Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
TIZENHETEDIK FEJEZET.
» E párbaj nem történhetik meg - mondá hetek előtt a főkertész Tristánnak.
Balázs gróf életéhez csak nekem van jogom ...«
-
Valóban ugy látszott most, hogy e két ember sorsa össze van forrva, s egyik csak a másik halálán mentheti meg saját életét.
Szolcsányi Balázs hosszu és részletes vallomást tett a vizsgáló biró előtt, melynek következménye volt, hogy a délután folyamában rendőrök érkeztek Sutánra, Tirzus főkertész elfogatására küldetvén ki, kit azonban sehol sem találtak.
Az uradalom erdeje hatezer holdra terjedt.
Nagy rengeteg volt, századok óta érintetlen fák, egymásba kúszó, összecsavarodott bokrok, melyeknek sürüségében hónapokig rejtőzködhetett, a ki jól ismeré azok titkait, rejtekhelyeit.
Tirzus tizenhat év óta lakott Sutánon, s titka tudatában alkalmasint jól kiszemelte annak legrejtettebb részét.
Iszonyu csapás volt ez Balázs grófra nézve, ki addig nem hagyhatta el a börtönét, mig a gyilkossal nem szembesittetett, s tombolt dühében, midőn napok multak és Tirzust még mindig nem lehetett fölfedezni, mig végre Marie grófné vallomása, s több tekintélyes nagybirtokos közbenjárása folytán elrendeltetett, hogy legalább szabadlábra helyeztessék.
- Én magam leszek az első, ki élére áll a gazember keresésének, - mondá dühében fogcsikorgatva Balázs - kit azért kiméltünk bátyámmal együtt, azért segiténk , tartottunk és hosszu évek során gazdagon fizettünk, hogy vallomásaival elháritsuk nevünkről a botrányt, mely azt okvetlen követte volna.
A leányt pedig mint őrültet becsukatom.
Ez legyen büntetése őrült tettének, mit józan észszel nem követhetett el , ily botrányt idézve elő.
Azonban sem ezt, sem azt nem tehette meg.
Sem az atyán, sem leányán nem állhatott bosszut, mert mindkettő el volt tünve, hiába kutatták, keresték.
A szerencsétlen Borbála megtudván, hogy feladása legalább is téves volt, s a gróf szabad lábra helyeztetik, elhagyta a várost, hova Sutánról távozta után letelepedett, s nyom nélkül eltünt, épen ugy mint atyja, a bünös Tirzus.
Daczára azon feszült viszonynak, melyben az ifju Csáthy eleitől fogva állt Szolcsányival, annak kiszabadulása után rögtön felkereste őt otthonában, mely Ivándhoz egy órányi távolságra feküdt, örömét óhajtván kifejezni hazaérkezte fölött .
A gróf meglehetős hidegen fogadta.
- Sógornőm küldött valamely ügyben? - kérdé tőle szárazon.
- Saját kivánságom volt, üdvözölni téged, a dolgok szerencsés fordulata fölött.
- Nincs miért.
Azt, hogy bünös vagyok, nem hihetted, s félek, hogy nem csekély részben segitetted te is elő e kárhozatos bonyodalmat.
- Mi visz e gondolatra?
- Borbála beszélé nekem, hogy megigérted neki kifürkészni a gyilkost; s hogy rám is gyanud volt, mutatta ama meggondolatlan s őrülettel határos nyilatkozat, melylyel kihivásomat Váry és Bernel előtt visszautasitád, kik elfogatásomkor okvetlen gondoltak erre.
- Számtalan csudálatos ok vezetett e gyanura...
- Mindegy, neked nem lett volna szabad sem Borbálát erősitened elhatározásában, sem pedig engem gyanusitanod.
Marie ezt neked soha sem bocsáthatja meg, sem pedig Thisbe , ki ha gondolt is volna eddig a veled való összeköttetésre, meg vagyok győződve, hogy ezentul visszahuzódik tőled.
- Sem ő, sem én, soha egy perczig sem gondoltunk házasságra - viszonzá hidegen Tristan, ki látta Balázs szavaiból, hogy annak ma is azon gondolat okozza főkeserüségét, miként Thisbe ő miatta adott neki kosarat.
- Ezt higyje, a ki akarja.
- A szerelem minden irányban vaksággal jár - mondá izgatottan Csáthy.
Megérkeztem óta folytonosan Lazas udvarol Thisbének, nem én!
Hogy a leány mit érez iránta, nem tudom ; de Lazas bármely perczben megkéri kezét, ha ő akarja...
Vetélytársad tehát, ebből láthatod, hogy én soha sem voltam.
Balázs nem hitt neki.
A történtek után még komorabb, zordabb lett, mint már egész életében volt, s Tristantól hidegen vett bucsut; legjobban szerette volna őt ujra felszólitani a párbajra, de érezte, hogy az a jelenlegi körülmények között, a gyilkosság még le nem tisztázott vádja alatt, lehetetlen és nevetséges volna.
- Mond meg sógornőmnek, hogy kéretem őt, irjon vagy keressen fel, ha valami fontos mondandója van! - kiáltá a távozó Tristan után.
- Én nem mozdulhatok ki hazulról , morális kényszer köt ide.
Nem akarok senkivel találkozni, s legfeljebb az erdőben barangolhatok, mint az üzött vad, mely kerüli a napfényt s a vadász fegyverét.
Dühösen vágta be vendége után az ajtót, ki megbánta, hogy ide jött.
De Balázs gyülölte őt az első percz óta, s gyülölni fogja, a mig él.
Elhatározta, hogy kerüli őt, s ha csak lehet többé nem találkozik vele.
Nem sejté, hogy e határozata mily hamar s mily hajszálra beteljesedik...
Két nap mult el Balázs kiszabadulása után, miközben Marie grófnő irt neki, de személyesen nem kereste fel, mint azt Tristan, mint Balázs üzenetét megmondta neki , egyszersmind elbeszélve annak zord és kiméletlen bánásmódját.
Fontos ügy nem volt , mit közölnie kellett sógorával, s látni nem vágyódott őt az özvegy, ki soha sem rokonszenvezett vele, s ha egy rövid ideig gondolt is arra, hogy Thisbét neki adja , ez inkább csak férje kivánatára történt volna, ki azt hitte, hogy öcscse félbe szakitaná zajos életét, ha szerelemből megnősülne, de később már maga is inkább gondolt arra, hogy fogadott fiát és neje testvérét egyesitse, s e kedvencz gondolattal halt meg.
Az ifjak e napok alatt majdnem folytonosan és kizárólag Sutánon időztek.
A hölgyek rettegtek Tirzustól, kiről erősen hitték, hogy nem hagyta el a vidéket, s minden perczben várhatták, hogy egy napon váratlanul megjelen a kastélyban, pénzt követelni , mivel talán tovább szökhessék az üldöztetés elől.
A folytonos együttlét a legkellemesebb módon telt; a társaság minden tagja jól töltötte idejét s oly harmonia uralkodott a négy tagu kisded körben, hogy majdnem teljesen megfelejtkezve azon kellemetlen helyzetről, mi ezt az együttlétet előidézte , csak varázsát, érdekességét, kellemét érezték annak.
Egy napon Marie és Tristan a kertben sétálva, Balázsról beszélgettek, kiről mindketten meg voltak győződve, hogy hosszabb utra fog indulni, mihelyt Tirzust elfogják, ki megfoghatatlan ügyességgel tudott a hatóság elől elrejtőzni.
- Mily borzasztó következményei lehetnek egy meggondolatlan szenvedélynek - mondá Marie, futó pillantással társára.
- A szenvedélyt nem lehet meggondolatlannak nevezni, miután a sziv csak érez, lángol , s a mi gondolkozik, itél, okoskodik, az a hideg ész.
- A szivnek is érezni kell, midőn helytelen irányt vesz, s megriadhat a kétes körülményektől.
- Semmi sem riaszthatja meg, ha szeret.
- Még az sem hüti le, szerinted, ha folytonos hidegségre talál?
- Iszonyu szenvedést okozhat, de kiirtani az igaz érzést, forró szerelmet, még az sem képes - mondá meggyőződéssel Tristan.
Marie nem felelt.
Társa féloldalt vizsgálta nemes profilját; minden ily eszmecsere vagy szóváltástól valamely eredményt várt; maga sem tudta tisztán elemezni - mi az !
Iszonyu türelmetlenséget érzett; ifju heve nem engedé csillapulni azon érzést , szenvedélyt, mi szivét szünet nélkül dobogtatá s elragadtatásban tartá.
- Tegnap Thisbe tudatá velem, - kezdé kis idő mulva a grófné - hogy Lazas a legközelebbi napokban megkéri tőlem a kezét.
- Ezt nekem már Viktor régen mondta, csak a közbejött körülmények okozták a halasztást.
- Egymással ugy látszik tisztában vannak, s mindaz, amit tőled Lazasról tudok, oly jó, miként nem tagadhatom meg tőle testvérem kezét, bár én más férjet óhajtottam volna neki.
- Balázst?
- Magad is tudod, hogy nem őt: téged!
Ez nem maradhatott előtted titokban, sőt gyakran világosan megmondám neked.
- Soha sem vettem szavait komolyan, miután tudta rólam, hogy szivem másé, örökre , változatlanul s visszautasitva bár, feloldhatatlanul ez érzéshez vagyok kötve.
- Ennek a szerelemnek nincs czélja.
- Nem érzi kegyed azt az iszonyu fájdalmat, melyet szavaival okoz szivemnek?
- Szeretnélek kigyógyitani!
- Az lehetetlen.
- Nem voltál -e már a legjobb uton, hogy Borbálába szeress?
- Egy perczig sem hihette kegyed azt, s ha hitte, ugy - szeret.
- Mily képzelődés!
Miből merited e hitet?
- Csak a leghevesebb féltékenység vihette e gondolatra, s ily tévedés csak annál lehetséges, ki szeret; félti elveszteni az iránta érzett szerelmet, s a félelem képzelődővé teszi.
- Ez nagyon merész állitás.
- De jogosult.
Kutatni, elemezni, itélni, birálni tanulunk, ha próbáltatásoknak vagyunk kitéve.
A szerelmesek finom észlelők s én, mióta itt vagyok, rendkivüli előmenetelt tettem e téren s ez irányban.
- Nem te serkentéd Lazas szivében a szerelmet Thisbe iránt?
- Nem tagadom; de csak akkor, midőn annak keletkezését láttam nála.
- Mindenben követed sejtelmedet s hogy nem mindig helyes utra vezet, azt láthattad a legközelebbi eseményekből, hol Balázst tartád vétkesnek.
- És mégis, mindenben az első nyomot kell keresnünk, ha haladni akarunk.
- Olykor mégis nyom nélkül haladsz.
- Soha! - mondá kitörve az ifju.
- Soha!
- Tristan!
- Maga sem sejti, grófné, mennyi nyomát láttam én kegyed szivében annak, mit önmaga előtt is tagadni akar.
Én feltaláltam azt, s nem engedem eltagadni.
- És ha sok időt vesztve, végre be kell látnod, hogy hamis nyomot követtél? mint már alkalmasint többször az életben.
- Egyértelmü leend az nálam a halállal.
A csalódást ez irányban nem volnék képes elviselni.
A grófné reá függeszté szemeit.
Azokat a mélyen fekvő, komoly pillantásu és még is ragyogó szemeket, mikben az ész, a szellem tündöklése jutott érvényre, hatott a szivre; s látta az ifju arczán, látnia kellett, hogy annak állitása igaz, hogy mély gyökeret vert annak már szivében az a szerelem, mit ő mindig csak fiatalos hév gyorsan fellobbant, muló szenvedélynek tartott.
Hirtelen lesüté szemét.
Titkolni akarta az azokban kifejezett forró érzelmet, mely visszhangként keletkezett a hivó szóra: de Tristan észrevette azt, s megrázkódott a váratlan gyönyörtől.
E hirtelen fellobbanó lángot talán mindent magával sodró tüz követte volna, ha a kert egyik közeli fordulatánál nem pillantják meg Lazast, ki futva közeledett feléjök, s midőn odaért, halálsápadt arcza mutatá, hogy borzasztó mondani valója van.
- A legiszonyubb hir! - mondá izgatottan, alig birva kiejteni szavait.
- Az öreg Urbán és fia hozták az erdőből.
Balázst agyonlőve találták, s Tirzus el van fogva.
Ő maga jelentette magát a hatóságnál, mint mondja, csak addig bujkált az erdő sürüjében, mig Szolcsányit agyonlőhette, ez volt egyedüli kivánsága, most nyugodtan fogadja büntetését, azt állitván, hogy Balázs életéhez neki joga volt.
Marie és Tristan megrendülve álltak.
Ezt a megoldást senki sem várta volna.
- Szegény Balázs - suttogá a grófné könyes szemekkel.
- Sötét jelleme egyperczig sem engedé, hogy boldog legyen.
Mily borzasztó lehetett halála.
Némán haladtak egymás mellett.
A kastélyban Urbán és fia várták őket.
Thisbe rémülten futott nővére elébe.
- A holttestet Ivándra szállitottuk - mondá Urbán.
- Még lélegzett, midőn megtaláltuk, s nagyon távol lett volna hazavinni, bár, fájdalom, a következés megmutatta, hogy mindegy volt, a szállitás közben meghalt a gróf...
- És Borbála? - kérdé az ifju Urbánra pillantva Tristan.
- Neki még most sincs nyoma?
- Aligha visszatérhet valaha, azok után, amik történtek, - mondá fájdalmas arczczal a kérdett - ki mindent elkövetett, hogy őt feltalálja, s ezt a két ifju gróf előtt nem is titkolta, kik mindketten ifjak és szerelmesek lévén, érték fájdalmát a keresés sikertelensége fölött.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE