ELTE regénykorpusz

Ami megtörtént, Borbély nem akarta előidézni, Margit nem kereste, de annyira nem érezték szerelmüktől külön, független vagy megszégyenitő érzésnek az egymás birását , hogy a legkisebb megbánás, sőt zavar nélkül néztek egymásra.

Margit magához ölelte a Borbély fejét és hosszan, tisztán, nyugodtan nézett szemébe .

Azután leült a nagy porcellán kályha mellé és boldog mosolylyal türte, hogy Borbély megigazitsa a haját s mikor az inas behozta a szalonba a megteritett asztalt, Borbély elküldte az inast és ő szolgálta ki Margitot.

Elkészitette a teáját, hideg sültet tett a tányérjára, gyümölcsöt tisztitott s egész idő alatt nem szóltak semmit, csak a szemükkel beszéltek s Borbély időnként megcsókolta a leány kezét.

Ezután vagy itt, vagy Margitnál találkoztak, mert most már az esti órákban is fogadta Borbélyt.

Margit amennyire lehetett, titkolta viszonyukat, de ha valaki nyiltan kérdést intézett volna hozzá, nyiltan is felelt volna reá.

Természetesen, erre nem volt szükség, de a szinháznál már kikezdte a pletyka s innen terjedt tovább, a saját köréig.

És itt várakozással néztek az események elé .

Mindketten, Borbély is, Margit is szabad emberek voltak, amellett Margit szinésznő és szigoru elitélés alá nem került az eset, de annál inkább megbotránkoztak a Margit oktalan, könnyelmü cselekedetén.

Nem értették, hogy ez a komoly és okos leány, hogy mehetett bele egy házasságon kivüli viszonyba, mikor egy kis ügyességgel a házasságot is elérhette volna.

Egyelőre azonban várták a dolog fejleményét, de már is voltak, akik megbotránkoztak , igy Pallosné is.

Megszakitotta a Margittal való közlekedést s ahol tehette, agitált ellene és a Margit társasági érintkezése kezdett reá nézve kellemetlenné válni.

Ehhez járultak anyagi gondjai is és kedélye kezdett borulni és ingerültté lenni.

Már Borbélynak is feltünt s egy nap ugy tetszett neki, hogy Margit szórakozottan és nem a szokott bensőséggel s melegséggel viszonozza csókját.

Épp a iróasztala előtt találta, egy csomó számla-halmaz között, melyeket zavartan rejtett el a Borbély jöttére.

Három hónap óta most jutott először eszébe Borbélynak a Margit adóssága és e percben tisztában volt vele, hogy ez teszi Margitot kedvetlenné és azonnal elhatározta, hogy most elintézi a kényes ügyet.

- Magának rejtegetni való irása van? - kérdezte tréfás mosolylyal s egyik kezét rátette a félig nyitott iróasztal fiókjára, mig másikkal a Margit kezét fogta meg.

- Rejtegetni való!

Mi jut eszébe? - mosolygott Margit bágyadtan s azon volt, hogy becsukja a fiókot.

- Igenis, - mondta Borbély s gyöngéden megcsókolta a leány haját.

- Rejtegetett számlái.

És - tette hozzá komolyan - ebből kifolyólag titkos gondjai.

Margit megütődve vizsgálta a Borbély arcát, aztán erélyesen betolta a fiókot és hidegen igy szólt:

- Ezek a gondok kizárólag az enyimek és kérem, ne avatkozzék bele.

Borbélyt nem riasztotta el a visszautasitás.

Megcsókolta a Margit kezét, azután megfogta és komolyan nézett reá.

- Ha a szerelme az enyém, akkor a gondjai is az enyimek.

Margit visszautasitólag intett.

- A pénzügyi gondjaim függetlenek a szerelmemtől.

Még egyszer kérem, ne avatkozzék bele.

- Hát ki avatkozzék bele, ha nem én? - kérdezte Borbély még mindig kérő hangon.

- Senki!

Önnek ép ugy nincs meg ehez a joga, mint egy reám nézve bármely idegen férfinak.

- Hogy érti ezt? - kérdezte Borbély összevont szemöldökkel.

- Hagyjuk ezt a kérdést, - szólt kedvetlenül Margit s fel akart állni, de Borbély visszatartotta.

- Ellenkezőleg, kérem, tisztázzuk ezt a kérdést.

- Mit akar ön tulajdonképpen? - kérdezte Margit olyan hideg és büszke pillantással , ami meglepte Borbélyt s kissé ingerültté tette.

- Azt akarom, hogy azt a jogot, mely kizárólag az enyém és nem az öné, t. i.: hogy anyagi gondokkal küzködjön, a teljes valójában engedje át nekem.

- Micsoda jogokról beszél ön? - kérdezte Margit elsápadva és könyes szemmel.

- A férjem, jegyesem, vagy pedig én a megfizetett kedvese vagyok önnek?

Mert csakis ezek az emberek beszélhetnek jogokról és nem ön, akihez a legtisztább és legideálisabb szerelem füz.

Eltakarta kezével szemét s ujjai közt lefolytak könyei.

Borbély meghatottan nézte és sápadtan harapdálta bajuszát, érezve, hogy amire eddig nem gondolt, e percben meg kell tennie és nyilatkoznia kell.

Kötelessége.

Végre is ő szereti e leányt s ha idegenkedik is a házasságtól, de a kötelessége elől ő soha sem tért ki és nem fog kitérni most sem.

Ha a Margit anyagi helyzetén nem segithet másként, csak az anyakönyvvezető beleegyezése mellett, elveszi A fő az, hogy Margiton segitve legyen és ne az ő szabadságszeretetének és elveinek fenntartásával rontsa el a leány életét.

Az iróasztal előtt állt, egy papirvágókés acélját hajtogatva ujjai között s Margit ott sirt előtte, fejét az iróasztalra hajtva és szép, gömbölyü vállai megremegtek a zokogástól.

Borbély szánalommal és szerelemmel nézte s nem tudta, hogy mit mondjon.

Végre lehuzott ujjáról egy vékony gyürüt s a leány kezét lefejtve fejéről, lassan ráhuzta az ujjára, azután megcsókolta a kis fehér kezet.

- Holnapig, amig kicseréljük a karikagyürünket - mondta halkan, alázatosan , bünbánattal.

- És most adja át nekem az iróasztala kulcsát, azután mossa meg a könyes szemét, hogy estére olyan szépen ragyogjon a Méda estélyén, ahogy még soha sem.

Mire Margit még jobban sirt.

Félig a boldogság könyeit sirta el, félig annak a fájdalmas érzésnek könyeit, amelylyel megérezte, hogy a boldogság nem erkölcsi pressziók hatása alatt születik, s hogy a legjobb férfi is csak az, ami valamennyi : impresszionistái a szerelemnek.

Lux Terka

Amire születtünk : Regény

XVI.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Lux Terka

Amire születtünk : Regény

XVI.