Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A III. zászlóalj muszkája
1849. junius 21-ike volt.
Forrón tűzött a nap a nyári mezőkre .
Komárom fölött folyt a harc, a végső tusa kezdete.
Pered, Sellye, Királyrév , Vágkirályfalva, Palóc, Kajál, Galantha körül dörgött az ágyú, ropogott a puska , csattogott a szurony.
Ezen a napon látták először honvédeink a muszka katonákat.
A dombokon álltak tömött sorokban, hegyes csákóik fényes vasa messze ragyogott a napsugárban.
Tisztjeik előttük, lóháton, mozdulatlanul, mint bronz lovass zobrok.
Várták a jelt a támadásra .
Kigyult szemekkel nézték honvédeink a fenyegető tömeget s görcsösen szorongatták puskájukat.
Alig várták, hogy összecsapjanak az északi ellenséggel , melynek százezernyi sokasága akkor már pusztává élte, gázolta a haza földjét.
Nem félt tőlük senki .
- Szépen halunk meg, fiúk! - biztatták egymást a gyerekek, - dicsően fogunk levonulni a történelem színpadáról .
A harmadik zászlóalj, amely kék sipkáján fehér tollat viselt, Deáki alatt feküdt, az aratásra váró hatalmas búzakalász-tengerben.
Ez állt legközelebb a muszka ezredekhez .
Egyszerre csak az előőrsök egy muszka katonát hoznak a zászlóaljhoz .
A kezében néhány bádogedényt tartott, tele vízzel, ismeretlen nyelven veszekedett a honvédekkel és minden áron az oroszok felé akart menni .
Előszólítottak egy Guttmann nevű galiciai honvédet, aki tudott oroszul s az megmondta neki, hogy ne lármázzon .
- Hogyne lármáznék, mikor nem engeditek, hogy a kapitányomnak vizet vigyek, - felelt a muszka .
- De a mi foglyunk vagy ám öcsém s mi parancsolunk neked .
- Jó, jó, de a kapitányom megkancsukáztat, ha nem viszek neki vizet .
- Nem kancsukáztat meg, mert mi magunkkal viszünk .
- Az bizony jó lesz, - mondá a muszka örömmel s engedte, hogy hátra kísérjék a zászlóalj társzekereihez, ahol azonnal levetette a kabátját .
- Minek az, brátye? - kérdé Guttmann .
- Várom, hogy ti megkancsukázzatok, - felelte alázatosan az orosz .
- Ne félj, az nálunk nem szokás, csak ülj a szekérre s ne mozdulj !
Az orosz szót fogadott.
Csöndesen pipálva nézte a küzdelmet.
A csatát elvesztettük, a harmadik zászlóalj födözte a visszavonulást.
Hej, sok vitéz hagyta ott az életét s az esti szürkület a halál sötétségével együtt borult rájuk.
Másnap tanácsot tartottak, hogy mit csináljanak a muszkával ?
Látták, hogy a muszka szolgálatkész, jó fiú, aki boldog, mert nem verik, elhatározták tehát, hogy megteszik honvédnek.
Rögtön piroszsinóros egyenruhába bujtatták, fehértollas kék sap kát nyomtak a fejébe s Guttmann megmagyarázta neki, hogy a társzekér az ő vára, ott lakik és azt védelmezi.
Azután megmutatták neki a zászlóalj arannyal és ezüsttel hímzett tengerzöld színű új lobogóját, amely a szekérnek legféltettebb kincse volt s megér t tették vele, hogy különösen erre vigyázzon, mint a szemefényére s aki azt el akarná venni tőle, azt üsse agyon .
A muszka fogadkozott, hogy megteszi .
A sereg megkezdte végzetes útját, mely Világosnál végződött.
Ádáz küzdelmek és veszedelmek közt vonult le felé .
A kálváriának véres állomásai voltak.
A legvéresebbek közé tartozott Vác.
A szorongatott Görgey vad elszántsággal próbált áttörni az oroszokon.
Azaz nem áttörni, csak megkopogtatni a falat, hogy milyen vastag.
S mivel nagyon vastag volt, elhatározta, hogy északnak Rétsá g felé kisiklik a muszkák fojtó öleléséből .
Julius 15-én verekedtek, 16-án farkasszemet néztek az ellenfelek , 17-én megkezdődött a visszavonulás .
Ezalatt a mi muszkánk szép uniformishoz jutott.
A 3-ik zászlóalj legényei a buzaföldön egy orosz dzsidásra aka dtak.
Levetkőztették s a ruhát föladták a muszkára, aztán kezébe nyomtak egy dzsidát s megmagyarázták neki, hogy most már kétszeres föladata a rábízott kincseket híven megőrizni.
A muszka ekkor már azon a kocsin ült, mely a zászlóalj pénztárát és zászlaj át hordozta .
A muszka nagyon megörült az új ruhának s olyan bakugrásokat csinált , hogy az egész zászlóalj kacagott rajta.
Aztán vállára fektette a lándzsát s nagy komolyan, mint a silbak, járkált föl s alá a kocsija mellett .
Másnap megindult a véres tánc.
Míg a sereg megkezdte az elvonulást , Leiningen és Görgey lábhoz tett fegyverrel a városban maradtak, egészen a medve torkában.
Meg is próbálta le nyelni őket, de nem sikerült.
Elszánt bátorsággal védelmezték a visszavonulást .
Ezalatt a rétsági úton kozákok rátámadtak a hátráló szekerekre és zsákmányolni kezdtek.
A mi muszkánk sem rest, előkapja a dzsidáját s hősileg szúrt, ütött, vágott vele.
Eközben folyton szidta honfitársait, hogy miért oly szemtelenek, hogy el akarják venni tőle a zászlót, melyet a magyar urak rája bíztak .
Oly eszeveszetten hadonászott, hogy a kozákok csakugyan nem fértek a szekeréhez.
S ez alatt mint a lavina, a zsákmányoló ellenségre szakad egy század Hunyadi-huszár, s egy szálig fölkoncolja a kozákokat .
Az esti pihenőnél, fején egy lapos vágással, melytől ugyancsak dagadt volt, megjelenik a zászlóalj közt a muszka s boldogan beszéli, hogyan mentette meg a zászlót .
Persze, hogy a honvédek összeölelgették, megosztották véle a legjobb falatjukat s dupla porció pálinkával látták el .
Világosnál vagyunk.
Augusztus 12-ike, éjjel.
A harmadik zászlóalj négyszögben áll, egy tűzrakás körül.
A zászlótartó körülhordozza a puskaportól barna, golyótól rongyos zászlót, mindenki megcsókolja s a félistenek, akik negyvenkét csatában voltak - sirnak.
Azután a dobok megperdülnek, a zászlóalj tiszteleg, a zászlótartó a tűzhöz lép és - a lángok, közé teszi a lobogót, hogy ellenség kezébe ne kerülj ön .
Vége a magyar dicsőségnek, a haza szent jelvénye hamuvá lett .
Aztán elővették a tartalékzászlót, a zöld selyemlobogót, melyet a muszka őrzött híven, - ezt fogja holnap megkapni az orosz .
- Mi az? - kérdi a zászlóalj muszkája, - elveszitek tőlem a zászló t ?
- El, jó fiu, a háborúnak vége, nincs már rád szükség, eredj vissza muszkának .
A muszka bánatosan nézett körül.
Könnyező férfiakat látott.
Az ő szemébe is könny szökött .
- El kell hagynom titeket ?
- El.
Vége mindennek .
A fiu szekerére ült s egész éjjel mereven bámult maga elé.
Nem ment a fejébe a dolog .
Másnap, mikor ez a vitéz hadsereg hadirendbe áll s elkezdte a fegyverlerakást, mikor a muszka hadsorok közel vonultak, s majdnem körülvették a miénket, - megértette a helyzetet .
Levetette dzsidás egyenruh áját, előkereste és magára vette régi gyalogos rongyait.
Aztán szomorú tekintettel nézett, hosszan nézett a harmadik zászlóaljra, - s elkezdett lassan az orosz sereg felé ballagni.
Meg-megállt, vissza-visszanézett (oly nehéz volt a válás !) s végre eltünt a leigázók tömegében .
Talán viszontlátta kedves zászlóját a Kremlben ?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE