Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
AZ A ROSSZ MIKLÓS GYEREK.
Kis Ferencem, drága vadembe rem, akiből még az álom se tud egészen szelíd embert csinálni, mert legalább a vizespoharat olyankor is leütöd és a hálóingecskét inkább csak jelképileg viseled, - Ferencem, nekem nagyon fáj, hogy mostanában mindíg csak az összehúzott szemöldökömet látod .
Tudod, a szívemmel feléd vagyok én fordulva mindig, de a szememmel nem mosolyoghatok rád, mert rossz gyerek vagy.
Hiába mutatod a kis-könyvedet a csupa kitűnővel, a tanító úr is hiába hitel meg rá, hogy téged még egyszer se kellett kitérdepeltetni - mink i tthon tudjuk, hogy te nem vagy jó gyerek s fájdalom, nem is ambícionálod azt.
Édesanyádnak sokszor kiesik a könny a szeméből, mikor a jövődre gondolva, jobban el tud képzelni a kanászi, mint az illemtanári pályán s engem magamat is kétségbeejtesz olykor a művelt társadalommal való szembehelyezkedéseddel.
Nem tudsz köszönni, villával akarod enni a levest, a papírkosárban szeretnél aludni és mindíg úgy cseréled el az íróasztalomról a ceruzát, hogy nem hagysz ott másikat helyette.
A legnagyobb baj pedig az , h ogy nincs érzéked a bűnbánathoz és mikor négyen is szidunk egyszerre az asztalnál, lesvén arcodon a töredelmet, akkor te fölkapod a fejedet és ezt a kijelentést teszed :
- De főzeléköt aztán igazán nem öszök !
Ilyenkor szokott apapa lesujtott édesanyáddal összenézni és elkeseredett kijelentést tenni :
- Moral ...
Tudod, te szoktad aztán folytatni fölényes kézlegyintéssel :
- ...insanity .
Igen, Ferencem, te magad vagy az oka annak, hogy apapa most már nem szedeget az ölébe és csak olyankor hajol forró kis arcod fölé , mikor te az álom repülőgépén pilótáskodsz.
Nevelni kell téged , tudod, ezt, olyan bácsik és nénik mondják, akik még apapádnál is felnőttebbek és azért vagyok én most kétközben, mikor ide az ágyad közelébe hurcolkodok a kéziratpapírral.
Mióta iskolába járs z , azóta egyébről se hallasz itthon, mint jó gyerekekről, akikhez hasonlónak kellene lenned.
Régen tudok egy történetet egy rossz gyerekről, de nem tudom, szabad -e azt neked elmondanom ?
Mondjam, ne mondjam, Ferencem?
Ej, mégis csak elmondom, hátha vasárnap este megsimogatnak érte egy-két rossz kis gyereket, olyant, mint te vagy .
Úgy, mint ahogy én megsimogatom most a te kócos fejecskéd és megcsókolom a meseváró szemedet .
*
Igen, nagyon rossz gyerek volt ez a Miklóska, de azért, mikor ezt leírom róla, olyan, mintha a falon a csücsörített szájú angyalka megcsóválná a fejét :
- Ó, ó, hát vannak rossz gyerekek is a világon ?
Hiszen ha mink is angyalok volnánk, bizonyosan mink is ezt tartanánk , de ez a rossz Miklós bizonyosan maga se vállalta volna a jóságot.
Ann yiszor hallotta, hogy ő rossz gyerek, hogy utoljára maga is belerögződött ebbe a hitbe, mint hernyó a gubóba.
Csakhogy a gubóból utoljára aranyszárnyú pille bújik ki, rossz Miklós azonban nem hitegette ilyesmivel a világot .
Írni, olvasni ugyan megtanult, d e a cigányhideg lelte mind a két mesterségtől.
Ugyan minek is találták ezt ki?
A cinegék, meg az ürgék milyen vígan elugrándoznak, pedig még a kisbetűket se ismerik az ábécéből .
- Nem szégyelled magad, hogy téged mindig hajtani kell az iskolába? - pörölt r á az apja, a szigorúszemű orvos, mikor a gyerek reggel vonakodva rakosgatta a táskába a könyveit.
- Nem tudsz példát venni Sándorkáról ?
Sándorka egy esztendővel fiatalabb volt Miklóskánál, de egy osztályba jártak, mert Miklóska kétszer járta az elsőt.
Ő volt az utolsó padban az utolsó , Sándorka az első padban az első.
Szemefénye az iskolának, irígysége minden szülőnek az utcában .
Hogy az apjának mije volt, azt ki se lehet mondani.
Azt látni kellett, hogy ragyogott a doktor szeme, mikor kézenfogva vezette ha za az iskolából a jó gyereket.
A kutyafejes botja kopogása, a cipője csikorgása, a kalapja emelése, ahogy az emberek köszönését fogadta, mind azzal kérkedett :
- Idenézzetek, emberek!
Az én fiam ez a szép gyerek, jó gyerek, okos gyerek .
Miklóska hol előttük kullogott, hol utánuk ugrándozott, de sohase látszott rajta semmi megilletődés.
Egészen rendénvalónak találta, hogy mindenki az öccsét becézi.
Hiszen ő kereste kedvét legjobban.
Ha almát talált a polcon, ha mazsolát, mondolát csent a konyhán, mindennek S ándorkáé lett a pirosabbja, a nagyobbja, az édesebbje.
A kutyákkal mindig ő hadakozott érte, igaz, hogy a maga örömére is; a nagy kamasz vargainasoktól ő lökette magát a folyókába s zegernye időben beletakargatta a maga kabátjába is .
- Legalább a szíve jó ennek a szegény fiúnak - mosolygott ilyenkor bánatosan az édesanyjuk .
Kevésbeszédű, halkszavú, gyönge teremtés, sápadt, mint a kertben felejtett kései őszirózsa .
- Hagyja el, - intett rosszkedvűen a doktor - egyáltalán nincs szíve .
Ha volna, nem keserítené örökkön a maga életét is .
S azzal utánakiáltott az összeölelkezett két gyereknek :
- Vigyázz, Sándorka, rád ne ragadjon az a nagy jószívűség !
A két gyerek közül egyiknek megrándult a válla.
Melyiké?
A nevetéstől -e, vagy a keserűségtől?
Szemre egyforma vol t a két gyerek, látatlanban még a szavukról se lehetett különbséget tenni köztük .
S akármilyen sebesen taposták egymás sarkát az évek, a fiúk természete nem változott.
Az egyik elsőnek maradt, a másik utolsónak .
Sándor jutalmakat kapott az iskolában, Mikló st ő érte, meg az apjáért csúsztatták át egyik osztályból a másikba .
Már negyedikesek voltak, Sándor orvost játszott, Miklós nem akart lenni semmise .
- Ó, fiam, fiam, neked mindíg valami csapdaságon jár az eszed - panaszkodott az anyjuk, aki egyre többet s írdogált.
Az apa egyre komorabb lett.
Már akkor se csillogott úgy a szeme, mint azelőtt, ha a jó fiára nézett .
Egy este asztalbontás után azzal fordult Sándorkához :
- Fiacskám, én reggel anyáddal fölmegyek Pestre.
Valami leli a szemem, rosszul látok.
Már a te arcod is elmosódik előttem .
Fulladni kezdett a hangja, de csak erőt vett magán .
- Anyád csak fölkísér, de egy-két nap mulva visszajön.
Addig a kulcsok nálad lesznek, te vigyázz mindenre.
Én, úgy lehet, soká fönn maradok.
Még a szemem világát helyre nem hozzák .
Reggel a két gyerek a tornácon várta a szülőket.
Sándorka sápadt volt és szótlan, Miklóska fűzfasípot csinált s riogatta vele a fahegyben a sárgarigót .
Az apa megölelte a jó fiát .
- Te okos gyerek vagy, lehet veled okosan beszélni.
Akármi érhet engem, te megmaradsz a szemem világának.
Még odaleszek, mindennap megírod nekem , hogy vagy .
A gyerek fölzokogott, az apa pedig odafordult a másik fiához.
Lassan emelte föl a karját, de mégis csak vállon veregette .
- Te meg ne sokat szomorítsd anyádat.
Szervusz .
Miklóska nem fakadt sírva, csak lesütötte a fejét és elpattantotta a sípot.
De csak akkor vette észre, mikor a szájához emelte .
- Kell -e dió, fiú? - incselkedett vele a sárgarigó.
- Flürelió , flürelió !
Miklóska megmérgesedett, fölkapta az asztalról a fontkörtét és megdobta vele a csúfolódó madarat.
A madár elröpült, a fontkörte pedig ráesett a kertben egy üvegalmára és összezúzta.
Az üvegcsörömpölésre visszanézett az apa a kapuból .
- Ez szétveri a házat míg maga hazajön - mondta a feleségének .
Egy hét mulva tért meg az anya.
A házat egészben találta, mégis halálraváltan támolygott be a kapun .
- Szegény apátoknak hályog van mind a két szemén - tördöste a kezét .
- Eddig én olvastam neki a Sándorka leveleit, ezután majd idegenek olvassák .
Vigyázz, lelkem, hibát ne csinálj az írásban .
Estére, leckeutánra maradt a levélírás, de rosszul kezdődött .
Sándorka ráejtette a tollat a papírra .
- Nem tudom, mért esett ki a kezemből - csodálkozott a gyerek s újra fölvette a tollat.
De megint csak elejtette.
- Nem tudom , anyám, mi lelt engem, olyan forróságom lett, ni, hogy reszket a kezem .
Sándorkának láza volt, le kellett fektetni.
Az anya aztán odaült az asztalhoz .
- Jaj, hogy írjam én ezt most meg apádnak? - hajtotta a tenyerébe a fejét .
- Majd írok én - szaladt ki a szó Miklóska száján .
- Te -e? - kapta föl a fejét az anya ijedten .
- Mintha... izé... mintha Sándorka írna - hebegte zavarodottan a rossz gyerek.
- Akkor apa nem tud meg semmit.
Hiszen ő úgyse látja az írást .
Még az inge dereka is csupa víz lett, mire készen lett a levél .
Szokatlan tudomány volt ez neki, sose próbált még ilyent.
S nem könnyebbedett meg a szíve, inkább megnehezedett, mikor az aláíráshoz ért.
Ahogy az anyja diktálta neki :
- Csókolja a kezedet Miklóssal együtt a te cirógatásodat oly nehezen váró szerető kisfiad, Sándor .
És mentek, mentek a verébfejű bukdácsoló betűk és a pesti nagykórházban sorra csókolta őket egy szegény vak ember, aki már kezdte sejteni , hogy hiába minden jólelkű ámítás, az ő számára nincs segítség.
És ment a levél még akkor is, mikor már ravatalon feküdt a szép, a jó, az okos gyerek .
" A te cirógatásodat oly nehezen váró szerető kisfiad, Sándor. "
A temetés után való nap váratlan hazaszállították a doktort.
Nem lehetett marasztani a kórházban, hajtotta az ösztön .
Ahogy kinyitották neki a tornácajtót, egyszerre megcsapta a halottas gyertyák, a tömjén kiszellőztethetetlen nehéz szaga.
S hallotta a búgó zokogást a szobából, ahol átölelve tartotta egymást az anya meg a rossz gyerek .
- Mi van itt? - hördült fel a világtalan ember .
- Meghalt, meghalt - rogyott elébe az anya .
Az apa tágranyitotta nem látó szemét és lihegve kérdezte :
- Ki halt meg ?
Miklóska egyik kezével befogta az anyja száját, a másikkal a maga szájához emelte az apja kezét :
- Miklóska...
Miklóska halt meg apám .
A vak szemek is tudnak sírni.
A térdrebukó gyerek szöszke fejére egymást érve peregtek a könnyek .
- Miklóska.
Szegény kis Miklóska.
No, édes kicsi Sándorkám, ne sírj hát.
Légy az én okos, kedves jó kicsi gyerekem !
S úgy ölelte szívére a rossz gyereket, olyan forrón, olyan szorosan , hogy Miklóskának majd megszakadt a szíve erre az első édes apai ölelésre .
S bizonyosan tudom, hogy angyalok szálldostak akkor a doktorék tornáca felett, köztük volt a jó fiú is s kicsi fehér kezükkel az Isten aranyasztaláról hozott rózsákat hintettek arra a rossz Miklós gyerekre .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE