Lyó mondások
A minap éppen a feles fődeket vizsgáltuk, mert azt osztottuk ki a szögények közt felibe.
Kátsa is könyörgött, hogy egy kis kukoritza fődet kapjon, hát néki is adattam egy hódat.
Oszt mondok mögmunkáld, mert ha mög nem munkálod hát sohse lyuttatok többet neköd.
Hát fogatta is, hogy mindig azt dógozza.
No mondok hagy lögyön boldog a tzigány is, ugyse vót még disznaja soha.
Hát ahogy ott irjuk a neveket a kantzelláriába, odagyün a zinas egy szép bársonyos könyvvel, oszt aszondi:
- Azt izeni a méltóságos asszony, irjon bele biró uram három lyó mondást, öggyet a maga nevibe, öggyet a Durbints sógor gondolattyábul, öggyet a Kátsájébul.
No mondok a sógornak, hát tsavarja föl kend a zeszit, oszt mongyon valami lyót , mert bele köll irni.
Vakari a fejit a sógor oszt aszondi:
- Hát ha valami lyót köll irni, irja belé kend, hogy tormás kóbász ö. m. a f.
Beleirom.
Aztán gondolom mög, hogy nem ijet kiván tán a méltóságos asszony, hanem valami bölts mondást, mint az bölts Salamony, mondásaji.
Beleirom a magam mondásának:
Minek előtte itélnél, igyál öggyet.
Mert ezt ajállom én mindön birónak.
- No Kátsa mondok, hát most te mond mög azt a gondolatodat amijiknél okosabbat nem tutz.
Baland az aki tebbet dalgazsik mint amennyit musáj.
Beleirtam nem is szótam sömmit, de magamba gondótam, hogy aligha kap Kátsa a gyüvő esztendőbe kukoritza fődet.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok.