„Nem közénk való volt.”
Azt is elmondottam már, hogy Vesselényi az ő kedves barátját, Kölcsey Ferenczet kérte fel, hogy őt a törvény előtt védje .
Kölcsey szíve egész melegével, esze egész ragyogó tisztaságával fogott ehhez a nehéz munkához.
Ha ti majd nagyobbak lesztek, s olvassátok a Kölcsey munkáit, megtaláljátok közte a Vesselényi védelmét is.
Akkor majd meglátjátok, hogy minő lelkesedéssel védte a költő az ő barátját .
Hanem Kölcsey beteges ember volt mindig.
Erős volt a lelke, de gyönge a teste.
A fáradhatatlan toll utoljára már reszketett a kezében.
Reszketett, mikor ezt a levelet is írta az ő barátjának :
" Szeretett, tisztelt barátom !
Sír a lelkem, mikor ezeket a sorokat írom neked.
Napról-napra gyöngébbnek érezem magamat.
A munka fáraszt, a lelkem szeretne ragadni, mint egy bátor sas, de a testem húz le a földre.
A mit az Isten rólam elvégzett, legyen meg az ő akarata .
Én tiszta lélekkel elmondhatom, hogy ügyedben mindent megtettem .
Nemcsak baráti kötelességből, hanem legszentebb meggyőződésem szerint.
Azok, a kik a törvényt rideg szívvel megmagyarázzák, elitélhetnek téged, pedig te az elitélést nem érdemled meg.
Hanem fáj nekem erősen, hogy a mai viszonyok között a magyar hazafiak keserűségét nem akarják megérteni azok az urak, kiknek a hatalom kezében van.
Erről mi, szegény magyarok, nem tehetünk .
Köszönöm, Miklós, a te nagy bizodalmadat irántam, és köszönöm a te meleg, igaz baráti szeretetedet.
Én tudom, hogy azt meg nem érdemeltem, egyébbel sem tudtam viszonozni, mint szeretettel.
Neked talán az is elég, más nem elégednék meg vele.
Mikor meghallottam, hogy mit tettél Pesten, úgy sírtam, mint egy gyermek örömömben.
Talán sohasem voltam annyira büszke, mint akkor arra, hogy magyar vagyok, s hogy téged barátomnak vallhatlak .
Kimondhatják reád rideg szívvel az itéletet, akár börtönbe is csukhatnak, a te neved ragyogó fényes példa lesz örök időkre a magyarok előtt .
Mert jót tenni dicsőségre való számitás nélkül csak a legnagyobb és legnemesebb lelkek tudnak .
Isten veled, én drága, én tisztelt Barátom.
Ha azt a hírt viszik neked Csekéről, hogy Kölcsey Ferencz meghalt, gondolj reá szeretettel.
Az ő szíve még porladásában szeretni fog téged.
Onnan pedig, a túlvilágról is lelke büszkén néz le reád, s áldani fogja minden lépésedet ... "
Mire ez a szomorú levél Vesselényi kezéhez jutott, hollósötét szárnyán, utólérte - a halálhír :
Magyarországnak nem volt egy jóravaló fia sem, kinek ez a veszteség ne fájt volna igen-igen nagyon .
Hát a Vasember fia hogyan fogadta ?
Úgy -e erős lelkű, erős testű egy férfiú volt ez a Vesselényi Miklós ?
Csodás dolgokat meséltek róla országszerte, egyet-mást elmondottam róla én is .
Aztán tudjátok azt is, hogy gyöngédszívű leányok, asszonyok hamar könnyre fakadnak, de a férfiak szemében ritkán, nehéz pillanatokban jelenik meg a könny .
És a Vasember fia, mikor barátjának halála hirét vette , elhalványodott, hatalmas melle megremegett, a fájdalom szava torkán akadt , szeméből kibugyant a könny és nagy sokára az ő mélységes, búgó hangján tördelte e szavakat :
- Nem közénk való volt !...
Ez a néhány szó Kölcsey Ferencznek a legszebb sír-beszéde.
Mindent magában foglal, a mi magasztos és lelkesítő .
Azt akarta vele mondani a Vasember fia :
- Látjátok, mi többiek mind haszonleső, dicsőségre vágyó, hatalmat kivánó emberek vagyunk, telve gyarlósággal, ő pedig nemes volt, jó volt, szent volt.
Tiszta az értelemben, nagy a hazaszeretetben, nem ismert álnokságot, sem gyűlöletet; szolgálta a magyar hazát arany tollával, ékes szavával, kereste az igazságot és becsületességet, soha annak az ösvényéről le nem tántorodott.
Mi mind olyan gyarlók vagyunk mellette ...
És Vesselényi Miklósnak igaza volt .