A zuj kutya
Hogy im Kátsa Bötsülete ijen rutra fordult, ugyantsak mögharagudtunk rája, hiába kerülgetött hogy mögen a kögyelmembe fogaggyam, tzoki füstös mondok, elibém ne kerüjj többet.
Hát el is maradt.
De lám a tzigány mindön lakatnak mögtanáli az kutsát mert hogy a zőszön egy kas méhemet ellopták, hát röttentő mögmérgelőttem, hogy mondok agyon lüvetüm ezt a mafla kutyát, nem fizetöm érte a zadót, hát ugy is töttem , mivelhogy vén vót a kutya, se nem látott mán jól, se nem hallott, vénebb kutya vót mindön kösségbeli kutyánál, még tán nálamnál is.
Mondok a kisbirónak szörözzetök valahonnat egy uj kutyát, de olyat aki nem tsak ugat, hanem belé is ragaszkodik az tolvaj inába irgalmatlanul.
Nagy vizsgálat is vót akkor, hogy ki lopta el az méhet, mert énbennem tsak ugy sustorgott az mérög, hogy mondok biró létömre ijen tsufság ért.
Mitsoda bötsülete van a zojan kösségnek ahol még a birót is möglopják?
Sokan Kátsára gyanakottak, de mondok Kátsa két okbul se löhetett a tolvaj.
1-lőször azér mer én tülem sohse lop.
2-dtzor mer méhet a tzigányféle nem mer lopni.
3-tzor mert akkor éjjel be vót zárva a köségi tömlötzbe a búzeonyi lopás erányába.
Igy világosodott ki osztán, hogy egy szomszéd falubeli embör lopta el a kast , mivelhogy a pofája ugy föl vót dagadva, hogy a szöme tsaknem a füle mögül látszott ki a felyibül.
No el is itéltem egy hétre.
Hát lám ahogy egynap hazamöngyök neköm ugrik ám egy kutya az pitarajtóbul, oszt hasiti le rulam az gatyát.
Ez mán jó kutya mondok ki hozta?
Aszondi a zannyuk nem tudom tsak ide vót kötve röggelre a gyiófáhon.
A kisbiró se tudott rula.
Röttentő tsunya ábrázatu kutya pedig, mindig vicsorog mikor nem is akar, oszt mindönkinek neki hörken.
No mondok ijen kutya köll neköm, de mondok hátha ez is lopott?
Elhivatom Kátsát, hogy mondok hol loptad?
Hogy merted hozzám bekötni?
Hát megesküdött a gyermökei életére hogy nem lopta, hanem maga jószántábul tsatlakozott hozzá a kutya még Budapestön.
El is hozta a kutyának a nyakravalóját bizonyságul, oszt azt is neköm akarta adni, hogy aszondi tögyem a kutyára ha akarom.
De mondok tsak visejje a fijad ha mán neki adtad, hadd tejjék öröme.
Hát igy tartottam mög a kutyát.
Gyön oszt etzör a méltóságos báró mivelhogy arra sétált a feleségével oszt morog a kutya herrög rájok.
Én éppen kint állottam, oszt rászóltam a kutyára, hogy löktik nyidör mondok.
- Nini aszondi a báró, hát kigyelmed némötül is tud?
- Én nem mondok hanem a kutyám.
Hát lám ahogy elfordul a báró, neki ugrik ám az kutya háturrul oszt szödi rula a mozsola szőlő szinű lebörnyegöt.
No ijen tzudar jó kutya.
De azóta kötve is tartom nappal akárhogy öszi is a fene.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok.