Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A menekült
Az Olivette háromárbócos angol kereskedőhajó Galatzban horgonyozott és bolgár hamálok hordták rá szorgalmasan a terhet.
Humphrey, a kapitány, a piszkos kikötő egyetlen kávéházának vászonsátra alatt ült s nézte, hogy folyik a munka.
Egyszerre egy huszonkét-huszonhárom esztendős erőteljes fiatalember áll meg előtte és köszönés nélkül így szól hozzá :
- Ön a kapitány ?
- Én .
- Elvisz engem Konstantinápolyba ?
- El én, csak megfizesse .
- Legyen nyugodt.
Hol a jegy ?
A kapitány sípolt egyet.
Egy matróz odajött .
- Hozz ennek az úrnak egy Konstantinápolyba szóló jegyet a hajóról .
Mikor az idegen átvette a jegyet és kifizette, megszólalt :
- Mikor indulunk ?
- Amikor készen leszünk a rakodással .
- Mikor lesz az ?
- Azt magam is szeretném tudni .
- Tudja meg, kapitány, hogy nekem érdekemben van, hogy minél hamarabb útnak induljunk .
- Miért?
Rossz fát tett a tűzre ?
- Menekült magyar katonatiszt vagyok, akit, ha az osztrákok elcsípnének, főbelövetnének .
- Itt már csak nem fél az osztrákoktól ?
- Jegyezze meg, hogy én félni egyáltalán nem szoktam.
Valami huszonöt ütközetben vettem részt egy év alatt.
De tudja meg, hogy Galatz tele van osztrák kémekkel s nem szeretném, ha lefülelnének .
- Az csakugyan kellemetlen volna önnek, - felelt nyugodtan Humphrey s rövid fapipájából kiverte a hamut, - ajánlom, hogy menjen a hajóra lakni és ne mozduljon ki többet onnan .
- Majd gondolkozom rajta, - felelt a fiatalember s megbillentvén kalapját, otthagyta az angolt .
Humphrey a mazagranját kavargatva nézte tovább a berakodást.
Azon gondolkozott, hogy nem keveredik -e valami nemzetközi bonyodalomba, amiért egy magyar menekültet a hajóra vesz.
Azt már hallotta, hogy az egyesült orosz és osztrák hadak leverték a magyar forradalmat, a vezetők egy része török területre menekült és Ausztria alkudozik a szultánnal a menekültek kiszolgáltatása iránt.
Bánja is ő!
Ő mindenkit köteles utasnak elfogadni, aki a taksát lefizeti.
Este , mikor visszatért az Olivette -re, az első, akibe belebotlott, a magyar fiatalember volt .
- Kapitány, én Bárdy Rudolf honvédfőhadnagy vagyok.
Amint látja , megfogadtam a tanácsát és ideköltözkö dtem .
- Azt okosan tette.
Mit akar még ?
- Tud ön valami játékot?
Kártyát, vagy sakkot ?
- Tudok, de este aludni szoktam .
Ezzel sarkonfordult és otthagyta Bárdyt .
Bárdy másnap reggel a födélzet sátra alól pipázgatva nézte a kikötőt .
Rongyos kis város volt Ga latz, piszkos, kövezetlen, olajlámpákkal világítva.
Csak a Duna-parton állt egypár emeletes ház .
Egy zöldzsalugáteres egyemeletes ház kapuja fölött sárga mezőben kétfejű sas volt látható.
Abban lakott az osztrák konzul .
Bárdy keze csöndesen ökölbe szorult , amikor ezt a madarat meglátta.
Aztán észrevette, hogy éppen a sas fölött, az első emeleten, kinyílik a zsalugáter és aranykalickában egy papagájt tesznek ki .
A papagáj egy darabig csöndesen himbálta magát, aztán hangosan, hogy az egész kikötő hallhatta, e lkezdett kiabálni :
- Betyár magyar, betyár magyar, kuss .
Bárdy fölugrott.
A vér a fejébe tódult.
Lesietett a födélzetről, hogy a partra rohan s azt az ostoba madarat elhallgattatja .
Amikor a kapitány kabinja mellett elhaladt, látta, hogy a fal tele van szebbnél-szebb puskákkal.
Be akart menni.
A szoba zárva volt .
- Jó.
Várjunk, - mormogá .
Különben is az augusztusi nap nagyon melegen odatűzött már s a madarat mindjárt bevették .
Estefelé kedvező szél kerekedett, a kapitány a hajóra gyűjtötte az utasokat, hog y ha a berakodással készen vannak, még az éj folyamán elindulhassanak .
Ekkor odalépett hozzá a hídra Bárdy Rudolf .
- Kapitány úr, gratulálok a puskagyüjteményéhez.
Magam is értek a fegyverhez, de ilyen szép kollekciót még nem láttam .
- Hisz ezt nem látta .
( E pillanatban nyílt a zsalugáter s a papagáj újra megjelent a konzul ablakában ) .
- De láttam az üvegajtón keresztül .
( " Betyár magyar, betyár magyar ! " - sivított végig élesen a papagáj hangja a kikötőben.
Bárdy összerezzent és ajkába harapott. )
- Az nem elég.
Jöjjön, majd én apróra megmutatom .
S lementek a kapitány kabinjába.
Humphrey hosszúlélekzetű magyarázatokba bocsátkozott.
Bárdy kezébe vett egy legujabb szerkezetű angol karabélyt .
- Meg van töltve? - kérdé hanyagul .
- Meg .
- Akkor megpróbálom .
Ezzel a bámuló kapitányt otthagyva, fölszaladt a födélzetre.
A papagáj kalickája mellett ott könyökölt a konzul .
- Annál jobb, ha te! - kiáltott Bárdy s rálő tt a konzulra .
A papagájt lőtte le .
Képzelhető, hogy micsoda futkosás, zaj keletkezett a kikötőben.
Senki sem tudta, hogy tulajdonképpen mi történt.
Az óriási zűrzavarban az Olivette hamarjában fölszedte horgonyait és duzzadt vitorlákkal futott a Fekete-tenger felé .
Egy óra mulva, mikor a kapitány már biztos volt a felől, hogy nem üldözik, beszólt Bárdy kabinjába :
- Ilyen szamár vicceket az én hajómon ne csináljon .
Beszélhetett annak.
Bárdy a kis kalandra jól aludt.
Mikor fölébredt , a sík tengeren voltak .
Ekkor körülindult a hajón és kiszaglászta az utasok közül az osztrákokat.
Az egyiknek a kalapját, a másiknak a messzelátóját a tengerbe dobta , ha szembe jöttek vele, félrelökte őket, a borukat elvette és kiitta előlük.
Egy osztrákot, aki gorombáskodni mer t vele, megvert.
Ekkor az üldözöttek küldöttségbe mentek a kapitányhoz és a veszedelmes ember megfékezését kérték.
Humphrey kapitány fölhívatta Bárdyt a parancsnoki hídra .
- Ifju barátom, - mondá flegmával, - jártas maga az angol zoológiában ?
- Igen .
- Tehát ismeri a kilencfarku macskát ?
- Azt nem .
- Hát nem is kívánom, hogy megismerkedjék vele .
- Mit akar ezzel mondani ?
- Csak azt, hogy ha még a legcsekélyebb panaszt hallom maga ellen, az árbóchoz köttetem és a kilencágú matrózkorbáccsal, vulgó kilencfarku macskával huszonötöt veretek a hátára .
- Jegyezd meg, angol kutya, hogy magyar nemes emberrel így nem lehet beszélni, - ordítá Bárdy és pofonvágta a kapitányt .
A két kormányos azonnal odarohant és lefogta .
- Vessétek a tengerbe! - üvölté rekedten, vérbe borult arccal a kapitány .
Egy loccsanás és a hevesvérű szittya ott úszott a Fekete-tenger vizében.
Az Olivette nyílként suhant tova s a meggondolatlan ifjút sorsára hagyta .
Teljes nyolc óra hosszat uszkált a vizen, míg végre egy Odesszából jövő hollandi hajó fölszedte s Konstanti nápolyba vitte.
Bárdy további kalandjairól nincs tudomásunk, csak a történet csattanóját tudjuk .
Konstantinápolyban egy amerikai hajóra ült s átvitorlázott az új világrészbe.
Két év mulva, tehát úgy körülbelül 1851-ben egy napon New-York utcáin sétál, mik or megpillantja Humphrey kapitányt, aki egy másodemeleti ablakból néz ki.
Hirtelen föllobbanásában azonnal elhatározta magát.
Fölsiet a házba s benyit abba a szobába, melyből a kapitány kikönyökölt .
- Te vagy az, Jim? - kérdi Humphrey, a nélkül, hogy hátrafordulna .
A következő percben érzi, hogy vasmarokkal lefogják s kiemelik az ablakon .
- Én vagyok, akit a Fekete-tengerbe dobattál, kutya.
Hullj magad is , - kiáltott egy hang .
És Bárdy a kapitányt ledobta az utcára.
Halálra zúzódott.
A new-yorki törvényszék Bárdyt egyhangúlag fölmentette.
A magyar nemzet akkor állt népszerűsége tetőpontján a szabad népek előtt .
*
Aki azt hiszi, hogy én ezt a történetet az ujjamból szoptam, kérdezze meg Bárdy Rudolfnak tudtommal ma is élő öccsét, Bárdy Pált, ha nem csalódom , Gicén lakik, Gömörmegyében .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE