Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
TIZENHATODIK FEJEZET.
Másnap Lazas Viktor, Tristan megbizásából Váry grófhoz hajtatott, ki előtt visszavonta annak előtte való napi nyilatkozatát, s fölszólitá, hogy a párbaj ügyet mielőbb rendezzék, mire Váry azt nyilatkoztatta, hogy tudatni fogja az üzenetet Balázszsal s még a nap folytán meghozza annak válaszát.
Tristan kellemetlen várakozás és rossz kedvben tölté a napot.
Megigérte Marienak , hogy kerülni fogja Borbálát, felhagy a gyilkos kutatásával, de mindamellett érezte , hogy a főkertész leányának, ama biztatások után, legalább is magyarázattal tartozik , s miután Lazas visszaérkezett Ivándra Váry üzenetével, ő az erdőbe ment, azon egyenes óhajtással, hogy Borbálával találkozzék, s vele beszéljen és megmondja neki határozatát.
Nem messze haladt, midőn a leányt szemközt jőve találta.
Tartása levert volt, szemei kisirva, s csak akkor villant fel tekintete, midőn Tristánt megpillantá.
- Mily boldog vagyok, hogy találkozunk - mondá Borbála.
- Ma igen szomoru napom van .
Holnapután elhagyjuk atyámmal Sutánt, s reggel óta folyvást bucsuzom.
Bucsut veszek erdő-mezőtől.
Minden fa, minden bokor, minden füszál ismerősöm itt, oly iszonyu gondolat örökre elválnom e helytől, mely egész multamat képviseli, mely egész jövőmet magába foglalá.
Kezeibe rejté arczát és zokogott.
- Kegyed még nem beszélhet multról kisasszony, huszonkét éves korunkban még nincs multunk, csak jövőnk lehet.
Az utóbbi hetek keserüsége után majdnem jól eshetik önnek a távozás, sok nyugtalanságot állt ki, sokat szenvedett s uj vidék, uj arczok látása és más környezet csillapitólag fognak hatni zaklatott kedélyére.
A leány gyorsan leereszté kezeit, s bámulva, majdnem megdöbbenve tekintett reá.
A hang, a modor, még a tekintet is más volt, mint csak a mult nap délutánján is, hol az mindent igért s hallani sem akart arról, hogy távozzék.
Nem felelt.
Nem volt bátorsága megtudakozni e változás okát, csak azt érezte, hogy iszonyuan csalódott.
Ha megkérdezik, mit várt, mit remélt, mivel kecsegtette magát , talán nem tudott volna felelni, de gyakran vannak oly reményeink, mik érthetetlenül derengik át kedélyünket, szavakba öntenünk lehetetlen, s mégis boldogitók.
Igy volt Borbála is e perczben; az ifju szavaira borzasztó csalódást érzett, a nélkül, hogy elemezni tudta volna, miben rejlik az.
Tristan majdnem eltalálta, ami annak lelkén átviharzott, s ügyetlenül, bátortalanul állt előtte.
- Kegyed tehát szintén jónak, kivánatosnak tartja, gróf ur, - kérdé keserüen - hogy távozzam?
- Legalább egy időre, mig e kellemetlen érzelmek s körülményektől megszabadul, mik itt környezik, s mik addig meg nem szünnek, mig atyja itt van.
- Atyám - meglehet, de én!
Nálam az elmenetelhez nincs idő, átmenet, visszatérhetés kötve.
Ha távozom, nem egy időre történik az, hanem örökre.
Hogyan, kihez, mi okból térnék vissza?
Ujra heves zokogásban tört ki.
- Ne nézze ily szomoru szinben a jövőt, Szolcsányi grófné kedveli önt, Thisbe nehezen fogja nélkülözni, pár hónap mulva visszatérhet, s akkor nyugodt lesz kegyed, valamint a jelenleg összetornyosult felhők is kiderülnek, s legjobban alakul mindaz, a mi e perczben leverőnek, fenyegetőnek látszik.
Borbála türelmetlen, sötét kedélyének borzasztó volt ez a biztatás.
Minden szó tőrdöfésként érte szivét, hirtelen megfordult és elsietett, a nélkül, hogy választ adott volna Tristan biztatására, ki csodálkozva nézett utána, s az jutott eszébe , hogy az ügy ritkán választható el a személytől, s a szegény Borbála látván, hogy ő hévvel karolja fel, alkalmasint mélyebb vonatkozást hitt ez igyekezetben saját személyére nézve.
Marie grófnőnek, ugy látszik - igaza volt.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Váry gróf csakugyan megérkezett Balázs izenetével, hogy az tudomásul vette Tristan nyilatkozatát, kész megverekedni vele, s megállapitani az ujabb és sulyosabb feltételeket a párbajra nézve; annak idejét harmadnapra tüzték ki a hajnali órákban , mert Balázs egy napra kénytelen volt sürgős ügyben elutazni.
Igy ismét rendben volt a zavart ügy.
Tristan nyugodtabbnak érezve magát, hogy Balázsnál ily nem várt hajlékonyságra talált, Lazassal együtt Sutánra rándult, hogy ott töltsék a délutánt...
Szokatlan jó kedvben találták a hölgyeket.
Thisbe feltünően sokat foglalkozott a franczia gróffal, majdnem kereste annak társaságát, s Tristan boldog volt, mert Marieval lehetett; ez alkalommal először történt, hogy nem vette észre, miként a grófné óhajtaná, hogy többet legyen Thisbe oldalánál, s kevesebbet vele; koronként átrepült annak pillantása a szép ifju párhoz.
Mintha összebeszélés, közmegegyezés folytán történt volna ez a viselet, legalább ugy Tristan, mint Lazas gróf ezt a megjegyzést tették magokban.
Annak azonban, a mi kellemesen hat reánk, különösségével sem sokat törődünk, s igy az ifjak mindegyike meg volt elégedve a délutánnal, mit a legkellemesebben töltöttek el.
- Ma Borbálával találkoztam - mondá a többek között Tristan a grófnénak, kivel a hosszu árnyékos alléekban sétált, mielőtt hazaindultak.
Panaszkodott, hogy holnapután el kell hagynia Sutánt.
Igen levertnek, kétségbeesettnek látszott.
- Szegény leány, sajnálom őt, de érdekében tartom jobbnak, hogy ne maradjon itt .
Téves felfogás volt férjemnek azon kivánata, miként Thisbe tanulmányaiban részesüljön.
Egykor vitatkoztam veled e fölött, most belátom, hogy a nevelés, s állásához nem illő tanulmányok, szerencsétlenné tették.
- Bár mindarra rátérne grófné, a miben véleményünk különbözik, - mondá Tristan melegen - sok olyanban kell, hogy egykor majd igazat adjon nekem, mi ma még hihetlen s lehetetlennek látszik ön előtt.
- Tirzus holnaputánra tette elutazását, remélem, el is megy ekkor; az igazat megvallva, számitom addig a perczeket.
Ezelőtt csak terhemre volt, most félek tőle - mondá Marie, az ifju nyilatkozatát felelet nélkül hagyva.
- Miért most, ha eddig oly hosszu időn át nem jutott az eszébe?
- A tüz óta ő majdnem önkivületi állapotban van.
Mi izgathatja annyira, nem tudom, de minden szava belső háborgását árulja el, s tudod -e, Tristan, mitől tartok nála?
- Mi nyugtalanitja grófné?
- Azt hiszem, lelkiismereti furdalás kinozza őt, s az lesz a vége, hogy följelenti magát a hatóságnál.
- Bár régen tette volna.
- Én borzadok a következményektől, mindnyájan belevegyülnénk ebbe a dologba, s ki tudja, mi lenne a következmény.
Iszonyut hibázott férjem, midőn álszemérem, hiuság s talán a törvények nem ismerése miatt ily titkot hordott s rejtett szivében.
- Legiszonyubb csapás volna ez Borbálára nézve.
- Azt hiszed, ő semmi tekintetben sem gyanakszik?
- Nem atyjára.
Másra van gyanuja.
- Kire?
- Balázst tartja a gyilkosnak azóta, mióta az a vérfoltos inget birtokába akarta kerittetni általa.
- Mondta ezt?
- Csak sejteté.
- És te nem próbáltad kiverni fejéből?
- Fájdalom, magam is ebben a hitben voltam, mint tudja grófné.
- Sejtetéd vele? - kérdé rémülten Marie.
- Nem, de megigértem, hogy segiteni fogok neki anyja gyilkosát föltalálni s megcsaltam őt, mert nem teszem.
Ezt meg is mondtam neki.
Marie megragadá az ifju kezét.
- Megesküdtél nekem erre s e fogadás alól semmi sem menthet fel.
Gyorsan elhallgattak, mert Lazast látták Thisbével közeledni, kik eddig az allée melletti virágágyak között jártak, s váratlanul léptek hozzájuk.
Szokatlan meleg est volt, midőn az ifjak haza felé hajtattak, s Lazas egész uton Thisbét magasztalá Tristánnak, ki szórakozottan hallgatva ült oldalánál, s teljesen lovainak kormányzásába volt merülve, mig titkon Marieről ábrándozott.
- Holnap az egész napot itthon töltjük - mondá, midőn a vacsoránál ültek.
- Miért?
- A párbaj után megyek csak Sutánra, félek, hogy egy szó által elárulnám magam.
- Ily gyengének nem tartalak.
- Azt hiszed, oly könnyü megválnunk attól, kit szeretünk, - viszonzá kitörve Tristan - akkor, midőn meglehet, utoljára látjuk őt.
- És te valóban szereted Mariet?
- Ugy, a hogy mindig képzeltem a szerelmet.
Ugy, a hogy csak teljes fényében , édességében lehet érezni, ezt a fájdalommal teljes boldogságot.
Engem szenvedése is boldogit.
Lazas nem felelt, de ugy ismerte barátját, hogy nem kételkedett szavain, s aggódott azon lehetőségen, mi történhetik Tristánnal, ha a grófné nem viszonozza érzelmét...
A következő nap csendben, zavartalanul mult el, csak este felé érkezett Sutánról egy lovász, ki Tristánnak levelet hozott, minek tartalma élénken megzavarta az ifjak nyugalmát.
» Tegnap este óta senki sem tudja, hová lett Borbála - irta Marie grófné.
- Nyomtalanul eltünt.
Nagyon aggódunk miatta.
Nem láttad -e őt az erdőben, vagy Ivánd közelében?
Nem tudsz -e hollétéről ?« stb.
Tristan tudatta, hogy tegnapelőtt óta nem látta, mióta az erdőben találkoztak, mely összejövetelt emlité is a grófné előtt.
A lovász visszament a felelettel, az ifjak pedig hosszasan tanakodtak, hová lehetett a leány.
Tristan tartott tőle, hogy öngyilkos lett.
Szemrehányást tett magának: ha nem bánt -e vele igen kurtán, nem volt -e nagyon száraz iránta.
Reményeket keltett talán benne , akaratlanul, de talán ő is oka, ha Borbála kétségbeesett.
Atya és leány egyforma idegesek, beszámithatatlanok bizonyos körülmények között; s a leány nagyon fel volt indulva, midőn elváltak... ki tudja, mire határozta magát.
Álmatlan éjszakát töltött , a hajnali órák ébren találták, s gyorsan felöltözve, Lazassal és a fiatal Urbánnal kocsira ültek s a párbajra meghatározott helyre hajtattak.
Urbán levert volt Borbála eltünése miatt, szótlanul értek a kitüzött helyre, még senki sem volt ott.
Minden csendes, nesztelen volt körülöttük, s mig Lazas és Urbán halkan beszélgettek, Tristan egy fatörzsre ült, szivarozott, s az átlátszó levegőben fölfelé gomolygó füst kékes szivárványában képzeletszülte képek vonultak el szemei előtt...
Midőn hosszasabban kellett várniok, mint az az ellenfél részéről helyes lett volna ; Tristánnak önkénytelen azon kérdés merült fel agyában, nem történt -e ismét valami, a mi e sok akadályokba ütköző párbajt ujból elodázza.
Saját figyelmeztetése jutott eszébe, mit Marie szavaira mondott, ki azt állitá, hogy : e párbajból nem lesz semmi!
Talán a véletlen csakugyan előidézett valamely komoly bajt, s most másodszor is gátat görditett a lovagias elégtétel elé, melyet, ugy látszik, a sors maga gátol s mi ellen emberi erő hiába próbál küzdeni.
Végre kocsirobogás veré fel a vidék csöndjét.
Váry gróf érkezett egyedül .
Halotthalvány arcza mutatá, hogy valamely rosz hirt hoz.
Mit, kiről ?...
Balsejtelem szállta meg a jelenlévőket.
- Bocsássanak meg a várakoztatásért - mondá a kocsiról leugorva, s hangja a legmagasb foku izgatottságot árulta el.
A párbaj ismét nem történhetik meg, mert...
Elakadt.
Ugy látszék, a kimondandó szó összeszoritá torkát.
Mindhárman körülfogták őt, lesve, várva a kiejtendő szót, minek iszonyunak kellett lenni.
- Szolcsányi Balázst tegnap este el - fog - ták!
Bámuló zugás hagyta el az ifjak ajkait.
- Elfogták? - kérdé Lazas meglepetve.
És miért?
- Évek előtt elkövetett gyilkossággal vádolják.
Csak ennyit tudunk még, de a vád és esemény irtóztató.
Megfoghatatlan, ily dolog még soha sem történt.
Sietve vett bucsut s elrobogott.
A fiatal Urbán Ivándra ment gyalog, és a két barát Szolcsányinéhoz hajtatott, bár még igen korán volt, de nem kétkedtek, hogy azt már ébren s a legnagyobb ijedtségben találják...
A grófné várni látszott Tristánt, mert az erkélyen állt s az országut felé fordulva , élénken intett, midőn feltünt azon az Ivánd felől közeledő fogat.
- Megfoghatatlan az, amit Váry beszélt nekünk, mondá hozzá sietve Tristan.
Balázs elfogva...
- Váry ma már nálad volt, mi czélból? - kérdé megütközve Marie.
Lazas elmondá neki másodszor is a semmivé lett párbajt, minek e reggelen kellett volna megtörténni.
- És én mit sem tudtam arról - mondá gondolkodva Szolcsányiné, s szeme oly mély bensőséggel függött egy pillanatig Tristánon, hogy a francziának feltünt, társa szivét pedig ujjongó örömmel tölté be.
- Miféle részletek vannak Balázs elfogatásáról? - kérdé Tristan.
- Gyilkossággal vádoltatik, ennyit tudok; s azt, hogy ki követte el az őrült feladást.
Az ifjak feszülten lesték a kiejtendő nevet.
- Borbála! - mondá Marie.
Tegnap reggel gyalog indult a városba.
Senki sem sejtheté , hova lett.
Neki fogalma sincs arról, mily borzasztó dolgok fognak most napfényre jönni.
Nem tudom, gyülöljem -e vagy szánjam a szerencsétlen, félőrült leányt, ki önmagát tette semmivé.
A franczia nem sokat értett az utolsó felkiáltásból, de Tristan teljesen tudta annak horderejét.
- Mi lesz ebből! - kiáltá rémülten.
Az a szegény, szerencsétlen, tudatlan leány.
- Majdnem megérdemli sorsát - mondá komoran a grófné.
Oly sok jóban részesült általunk s oly háládatlan irántunk.
Legalább közölte volna szándékát valakivel.
Nemsokára Thisbe is megjelent, s mindnyájan együtt tölték a napot.
Délután az ifjak a közeli a városba rándultak, megtudandó Balázs gróf sorsát.
Távozásuk után nem sokára Tirzus, a főkertész jelenteté magát.
- Nem fogadom el! - mondá Szolcsányiné a komornyiknak.
Ma nem.
Holnap majd beszélek vele.
Este van, s a nap izgalmai kifárasztottak.
Azonnal belső-szobáiba vonult testvérével.
Tirzustól rettegett.
Eltalálta, hogy az mit mondhat ma neki, s ő azt nem akarta hallani.
A főkertész tompa mormogással hagyta el a kastélyt s mint utóbb a komornyik mondá , fenyegető szavakat ejtett.
Zúgolódott, hogy visszautasittaték s Balázs grófról dadogott valamit...
Marie és Thisbe lázas nyugtalanságban tölték ezen éjt; másnap érkeztek csak vissza a városból Tristan és Lazas, a hölgyek nagy örömére, kik már alig várták, hogy valamely hirt halljanak.
A főkertész másnap nem jelentkezett.
- Beszéltem Borbálával - mondá Tristan.
Csakugyan ő volt a föladó, s csodálatos lelki állapotban van, nemében a deliriumnak.
Nem mertem neki az »igazat« megmondani, bár izgatottságát látva, azt kell hinnem, hogy az első nyomon van, s az elvezeti őt a legborzasztóbb valóhoz.
Szegény leány!
- Szolcsányi gróf ma a nap folytán fog kihallgattatni, mondá az egyik hivatalnok - kezdé Lazas, ki meg nem foghatta a jelenlévők arczán kifejezett nagy aggodalmat, ha , mint mindnyájan mondák neki, Balázs ártatlan.
Az egész nap folytán Sutánon maradtak az ifjak, s mig Tristan Marieval megbeszélt minden eshetőséget a fejlődő dologra nézve, addig a franczia Thisbével bebarangolta a parkot.
Ők egészen más ügyekről beszéltek, felhasználva a teljes egyedüllétet.
- Nem sajnálkozik Balázs fölött? - kérdé Lazas.
Ő most egy időre kénytelen lesz elutazni, elhagyni e vidéket, mig a lárma lecsendesül, s ön nélkülözni fogja vőlegényét.
- Nem teszem fel, hogy kegyed igazán higyje, a mit most mond - viszonzá megütközve Thisbe.
- Nem menyasszonya ön neki?
- Soha szóba sem jött köztünk ilyféle dolog.
Ki mondhatta ezt önnek?
- E szerint Tristan a választott...
- Sem egyik, sem a másik; miért kellene épen az egyiknek lenni?
Viseletem irántuk nem adhatott e véleményre okot.
- A hölgyek nagyon ügyesek érzelmeik titkolásában, de itt nem volna arra szükség , kegyednek csak választani kellene a kettő között.
- Azt hiszi?
- Meg vagyok győződve.
- Most nem mond igazat.
Arcza őszintébb mint szeme, épen ugy tudja, mint én , hogy...
Elakadt, arczát rózsapir önté el, észrevehetően habozott.
- Hogy? - kérdé sürgetve Lazas.
- Tristan mást szeret.
Nem is akarja ő ezt titkolni, s igaza van, ki nővéremet mellettem látja, annak nem eshetik nehezére a választás közöttünk.
- Kegyed tulszerény, grófné; de abban igaza van, hogy Tristan az első percz óta nővéreért hevül.
- Miért állitá hát kegyed, hogy engem akarna nőül venni.
- Gyakran álutakhoz folyamodunk, ha az egyenesen nincs bátorságunk haladni.
- Kegyed ebben a helyzetben van?
- A legnagyobb mértékben.
Nem találom a kezdetet, mely a helyes utra elvezet.
- Azt akarja, hogy segitsek keresni - kérdé mosolyogva Thisbe, kinél a pár perczig átvillanó komoly kifejezést, Tristan nevére, enyelgő vidámság váltotta fel; az első benyomást Csáthy iránt már sikerült legyőznie.
- Ketten jobban megtalálnók, s én az ön társaságában a világ végeig keresném a helyes nyomot, mi a boldogság utjára elvezet.
- Jó!
Keressük együtt, - viszonzá a leány - de előbb várjuk meg, hová fejlődik ez a fatális ügy, melynek nyomása, szégyene alatt most mindnyájan szenvedünk, kik a Szolcsányi névhez közel állunk.
Lazas elragadtatva fogadta ezt a tanácsot, s örömtelt arczczal tért vissza a terembe , hol Szolcsányiné és Tristan az egész idő alatt komoly, kellemetlen dolgokról beszéltek, s a grófné elmondá társának a főkertész szándékolt látogatását is, kit ő oly későn este el nem fogadott.
- Ezt helyesen tette - viszonzá az ifju.
- Felkeresem őt, s megtudom tőle, mit akart .
Szorongatott helyzete alkalmasint rettegésben tartja, éreznie kell, hogy a büntetés ideje bekövetkezett.
Balázs vallani fog, természetesen meg kell neveznie a gyilkost , s ha azt is tudja Tirzus, ki idézte elő e katasztrófát, dühe, haragja irtóztató lesz , ha csak - már lelkiismereti furdalásai következtében - maga is nem óhajt menekedni vész titkától...
Azonnal leküldött Tristan a főkertészhez, megtudni: ha otthon van -e s megizenve, hogy beszélni akar vele.
A küldöncz azon felelettel érkezett vissza, hogy a főkertészt tegnap este óta nem látták; akkor azt mondá, hogy a grófnéhoz megy a kastélyba, honnét nem tért vissza lakására.
Épen e fölött tanácskoztak Marie és Tristan, midőn Lazas és Thisbe a legragyogóbb kedvben léptek be a terembe, s szinte megdöbbentek az ellentéten; saját belsejük és az ott lévők komolyságának különbségén...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE