Az ABC Shops
Reggel.
London fölött még ott szállong az ezüstszürke pára és ezen keresztül mintha tompított hanggal hömpölyögne végig a város megszámlálhatatlan harangtornyának konduló szava.
Egy... kettő... kilenc...
De igazán, ha valaha , úgy most, ebben az időtájban nincs szüksége a londoni embernek arra, hogy óraütéstől várjon fölvilágosítást; kitalálná tévedés nélkül is, hogy kilenc óra , tisztán arról, hogy most özönlik be százezrével a Londonon kívül lakó hivatalnokosztály.
A City munkásai; bankok, pénzváltók, biztosító intézetek , birtok- és házügynökségek, szabadalmi irodák hivatalnokai, posta, távíró , telefonközpontok alkalmazottai, levelezők, gépírók, gyorsírók.
Hogy pedig ezek közül ma már egyetlen egy csoport sem jelent csupa férfit, hanem jelent nőt is nagy, nagy számban, azt a kenyérkereső asszony típusának klasszikus földjén , Londonban, hangsúlyozni sem kell.
Aki sokat járja Londont, szinte csoportokba tudná rostálni ezt a nagy hadsereget például ruházat szerint is.
És ha ilyenkor a férfiak közül kihagyjuk a keshedtebb kabátúakat, a Tweed sapkásakat, akkor már az igazán nagyon szerény fizetésű apró clerkokat, írnokokat ; a leányok közül meg ellenkezőleg az olcsó strucctoll, olcsó strass-ékszer, olcsó csattos, fénymázas cipő parádéjában feszítőket hagyjuk ki, mert ez az egészen alsóbb osztálybeli londoni leány.
Csak ez nem tudja megszokni azt, hogy reggeli órában, záporban és omnibuszban ne viseljen kivágott lakkcipőt, borsónyi gyémántot, tollas kocsikereket.
Igy; - no most a férfiak közül maradt egy nagy, nagy sereg igen korrektül öltözött, de (azaz nem is annyira de, hanem mert) munkához öltözött, gentleman külsejű ember, jacket suit nevű öltözékben puha kalappal , vagy kerekszárnyú morning coatban bowler-kalappal.
A leányok közül pedig megmaradtak azok, akik tudják, hogy csak akkor nézhetők igazi rangbeli kenyérkereső nőnek, ha az öltözékükre ráillik az, hogy trim, vagyis egyszerűen tetszetős, célszerűen takaros .
Száz közül kilencvenen navy serge (tengerészkék seviot ) öltözet van, amit csak azért nem nevezhetek az angol business woman egyenruhájának, mert a Bond Streeten sétáló nagyrangú vagy nagyerszényű asszony ruhatára szintén nem tud nélküle meglenni.
És ha így kiválogattunk egy jól öltözött, de munkához öltözött, jó otthonokból jövő, de kenyérért induló tömeget, akkor előttünk áll az az osztály, akit London sokszor úgy osztályoz, hogy "the ABC shop people ".
Az ABC boltok közönsége.
Ennek a három betűnek az alfabétához semmi köze, csupa tiszta véletlen, hogy egy , néhány évtizeddel ezelőtt megalakult vállalatnak az volt aneve : Aerated Bread Company és ennek a három kezdőbetűjét fogták azután össze.
Eredetileg csak azt jelentette, hogy egy már úgy is jóhírű sütővállalatnál szénsav révén könnyebb kenyeret kezdtek készíteni az eddiginél ; ebben a boltban, aggodalmas tisztasággal tartott helyiségekben lehetett kapni teát, vajat, kenyeret, péksüteményt, kávét, kakaót, tojást, sonkát, hideg húsféléket.
Óriási volt a kezelésben a szigorúság, óriási a holmik minőségében a lelkiismeretesség és mivel az angol közmondás régi üzleti tapasztalat bölcsességét szűrte le abba a szóba: honesty is the best policy, a becsületesség a legjobb politika: hát óriási lett a boltok keresettsége is; mert az árak meg ugyancsak nem óriásiak.
Bolt bolt után nyílt meg; azt mondják, hogy szinte a humornak egy eleme volt abban, mikor az igazgatók is, a részvényesek is egyre hallották, hogy új boltokat kell nyitni itt is, ott is.
Ma már tele van velük London s ha térképen piros ponttal jeleznénk meg minden boltjukat, vajmi pipacsos mezőségnek látszanék az a térkép!
Persze, talán a nagy tömegben odakapott közönség kívánt egyre többfélét, vagy a nagy eredményen fölbátorodott vállalat kínálhatott egyre többet: elég az hozzá , hogy az ABC boltok ma már levest, halakat, sülteket, hideg és meleg édes tésztát, sajtot, friss és befőtt gyümölcsöt is szolgálnak föl; nyáron fagylaltot, meg a híres gyümölcssalátát, amiért az ABC boltok nyári közönsége , Ézsau módjára talán az elsőszülöttségi jogát is eladná.
( Az igaz, hogy ez a jog Angliában csak a hereditárius arisztokratákra fontos, azokat pedig nem viszi kísértetbe az ABC bolt, mert őket meg az útjuk ebbe a boltba nem viszi.)
Egy csésze kávé, tea, csokoládé húsz fillér, vaj tíz, egy tányér tengeri hal negyven-hatvan, a frissen sült pecsenye nyolcvan fillér vagy egy korona és így tovább.
Az étterem nagy, tágas, igen tiszta s egy emelettel följebb mosdó- , öltöző-szobák tartoznak hozzá.
Szóval olyan hely, ahova igénnyel mehet valaki, olyannal, mint egy jó, középszerű angol vendéglőbe, de ahol a vendégtől viszont nem követelnek sem költekezést , sem borravalót, sem parádéba öltözést; szóval, az ő igényük a vendéggel szemben csak akkora, mint valami kis kávémérésé.
És lám, annak, hogy az ABC boltok ezer meg ezer üzlete sem volt elég Londonnak és hely maradt arra is, hogy szakasztott ilyen nyomdokon Lyons is megnyissa a maga szintén száz meg száz boltját (ezeket arról ismerni föl már messziről, hogy az egyetlen egy aranybetűs szó, Lyons, mindig fehér cégtáblán van s fehér a bolt összes famunkája ), annak azonban még az olcsó árú , jó minőségű holmin kívül más magyarázata is van.
Az az ezer meg ezer hivatalnok, aki délidőben lunchre vagy ha szükséges, délután teára tér be ide, jó középosztálybeli otthonból jön.
Reggel megette a maga alapos angol reggelijét; estére kelve megint jóravaló ebéd várja otthon; délben persze nem mehet haza egy órányira vagy messzebb fekvő otthonába, de meg a szervezetének nincs szüksége valami nagy evésre, hát csak könnyű lunchot eszik.
Mi több, a munkabeosztás is e mellett szól, ahol kilenctől hatig vannak a hivatalos órák , legföljebb egy órai (sokszor kevesebb) lunch-idővel, ott még egészségileg is nagy tévedés volna az alapos beebédelés.
Az ABC boltok nem várják az embertől az ilyen beebédelést; és ha valaki csupán két tojást eszik is vagy két szardíniát pirított vajas kenyérre téve, nem kérdezik tőle, hogy: "És egyebet semmit, éppen semmit nem tetszik parancsolni ? " hogy az illető azután megszégyenülten rendeljen még valamit; sörre, borra pedig nem bíztatják, mert az - nincs.
És ez egy másik nagy vonása az ABC boltoknak.
Szeszes italt nem árusítanak s mivel így "license " -t nem kell fizetniök, sokkal olcsóbbak lehetnek.
S ha hozzá teszem azt, hogy Angliában az ivás csökkentésére leírhatatlan nagy hatása volt ezeknek a boltoknak, semmiképp sem az a szándékom, hogy más ország varrjon hímet erről a példáról; végre a szokás is, a temperamentum is más és más a különböző országokban, de bizony más még az ital is.
Az angol nehéz sör, az ide importált, alkoholizált spanyol és ausztráliai bor talán veszedelmesebb sok más ország italánál.
De veszedelmes itt Angliában maga az angol-szász temperamentum is, amelyben, már Walter Scott szava szerint is, még mindig van valami a régi szászok könnyen mértékletlenségre hajlásából .
Ezeknek tehát jótétemény volt az, hogy ezer meg ezer helyen nem lehetett italt kapni.
A régi "come and let ' s have a drink ", gyere, igyunk egyet, régi pajtási meghívás, hány százezer esetben lett azóta azzá, hogy együtt teáztak, kávéztak a sörözés, whiskyzés helyett.
És van benne valami kedves, valami becsületes, tiszta, egészséges , következésképpen szép vonás, mikor az ember azt a száz meg száz fiatal nőt, fiatal férfit mind jóétvággyal, a munkától fölébredt és nem a szesztől fölzaklatott étvággyal látja enni anélkül, hogy innának hozzá.
És az ABC-boltok asztalai mellett több a tipikus márványsíma, rózsás angol arcbőr, mint a méregdrága szállókban, mert az erős angol italok kerülése, meg a tejföltelen, füszertelen, mártástalan középosztályú, egyszerű angol konyha ennek az országnak az igazi kozmetikai, teint szépítő titka.
És nemcsak a hivatalnokvilág jár ám ide!
A Piccadillyn járkáltunk egyszer hárman; egy szép amerikai asszony, azután egy ismert festő felesége, meg én.
Leírhatatlan, legalább is becsületsértő jelzők nélkül leírhatatlan idő volt.
Ragadós sár, szitáló eső, fojtogató köd.
Az ember a hiúságának végleges sutba tevése nélkül nem mehetett be lunchra valami szép , fényesre kivilágított vendéglőbe ködtől gyöngyös hajjal, nyirkosan.
Brrr!
Mondom a Strand sarkára érve a két asszonynak: "Én most bemegyek ide egy (ABC Shopba) lunchre."
" Igen ?" mondják; - ők talán majd a Savoyba "néznek be " .
Helyes, kiki oda menjen, amennyire a saját evése fontosságát becsüli.
Elváltunk ; bementem a szép tiszta, száraz, meleg nagy terembe, ahol a dolgozó emberek affektálás nélküli légköre van az asztalok körül; boldogság volt az öltöző szobában a ködöt lekefélni, lemosni magamról, azután a fehér márványasztalhoz ( mert itt a bolt abban is inkább kávéház, mint vendéglő, hogy nem terítenek) és várni a megrendelt ételt.
Nem soká vártam és mégis, mire a tengeri hal kisült , addigra kisült valami más is; ugyanis az, hogy nem mindenki ebédel éppen a Savoyban azok közül, akik ezt mondják; mert íme egyszerre csak látom ám, az asztalok hosszú során túl az én két asszonyomat belépni.
Nem vettek észre, én meg - - - nos, nekem hirtelen igen nagy, minden figyelmemet lefoglaló dolgom akadt a zsemlyémmel; leszegtem a fejemet a tányérra erősen.
Mert végre is ismerősöket nagyzó füllentésen kapni rajta körülbelül olyan kellemetlen, hogy ennél talán csak az lehet rosszabb, ha ők kapnak bennünket rajta.
Hagytam tehát elhaladni őket; hadd legyenek boldogok abban a tudatban, hogy én most a Ritzben , Savoyban képzelem őket.
Az ám, csak az volt a baj, hogy az előbb ott künn az utcán voltaképp nem is hárman álldogáltunk együtt, hanem négyen, mert a festő feleségével vele volt valaki, nekem nagy jóakaróm, aki engem mindig szembeötlő nagy barátsággal tüntet ki.
A Puck!
Egy koromfekete, gyönyörű kis pomerániai öleb.
Amint az asszonyok elhaladnak, elhelyezkednek valahol a hátam mögött, a Puck egyszerre leugrik, odaszáguld hozzám és nagy örömmel csahol engem körül.
No Puck, ezt megcsináltad.
Körülbelül olyan tapintatosan, mint druszád a Szentivánéji álomban csinálja a maga dolgait!
Puck, te vagy igen-igen nagy demokrata vagy, mert íme, nem tagadtad meg a középosztályú helyen ebédelő ismerőst, vagy pedig, éppen ellenkezőleg, talán te is ugyanolyan megátalkodott "Talon rouge" vagy, akár én magam és azt gondolod , hogy míg az embernek van valami dolga és életcélja a világban, addig arra csakugyan nem szorul, hogy a vendéglői számlalapjait kelljen akár armálisnak tekintenie, akár útlevélnek a jó társaságba, az olyanok közé, akik közé érdemes kívánkozni.
Mennél jobban nő a világon azok száma, akik ezt belátják, annál jobban kell nőnie mindenütt az ilyen ABC meg Lyons fajta helyek számának is, mert egyre többen tudjuk, hogy az étel-ital az embernek jó szolgája, de rossz ura: legyünk rajta, hogy mindig amannak maradjon meg az életünkben, mert végre is az ember igazán azért eszik, hogy éljen és nem azért él, hogy egyék.