ELTE regénykorpusz

Az itéletet kimondották fejére.

Kimondották könyörtelenűl és ridegen :

- Vesselényi Miklós a szatmári gyűléseken s az erdélyi meg pozsonyi országgyűléseken olyan heves beszédeket tartott, s ezekben a beszédekben olyan sértő szavakat mondott a kormányra, hogy példás büntetéssel kell megtorolni .

Börtönre itélték .

Politikai bűnös volt, nem olyan közönséges rab, kit valami gonoszság miatt itélt el a törvény .

Ő sohasem kerűlhette ki a sorsát, a minthogy apját is Kufsteinba jutatta a heves Vesselényi-vér.

Sokan voltak még abban az időben, kikre ugyanez a sors várt.

A szabad szónak a vértanúi voltak, csakhogy őket a börtön nem szennyezte be, hanem fölmagasztalta.

Mikor a vasajtót rájok csukták, akkor egy nemzet részvéte kísérte oda, egy nemzet reménye virrasztott rabálmaik fölött .

Mikor megnyílt a börtön ajtaja, egy nemzet örömriadása fogadta.

Őket a börtön nem temette el, hanem már életükben halhatatlanokká tette .

Milyen kimondhatatlan keserűség szállotta meg Erdélyben és Magyarországon a hazafiakat annak hallatára, hogy Vesselényi Miklóst elitélték , hogy szabadságától megfosztották .

Megréműltek barátai, még őket is neki kellett vigasztalnia .

- Ne féltsétek az életemet, nem tarthat ez a rabság sokáig, semmi sem tart sokáig ebben a földi életben, hiszen maga az élet is csak arasznyi hosszú .

- De mi várhat reánk ha még téged is ... ?

- Nos, ha engem elfogtak, titeket is elfoghatnak, mindenkire várhat ez a sors, de csak addig, mig az igazi szabadság napja nem süt ki.

Az pedig ki fog sütni, mert a szabadság édes testvére az igazságnak, előbb-utóbb diadalmaskodnia kell.

Fog diadalmaskodni.

Csak gyáva, csak néma ne legyen a magyar.

Tüzes lelkemet szeretném darabokra tördelve szétosztani közöttetek, hogy biztasson, bátorítson a tovább munkálkodásra.

Hadd halljam meg a börtön vastag kőfalain keresztűl nemzetem harsány szavát, a fiatal lelkesedést; hogy mig reám borúl a börtön éjjele, reátok és a hazára hasadjon a szabadság hajnala.

Ezt szeretném én hallani, és nem bánnám , ha ott kellene is sínylődnöm, mig testemről lesorvad a hús, s mig megöl a penészes levegő ...

Nem sokáig tartották fogságban Vesselényit, aztán nem is földalatti sötét czellába zárták, hova a napsugár csak holmi szűk nyíláson lopózhatik be , nem, iránta kimélettel voltak, mert az erős férfiú nehéz beteg lett.

Mert gyilkos a betegség, orozva támadja meg az embert.

Belefészkelődik a szívbe, a tüdőbe, a gyomorba, meggyöngíti a szem világát, és nyomorékká teheti az óriást is .

A tétlenség is bántotta.

Ő, a ki hozzá volt szokva az örök tevékenységhez, most naphosszat üldögélt, terveken törte a fejét, mohó kiváncsiság szállotta meg, hogy minő künn, a hazában, az élet .

Foly -e tovább a munka?

Dolgozik -e a "nemzet napszámosa "; Széchenyi István ?

Ezer meg ezer kérdés tolakodott föl lelkében, hanem feleletet egyikre sem kapott .

Mikor a betegség ágyhoz kötötte, nagyon türelmetlen volt.

Nehezen tudott ahoz a gondolathoz szokni, hogy ő másnak az ápolgatására szorúljon; hogy a szűk szoba falain túl ne lásson, mikor lelkének merész szárnyai oly hatalmasan ragadták azon a drága földön, mely a Kárpátok ölében elterjed .

Olvasgatott is sokat, mig szeme előtt az apró betűk tánczolni kezdettek; átváltoztak pajkos gyermekekké, majd ide-oda röpködő legyekké.

Gonosz játékot űztek vele.

Gyakran le kellett kezéből tennie a könyvet, ilyenkor erőt vett szivén a kétségbeesés, felkiáltott fájdalmas remegéssel :

- Mindenható Isten, ne küldj reám már életemben örök éjjelt, szomorú vakságot !

Kimélte ezentúl a szemét.

Keveset olvasott, kerűlte a bántó világosságot, s ő, a ki életében soha senkitől sem félt, most remegett a - vakságtól .

Ó, mert van -e ezen a földön nagyobb szerencsétlenség a vakságnál ?.. .

De kegyelemkérésre nem gondolt egy pillanatig sem.

Ha ott kellett volna utolsó perczéig sínylődnie, még akkor is a büszke, törhetetlen Vesselényi maradt .

Ámde, ha ő nem nyitotta meg ajkát kegyelemkérő szóra, akadtak elegen , kik szivén hordották az ő megszabadulását.

Nem kellett egyébre hivatkozniok, csak arra a dicső cselekedetre, mely Vesselényi iránt tiszteletet keltett még azokban is kik nyilvános szereplése, heves szónoklatai miatt felette veszedelmes embernek tartották .

Beteg volt, s a beteg ember iránt még a pogánynak is kiméletet kell éreznie .

Szabad lábra helyezték, s megengedték neki, hogy valamelyik híres fürdőn keressen gyógyúlást .

Gaál Mózes

A vasember fia

„Vesselényi Miklós felség-sértő.”

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gaál Mózes

A vasember fia

„Vesselényi Miklós felség-sértő.”