igaz, ha szerelmes vagy ?
Lontika felkelt székéről, s fejét elforditva Tärritől, kinézett az ablakon, s mig fejletlen vállai vonaglottak a sirás visszatartásától, halkan szólott :
- Szerelmes?
Nem!
De szivesebben lennék cselédje neki, mint a legszebb férfinek felesége .
Tärri odament melléje s megfogva vállát, merően szemébe nézett, aztán kacagva mondá :
- Nos, neked adom, akarod ?
Hamupepejke felvetvén rá szemeit, már nyugodtabban szólott :
- Boldog volnál Tärri, boldog lehetnél, ha a tied volna ...
Aztán a szegény testvér alázatosságával más hangon folytatta :
- Akarsz uzsonnát ?
- Nem.
Csak a cigarettes dobozom s egy pohár vizet .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE