Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
ANGYALOK ELAKADÁSA
Ferencem, kedves ,
megkaptam életed első levelét s az, úgy gondolom, sokkal jobban meghatott engem, mint téged az én összes leveleim.
Már az írásod technikájától is teleszaladt meleggel a szívem, csupa nyomtatott betűket rajzoltál, amiket hat lépésről is el lehet olvasni - i stenem, milyen boldog karácsonya lenne a szedő bácsinak is, meg a korrektor bácsinak is, ha ezt a választ is te írnád!
Sőt esetleg te is jobban járnál fele, mert valószínűleg egészen máskép bírálnád el kérvényedet, amely tulajdonképpen a Jézuskához és az i mpériuma alá tartozó angyal-személyzethez van intézve.
A rád annyira jellemző racionalizmusra vall, hogy közvetítését rám bíztad, aki hazamenet úgyis keresztülszököm Pesten és ott nagyobb választékú angyalokat ejthetek útba .
Hát abban nem csalódsz, kis pa jtás, hogy én már csakugyan pakolódzom hazafelé, nemcsak szívem szerint, hanem kötelességből is.
Minden magyar családfőnek otthon kell lenni a szentestén, ezekben a nehéz időkben, hogy legyen mit akasztani a karácsonyfára.
De ha a karácsonyfadísz ilye n formán minden körülmények közt biztosítva van is, azt az idén nem garantálhatom, hogy a faalja szíved szerint való lesz.
Nem mintha kívánságaid a mértéktelenség bűnének fogalmát kimerítenék - ó, dehogy!
Egy irattáska, egy töltőtoll, autó, benzinkút, repü l ő és egy kiló ekrazit.
Igen, az is, de nem az állami és társadalmi rend felforgatására, csak éppen hogy ilyen is legyen a háznál és erről is láthassa a Jézuska, hogy te korod színvonalán állsz.
De ezt inkább csak elvileg kívánod és - ebben is korod gyerme k e vagy - hajlandó vagy az elvből üzletet csinálni.
Azt írod , elengeded az ekrazitot, de akkor a repülő olyan legyen, amelyik fölszáll a csillagokig és azon küldjön le a Jézuska egy zsebkendőt, olyant, hogy ha anyuka azzal megtörli a szemét, sohase sírjon többet .
Ferencem, én nem mondom, hogy a te kívánságaid meghaladják egy hatéves polgár igényjogosultságát, akinek az apja gépészmérnök és a nagyapja tagja az országos gyüjteményegyetem tanácsának, továbbá, mint telhetetlen álláshalmozó , tiszteletbeli tagja a szegedi szabóiparos ifjak egyesületének.
De attól tartok, hogy a Jézuska megnézeti a főkönyvet a mennyei kancellárián és megcsóválja a fejecskéjét , amely hasonlít a tiedhez, csak sokkal szelídebb és glória van rajta és abból nem csinál autósapkát .
- Ejn ye, ejnye, - mondja a Jézuska - ennek a kis embernek az apja bukott kereskedő és a nagyapja az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítására hivatott köztisztviselő.
Micsoda öröm is van az idén az ilyen rangosztálybeli gyerekek számára előirányozva ?
A szo lgálattevő angyalka lapoz, lapoz és azt mondja :
- Meleg szoba ...
- Helyes, helyes, az se mindenkinek jut, hát még ?
- Meleg vacsora ...
- Még az is?
Tovább !
- Fönnmaradás éjfélig.
A te születésed órájáig, világ királya .
- És aztán ?
- A nagyágyban való alvás .
- Jó, jó, de valami egészen szokatlan ünnepi öröm, ami nem kerül sokba, mégis mutatós.
Nézzétek meg csak azt a középosztálybeli fiókot !
- Nincs abban semmi, néztük már eleget!
Az idén már ez is csak olyan üres, mint az ácsoké, meg a pásztoroké .
A kis Jézusnak eszébe jut Betlehem.
A jászol.
József, az á cs, ahogy fölé hajol.
A térdeplő pásztorok.
Hát most még szegényebb a világ, mint akkor volt?
Sírva fakad és elmegy az édesanyját megkeresni.
Nem hallja már, ahogy az egyik angyalka utána tapsikol .
- Ni-ni, itt találtam valamit annak a kis buksinak, ami sz okatlan öröm lesz neki, olcsó is, meg mutatós is.
Apapa előre elbújik a sötét szobába, odaguggol a karácsonyfa alá, akkor megszólal a csengettyű, ajtó nyílik, lámpa gyullad s amint ifj. Ferenc berohan, ott látja id. Ferencet, ahogy szívja a kis fapipát és az orrán ereszti ki a füstöt, amit ő máskor sohase szokott csinálni .
...
Nem mondom bizonyosra, hogy így lesz, kis Ferencem, de olyan sok háznál lesz még ígyebb is, hogy nem árt, ha te is előkészülsz a legrosszabbra.
És megedzed a kis szíved arra is, hogy jönnek még olyan karácsonyok is, amelyeken úgy gondolsz vissza a mostanira, mint hogyha ezen valósággal hallottad volna az angyalok énekét és a kezeddel simogattad volna a betlehemi csillag aranyhaját.
Most még, ha le nem szállnak is, legalább elsuhognak a föld felett Isten követei, rózsaszín szárnyuktól meg-megvillan a sötét, valahonnan az elérhetetlen égi magasokból nagyon halkan, mint haldokló sóhajtása, még le-lehallik, hogy "békesség , békesség " és hallani még hangot, ha olyan is, mint a szívenszorított galambfióké, amelyik azt mondja: "szeretet, szeretet ".
De te , szegény kis Jövendő, érni fogsz olyan karácsonyokat is, amikor az angyalok már meg se próbálnak lejönni a földre, ahová oly régen nem eresztik be őket.
Kialszanak a csillagok és oly sötét lesz a föld, mint akkor volt, mikor a kőkalapácsos emberek bujkáltak rajta egymás elől, akiket, emlékszel, a szőregi házak udvarán szedtünk fel.
És ha nagy lángok lobbannak föl az elsüllyedt szépségek omladékain, az elvadult mezőkből, a kőhalommá vált városokb ó l, azokat a pokol köpi ki magából és jobb eltakarni azok elől a szemet, mint meglátni azt, hogy mivé lett az ember .
Jobban szeretném, kis Ferencem, ha ezt már nem olvasnád, hanem megkérnéd anyukádat, hogy tegye el a fehérneműs szekrényébe a többi örökségedhez - olyan értékpapírok ezek, amelyeket a kedves jó végrehajtó bácsik nem találnak alkalmasaknak a pengő belső értékének biztosítására még az esetben sem, ha a szekrény a haza dobjára kerül.
Jobb szeretném, ha elő se vennéd addig, míg a te hajad is olyan fehér nem lesz, mint az enyém s csak akkor olvasnád föl Márta húgodnak is, aki talán nem is fog megtanulni olvasni.
Mert félek, hogy mire ő is iskolába kerülne, nem lesznek iskolák Magyarországon s mire ti emberkort értek, akkorára csak az eszkimók tartják életben a hozzájuk menekült kultúrát - tudod, azok a bőrsubás emberek a kis Larousse-ban, akiket te eszkimókusoknak hívsz.
Ha eszükbe nem jut nekik, hogy ők is beletartoznak az emberi kultúrközösségbe s föl nem vétetik magukat a népszövetségbe, akkor eze k a fókavadászok fogják majd visszavezetni a kultúrát az autókon és repülőkön csatangoló elvadult embercsordák közé.
Akkorára, szegény kis bogaram , sok mindenen keresztül fogsz esni, mert a te kis hazádra, bár se nem oszt, se nem szoroz a világ nagy szám a dástábláján, az csak úgy ráesik, mint a többiekre, a vigyázókra.
Meg fogsz érni olyan borzalmakat, aminőkről mi nem is álmodtunk, pedig mi is próbáltunk egyet-mást; talán fogsz futni és bujkálni is, holnap az elől, akit tegnap te rejtettél el és holnaputá n az csukat be, akit tegnapelőtt te szabadítottál ki - nem lesz benne szégyen, mert ez a sorsa lesz mindenkinek.
Úszó sziget lesz az életetek és cethalak hátán fogtok kikötni, mint a hajós Szindbád, nyárfapelyhek lesztek a szélben és nem fogjátok tudni, h o l van a fönt és hol van a lent.
De mióta a föld kiszabadult a napból és az anyag lelket kapott a földön, azóta még soha nem volt olyan zűrzavar , amelyikből az élet ki ne vágta volna magát és mire te olyan fáradtan hajolsz a papír fölé, mint én most, akkor r a megint érdemes lesz élni az életet - hiszem, hogy érdemesebb, mint valaha volt.
És látod, akkorra szántam én neked ezt az írást, amikor talán megkocogtatod a sírkövemet, ha marad még belőle és megdobbantod fölöttem a földet , fölöttem, akit jónak és okos n ak ismertél, eltekintve bizonyos személyi kérdésektől, amelyek leginkább ebéd idején szoktak köztünk fölmerülni.
Számadásra hívsz, azok képviseletében, akik most vagyunk öregek és azok nevében, akik akkor lesztek öregek .
- Mért tettétek ezt velünk ?
Fiam, ne üsd meg nagyon a sírkövemet és puhán ejtsd fölém a lábad , mert: nem mi tettük!
Sokan voltunk jók és okosak, milliók, tízmilliók , százmilliók, mi voltunk többségben, akik nem akartunk mást, csak a magunk mindennapi kenyerét a más kára nélkül, csak a munka bé kességét a más megtiprása nélkül, csak a pihenés örömét, a más könnye nélkül.
Mi tudtuk, ami jön, mi nem tévesztettük el, hogy a kétszerkettő négy, mi megmondtuk, hogy a vulkánt nem lehet betömni, de idejében el lehet menteni az útjából mindent - de mi cs a k parasztok voltunk a világ nagy sakkjátékosai kezén és ők nem hitték el nekünk, hogy velünk együtt ők is elvesznek.
Már rengett a föld, már fojtott a füst, már freccsent a láva s ők még mindig ültek a játékasztalnál, számolgatva , mércsikélve, cselezve, k i reszketve, ki dölyfösen, ki cinikusan, ki mohón, de mind ostobán és vakon, vakon, vakon, mint az egynapos macskakölyök !
Tudom, fiam, hogy a ti szemetekben ez nem lesz mentség, mert titeket bátor emberekké öregít, az új világ kapunyitóivá az a kegyetlen, b arbár tusa, amiben ki fogjátok verekedni a ti sarjadékaitok szép életét.
Az ősember is a jégkorszak nyomorúságaiban találta ki a tűzcsinálást.
De minket - ha fel nem tüzelitek a könyvtárainkat, amiket az első világháború se becsült annyira, mint egy roha m kést, azokból megláthatod - minket egy opportunus kor nevelt a maga képére, az örökös megalkuvások mezein tengődő óriási nyájjá, amelynek szét kell zülleni, mert rég kiveszett belőle az a tehetség, hogy maga irányíthassa a sorsát .
Mi már nem leszünk olyan ok, amilyenek szeretnénk lenni, csak amilyenek lehetünk .
Ezért simogasd meg majd a hantjainkat elnézéssel, Ferencem, akkor , mikor újra visszaszoknak az angyalok a földre, ahonnan mi elvadítottuk őket .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE