Éjféltájban ébredtem fel egy halotti mécses és Hartvigné társaságában .
Az asszony ezen az éjszakán nagyon gyengéd volt hozzám, talán odaadóbb , mint legelőször.
Tele volt simogató szerelemmel, anyáskodó ölelésekkel, boldog , hosszadalmas csókokkal.
" Szereted a lábom ?" - kérdezte, és a lábát mutatta.
" Tetszik a barackszínű hajam ?" - szólt s haját kibontotta.
" A fehér nyakam; a vállam, a karcsúságom ?"
Mintha megvigasztalni, megjutalmazni kívánt volna bizonyos szenvedésekért ez a hallgatag asszony.
Kedvemben járt, szemérmét úgy elfelejtette , mint esküjét .
